Chiliadou beach (ejtsd. Hiliadu)

Szombaton sikerült eljutni Chiliadu-ra. Ezt tartják Évia legszebb, legromantikusabb, legizgalmasabb és egyben legvadabb partjának. Annyira vad, mint minden Égei tengeri oldalon lévő part, mi azonban teljes szépségében láthattuk szombaton, ráadásul még majdnem üresen. Ugyanis július- augusztusban elég sok embert idevonz, a fenti felsorolásból kihagyott tény, hogy ez Évia leg.. "extrémebb" partja, a nudista strand jóvoltából.

De kezdjem az elején. Chiliadu a mi kiindulópontunktól, Limnitõl 120 km-re van, Athéntól kb. 160 km-re, a sziget déli részének a keleti partján. Hogy oda eljusson valaki, bármely irányból is jöjjön, át kell mennie a Dirfi hegy Delfi nevû csúcsa (1.743 m) valamint a Xerovuni csúcsa (1.453 m) közötti hágón, ami olyan 1.000 m magasságban halad át a hegyek között. A hágó nagyon jó aszfaltúttal borított, és egyáltalán nem veszélyes, nem okoz tériszonyt, nagyon biztonságos, mert mindkét oldalán van még elég hely ahhoz, hogy ne attól kelljen félnie az embernek, hogy mikor zuhan a szakadékba. Ilyen félelmes utat eddig csak Limnionas fele láttam, ez annál sokkal jobb.
Athénból is, de észak Éviából jövet is, el kell menni Artaki-ig, a Chalkidán kívül lévő településig, mely igazából már egybe van épülve Chalkidával. Athén felől jövet, az ember Artakinál nem folytatja egyenesen előre az utat észak Éviára, hanem a település közepén letér jobbra STENI fele, jó táblák mutatják az irányt.
Steni egy nagyon ismert téli üdülőközpont, a hegymászók, túrázók paradicsoma, mert innen mindkét előbb említett hegy könnyen elérhető, és innen indulnak az ösvények a csúcsok megmászására. Én magam megmásztam a Xerovunit 10 évvel ezelőtt, az utolsó 100 m igazi sziklamászás, de fent az ember görög istennek érzi magát:)
Szóval Steni-t elérve kezdődnek a varázslatos gesztenyeerdők. Én még sehol máshol nem láttam ezt az ötvözetet, nagyon sűrűn és buján, óriási csokrokká nőtt virágzó gesztenyefák sötétzöld fenyőkkel együtt teszik a tájat feledhetetlenné. Steni után nemsokára, talán 10 percre felér az ember a hágó tetejére.



Innen tovább haladva hirtelen elénk tárul a lefele kanyargó út. Rengeteg kép van, de egy BLOG beírásba nem fér bele minden, láthatóak a Flickr albumomban nagyobb méretben.



A partra érve hosszú kanyargós utak után, eleinte nem értettük, miért a nagy hírnév, hisz a part kísértetiesen emlékeztet Achladi falu Fragkaki nevezetû partjára mifelénk.

Aztán megfogott a varázs... meg láttuk a többit is, az extrémeket, a szabadságot, a jóérzést és a fantasztikus kéket.

És hogy ne húzzam a szót: Chiliadu-t a szabad kempingesek tették ismertté. Övék volt ez a part még akkor is, amikor egy évtizeddel ezelőtt ide még nem vezetett aszfaltút és semmi nem volt, csak pár halásztaverna, hogy a kempingezők igényeit kiszolgálja. Chiliadu-t ők tették azzá, ami ma. És nemcsak ők. Ugyanis Chiliadu-n egy híres, nagy és hivatalos nudista strand van. Az első partszakasz-t a nudista partszakasztól egy nagy szikla választja el, és kell egy kicsit gyalogolni, hogy odajuss.



Ez a nudista strand. Van egy olyan ösvény a szemben lévő sziklafalon át, amelyik a következő öbölhöz vezet. Ez teljesen el van zárva a mászni nem tudók elől és fantasztikus szépségű. Majd utána öböl követ öblöt, egyik szebb mint a másik, de csak csónakkal vagy hajóval elérhetők. Most elégedjünk meg a két csodás parttal, a nudistáékkal meg a másikkal, az első parttal, amelynek egyik végében kialakult egy kis sátoros hely, ahol a kutyások vad-kempingeznek. És hozzájuk közel, több meleg párt is láttunk.
Íme miért annyira vonzó, természeti szépségein kívül ez a part. A vadkempingezés hivatalosan tiltva van Görögországban, de itt senki nem bántja őket, már most, június elején rengeteg sátor volt. Sokan ott hagyják a sátrakat felhúzva júniustól szeptemberig és minden hétvégén jönnek. Ugyanúgy mint Limnionas-on is.



