Gyalogtúra Frangkaki beach-tõl Kotsikia felé

Az Achladi-Kotsikia gyalogtúra ha jól emlékszem 5 órás. Mi tegnap 4 órás túrát tettünk, így nem értünk el egészen Kotsikia tengerpartjáig, hanem ha jól láttuk, 2 öböllel előtte kötöttünk ki. Így is bőségesen elegendő volt a rég nem mozgatott tagjaimnak..

A kocsit Frangkaki tengerpartján hagytuk és ezen az úton indultunk Kotsikia felé.

A göcsörtös törzsű olajfáról még csak most szedték a termést.

Nem az első, hanem a távolabbi, második öbölig jutottunk el 2 óra gyaloglás után.


Az út végig olajfa- és narancsligetek között kanyargott.

Mikor megláttuk végre Kotsikiát, azt hittük, nyert ügyünk van..


Szerencse volt mitől felfrissülni :)



Egy vad, köves partra érkeztünk Kotsikia homokos partja helyett.

Visszafele már esti fényben csodálhattuk meg újból a Frangkaki strand és Kotsikia közötti öblök sziklás peremeit.
Frangkaki-tól, Achladi falu strandjától a nap is, mi is elbúcsúztunk este 5-kor.

Túra Fragkaki strandra

Egy nagyon kellemes, nem nehéz túra, az Agali-Fragkaki strandokat összekötő aszfaltúton a séta. Most mondhatjátok: fúj, aszfaltút és túra? Igen ám de rögtön Agkali elhagyása után, egy roppant emelkedőt kell megmászni, ezenkívül, ez egy régi földút, amit pár éve aszfaltoztak le és tk. nincs semmi kocsiforgalom rajta, egyszerűen átszeli a dombokat, amik a két strandot egymástól elválasztják. Az út mentén rengeteg vadon nőtt rozmaringbokor (fenti kép) és óriásszemű olívafák. Ma igazán szép napunk volt, napon 20-22 fok, isteni idő megmozgatni téli rozsdára készülő tagjainkat..

Az útról visszanézve Agkali felé, magunk előtt látjuk a Pili-i és Szarakiniko-i öblöt védő hegyeket.. E két helyről már volt szó a BLOG-ban, sok képpel. A legalacsonyabb sziklák szemben azok, ahol a gyönyörű Kria Vrisi-i sziklás képek készültek (itt keresd őket).

A tetőn átérve megjelenik előttünk hirtelen Ahladi falu, Fragkaki nevet viselő strandja.

Csodás öblök felett visz utunk..

Fragkaki, teljes szépségében.

Igen, fürödtem a helyiek nagy csodálkozására. A kis boltos asszonykáját is kirikkantotta, hogy megnézze a bolondot, aki decemberben fürdik. Azt gondolták, idegenek vagyunk, aztán meglepődve hallották, hogy csak odaátról, a sziget másik oldaláról jöttünk:)

Égei tenger - víz hőmérséklet: 17 fok. Nem könnyű már bemenni annak, aki nem mindennap gyakorolja ezt. Én is napok óta nem fürödtem, nem volt könnyű. De utána egy negyed órát úsztam semmi hidegérzés nélkül, nagyon jólesett. A visszafele tartó 3 km-s gyaloglás pedig nem hagyott helyet a téli úszás után jelentkező hidegérzetnek. Egy kellemes, könnyű túra, melyet össze lehet kötni egyéb, parton űzhető sportokkal.

Olívaszedés Evián

Évia szigetén a november és december hónapok az olívabogyó szüretelésével telnek. A legtöbb, úgymond autochton lakosnak, több fája van. Vannak olyanok akiknek akár 500 fa is termel, és most nem a kimondott termelőkről beszélek. 

Úgy lehet számítani, hogy kb. 120 kg olívából nyerünk 20 liter olajat.

