A rejtelmes Nileas - kirándulás

Térjünk vissza kellemesebb témákra, hisz az élet nem áll meg, akkor sem, ha az egész országot a feje tetejére állítják. Így hát nálunk is néha zajlik, néha folydogál csendben, vagy akár áll, mint a poshadt víz. Habár nem minden álló víz poshadt, tapasztalhattuk meg tegnap a Nileas völgyében. Az úúúúúgy vóóót kéremszépen.... hogy nemrég megint felvettem a kapcsolatot egy Athéni ismerősömmel, akivel egészen jó barátságban voltunk ezelőtt kb. 15 évvel. Tehát inkább barátnak kell őt nevezzem. Egy nagyon aranyos, kedves, nagyon halk szavú úriasszony (olyan amilyen én szeretnék lenni, de valami paraszttermészet valamelyik ősömtől mindig kibújik belőlem, mint szög a zsákból), nálam több mint tíz évvel idősebb. Magyarországról jött el '56-ban, szóval nagyon nagyon rég. És nagyon nagyon régen nem beszéltünk. Kiköltöztünk a szigetre, ők maradtak, valahogy megszakadt a kapcsolat, pedig annak idején együtt jártunk a hegymászó klubbal kirándulni, sőt mi több, ő volt az, aki addig mind mondta, amíg annak idején beiratkoztam a klubba.

Néptánc fellépés Dafnousa-ban

Dafnousa (ejtsd: Dáfnusza) - Trupi - Kalivia. Három pici falu az 1.300 m magas Kantili (ókori nevén Makistos) hegy oldalában, észak Evián. Kilátással a Pixaria-ra, a másik nagy hegyre, mely természetes határvonalat húz közép és észak Evia között. Három kis falu, majdnem egymásba nőve, a több-száz éves platánfák, allepó fenyők árnyékában és csorgadozó patakok partján, az elmúlás határán. A mai gyors életritmust képtelenek felvenni, a fiatalok mind elhagyták a hagyományos kőházakat és nagyvárosokban kerestek szerencsét. A faluk kis sikátoraiban többnyire csak öregekkel találkozni, akik szomorú szemmel mesélnek a  múltról, azokról az időkről, amikor még volt élet a falukban, voltak esküvők, keresztelők, gyerekek futkároztak a köves utcácskákon.