Olívaszüret

fotó: Panos Vasilopoulos

Október végétől kezdődik Evián az olívaszüret periódusa. Október végén már vannak bőven fekete szemek a fákon, amiket már le lehet szedni. A közvetlen tengerpartok melletti ültetvényeken sokkal hamarabb érnek be a szemek, mint a magasabb helyeken lévő fákon, így ott hamarabb is szoktak szüretelni. Észak Evia leghíresebb olíva termelő települése Rovies.

A Parthenon márványszobrai örökre kitelepedtek?

Melina Mercouri színésznő, később kulturális miniszter, majdnem egész életében azért harcolt, hogy az Akropolisz-i Parthenonról méltánytalanul elemelt márványfrízeket az angolok visszaadják az országnak, melyben születtek. Eleinte hallani sem akartak róla, aztán azt a kifogást hozták fel, hogy Görögországnak nincs olyan helye, ahol azokat megfelelően tárolni és a nagyközönség elé kiállítani lehessen. Miután pár éve elkészült és átadásra került az új Akropolisz múzeum, melyet a világ egyik legjobban szervezett múzeumai között tartanak számon, megint előtérbe került a téma, melyről az angolok mélyen hallgatni próbáltak. Az Akropoliszról elemelt frízek az ottomán elnyomás alatt, Lord Elgin által lettek Angliába szállítva. Nem elég, hogy szabályosan ellopták őket, kihasználva az ottomán kormányzat destruktív törvénykezési szabályait, de még el is nevezték őket Elgin márványoknak.

Október 28 - Nemzeti Ünnep

Október 28 az egyik Nemzeti Ünnep Görögországban ( a másik március 25). Október 28 a NEM ünnepe. A II. világháborúban, az olaszok átvonulását ellenző nagy NEM-re, minden évben felvonulással és a háborús hősök szobrainak megkoszorúzásával emlékeznek Görögország minden településén.

Íme a Limni-beli ünnepi pillanatok:

Képek a templomi miséről

Képek a felvonulásról

..és még több kép a városról, a felvonulásról, koszorúzásról és az ünnepségről

fotók: P. Vasilopoulos

Kirándulás a NILEAS szurdokba

Legutóbb tavaly szeptember végén jártunk itt, egy tökéletesen sikerült kirándulás alkalmából. Most kis csapatunk megint elindult felfedezni a szurdok szépségeit. Alaposan felszerelkeztünk dupla cipőkkel, fürdőruhával, mivel tavalyról emlékeztünk, hogy a szurdokban néhol olyan mély volt a patak, hogy úszni is kellett. Megint csak 12-kor délben kezdtük az ereszkedést, úgy mint tavaly is. Az idő kellemes volt, nem túl meleg, sőt akár hűvösnek is mondható. Az ereszkedés simán ment, megnéztük megint a Bolovinena sziklát is, ahonnan a törökök elől vetette magát a mélybe a hős asszony 1823-ban. Nevét márvány emléktábla őrzi a sziklával szemben. Vadkecskékkel is találkoztunk, ugyanazokkal talán, akik miatt 2009-ben meghiúsult ugyanez a kirándulás, mivel a Bizsu kutyánk akkor elkapta az egyik kisebb kecskét. A mostani kutyánk (Bizsu fia) is megkergette őket, de nem nagyon izgattuk magunkat miatta, nagy testű, lomhább állat a Bizsunál, házőrző, nem vadász, inkább őt féltettük, nehogy a mélybe zuhanjon, a kecskék a másodperc töredéke alatt elillantak előle.

A kellemetlen meglepetés lent ért bennünket, mert sajnos a patak ki van száradva. Az idei ősz elején járunk még csak, még nem voltak esőzések és a szurdokban van víz ugyan, de poshadt, tele békákkal és egyéb élőlényekkel, amibe semmiképp nem akartunk combon felül belegázolni. 

Így egy új útvonalat választottunk, elindultunk a szurdokkal ellentétes irányban, a kiszáradt patakmederben, annak reményében, hogy rálelünk arra a pontra, ahol 2009-ben egy erdei földúton ereszkedve értük el a patakmedert, és majd ott mászunk vissza. Az útvonal hosszabb volt, mint amire számítottunk, ráadásul a völgyben döglesztő meleg volt, szellő nem mozdult. Viszont sikeresen megleltük a földutat, amin egy nagyon fárasztó (a meleg miatt) emelkedő szakaszt tettünk meg. Össz-vissz talán 4 órát gyalogolhattunk, vagy talán kicsit többet. Nem volt könnyű terep, nagyon meredek volt lefele is és felfele is, a mederben pedig a nagy kövek és sziklák tették próbára a lábunkat. Lett egy esés is, aminek reméljük nem törés a következménye, valószínűleg csak nagy fájdalmakkal járó húzódás. Szerencse nem lábat érint a dolog, "csak" vállat, mert nem tudom hogyan másztunk volna vissza, vagy kit hívhattunk volna segítségül a mély szurdokvölgyben.