Habár kedves és szórakoztató munkának tűnik, de nagyon fárasztó. Az első két fát még az ember lelkesedéssel szedi, aztán a többi már kemény munka és nagy elhatározás nyomán lesz megkopasztva. Első lépésben fel kell szedni a fa alól a szép, ép szemeket. Ha pár nappal szüret előtt erős esőzések voltak, akkor sok ép szemre lehet számítani, amiket kár összetaposni, vagy veszendőbe hagyni. Így az egyik megerőltető része a munkának négykézláb végigmászni a fa alatti részt és kiválogatni a szép, ép szemeket. A már fonnyadt, régebben lehullt szemeket nem szabad betenni a többi közé, mert a több napig földön érlelődött szemek megemelik az olaj savasságát, amelynek 0-nak kell lennie! Miután fel vannak szedve az ép szemek, leterítjük a szüreti ponyvát, majd ezután végigfésüljük az ágakat az olívafésűvel. Ez elég szép munkát végez, meg nagyon hasznos a nagy, öreg fáknál, ahol nagyon magasan vannak a szemek. Miután már nem lehet tovább fésülni, kézzel le kell szedni amit elérünk és amit a fésű nem szedett le. Ezután a ponyvát tovább kell költöztetni, de azelőtt össze kell terelni a ráhullott szemeket egy helyre, kiválogatni a gallyakat és a szemeket ládákba költöztetni. A ponyva ekkor költözhet egy másik, lehullt és ép szemektől megtakarított helyre és minden kezdődik elölről..

Így takarítjuk az összegyűlt szemeket a gallyaktól. Illetve nem így, de én nem dicsekedhetek azzal, hogy nagyon teherbíró lennék, ami az olívaszedést illeti, a fenti kép 2 óra meló után lett készítve, amikor én is a bogyók mellé rogytam..

A fenti képen lehet látni az összegyűlt szemeket. Az olajhoz valónak zöld és fekete szemeket együtt szedünk és tárolunk.  Ízletesebb olajat adnak a zöld szemek, az éretlen olívából készült olajat "aggureleo"-nak nevezik, vagyis "éretlen olaj"-nak. Fantasztikus íze valamint tápértéke van, antioxidáns hatása rendkívül magas. Azért nem készít senki zöld olívából olajat, mert nem éri meg, sokkal több szem szükséges egy kg olaj előállításához mint a fekete, érett szemekből. Olívából több fajta van, az egyik legjobb, legkövérebb, legízletesebb fajta a "kalamon", szerencse itt a környéken többnyire ez a fajta található.  

Psaropuli - Vasilika

Ez Vaszilika strandja, Pszaropuli. Ide lehet leereszkedni az erdei faluból 10 km-en át. Pszaropuli elég sokat változott az elmúlt években. A központi részén lévő kis sétálóutcát nagyon szépen megcsinálták, igazi szigeti jellegű, valamint kiépítették a kikötőt is, így a yachtosok, saját csónakkal rendelkezők részére is vonzóvá tették. Partja amúgy a finom homokból kavicsosba megy át, a kavicsok nagyobbak mint Agali-n de nem zavaróak, mezítláb abszolút élvezhető a fürdés. A víz kristálytiszta, mint azt már megszokhattuk Évia partjain.

Alexandrupoli

Augusztus utolsó napjaiban Alexandrupolisban jártam. Teljesen meglepett az egész vidék, főleg az Egnatia út, amin Szaloniki után langyos unalomban lehet 150 km/órával minim levezetni a sok km-t a török határig, szuper minőségű út, melyet még több helyen építenek. Alexandrupolis maga nem az a jellegzetes szűk utcájú görög település, hisz egy új város, mely orosz tervrajzra készült. Ettől függetlenül megvannak a görög jellegzetességei, a nagy török "mahala" létezése ellenére. A török határ innen fél óra, az első nagy bazárú török város egy órácska járás kocsival. Mi nem mentünk át, más dolgunk volt.

