Keresztszülő fogalma: miért és hogyan vezetődött be a kereszténységbe?

Vajon miért is volt szükség valaha arra, hogy a kereszténység kitalálja a keresztszülő fogalmát? Az ókori görögség történelmének tanulmányozása megadja erre is a választ.

A kereszténység első éveiben, Theodosios császár kötelezővé tette a csecsemők megkeresztelését és mindent elkövetett, hogy az ókori görögséget (akiket bálványimádóknak tituláltak a keresztények) úgy ahogy van cakkumpakk felszámolja.
Leleményesebbnél leleményesebb ötletei voltak a görögök teljes kiirtására, és velük együtt az ókori görög tudományok, de főleg világnézet teljes eltörlésére. Egyik ötlete ezzel kapcsolatosan az volt, hogy kitalálja a keresztszülő fogalmát. A keresztény vallás persze teljesen más magyarázatot ad a keresztszülő létezésének a szükségességére, az igazság azonban az, hogy Theodosios így remélte ellenőrzését még jobban a görögök köré vonni. Ugyanis a görög családok a szükség és a hurcoltatások elkerülése miatt ugyan kereszténnyé keresztelkedtek, de családon belül a maguk vallását gyakorolták. Keresztény keresztszülők rájuk erőltetésével viszont Theodosios elérte, hogy ezek folytonos ellenőrzés alatt bevezessék és a kereszténység "karjaiban" is tartsák a görög delikvenseket gyerekkoruk évei alatt. Idők múltával ez a szokás hagyománnyá vált.

Ioannis Lazaris cikke nyomán, "Davlos" május 2006

Görögország: Naxos sziget, Koronos falu - történelmi klipp

Koronos falu, Naxos szigetén, ma 700 lakossal, 29 km-re Hórától

A világháború idején nemcsak a hivatalos listán szereplők vesztették el életüket szörnyű módon. A rengeteg ismeretlen halottról , valamint ismeretlen helyen meghaltról, nem szólnak a hivatalos írások.


Naxos-on, a mai turistamozgalom egyik kedvenc szigetén található egy Koronos nevű falu. A Koronos-i lakosok 1938-ban 1.950-n voltak, többségük a korund (smirgli) kitermelésével foglalkozott. A lakosok száma 1944-re, tehát 6 év elteltével, 400-al csökkent. Ugyan a falu férfiai közül sokan elmentek a görög-olasz háborúba, valamint a görög felszabadító mozgalomban is elestek, de a háborúkban elhalt összhallottak száma nem haladja meg a 20-t.

Akkor mégis hová lettek a lakosok? 

Ha valaki nekifogna a régi házudvarokban, iskolaudvarban valamint az utcákon felásni a földet, még ma is találhatna emberi csontokat. Amíg az istenek valami távoli háborúban szenvedők felszabadításán munkálkodtak, addig a falu lakosai éhen pusztultak. 380 hallott, akikről semmiféle történelem nem emlékezik meg, senki nem sír miattuk, még a saját rokonaik is megfeledkeztek róluk, emlékezetük rég elhalt a régi utcák poraival.

Egy falubeli, Ioannis Ant. Huzurisz mesél egy Koronos-i asszonyról:

"a szomszédságomban élt egy nagyon szegény család, ahol sok lánygyermek volt. Először éhenhalt a férfi, hát mit is csinálhatott volna a szerencsétlen asszony egyedül a kisgyermekeivel? Sorra haltak meg, az asszony meg őmaga temette el őket egymás után az udvara földjébe. Így halt meg a 8-ik gyermek is, az asszony meg egyedül maradt. Már készen várta a halált, az éhezéstől pelfuppadva, de az Isten mégis megkönyörült rajta. Az asszony megmenekült, két testvére elvitte magukhoz Athénba. 86 évesen úgy döntött, vissza akar még egyszer menni a faluba, ha kibírja. Hogy még egyszer lássa a falut, ahol a gyermekeit eltemette - tudván, hogy a szíve nem fogja kibírni. De mikor a helyhez közeledtek volna, elájult. Visszahozták Athénba és többet soha nem ment arrafelé.."

Ez egy igaz történet, egy a kevésből, melyet az emlékezet még megtartott és megsiratott, egy asszonyról szól, és egy pár másik életről, a 380 elvesztettből.

