Karavántúra
Falubuli Spathari-ban
Tegnap elmentünk 28-n magyarok egy picike faluba, falubulira. A magyarok nagy többségének elég kezdetleges és vad dolognak tűnhetett, mert igaziból utólag jöttem rá, hogy nem mondtam el mindent, mert nekem a dolgok nagy része természetesnek tűnt. Például az is, hogy amikor az ember falubulit mond, akkor nem kell porcelántányérra várni. De a dologtól mégis meglepődtek:)
Spathari egy icuri-picuri kis falu, a Kandili hegy lábánál, vagy 20 km-re a tengertől, gyönyörű zöld övezetben, a Kireos folyó mentén. A Kireos területhez tartozó falucska, a mellette lévő Kalivia-val együtt az 1991-s népszámláláskor 431 lakossal büszkélkedhetett. Ha ezt kb. kettőbe osztjuk, hát amolyan 200 lakosa van Spathari-nak.
Az egyik elmélet szerint, neve a SPATHI-ból ered, mely szó kardot jelent. Egyes mondák szerint akkor kapta ezt a nevet, amikor az 1822-s törökök elleni felkelés leverése és a hős Goviosz halála után, a törökök megtorolták nemcsak az ellenük való harcot hanem a falu 20 évig Ali pasának vallott hűségét. Ali-t ugyanis pár évvel azelőtt kivégeztette a szultán, az ellene való felkelés vádja miatt. Így hát a török 1823-ban vérre éhesen rontott észak Évia-ra és lemészárolt egész falukat, így Spathari lakosságát is.
Más elmélet szt a falu már a bizánci korokban is létezett és a SPATHARIO szóból kapta nevét, amely előőrsöt jelent. Valóban a török uralom előtt már 1474-ben 9 családot számláltak meg a faluban.
Az 1999-ig, a Kandili hegy lábánál működő magnezitbányászat ideje alatt, a falu lakossága megháromszorozódott. Az emberek jólétben éltek, de az új munkások megjelenése problémákat is hozott magával. A gyár 1999-ben véres munkásmozgalmak után bezárt és azóta a hervadás, munkanélküliség, elvándorlás és a totális hanyatlás jellemzi a falucskát.
Hát ide hoztam a magyar csoportot. A falucskában minden évben júliusban megrendezik az "Antamoma"-t, mely szó viszontlátást jelent és a rendezvény eredeti célja, ötlete, hogy a Spathari-ból elszármazott lakosságot ilyenkor összegyűjtse, ezzel megszakítván kissé a szürke hétköznapokat. Az ilyen mulatságok rendkívül gyakoriak július, augusztusban a vidéken. A falu kulturális egyesülete foglalkozott az üggyel, ide sok elszármazott lakos tartozik, hisz az állandó lakosok 90%-a öreg. A templomnak van egy nagy aszfaltozott udvara és egy kis adminisztrációs háza, amely különféle rendezvények céljaira készült, ide volt szervezve a mulatság. Élő zenekar játszott, nagyon jó zenét, mely zene a magyaroknak totálisan ismeretlen és meghökkentő volt, hisz ugye minden külföldi azt hiszi, hogy a görög zene az a Zorba és a hozzá hasonló zenemotívumú zenék, miközben ez egy óriási tévedés. A görög zene rendkívül változatos, úgy helyileg mint formailag és történelmileg, a bulin most nagyon jó minőségi és nagyon jó előadásban DIMOTIKO dalok voltak. A magyarok azt sem tudták, ugyan mondtam, de elmondani nem igazán lehet mindent, hogy az ilyen estek jól meghatározott forgatókönyv szt zajlanak le.