Görög est

Tegnap este volt az utolsó nagy méretű görög est Dafni faluban.
50 magyar gyűlt össze, hogy élőzene mellett megkóstolja a helyi sült húsokat. Ilyenkor a fő eledel a nyárson sült kecske v. bárány, melyet miután levesznek a nyársról feldarabolnak és úgy szolgálják fel. Valaki tegnap az Enyingi csoportomból megjegyezte, hogy ilyen ételt magyar ember elé nem tehetnének Magyarországon.

Próbáltam elmagyarázni, hogy ez a bárány nyárson van sütve, utána feldarabolják egy nagy bárddal, majd kiosztják, egy adag 250 gr. Mivel a báránynak mindenféle része van, ezért nem lehet külön kiválasztani, melyiket is kapjuk, ugyanis azt kapjuk, ami éppen akkor elénk kerül. 3 bárány volt az egész tavernára, ha mindenki combot kért volna mi lett volna? Emberemnek sajnos olyan rész jutott amiben gerinc is volt, mellette a finom ropogósra sült bőr alatt finom puha húsdarabok is, amiket már meg sem tekintett, mert a gerinc láttán fúj, nem kívánta már. Sajnos későn szólt, mert simán kicseréltem volna neki az adagját, de akkor már a vacsora vége volt, mikor erről szó került. A báránynak minden részét felszolgálják és utána mindenki leszedegeti a csontokról a húst, hisz senki nem csontozhatja ki nekünk az állatot, ráadásul egy görög ember meg pont azt nem tűrné, hogy hozzápiszkáljanak az ételéhez mások. Ez van, más emberek, más szokások. De ezenkívül minden rendben zajlott, még táncoltunk is. Sajnos az igazi tánc azután kezdődött miután az Enyingiek elmentek, de azért nekik is egy pici jutott:)

Remélem azért báránygerinc ide vagy oda, de jó emlékeik lesznek erről a vacsoráról:)
És akkor pár kép:)

Már kezd jó kedvünk lenni:)

Hát sikerült a Zorba szirtákiját is eljátszatni a zenészekkel..

Evés után mindenki felszabadultabb..

Magyar fiú, magyar lány, görög tánc:)

Limnionas

A mai nap fárasztó volt. Főleg a tegnapi után, tegnap este 25-n voltunk görög zenés vacsorán együtt a Thimiosban. Erre ma sikerült apró álmaim egyikét valóra váltanom és elmentem közép-Évia egyik gyöngyszemét felfedezni magamnak, Limnionast. Hát megérte. Annyira szűz vidék amennyire ez még lehetséges Görögországban és ez így is marad egyelőre, különböző okokból kifolyólag. Nem könnyű oda eltalálni, a térképen jelzett utak nem azok, amiknek jelölve vannak. Nekünk sikerült és meglepődve láttuk, még nagyon sok vadkempingesnek is. Legalább 100 sátor volt a parton. Íme a képek melyek magukért beszélnek..azért besegítek nekik:)

A Pixaria több mint 1.400 magas. Mi kb. 1.200 m magasan kellett átszeljük. A fenti kép mutatja merre ereszkedtünk. Távolban a hasadékban van Limnionas.

Csak szép lassan csordogáltunk lefele..

A tehenek nem szoktak hozzá a nagy forgalomhoz, sőt... semilyen forgalomhoz. Télen itt a madár is alig jár.

A csodának sem akartak félreállni:)

Hihetetlen játékos a természet. Sajna itt nem látszik jól, de ez a hegyoldal olyan mintha egy óriás végigfésülte volna. Egymással tökéletesen párhuzamosan körkörös vonalak vannak az oldalába vájva. A szél? Viharok? UFO jelek? Ki tudja..

Limnionas öble, a csodálatosan kék vízével, homokos strandjával, komor, egyben vadregényes barlangjaival és a sok vadkempingezővel. Nagyrészük nem az útról érkezett, hanem motorcsónakokkal, yachtokkal melyek a part jobb oldalán parkolnak.