Végül szerencsésen visszaértünk, így most megmutathatom a fotókon a kiszáradt NILEAS szurdokot.

Szurokfű

Itt a szurokfű, avagy az oregano szedésének az ideje. Van aki nem sieti el és csak augusztusban szedi, de jobb most, amikor frissek a virágok, még portalanok és nincsenek elbarnulva. Persze a legjobb ha az ember olyan helyen szedi, ahol nincs forgalom és állatok sem járnak, hogy biztos legyen abban, hogy a növény teljesen tiszta. Mivel Evia hegyes, nem nehéz oregano mezőket találni. De a kocsival megközelíthető helyeket senki nem árulja el a másiknak, így őrizve a titkot és a virágözönt maga magának. Mégis mindenki talál, aki gyűjteni szeretne. 

A virágokat hosszú szárral vágják le, majd vastag csokrokat kötnek belőlük. A szárakat egyenletesre vágják, a csokrokat felkötik egy fedett, száraz, jól szellőző helyre. Kb. 15-20 nap múlva készen van, alaposan kiszáradt a növény. Ekkor a virágokat és a száraz leveleket lemorzsolják a szárakról, majd üvegekbe teszik. Sokáig eláll. Sült és grillezett húsokat, halakat valamint salátákat ízesítenek vele. 

Képek a mai gyűjtésről:

Agiokampos (Αγιόκαμπος) és a Pantermos

Agiokampos (ejtsd.: Ájokamposz), az Agios nevű település kikötője. Ez az a kikötő, mely az északról érkező turistát fogadja, mikor először Evia földjére lép. A települést mindenki a kompok beérkező- és indulóhelyeként ismeri, pedig itt nyaralni is lehet. Agiokampos közelében sóderes, homokos és apró kavicsos partok váltakoznak, a víz kristálytiszta, mint ahogy mindenütt Evian. A kikötő 118 km-re található Chalkidától, a sziget fővárosától, és 5 km-re az "anyatelepüléstől", Agios-tól. A településen az utóbbi években több kiadó apartmankomplexum épült, a tavernák és bárok pedig szórakozási lehetőséget nyújtanak az itt nyaralóknak.

Az Agiokampos-hoz közeli tengeri területet Pantermos-nak hívják, ezt a részt mutatják be Leonidas Tzanis képei, aki kajakjával kora hajnalban evezett ki a Neos Pyrgos település közelében lévő kis szigetre, a Nisiotissára. Kihasználván a felkelő nap első sugarait, csodálatos képeket készített a vidékről.

A hajnal

Dario Fo szellemében

Limni egy kicsike falu akár egy Magyarországi vidéki városhoz képest. Ráadásul elég elhagyottan áll mint egy gyönyörű fehér gyöngyszem, észak Evia nyugati partján. Elhagyottan az állami segélyektől, állami törődéstől vagy figyelemtől, de nem elhagyatottan. Olyan sok szép és jó dolgot próbálnak az utóbbi években a Limnibeliek tenni, hogy nem lehet nem megemlékezni a tettekről. Sokat írtam már a helyi néptánc-egyesületről, melynek én is tagja vagyok. Minden évben beszámolok a nyári és téli pénzkereső programjainkról, amikor mindenki felajánlja keze munkáját, melyek eladásából pénz folyik a kasszába. Pénz melynek segítségével a tánccsoport megvalósíthatja házon kívüli fellépéseit, de vendégeket is hívhat.

A Limni-beli néptánccsoport Pünkösdi tevékenysége

Június 22-23-24 háromnapos ünnep volt Görögországban. A Pünkösdi ünnep tiszteletére Limnit elözönlötték a - főleg Athéni - kirándulók. A Limni-beli néptánccsoport felállította a már jól ismert kis házát a központi téren, ahol szombat és vasárnap este házilag készített ételeket és édességeket árultak. Az egyesület minden tagja kivette részét a munkából. A közös bevétel érdekében minden család felajánlott egy nagy tepsi falnivalót. A bevétel az egyesület kasszáját gazdagítja, ezzel megkönnyítve a fellépések érdekében megtett és megtevendő utazások megvalósítását.

Rovarok, csípések

Az itt nyaralónak darazsakra és szúnyogokra kell számítania. Amikor enyhe a tél, akkor különösen élénkek a rovarok.

Darázscsípés ellen:
be kell szerezni a szuper-marketekből vagy gyógyszertárakból az Ammónia stick-et, ez kb. 2 euró körül van és ha a csípést rögtön bekenjük vele, a fájdalmat is enyhíti, de a helye nem dagad meg (szúnyogcsípésre is jó). Ha nincs ammóniánk, akkor a darázscsípés kellemetlen következményeit ecetes borogatással enyhíthetjük. A viszketést a Fenistil gél is enyhíti, ezt itt is lehet kapni a gyógyszertárakban. Ha végleg semmi nincs a fentiekből, a  csípést petrezselyemlevéllel dörzsölhetjük. Ha minden van, sorban próbálhatjuk, valamelyik biztosan be fog válni az előbbiek közül.