Este 9-kor kezdenek az emberek gyülekezni, és 11-ig folyamatosan jönnek. Ez alatt az idő alatt a zenekar vagy nem játszik, vagy töltelék zene megy kazettáról. A mi esetünkben nem volt zene. Ez alatt az idő alatt az emberek elintézik a rendelésüket és falatoznak, beszélgetnek. A kaja is mindig nagyon egyszerű, mert máshonnan hozzák ide, és itt osztják szét. Az asztalok, székek mind mind egyszerű, falusi felhozatal, papír asztalterítő, műanyag poharak, tányérok, alumíniumfóliás dobozok, hisz itt nincs taverna és konyha, mosogatni. Erről nem beszéltem (eszembe se jutott) és a vendégek rendesen meghökkentek a műanyag tányérokon, evőeszközökön:) A kaja mindig nagyon jó árban van, és mindig valamiféle sült hús. Tegnap zsírpapírban sült sertés és csirke volt, melyet tetszőlegesen darabolnak és osztanak ki, nem lehet válogatni. A tavernában, ahol az ember megfizeti a kiszolgálást ott lehet válogatni, de ilyen összejöveteleken nem, mert akkor mi van ha mindenki combot kér? Így adagokra vágják, a csirkét félbe, és úgy osztják ki.
Árak:
belépő - 5 eur
sertéshús - 20 eur/kg
csirke - 10 eur/kg
paradicsom, uborkasaláta - 2 eur
feta - 2 eur
dobozos üdítő, sör - 2 eur
1 üveg palackozott bor - 10 eur
adag kenyér - 1 eur
Ez volt a menü. A kezdeti fagyott hangulatot felváltotta a nevetés, amikor a vendégeim is végül belemelegedve, kézzel, lábbal fogyasztották a rendkívül ízletes sült husikat és itták a sört, legtöbben azt kértek.
A zene 11 fele kezdődött és ahogyan szokták, amolyan lassabb dalokkal. 12-re kezdett felpörögni és ekkor már nagyon sokan táncoltak, forogtak, a gyerekek kiabáltak, rohangáltak az asztalok között. A vendégeim nagy része erre már elment:( A legjobb hangulat éjjel 1-re alakult ki, ekkor alig fértek a táncolók és a számok mind pörgősek, jókedvűek voltak. Kb. 1,30-kor megvolt a tombola is, ekkor már csak az én családom volt ott, a magyarok mind hazamentek, leghamarabb mentek el a fiatalok:(
Mi 2 körül jöttünk haza, mert én nem bírtam, azért folyton én sem bírok pörögni:)
Fogalmam sincs ki mit gondolt, hogyan élte meg, de hogy emlékezetes estével szolgáltam, ilyen vagy olyan okból kifolyólag, az biztos:) Turistairoda ilyeneket nem igazán tud:) Ez nem "fekete" reklám, de ehhez be kell ékelődni a helyi közösségbe.
Mindennek örülő, örök kíváncsi, visszatérő Evia-látogató családunkba tartozó vendégünk, János a Spathari-i falubulin.
Az egyik elmélet szerint, neve a SPATHI-ból ered, mely szó kardot jelent. Egyes mondák szerint akkor kapta ezt a nevet, amikor az 1822-s törökök elleni felkelés leverése és a hős Goviosz halála után, a törökök megtorolták nemcsak az ellenük való harcot hanem a falu 20 évig Ali pasának vallott hűségét. Ali-t ugyanis pár évvel azelőtt kivégeztette a szultán, az ellene való felkelés vádja miatt. Így hát a török 1823-ban vérre éhesen rontott észak Évia-ra és lemészárolt egész falukat, így Spathari lakosságát is.
Más elmélet szt a falu már a bizánci korokban is létezett és a SPATHARIO szóból kapta nevét, amely előőrsöt jelent. Valóban a török uralom előtt már 1474-ben 9 családot számláltak meg a faluban.
Az 1999-ig, a Kandili hegy lábánál működő magnezitbányászat ideje alatt, a falu lakossága megháromszorozódott. Az emberek jólétben éltek, de az új munkások megjelenése problémákat is hozott magával. A gyár 1999-ben véres munkásmozgalmak után bezárt és azóta a hervadás, munkanélküliség, elvándorlás és a totális hanyatlás jellemzi a falucskát.