A víz színe egyszerűen hihetetlen, valami olyan azúrkék mint a mesékben.



A csodálatos part. A víz 23 fokos volt, szuper klassz!!

A partot a pár tavernától, hoteltől egy aszfaltutacska választja el, mely kevéssel a nudista strand előtt földúttá változik, majd meg is szűnik. A nudi strand előtt van még egy nagy parkoló, amit a kempingezőknek alakítottak ki.

És nem mellékes, hogy az árak itt nem magasak. Jellemzően a taverna áraink:
1 adag frissen halászott tintahal roston sütve - 6 euró
1 adag (310 gr) "gopesz" (keszeg) sütve - 6,20 euró
1 adag darált húsos makaróni - 5 euró
1 adag vlita nevű főtt zöldség - 3 euró
1 adag főtt cékla - 2,50 euró
1/2 l vörös bor (kimért) - 2,80 euró
1 Coca Cola - 1,20 euró

Vigyázat ezeken a helyeken mindig az innivalót és fagyi, kávét fizettetik meg jobban.

Hazafelé haladva, jobban megnéztük a másik vadkempinget, mely nem a parton alakult ki, hanem közvetlen a partra jutás előtt a nagy platánfák árnyékában.



A hegy oldalába épült Stropones falu látványa, valamint a fölötte fenyegetően magasló Xerovuni komoly csúcsa zárta le a Chiliadu-i kirándulásunkat.



Föltétlen nézzetek be a Chiliadu albumomba, a  Flickr-n.

Ágynemű

Erre már azóta írtam volna, mióta Vojandi blogjában olvastam:) Hogy micsoda érdekes dolog, mennyire egyformák és mégis mennyire különbözőek vagyunk!
Teljesen hihetetlen számomra, hogy a németek éjszaka, télen, a mínusz 20-akban nyitott ablakkal alszanak, meg hogy sok helyen nincsen fűtőtest a hálószobában...brrrr..
Hát itt ez az ágyneműs dolog:) totál máshogy van:) Először is rettenetes nagy kultusza van a lakások takarításának, rendben tartásának, és főleg az évente 2szeri óriástakarításnak. Nem is nevezem nagytakarításnak, mert ez igaziból óriástakarítás! Ekkor minden zugot megmozgatnak, kimosnak, leporolnak, egy hétig vagy még többet tart az egész cécó.
De az ágyneművel kapcsolatban:) Tavasszal előkerül egy tavaszi átmeneti takaró. Mikor Athénban éltünk akkor már áprilisban, itt a 200 m magasan lévő vidéki házunkban május végén kerül le a paplan és kerül ránk az átmeneti. Az átmenetinek van a legkönnyebb dolga:), ugyanis 1 hónapot ha kihúz fölöttünk:) Általában még annyit sem, sokszor a paplan és a lepedő között 1-2 hetes átmenet van. És akkor eljön a lepedő időszaka, majd a lepedő nélkülié. Ugyanis, ahogy júliusra átmelegszik a lakás is, még a lepedő sem kell. Augusztusban nagyon sokszor a lepedő összehajtogatva fekszik a lábunk alatt, ki sem nyitom. Ja, a takaródzó-lepedőről van szó:)
Az alsólepedõ is más, télen vastagabbat használok, nyáron vékonyabbat.
A téli ruhák, takarók, pokrócok, szőnyegek, mind mind kimosódnak júniusig és elpakolódnak, a szekrényekben teljesen átfordul minden, más lesz a rend és novemberig mindennek búcsút mondunk. A háziasszonyok legnehezebb időszaka a tavasz- kora nyár!
..azért most nem fényképezem le az átmeneti takarónkat, mert az ágy tele van dobálva papírokkal:)

Nagyon sok görög házban nem ismerik a paplanhuzatot, a hotelekből ismert felső lepedő+paplan vagy felső lepedő+vastag pokróc-ot alkalmazzák.
A nyitott ablaktól nagyon félnek addig, amíg nincs totál meleg, 20 fok körül éjjel is. Ez nekem kicsit nevetséges, ez az állandó "igrasia"-tól (nedvesség) való félés. Ha kicsit hidegebb van, mindenki ezt a szót szajkózza: igraszia. Ez nedvességet jelent, de ők rögtön ezt használják, ha kicsit lehűl a levegő. És rettenetesen félnek a nedvességtől, ezt én sosem tudtam megérteni..vannak még furcsaságok ennyi év után is:)