Lakatlan sziget kirándulás

2013

Sajnos 2013-ban nem lesznek szervezett kirándulások a lakatlan szigetcsoportra. Aki el szeretne ide látogatni, az saját szervezésben kell a kirándulást megoldja.

Loutra Edipsot elhagyva, Agios Nikolaos és Jaltra helységeken keresztül lehet Agios Georgios-ba eljutni. Az út Loutra Edipso-tól kb. 45 perc (kocsival). Agios Georgios-ból még kb. 10 perc alatt a Kineon foknál lévő Kavos parton lehet lenni. Ez egy hosszú, sóderes part, mellyel szemben van a Monolia sziget. Nyári szezonban, június és szeptember között, fél óránként jönnek át csónakokkal a lakatlan szigetről és viszik át a vendégeket a Monolia sziget csodás strandjára. Az átkelés 10 percet vesz igénybe, a jegy 3-5 eur körül van személyenként.

A szigetcsoportról

Évia legészakibb csücskével szemben van egy szigetcsoport, melynek a neve Lichas. A nevét a mitológia Herkulessel hozza összefüggésbe. Évia legészakibb csücskét Kineon foknak hívták az ókorban és ezen a helyen történtek ezek a bizonyos események Herkulessel, melyek aztán a Lichas szigetcsoportot megszülték.

Egy gyönyörű Eviai villa

Nem, nincs közel hozzánk ez a villa, mert ez Közép Evián található. A villa nincs messze a Fila-i vártól és a két régi velencei őrtoronytól, valamint szigetünk fővárosától, Chalkidától. Ez természetesen azt is jelenti, hogy a gyönyörű környezetből alig egy ugrás Athén. 

A villa tulajdonosa LOUKIA, görög ruhatervezőnő. Annak ellenére, hogy első reakciója arra, hogy biográfiáját meg akarták írni, az volt, hogy "ugyan már, nem vagyok Coco Chanel!", a könyv mégis elkészült. Két év után, 2011-ben jelent meg a fotóalbum és egyben biográfia, mely bemutatja ennek a jelentős ruhatervezőnőnek az életét és munkásságát.

Ő maga úgy tartja, Melina Merkouri-nak köszönhet mindent, hisz az ő színpadi kosztümje volt az első jelentős munkája 1980-ban.
Ma az övé az egyik legnagyobb "atelie" Athénban, 14-n dolgoznak benne. Ruháinak sajátos, kissé színpadias stílusa van, mert első szerelméhez hűen, a színházi kosztümök a kedvencei. Az anyagokat a "hanguk" után választja ki, elmondása szerint ha a szoknyának, ruhának való anyagnak nincs megfelelő suhogása, kiegészíti gyöngyökkel vagy egyéb olyan díszekkel, melyek a mozgás közben fokozzák az anyag által kibocsátott hangot.

Odisszeasz Elitisz, a napfény költője

A világhálón bukkantam egy Odisszeasz Elitisz bélyegre, nézzétek csak:

A halálát követő évben nemcsak teljes életműve jelent meg nyomtatásban, bélyegre is került a Nobel-díjas görög költő Odisszeasz Elitisz. Profilja mellé odakerült aláírása is. Ha neve mellé írt évszámokat is megnézzük, kikövetkeztethetjük, hogy 2011-ben ünnepelhettük születésének 100. évfordulóját. 

Sarakiniko, a kalózok öble

A legtöbb Görögországi nyaralóhelyen előfordul a szervezett, fakultatív programok között a kalózhajós kirándulás, vagy esetenként, mint nálunk Evián, a kalózöbölbe tett kirándulás. De nagyon sok szigeten van Sarakiniko-nak nevezett kalóz-öböl. A múlt héten én is elvittem vendégeimet Sarakiniko-ra, a kalózöbölbe, ide minden nyáron minimum egyszer elzarándokolok, habár nincs éppen közel. De mi köze van Görögországnak a kalózókhoz? Hajaj, nagyon sok! Csak éppen a felületet fogja megkarcolni ezen írásom.

Kabóca

Egyik nap egy vendégem mesélte, hogy miután átjöttek a görög határon és egyre beljebb haladtak az ország belseje felé, erre a furcsa, erősödő, éles hangra kezdett figyelni, melyet soha azelőtt nem hallott és eleinte arra gondolt, valami baja lett a kocsinak. Aztán rájött, bizony ez valami tücsökféle lehet. Én meg arra jöttem rá az elbeszélés során, bizony nem minden egyértelmű egy idegennek, azokból a dolgokból, melyeket én már talán észre sem veszek.