Ennél többet nem tud a kis gépem, rázummoltam a barlangra.

Ezért a képért külön fel kellett mennem más irányba. Ez Limnionas.

És ez mellette Niki öble. Valami hihetetlen szépség, olyan mint egy álom az egész, és érintetlen vidék, pár házas településeivel.

Hazafele megint átvitt utunk a csodálatosan gazdag és dús fenyőerdőn ott fent a magasban, ahol a sasok kísérték utunk.

Fél Athén innen épült fel. A hegyből folyamatosan bányászták és bányásszák a követ. Az egész hegy merő egy szikla amiben a fenti képen látható módon állnak a fenyők.

Évia, hihetetlen vagy! Csak úgy fél óra alatt a homokos strandról, ahol 38 fok van, az ember 1400 m magasban találja magát, dús fenyvesek között, 28 fokban, fenyőillatban. Csodálatos, csodálatos Évia, remélem még sokáig ilyen vad, zabolátlan szépség maradsz!

Athéni fakultatív

Ma Athénban járt kis csoportunk. Tiszta levegő, jó közlekedés, hja kérem, az athéniek nyaralnak. Emiatt jól mentünk, jól jöttünk, hál istennek, nem is volt túl meleg, csak 32 fok. Remélem mindenki meg volt elégedve, legalábbis ez derült ki az elmondottakból. A képen a Thyssio avagy a Héphaisztosz kovácsisten tiszteletére épített templom a görög agorán, ma déli 1/2 1-kor.

Észak-Evia túra

Ma 2 kocsi és 2 magyar család plusz mi észak sziget túrát tettünk, érintve Asminio-ban egy halkonzervgyárat, ahol mindenki bevásárolt.
A lenti part mentén ebédeltünk.

Szemben Szkiathosz szigete látszik. A vízben pedig a kistemplomhoz igyekeznek éppen a gyerekek..

Igen, ilyen ügyesen úsznak, közben kagylókat szedegetnek a víz mélyéről.

Utána megcsodáltuk a Drimonas természeti park újabban kialakított erdei ösvényeit.

Persze nem lehetett kihagyni a naplementét S.-ék Damiai telkéről.

Limniben zártuk a túrát, bevásárolva a Limni-i fesztivál keretén belül rendezett ékszerkiállítás egyedi darabjaiból, valamint a könyvkiállítás nem túl gazdag felhozatalából.

Jóleső fáradtsággal esünk ágyba, Józsiéktól jövőig elköszönve! Várunk benneteket újra Dafniba és jó utat kívánunk holnap hajnalban hazafele!

Görög zenés est

Tegnap este sikerült összehozni egy olyat estét, amit talán a magyar turista úgy ismer, hogy "görög est". Dafniban, a Limni tengerparti kisvárostól 6 km-re lévő kis hegyi faluban, Thimiosnak a tavernájában összegyűltünk 27-n.
A menü a következőkből állt:
nyárson sült bárány, marha valamint sertés flekken szénen sütve, görög saláta házi feta sajttal (a tavernatulajdonosok készítik saját állataik tejéből), sült krumpli (nem fagyasztottból), házi sajtos lepény, tzaziki és házi bor.
Még az állatok is saját állataik, a kenyeret is maguk dagasztják. A zenét egy kis 4 tagú fiatalokból álló zenekar biztosította, melynek mindegyik tagja énekelt, a hangszerek: buzuki és gitár. A pincérek a tulajok 4 fia.
Nagyon remélem, hogy mindenki jól érezte magát.

Már nekifoghatunk..

Hát ma sem haltunk éhen:)

Pár sertésflekken késett meg csak, az én szervezői hibámból, bocsánat érte!

A lányok éhesek!!

De mikor Paris-ról, a tavernások legkisebb fiáról esik szó, csak somolyognak!:)

Aztán már nagyon későn Szilvi is táncba állt!