Papades, az erdei turistafalu

Még május 29-n voltunk az erdei falu felavatóján. Mi már ismertük a helyet, teljesen véletlenül akadtunk rá tavaly, mikor félig volt kész, így örömmel hallottuk, hogy végre használatba adják. Az egyenként 58 nm-s, 20 db faház és egyéb épületekből, terekből (1 kőépület-recepció, 1 fa- 2 emeletes kávézó, ebédlő, kosárpálya, volleypálya, gyerekjátszótér) álló falut a Limni-i erdészeti hivatal égisze alatt építették. Nagyon klassz az egész hely, összesen 80 embert fogad be egyszerre, sztem szuper akár edzőtáborok megrendezésére is. Körbe-körbe a csodás zöld erdők, olyan illatok vannak ott, hogy hihetetlen, a tenger sós levegője keveredik a pineafenyõk összetéveszthetetlen illatával, az oregano és rozmaringbokrok pikánsabb szagával, számomra ez amolyan görög vidék szag:)

Még azt sem lehetett tudni, ki lesz az adminisztrátor, egyelőre úgy hallottuk, a Nileas-i önkormányzat (Agia Anna) aztán majd valaki magánzóé lesz. Hát csodásan szép, nagyon remélem, hogy jól is fog működni.

Sokan összegyűltünk, volt kaja is, ilyenkor mindig felkerül a tonnás bogrács:) és osztogatják a kaját. Sajnos fiaink unják az ilyen "öregeknek való" dolgokat és még mielőtt belekóstolhattunk volna az ingyen konyha ízeibe, levezényeltek bennünket Agia Anna tengerpartjára. Ott megvolt az első idei fürdésünk, a víz 20 fokos volt! Hihetetlen!

Útközben láttunk egy művészi csorgót, ilyet máshol is láttam Évián, nem tudom ki készítheti..

Jobban megnézve most a képet, valami stiklis giccs lehet, mert látom valami drót be van dugva a konnektorba hátul..

Oroszországi Szent János zarándoklat


Tegnapelőtt elrohantam a Prokopi-ban lévő Szent János templomhoz, egyrészt vendégeim voltak, akik ezért jöttek Romániából, másrészt jövendőbeli vendégeimnek be kell tudni számolni minden neves eseményről. Nagyon gyorsan: Évia nagyon sok mai falva -a legszebbek, legrendezettebbek- a Kis Ázsiai katasztrófa után visszatelepült túlélő görögök által lett alapítva (a törökök tömegesen kiirtották a görögöket egy államok közötti népességcsere akció ürügyén).
Ilyen Prokopi is. Ide Kappadokiai görög családok települtek és magukkal hozták csodatévő szentjük bebalzsamozott maradványait, Szent János-t.


Ünnepnap: zarándokok állnak sorba, hogy bejuthassanak a Szent János templomba és meggyújthassanak egy gyertyát.


A kétméteres gyertya az igazi. Bizánci sas és görög nemzeti zászló jól megférnek egymás mellett.


Az idetelepült Kappadokiai görögök, akiket annak idején a görög állam segített újra gyökeret ereszteni görög földön, nagy templomot építettek Jánosnak és imádatuk jeléül minden május 27-n nagy ünnepet rendeznek tiszteletére. A szent úgy vélik, rengeteg csodát tett, idejárnak a világ ortodoxai fogadalmakat tenni. A tegnapelőtti nagy napon is rengeteg orosz és román hívő volt, őket busszal hozzák turistairodák, akik vallási turizmusra szakosodtak. Ami ront a nap hangulatán, hogy a papok este nagy zsákokban viszik a pénzt oda, ahol aztán elosztják, megőrzik, felhasználják, stb. és mégis standokat is kiállítanak, ahol mindenféle csodatévő tárgyakat, amuletteket is árulnak. Szomorú látvány számomra..