Virágvasárnap

Virágvasárnap egész Görögországban, kezdődik a Nagy Hét.
A húsvéti böjt egyik mérföldköve, emlékezés arra a napra, amikor Jézus Jeruzsálembe érkezett, ahol virágokkal és zöldellő faágakkal fogadták. Ennek emlékére rengeteg fajta szokás és hagyomány van érvényben az egész országban, ezek mindegyike a virágokhoz, gallyakhoz kötődik valamilyen módon. Egy közös, a templomokat babérágakkal díszítik, majd a Virágvasárnapi mise után a hívőknek babér-gallyakból és virágokból készült keresztet adnak, melyről azt tartják, szerencsét hozó, betegséget, balsorsot elűző.

Aleppo fenyő

Az aleppo fenyő (pinaceae halepensis) meghatározza egész Eviai életünket. Észak Évia teljesen be van borítva allepo fenyőerdőkkel. Nagyon sok embernek ad ez megélhetést, hisz fakitermeléssel és gyantabegyűjtéssel foglalkoznak. Illatuk télen, nyáron kíséri léptünket, szemünket kellemes zöld színük kényezteti, ahogy a házból kilépünk.

De egész Görögország területén nagyon sokan foglalkoznak gyantabegyűjtéssel. A megfelelő fa kiszemelése, a gyanta begyűjtése és szállítása nem egyszerű feladat. A pinaceae fajta összesen 90 fenyőfélét jelent. Ezekből 3 fa ad megfelelő gyantát: a pseudotsuga menziesii mely 600 m fölött található, a picea abies mely 700 m fölött, majd a sima pinea- vagy allepo fenyő, mely általában 600 m magasságig található meg. Ez utóbbiban bővelkedik észak Evia és Görögország "zöld"-nek nevezett szigetei, mint Korfu, Skopelos és Thassos (..és mások).

Akropolisz

Milyen volt az Akropolisz fénykorában? Elképzelni nagyon nehéz már a modern formákhoz szokott agyunknak.. Vannak akik ebben segítséget nyújtanak, virtuálisan rekonstruálva a műemléket.

Útvonal Athénba

Athéni útjaim alkalmával, mindig északi irányból érkezem, ahogyan mindazok, akik Éviáról szoktak egy napra bemenni. Habár simán kivitelezhető az 1 napos Athéni kirándulás, mely Éviának egyik nagy előnye, azért rá kell szánni a megfelelő időt. Ez a beírás ugyanazon útvonal bejárása után született, mint amit a turisták is bejárnak Athéni kiruccanásai alkalmával. Nekik mindig kivétel nélkül az általam megszokott módszert javaslom, vagyis azt, hogy metróval menjenek be a központba. Kivéve ha aug. 15 körül mentek be, mert akkor üres a város, jól lehet közlekedni.

A Fila-i vár

A Fila-i vár ma egy elhagyatottan álló, romos, középkori épületmaradvány, mely szomorúan vár az enyészetre, közép Évia egyik fantasztikus kilátással rendelkező dombján. A várból csodálatos kilátás nyílik a Lelantei síkságra, melyért nemcsak az ókorban vetekedtek. J.B. Bury történész szerint a velenceiek – akiknek uralma a sziget fölött 150 év volt - úgy tartották, hogy a  Lelantei síkság „a sziget élete, Negroponte szeme és kertje”. (Negroponte volt Évia középkori neve). 

A várból át lehet látni a szárazföld egyik híres nevezetes helységének a partjára, Aulisba. Innen indultak a trójai hadjáratba a hajók és itt áldozta fel Agamemnon lányát, Iphigéniát. A vár leghíresebb lakosa Likarios lovag volt, aki romantikus történetével gazdagította a görögök fantáziavilágát. Likarios Karystos-i (dél Évia) lombárdok fia volt, a család Vicenzából érkezett a szigetre. A lovag története rendhagyó: miután lovagi címét egy ugyancsak latin báró szolgálatában szerezte meg, elvett feleségül egy Dalle Carceri eredetű nemesi özvegyet. Annyira elszegényedtek, hogy bujkálniuk kellett. Minden nyomorúságáért utána a lombárdokat okolta, akik ellen felvette a harcot és végül nagy hatalomra jutott. Élete azonban inkább kalandoréhoz és nem hőshöz hasonlított, mert mikor várából támadást indított a lombárdok ellen, akkor nem igazán érdekelte ennek ki látja kárát, portyázásai az autochton lakosságnak is sok kárt okoztak.

Aki eljut dél Éviára szánjon időt a vár meglátogatására, a kilátás lenyűgöző.

Kimasi

Ez Kimasi, Mantoudi falu kikötője. 1990-ig nagy élet volt úgy a kikötőben, mint Mantoudi-ban. Utána... munkanélküliség és a kikötőben a berozsdásodott daruk kísértete.

