Tegnap 5 magyar kocsiból álló karaván indult neki vezetésünkkel a vidéknek.
Reggel 8 után találkoztunk, és mikor összegyűlt a különböző üdülőtelepeken lakó sereg, elindultunk. Első állomásunk az oroszországi Szent János templom volt, ahol megnéztük a csodatevő múmiát, majd bedobtunk egy gyors reggelit. Ezután a még teljesen vad és felfedezetlen részeknek indultunk, megnéztük Pilit, leereszkedtünk a Szarakinikói kalózöbölbe, amit fantasztikus szürke és fekete kerek kavicsok borítanak, majd végül Vlachia csodálatos türkizkék vízében fürödtünk. Vlachia partját felváltva durva homok és szürke kerek kavics borítja, az első 10 m után pedig egy végtelen aranyló homokszőnyeg fedi a tengerfeneket. Valami fantasztikusan és lélegzetállítóan szép, a képek sajnos nem tudják érzékeltetni a csodát ami ott vár az emberre. A kis tavernában megebédeltünk, megkávéztunk majd este 7 körül hazaindultunk. A sok fürdéstől én és Szilvi nagyon kifáradtunk, remélem a többiek is ugyanúgy élvezték a kirándulást mint mi magunk.
Reggel 8 után találkoztunk, és mikor összegyűlt a különböző üdülőtelepeken lakó sereg, elindultunk. Első állomásunk az oroszországi Szent János templom volt, ahol megnéztük a csodatevő múmiát, majd bedobtunk egy gyors reggelit. Ezután a még teljesen vad és felfedezetlen részeknek indultunk, megnéztük Pilit, leereszkedtünk a Szarakinikói kalózöbölbe, amit fantasztikus szürke és fekete kerek kavicsok borítanak, majd végül Vlachia csodálatos türkizkék vízében fürödtünk. Vlachia partját felváltva durva homok és szürke kerek kavics borítja, az első 10 m után pedig egy végtelen aranyló homokszőnyeg fedi a tengerfeneket. Valami fantasztikusan és lélegzetállítóan szép, a képek sajnos nem tudják érzékeltetni a csodát ami ott vár az emberre. A kis tavernában megebédeltünk, megkávéztunk majd este 7 körül hazaindultunk. A sok fürdéstől én és Szilvi nagyon kifáradtunk, remélem a többiek is ugyanúgy élvezték a kirándulást mint mi magunk.