A leleményes roma család a parkban szépen leterítette a pokrócát és süti nyárson a bárányt. Érdekes módon, nincs túl sok roma Görögországban és akik vannak,  nem sok vizet zavarnak. Majdnem nomád módra élnek, félkész házakban, vagy sátrakban, falkákban járják nyáron az országot, ők a bazárok főszereplői, azért vannak most is itt. De igazából nem tesznek sok rossz fát a tűzre, alig hallani róluk. Bezzeg egyes bételepülőkről annál többet:(


Itt a bazáros pap. Nem kommentálom, mert néhányan megsértődnek :) Ha meg lefordítanám, amiket a táblákon összezagyválnak, páran röhögőgörcsöt kapnának :)


Én ezt imádom a görög emberben, a leleményességét, józan paraszt eszét :) (ugyanakkor ennek a rossz oldalát utálom mikor minden összejön...) A hit az hit, hja kérem, de a lábunk is csak a mienk, szépen kávézás közben várjuk Szent János körútjának befejezését. Míg Szent János csontjai elolvadnak a hőségben, nénik, bácsik és mi,  hűsölünk a szőlőleveles kávézóban.

Visszatérve a témánkra, az emberek vesznek mindent ilyenkor, mint a cukrot, óriási business ma Prokopi május 27-n, óriási bazár is van ilyenkor. Az idén a bazár számomra kimaradt, kimondottan Jánost akartam látni, ahogyan szerencsétlennek a maradványait végighordozták a 60 fokos hőségben a napon, a helységben körbe-körbe, nagy gyászmenettel. A hívők vonulnak utána, a körmenetet rendőrök kísérik és rendőrkordon között halad a templom felé, a görögök aranyosak, drágák, mindent úgy ki tudnak élvezni, a velejéig:)


Na nemsokára jön..


Tanulólányok és pár fiú (tényleg merre vannak a srácok?), mindig az első tanulók viszi a zászlókat. Bizánci zászlók lobognak, a Szent János emblémái és görög nemzeti zászlók között.



Kappadokiai asszonyok a sorban. Sajátjuknak érzik Jánost, minden évben jönnek.


Rezesbanda :)


És itt megy szegény felfőtt János.

Évadnyitó néptánc-ünnepség


Májustól lassan, de biztosan, elkezdődnek a szabadtéri ünnepségek, búcsúk. A mai napon valósította meg a Limni-beli néptánc együttes a tavaszi fellépését, amit minden évben a Panagia Theotokou vagyis a Szûz Mária anyja templománál tartanak. Ezt mindig amolyan népi ünnepségként rendezik meg, étellel, borral, közös tánccal a végén. Eddig minden évben az enni-innivaló ingyen volt, de a nemzetközi gazdasági válság erre is rányomta a bélyegét és az idén 5 eurót kértek egy személyre járó kajáért. Sokuknak ez nem tetszett, én nem tartom elvetni-valónak azt az ötletet, hogy így is segítsük az ilyen jellegű, hagyományápoló rendezvényeket. A templom, (mint az egyház tulajdonában lévő legtöbb telek) fantasztikus helyen van, csodálatos kilátással, frissen és üdén csergedező forrásvízzel, óriási platánfák alatti tisztáson, melyek nyáron is hűvös árnyékot biztosítanak, egyszóval ideális piknik hely. A templom is nyitva volt, besegítve a műsorba, székek, padok, WC közhasználatra bocsátásával.

Limni-beli népviselet

Kastoria vidéki viselet

A Limni-i néptánc csoport ilyenkor mindig meg szokott hívni más régióból is csoportokat, az idén a Martino-i, a Kastoriá-i felnőtt táncosok csoportja volt jelen, valamint egy gyerekcsoport, akik valami fantasztikus ütemű és lépéskombinációjú trák táncokat adtak elő. Sajnos a gyerekek és a 45 év fölöttiek között nincs átmenet, habár én azt hittem, ez csak Limniben gond, de ma láttam, a többi csoportoknál is ugyanez a helyzet, hiányzanak a fiatal felnőttek. De még így is szerencse, hogy a kicsik jönnek majd átvenni a stafétát. A táncok nagyon jók voltak, a népi öltözetek fantasztikusak, a hangulat is jó.


Limni-beli férfi népviselet

Martino-i népviselet

Martino-i népviselet
Kissé hideg volt, az április eleji pár hét nagy meleg után, a húsvét és most május eleje, csípős időt hozott. Sütött a nap, de a platánfák alatt majdhogynem fáztunk. Az idén nem nagy üstökben, helyben készítették a kaját, hanem a „kleftiko”-nak nevezett (tolvajok kajája) ételt süttették meg egy helyi pékségben. A kleftiko lényege, hogy kevés zsíros résszel is rendelkező húsra pakolnak sajtot, krumpliszeleteket, paprikát, paradicsomot, fűszerezik, majd 2 réteg sütőpapírba csomagolják és lassú tűzön, sütőben megsütik. Egyszemélyes adagokat készítenek. Tehát a kaja ez volt, plusz nagyon finom friss kenyér és bor, egy személyre egy 25 dl-s üveggel.