Ez az elhagyatott kikötő, homokos strandjával, a vidék régi nagyságára, gazdagságára emlékeztet. A 19. sz. végén eluralkodott észak Évián a magnezit láz. Észak Évia földje nagyon gazdag magnezitben. 1985-s lexikonok adatai szerint biztos kapacitás 40.000.000 tonna, lehetséges 130.000.000 tonna. Ebből 1975-ben 1.452.738 tonnát, 1981-ben 961.682 tonnát termeltek ki és szállítottak el ebből a kikötőből. A magnezit láz körülbelül egy századon át felforgatta a vidék gazdasági egyensúlyát. Idevonzotta az 1930-s években a Kis Ázsiából elüldözött görögöket, akik eleinte kis bérért minden munkát elvállaltak. Történetük a mai, volt szocialista blokkból érkező menekültekéhez hasonló. A kis ázsiai görögök szorgalmasabbak voltak a bennszülötteknél, mert helyt kellett állniuk, túl kellett élniük a kiűzetést. A faluk amiket alapítottak ma a legrendezettebbek, nagy házaikkal, tiszta, szabályosan megtervezett utcáikkal, tereikkel. De ez egy másik történet.

A magnezit kitermelő gyár bezárása előtt 3.000 munkást foglalkoztatott. Családok építették erre jövőjüket, más vidékekről telepedtek ide emberek, gazdagság és biztonság honolt a vidéken évtizedeken át. A vállalat 1990-ben, a rossz vezetés következményeként és véres munkásmozgalmak után, bezárni kényszerült kapuit. Óriási csapás volt a vidéknek. Emberek elszegényedtek, ellehetetlenedett a helyzetük. Egyesek elvándoroltak, mások földművelésből próbáltak utána megélni. A vidék gazdaságilag azóta sem bírta ezt a számára katasztrofális eseményt kiheverni.

Aki erre jár, látogasson el Kimasi-ba. A csütörtöki piacot össze lehet kötni egy fürdéssel itt. 

Tavaszi halászat

Újabb halászattal kapcsolatos bejegyzéssel örvendeztetem meg horgászó-olvasóim. Persze a post a greekfish csapat jóvoltából születhet meg, hisz én nem hódolok eme sportnak, de pusztán csak gyakorlati okokból.

A lényeg, hogy az említett horgászcsapat egy hétvégi kiruccanást tett Kymibe, mely kisváros közelében (is) van egy igazi horgászparadicsom. Persze az, hogy pontosan hol van, nem fog kiderülni a bejegyzésből, de melyik halász árulja el a helyet idegeneknek? :) A halászat sikeres volt, szép nagy halakat fogtak, remek képeket készítettek, melyeket most megmutatok kedves blog-olvasóimnak is.

Evia méze

Ebben a bejegyzésben az Evia-i mézről szeretnék írni. Nagyon sokan állnak tanácstalanul hazaindulás előtt, mert nem tudják, mivel kedveskedhetnének szeretteiknek. Mi lenne szebb, jobb és egészségesebb ajándék az Eviai vastag, illatos, gyógyhatású méznél? Jöjjön hát pár szó róla.

Cseles telektulajdonosok

Már a válság előtti években is így volt ez, most még jobban.

Kisebb, de néha nagyobb telkekkel rendelkező tulajdonosoknak nincs lehetőségük tengerközeli földdarabjukra építkezni. Ilyenkor az egyik legolcsóbb megoldáshoz fordulnak: megvesznek egy használt utánfutót, mely tökéletesen alkalmas még a szállás szerepének a betöltésére. Ezt behelyezik a telkükre és ott hagyják végleg. Ide jönnek aztán hétvégeken egész évben és nyáron nyaralni. 

Íme egy ilyen Chronia faluból.

Csökkentett ár Sofiánál

A Sofia apartmanok tulajdonosai úgy látták jónak, hogy áraikat lecsökkentsék.

Így az új árak értelmében május és júniusban 4 ágyas apartmanokat lehet bérelni napi 30 euróban.

Július első két hetében pedig az apartmanok ára napi 45 euró.

A fenti árak úgy 3 mint 4 személyre vontakoznak, és magukban foglalnak minden fizetnivalót: klímahasználat,  melegvíz, helyi adó, stb., nincs semmi utólagos fizetnivaló a szállásfoglalási hátralékon kívül.