Hát ide hoztam a magyar csoportot. A falucskában minden évben júliusban megrendezik az "Antamoma"-t, mely szó viszontlátást jelent és a rendezvény eredeti célja, ötlete, hogy a Spathari-ból elszármazott lakosságot ilyenkor összegyűjtse, ezzel megszakítván kissé a szürke hétköznapokat. Az ilyen mulatságok rendkívül gyakoriak július, augusztusban a vidéken. A falu kulturális egyesülete foglalkozott az üggyel, ide sok elszármazott lakos tartozik, hisz az állandó lakosok 90%-a öreg. A templomnak van egy nagy aszfaltozott udvara és egy kis adminisztrációs háza, amely különféle rendezvények céljaira készült, ide volt szervezve a mulatság. Élő zenekar játszott, nagyon jó zenét, mely zene a magyaroknak totálisan ismeretlen és meghökkentő volt, hisz ugye minden külföldi azt hiszi, hogy a görög zene az a Zorba és a hozzá hasonló zenemotívumú zenék, miközben ez egy óriási tévedés. A görög zene rendkívül változatos, úgy helyileg mint formailag és történelmileg, a bulin most nagyon jó minőségi és nagyon jó előadásban DIMOTIKO dalok voltak. A magyarok azt sem tudták, ugyan mondtam, de elmondani nem igazán lehet mindent, hogy az ilyen estek jól meghatározott forgatókönyv szt zajlanak le.
Este 9-kor kezdenek az emberek gyülekezni, és 11-ig folyamatosan jönnek. Ez alatt az idő alatt a zenekar vagy nem játszik, vagy töltelék zene megy kazettáról. A mi esetünkben nem volt zene. Ez alatt az idő alatt az emberek elintézik a rendelésüket és falatoznak, beszélgetnek. A kaja is mindig nagyon egyszerű, mert máshonnan hozzák ide, és itt osztják szét. Az asztalok, székek mind mind egyszerű, falusi felhozatal, papír asztalterítő, műanyag poharak, tányérok, alumíniumfóliás dobozok, hisz itt nincs taverna és konyha, mosogatni. Erről nem beszéltem (eszembe se jutott) és a vendégek rendesen meghökkentek a műanyag tányérokon, evőeszközökön:) A kaja mindig nagyon jó árban van, és mindig valamiféle sült hús. Tegnap zsírpapírban sült sertés és csirke volt, melyet tetszőlegesen darabolnak és osztanak ki, nem lehet válogatni. A tavernában, ahol az ember megfizeti a kiszolgálást ott lehet válogatni, de ilyen összejöveteleken nem, mert akkor mi van ha mindenki combot kér? Így adagokra vágják, a csirkét félbe, és úgy osztják ki.
Árak:
belépő - 5 eur
sertéshús - 20 eur/kg
csirke - 10 eur/kg
paradicsom, uborkasaláta - 2 eur
feta - 2 eur
dobozos üdítő, sör - 2 eur
1 üveg palackozott bor - 10 eur
adag kenyér - 1 eur
Ez volt a menü. A kezdeti fagyott hangulatot felváltotta a nevetés, amikor a vendégeim is végül belemelegedve, kézzel, lábbal fogyasztották a rendkívül ízletes sült husikat és itták a sört, legtöbben azt kértek.
A zene 11 fele kezdődött és ahogyan szokták, amolyan lassabb dalokkal. 12-re kezdett felpörögni és ekkor már nagyon sokan táncoltak, forogtak, a gyerekek kiabáltak, rohangáltak az asztalok között. A vendégeim nagy része erre már elment:( A legjobb hangulat éjjel 1-re alakult ki, ekkor alig fértek a táncolók és a számok mind pörgősek, jókedvűek voltak. Kb. 1,30-kor megvolt a tombola is, ekkor már csak az én családom volt ott, a magyarok mind hazamentek, leghamarabb mentek el a fiatalok:(
Mi 2 körül jöttünk haza, mert én nem bírtam, azért folyton én sem bírok pörögni:)
Fogalmam sincs ki mit gondolt, hogyan élte meg, de hogy emlékezetes estével szolgáltam, ilyen vagy olyan okból kifolyólag, az biztos:) Turistairoda ilyeneket nem igazán tud:) Ez nem "fekete" reklám, de ehhez be kell ékelődni a helyi közösségbe.
Mindennek örülő, örök kíváncsi, visszatérő Evia-látogató családunkba tartozó vendégünk, János a Spathari-i falubulin.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)