Trák táncokat előadó gyerekek
Miután az emberek megnézték a műsort és ettek, felálltak táncolni is. Mindig elnézem, hogy az ideköltözött idegenek jobban élvezik ezeket az összeröffenéseket, mint a vérbeli, pár generáció óta itt élő helybeliek. Ma is végigélveztem, ahogy a Sherrard család két angol vendége, nagy jókedvvel ropta a sok nehéz lépésű görög táncot, az asszonyka terhesen! A fiatal férfi végig táncolt minden táncot, addig amíg már mindenki hazafelé készülődött. Ja és hogy mennyit tartott? Hát reggel 7 körül kezdődött a liturgiával (mise), amire mi nem mentünk, kb. 10-kor kezdődött a tánc és ha jól gondolom, olyan 3 fele szedtük fel magunkat. Az ilyen események rendkívül érdekesek mindig az idegeneknek, nagyon sajnáltam, hogy most nem volt senki, akit magammal cipelhettem volna kis családomon kívül.

Virtuóz "tsamiko" a Martino-i néptánccsoporttól
Kastoria-beli népviselet és táncok


Itt már mindenki táncol:)

A szállásadó is emberből van..

..ugyanis ne feledjük, mi azok is vagyunk :)

Mi családilag, olyan helyen vagyunk szállásadók, ahol nem nyüzsögnek a turisták. Legalábbis nem a magyarok vagy svédek, és minket csak azok érdekelnek:) Egyszer volt görög vendégünk, de a férjem azt mondta, nem kellennek:) Nem kell rögtön rosszra gondolni:), különböző okai vannak annak, miért nem szeretjük szállóvendégnek a görög honfitársakat. Lényeg a lényeg, a szigetünkön nincs sok idegen turista és a szezon is nagyon kicsi, vagyis "szűk", nincs egészen 2 hónap. Ez rettenetesen kevés ahhoz, hogy a házak értékei amortizálódjanak, "visszaadják" a beléjük fektetett pénzt és vesződséget. Arról nem is beszélve, hogy a parlagon fekvő vagyonnak mindig romlik az értéke, a nem használt apartmanok, stúdiók például bebüdösödnek, nehezebb őket karban tartani. Mégis nehéz azt az elhatározást venni, hogy OK, akkor odaadom olcsón, nagyon olcsón, minthogy itt álljon üresen. Mert ha 60 nap helyett 45-t dolgozom és azt is olcsón, akkor mi van? Azt minden szállásadó úgy számolja, hogy egy apartman vagy stúdió mennyit kéne hozzon egy szezonban. Nehéz akár egy napot is veszíteni, nehéz olcsón adni, de nehéz drágán is adni. Egyáltalán, nem könnyű szállásadónak lenni :)
Ide, a sziget ezen részébe, ahol mi vagyunk, próbálkoztak már "betörni" turistairodák. De egyszer történt meg, hogy nem tudtak fizetni, azóta szóba sem áll senki velük. A turistáink nagy része, mondhatnám 90%-a athéni. Ők azok, akik az év több hétvégéjén elrándulnak Évia északibb részeibe és azt felfedezik maguknak. Mivel Évia közel van Athénhoz, kedvelt kiruccanóhely. Egész évben vannak Limniben hétvégeken idegen arcok. De ez csak Limni, a közeli üdülőfaluk mind szánalmasan üresek. Nincs mozgás, nyüzsi, csak a helyiek vannak és néha lézengenek idegenek.

Süni

A mai erdőjárásunk alkalmával találkoztunk egy sünivel, aki nagyon szimatolt körbe-körbe, mint egérke aki elvesztette az ementáliját. Nem izgatta magát, hogy ketten, plusz kutya körbeálltuk és továbbra is lázasan szagolt, keresett valamit. Kis röffenéseket hallatott, majd nagyon felháborodva és hangosan szimatolva gyors iramban ellenkező irányba vette útját az ösvényen. Megnyugodtunk, mert az úttól így eltávolodott. Sajnos sokszor látunk eltaposott süniket az aszfaltúton...



Nagyon szimatolunk..



Ó, hát járt nekünk egy mosoly is!:)

Kedves kis szokások



Ma piac volt, nem akarok most beszámolni, már sokszor megtettem, meg álmos is vagyok ..