Az apartmanok majdnem egyedülállóak a vidéken abban, hogy valójában nem 2 hanem 3 szobásak, illetve  3 légteresek. Ugyanis 2 külön hálószobájuk van, egymástól egy folyosóval elválasztva, ami ritkaságszámba megy, hisz általában a 2 szobások mind olyanok, hogy van egy hálószoba és egy nappali, ahová még 2 ágy be van állítva. Legtöbbször a nappali egyik sarkában van a  konyha is, vagy ha mégsem, akkor biztos, hogy a nappalin kell átgyalogolniuk azoknak, akik a mosdóba szeretnének eljutni a hálószobából. Ez az általános kép a két szobásokat illetően. Egyike a kevés kivételnek a Sofia ház, ahol van egy külön nagynak számító konyha, ahol 4 ember rendesen meg tud reggelizni vagy vacsorázni és van még 2 külön, rendes méretű (!) hálószoba. A tenger pedig pontosan 100 lépés, én magam mértem le, ráadásul az egyik legjobb part észak Evián. A szállásadó két kedves idős ember, aki biztosan megvendégeli a vendégeket egy kis hazai tsipouro-val (helyi törkölypálinka) vagy a gyerekeket egy kis házi tojással.

Ízelítőül megint belinkelem egyik Agia Anna-i videómat:

Március 25 - ünnepi helyi előadás

A modernkori Görögország történelmének talán legfontosabb kilométerköve az 1821-ben kezdett török elnyomók ellenni harc. A görög történelem irányát meghatározó mozgalom, mely eposzi méreteket öltve, 9 év véröntés után ért sikeresen véget. Az elnyomók elleni felkelés eredményeképpen, 1830-ban megalakult az első szabad görög állam. Az eleinte nagyon kicsi ország köré gyűlik a világ hellenizmusa, hogy új, szabad történelmi útját megkezdje.
Ez a harc, mely hosszú ideje alatt hősies tettek és tétlen stagnálások között váltakozott, összekovácsolta a világ hellén érzelmű embereit és egy új, rendkívül erős nemzeti öntudatot eredményezett. A sikeres mozgalom végakkordja az 1830-s Londoni protokoll aláírása.

Minden évben felvonulással ünnepeljük kisvárosunkban a görögség egyik legnagyobb ünnepét. Az idén a helyi néptánccsoportunk egy kis előadás keretében egyrészt megünnepelte a nevezetes napot, másrészt bemutatta a helyi közönségnek az új tagokat. Az előadáson bemutatott táncokat kevés kivétellel a 2012 szeptembere után beiratkozott új táncosok adták elő.

Limni-Katounia

Ma a nemzeti ünnep, március 25 elő napja, elő-felvonulás minden városban. Szerencse az idő téliesből ismét tavasziasra váltott. Íme a mai tengeri képek a Limni melletti Katounia nevezetű helyről, melyet a legtöbbet fotóztam az elmúlt évek alatt..

Sherrard birtok része

Karnevál

A görögök szeretik a karneváli ünnepséget és mindig meg is rendezték eddig, még itt a szigeten, több településen is. Az idén is megrendezésre került, de jóval szegényesebb volt mint az ezelőtti években. A válság erre is rányomta a bélyegét. Tulajdonképpen csak 3 csoport volt a felvonulók között, az első a Kechries falut képviselő méhészkocsi, ők telefüstölték Limnit :) Aztán utánuk jött a gimnazista lányok kisebb csoportja, majd a néptánccsoport azon tagjai, akiknek van mibe öltözni ezen a napon. Legtöbbjük a bizánci aranynapok fejedelmi ruháját viselték, konkrétan Justinianus császár és Theodora császárnő idejéből. Végre a kisváros kicsit feléledt, sok Athéni és Chalkida-i látogató volt, hirtelen megteltek tavernák és kávézók, mint a régi szép időkben. Sajnos a vendégsereg nagy része amilyen hirtelen jött, olyan hirtelen el is tűnt, a vendéglátók bánatára. 

A karneváli menet legfőbb alakja a Karnevál-figura volt, akit minden évben Maro Petridou amatőr ékszerkészítő művész "épít" fel. Ezt a babát aztán a karneváli ünnepség végén elégetik, én már azt nem vártam meg, így arról képek sajnos nem készültek. A baba tele volt aggatva mindenféle számlával, amiket képletesen elégetve abban reménykedik mindenki, hogy végre abbamaradnak az extra adók, amiket ezeken a számlákon fizettetnek az emberekkel az utóbbi években, minden alkalommal kijelentve, "csak most utoljára".

A kis központi téren sütögetés is volt, de olyan kevés dolog és olyan hamar elfogyott, hogy észre sem vettük:) Mindenképpen jó volt kizökkenni a hétköznapokból. Mától már a Húsvéti Nagyböjt időszakába léptünk, amit elég kevesen tartanak már manapság be, pedig igazán jó méregtelenítő kúra.

Képek és videó a karneválos Limniből.

Görög öblök ölelnek: Limniben az élet kellemes

Majdnem 30 éve élek Görögországban, 8 éve Evia szigetén. Habár a sziget a második legnagyobbja az országnak, mégis gyakorlatilag ismeretlen országon kívül. Maga a sziget is mintha identitás-zavarban szenvedne, olyan mintha nem egy, de két világ lenne. A középen lévő 1.800 m magas hegyvonulat,  a szigetet gyakorlatilag 2 részre osztja. Könyvekben 3 részre való osztásról írnak, de a középső rész valahogyan összefolyik a délivel, hisz nincsen természetes határ közöttük. Én az északi részen élek, ami a legnehezebben megközelíthető. 