Csak eszembe jutott, hogy sikerült lencsevégre kapnom a taxist, aki teljes lelki nyugalommal berohant a pékségbe kenyeret venni, miközben én és mögöttem még 2-3 kocsi vártuk, hogy bevásároljon. Mindez Mantudiban, de ez szokás, kisebb helységekben megcsinálják és ha szólsz, még ők vannak felháborodva, hogy micsoda alak vagy, nem tudsz már egy percet várni!! :) Ezt most elröhögöm, de gondoljátok el, ha percre futok valahova..

Sajnos mire a szuper gyors gépem klikkelt, már beugrott a kenyérrel a kocsiba és bevágta az ajtót is. Ugyanis az ajtó is tárva nyitva, aki akart, az tolathatta volna odébb a kocsiját :) Meg nem is akartam nagyon nyíltan fotózni, nehogy kirángasson a hajamnál fogva, hogy ki tudja hová akarom a fotót beküldeni :)

Gyalogtúra Kotsikia-Vaszilika

Még az év 2008-ba fordulása előtt tettünk egy nagyon szép, 3 órás gyalogtúrát a szigetünk északi oldalának keleti partja mentén, Kotsikia öböltől kiindulva. Ez az az öböl, ahová a múltkor igyekeztünk, de egy öböllel előbb letérvén, soha nem értünk oda. Akkor 4 órás túrát tettünk, egy 5 órásba simán belefért volna a Frangkaki-Kotsikia útvonal. Most tehát folytattuk, ott ahol abbahagytuk, elmentünk Kotsikiára kocsival, majd gyalog a tengerrel párhuzamos földúton, elindultunk Vasilika partja felé. Nem volt szándékunkban addig elmenni, mert az is egy hosszabb túra. Összesen 3 órába telt a kirándulásunk, a végső pont MURTIAS öble volt, egy öböl, amit eddig még nem láttunk és ami kísértetiesen hasonlít Kotsikia öbléhez, de a kavics minősége, színe Agia Anna-ra is emlékeztet. Ez egy olyan öböl ,ami teljesen érintetlen, csak a szemét árasztja el :( , a víz kihozza a sok szemetet, aztán mivel ide nem tudnak eljönni a szemeteskocsikkal, mindent ott hagynak. Kíváncsi lennék nyáron, milyen a helyzet. Ahogy említettem, az öblöt csakis gyalogosan lehet elérni, jól kitaposott és széles földúton, amin nyáron valószínűleg kiskocsival is lehet járni, de most a téli sárban csak terepjáróval.

Kotsikiát elhagyva ennek a 3 sziklaszigetnek a látványában lehet először is gyönyörködni.



Aztán jön a Karauli-nak nevezett hely. Hihetetlen sziklára építkeztek, tiszta Meteora érzés, és nincs villany idevezetve, vizet kútból nyernek. Mégis nagy, gyönyörű villák vannak itt, ahol pár éve csak a sasok fészkeltek.



Az északi szél telibe kapja ezeket a házakat, és bizony ez néha kimondottan kemény dolog lehet..

Aztán hirtelen elénk tárul Murtias öble.



A vad sziklás oldal bővelkedik mészkőben.




Ide még mindenképpen vissza szeretnénk térni tavasszal. Addig is elköszönünk a csodaszép helytől és visszafele indulunk..


Gyalogtúra Frangkaki beach-tõl Kotsikia felé

Az Achladi-Kotsikia gyalogtúra ha jól emlékszem 5 órás. Mi tegnap 4 órás túrát tettünk, így nem értünk el egészen Kotsikia tengerpartjáig, hanem ha jól láttuk, 2 öböllel előtte kötöttünk ki. Így is bőségesen elegendő volt a rég nem mozgatott tagjaimnak..

A kocsit Frangkaki tengerpartján hagytuk és ezen az úton indultunk Kotsikia felé.
A göcsörtös törzsű olajfáról még csak most szedték a termést.

Nem az első, hanem a távolabbi, második öbölig jutottunk el 2 óra gyaloglás után.


Az út végig olajfa- és narancsligetek között kanyargott.

Mikor megláttuk végre Kotsikiát, azt hittük, nyert ügyünk van..


Szerencse volt mitől felfrissülni :)



Egy vad, köves partra érkeztünk Kotsikia homokos partja helyett.

Visszafele már esti fényben csodálhattuk meg újból a Frangkaki strand és Kotsikia közötti öblök sziklás peremeit.
Frangkaki-tól, Achladi falu strandjától a nap is, mi is elbúcsúztunk este 5-kor.