Ugyan ez csak egy költői kifejezés, mert kinek lenne ma probléma átvágni egy 600 m magas hágón, hacsak nem éppen télen, egy hóviharos éjszaka után?

Folytatás az "Életszépítők" teljes cikkéhez..

Octopus, a polip

Az Eviai tengeri élőlények közül a "legkívánatosabb" az octopus vagyis a polip. Persze ez a jelző csak akkor illik rá, ha a tányérban találkozunk vele. Rálépni esetleg már nem annyira kellemes. Szerencse ilyen extrém eset nagyon nagyon ritkán fordul elő. Az octopus szereti a köves, inkább sziklás talajt, valamint az eviai öböl felőli részen azt a szakaszt, ahol az alj hirtelen mélyülni kezd az öböl mélysége felé. Az a rész pont olyan, mint amilyen egy meredek hegynek a lejtője, no ezen a lejtős köves részen nagyon szeretnek a polipok ücsörögni. Itt már annyira mély a víz, hogy semmiképpen nem lehetne rájuk lépni, ők meg messze elkerülik az úszókat. Az octopus-t búvárruhában és kis szigonnyal felszerelkezve szokták vadászni, de a gyakorlott polip-vadászok elmondása szerint, nagyon nehéz őket észrevenni. Mesterei az álcázásnak, annyira bele tudnak olvadni a környezetükbe, főleg a köves részeken, hogy óriási gyakorlat szükséges ahhoz, hogy valaki felfedezze őket. 

Az alábbi képen egy viszonylag sekély aljon ücsörög egy fiatal és bohó octopus, aki a búvár közeledtére ijedtében karjait virággá formázza. Nem tudja, hogy ő még túl kicsike ahhoz, hogy érdekes legyen a vadász számára.

Emlékek tárháza - Szent Apostolok temploma

Szent Apostolok (Agii Aposztoli) kistemplom Mantoudi mellett. Nincs olyan Mantoudi-beli lakos, akinek ne lenne emléke erről a helyről. A hűs vizű csermely mellé hozzák évtizedek óta kirándulni a gyerekeket, itt főzik nagy bográcsokban az Apostolok ünnepén a tésztás húst, itt majálisoznak a település lakói.

Horgászás az Eviai öbölben

Hurrá, blogolnak a halászok is! :)
A post-ért köszönet a greekfish team-nek! (Για αυτήν την ανάρτηση ευχαριστώ  το greekfish team!)

Végre, első kézből olvashatom, hogyan lehet itt nálunk horgászni. Az alábbi írás arról szól, hogyan lehet másra horgászni akkor, amikor eredetileg a halász egyéb tervekkel indul a tengerre, de az eltervezett dolgok nem jönnek be. Az Eviai öböl mindig is nagyon gazdag volt halban és egyéb tengeri élőlényekben. Ez sajnos az utóbbi években a túlhalászás miatt kissé megváltozott, de még mindig kevesebbet kell odébb hajózni, ha halászási terveink megváltoznának, mint a nyílt tengeren. 

Az egyik legkényelmesebb halászási módszer az élő kalamari horogra akasztása, majd az aljhoz közel való leengedése. Ehhez semmiféle különleges technikára vagy tudományra nincsen szükség.

Emlékek tárháza

Christos és Falia Nikolaou házasságkötése Mantoudiban, 1955

Forrás

Téli kirándulóhely - Steni

Már többször kérdezték tőlem, milyen az idő télen Görögországban? Erre nem lehet egy-két mondattal válaszolni, hisz Görögország egy hosszú ország, az északi részeken kemény telek szoktak lenni, míg az egészen déli részen a hó igen ritka jelenség  Evia az ország középső részén helyezkedik el, de mivel a sziget maga 195 km hosszú, és a hosszúsága észak-dél irányban értendő, ezért még ebben az Eviának nevezett mini Görögországban is, a hőmérsékleti viszonyok eléggé eltérőek a sziget két vége között. 

Egy biztos: a középső részen megtalálható nagyobb hegyek, minden télen sokáig viselik a hósipkát. Ezek a hegyek a Dirfi (1.743 m), a Xerovuni (1.450 m) és az Eviai Olymposz (1.171 m). Az első kettő nagyon jelentős hegyvonulat, már olyan szempontból is, hogy ide télen nyáron folyamatosan jönnek a hegymászó és túrázó csoportok. Mindkettőnek olyan a jellege, hogy a kemény csúcsmászástól az enyhébb hegyi túráig, bármit lehet tenni hegyeiken, völgyeiken. Büszkén mondhatom, mindkettőt megjártam,  csúcsaikat megmásztam, igaz ez nem mostanában volt.

A tél legjobb fogása: a kalamari

A Limni-beli halászok téli legjobb fogásai közé tartoznak a nagy kalamari-k (tintahal). Apropó, tudtátok hogy a világon a legtöbb kalamari-t Japánban fogyasztják? A Wiki szerint 700.000 tonnát évente.

A kalamari a görögöknek is egyik nagy kedvence, különösen most, hogy közeledik a nagy húsvéti böjt ideje. A halászok minden cselt bevetnek jó kalamari telep felleléséhez. Éjjelente mennek ki titokban a tengerre, valakitől hallott, tuti biztos helyre, majd ha a fogás bejön mehet az sms a beavatottaknak. 

Én itt most bemutatom Mitsos halász nagy, 2,5 kilós fogásának egy részletét, melyre helyi blogunkban találtam. Mitsos szombaton az egész éjszakát átfagyoskodta a Limni-beli széles molón, de az eredmény kárpótolta a szenvedésekért. Mi majd rohanhatunk vásárolni Húshagyó Hétfő előtt, amikor Mitsoséknál csak a fagyasztót kell megnyitni.

Íme a bizonyíték:

Megszületett a döntés: ipari park Mantoudinál

Január 31-n a nyilvánosság elé kerülhetett a régóta várt döntés: Mantoudi mellett, ókori Kirinthos  (Cerinthus latin) közelében, ipari parkot fognak létesíteni. A park létesítését 3 miniszter aláírása szentesítette. Az ipari park Mantoudi és a gyönyörű Kimasi öböl között fog létrejönni, Kimasi-t használva kikötőnek. Ennek az öbölnek vége, de kérdés mi lesz a part hosszabbításában lévő Kria Vrisi-vel és Agia Anna-val, észak Evia két igazi gyöngyszemével. mennyire fog a szennyeződés átszivárogni? A turizmussal foglalkozók évek óta küzdenek a terv ellen, de végül a csatát elveszítették. 

Az egyszerű lakosság véleménye megosztódik, vannak akik munkahelyek létesítését és a magas munkanélküliségi ráta csökkenését remélik a fejleményektől, mások siratják Evia partjainak tisztaságát, a kibontakozóban lévő turizmus megsemmisítését.

Kimasi kikötő, mely ma még csak strand

A Kimasi után, északra következő Kria Vrisi part

..és az ipari park tervezett helye

Fordított értékek: a távolban ókori Kirinthos (Cerinthus latin) tengerbe nyúló sziklái, mögöttük, a háttérben, nemsokára ipari park szennyezi a levegőt és a vizet.

Tűz

Tegnap igazi nyárias nap volt, a kocsi hőmérője 18 fokot mutatott. Sajnos az idei kevés csapadék meghozta hatását, mert tűz gyulladt kis a sziget északi részén, az Istiaia-i Kanatadika partszakasz mentén.

Reméljük idén nyáron nem sok ilyenben lesz részünk..

Rövid kirándulás észak Eviai erdőben

A képek 2013 január 23-n készültek a Dafni közeli erdőben.

Free and real, avagy teljesen szabadon Evián

Az észak Eviai önellátó csoport tagjai azzal a céllal hozták létre "Free and Real" nevezetű öko-közösségüket, hogy a Telethrio hegyen lévő bázisukon megmutassák maguknak és a világnak, hogy teljesen önellátóan is lehet élni.

Természetesen mindez akkor igaz, ha adva van Görögország és specifikusan észak Evia tökéletes klímája, melyben minden szükséges táplálékot meg tudnak termeszteni maguknak.

Lela Karagianni (ejtsd: Kárájánni)

Mindennap elmegyünk legalább egyszer a szobra előtt, de nem foglalkozunk vele. Nem is beszélünk róla, csak a két nemzeti ünnepen kap mindig koszorút az iskola gyerekeitől és mond előtte beszédet a polgármesterünk. Pedig Lela Karagianni hősnő volt, nem is akármilyen, önmaga életét a hazáért feláldozó. Olyan, amilyen manapság már nincs.

Tél észak Evián 2012-2013

Az idei tél eddig nagyon jól alakult. Meleg, relatíve száraz és nagyon napos volt. Pár nappal ezelőtt megvolt az első havazásunk is itt Evia szigetén. Szerencse egy napig tartott, így nagyjából 2 nap után minden folytatódott a normális kerékvágásban. 

Az emberek nagy része azt hiszi, Görögországban nincsen havazás, vagy ha van is, nem rakódik le, nem áll meg, így problémát sem tud okozni. Ők elfelejtik azonban azt, hogy Görögország az ellentétek országa, ahol hegy és tenger szorosan összeölelkezve biztosítják a görög népnek az életterüket. A legmagasabb hegy az Olimposz, a maga 2,917 m-s csúcsával, ami ugyan nem a Himalája, de bőven elég ahhoz, hogy maga körül zord telet tudjon varázsolni.