Jorgos Manolas, Naxos-i lakos emlékei nyomán

Kirándulás a Kandili hegyen

Limnitől a Galataki kolostor felé haladva fantasztikus helyeken jár az ember. Jobbra a tengerpart, bal oldalon magasodnak a Kantili hegy előfutárai, a zöld pineafenyős dombok, melyek lassan hegyekké alakulnak. Ma itt tettünk egy 2 óra 15 perces gyalogtúrát.

A Limnitől nem messze lévő régi magnezit kitermelő gyárnál mentünk fel a földes úton a hegyre. Elég soká tartott az emelkedő, majdnem egy órán át.

A hegytetőn fantasztikus kilátás várt bennünket, de meleg napocska is.

Voltak azonban vadregényes, sötét, árnyékos, hideg részek, ahol jó pár fokkal hirtelen lecsökkent a hőmérséklet.

A méhecskék szorgalmasan dolgoztak a csodálatos időben.

Egy óra után hihetetlen magasban voltunk, a tenger nagyon messze csillogott.

A csermely a földdel játszadozva hol előbukkant, hol elbújt megint. Itt éppen előbukkan:)

A sziklákon fent van a kis vízesés, melynek vize ezt az utat a föld alatt kerüli ki. Az út másik oldalán, kissé lentebb, újra kibukkan, hogy víg csermelyként folytassa utazását a tenger felé.

Közeledünk a Katounia nevű helyhez, egy déltől északnak, majd megint délnek tartó nagy kör után.

Itt már újból az aszfaltnál vagyunk, közel a kiindulópontunkhoz.
Sperantza - Katounia, a Psili Ráhi-n keresztül, nyugis tempóban gyalog: 2 óra 15 perc.

Miklós nap

A Miklós nap, avagy Agiosz Nikolaosz Görögországban nagy ünnep, mert minden második embert Nikosznak hívnak:) Az más poszt témája, hogy miért:) Szóval ezen a napon _mindenki_ Görögországban ugyanazt csinálja:)

Vagyis valamiféle Nikoszt ünnepel:) Úgy telt, ahogy mindig szokott, jól:) Ugyan nem mindig örülök azoknak akiket ilyenkor elcsípünk, de "den variesai" nincs semmi gond. Minél hamarabb megy az ember (du 6 körül illik kezdeni), annál semlegesebb embereket talál ott. Vagyis az olyan ismerősök akik csak ismerősök, nem közeli rokonok vagy barátok, korán mennek, mindenki utoljára hagyja a legjobb barátját, rokonát, ismerősét. Így este 8 után jó kis összeszokott csapat alakul ki mindenütt és kortól, pénztől, körülményektől függően folyik a bulizás. Középkorúaknál mindig otthon marad a buli, a fiatalok éjszaka biztos kimennek valamilyen bárba, éjszakai mulatóhelyre. Az athéni középosztály már eléggé megfeledkezett a hagyományos dolgokról, megtörténhet hogy ilyenkor csak magokkal, itallal meg sütivel várják a vendégeket, viszont falun ilyen nincs, mindig terülj terülj asztalkámra lehet számítani. A szokásos menü névnapkor - amikor nem lehet tudni hány emberre számoljanak, hisz nem meghívásos alapon megy a dolog - egy borkorcsolya tál minden személynek külön.

Általában 6-7 féle dolgot készít a háziasszony, amiben mindig van egy fajta pita - vagy spenótpita vagy túrós pita, húsos falatok, kecskesült - ilyenkor illik egyet az állataik közül feláldozni, apró fasírtok, tyúkhús, de mindenképpen otthon készített, főtt dolgok és nem készen vett hideg falatok. Ez utóbbiak előfordulnak az athéniak asztalán (mindig a középosztályra értve, mert a nagy gazdagokról nem én fogok beszámolni:)), de falun soha. És mindig a finom házi bor. Nekem szerencsém volt tegnap, mert mindkét helyen finom recinás bor volt - a recina a pineafenyő gyantája, ezzel ízesítik a bort - mert én ezt nagyon szeretem. El is álmosodtam jól tőle és a gyerekkel együtt 10-kor lefeküdtem:) De a lényeg nem ez, hanem még azt akartam mesélni, hogy a férfiak általában körbe ülik az ebédlőasztalt, mivel ők boroznak, előttük a borkorcsolyás tányér, a nők külön húzódnak trécselni a fotelekbe - de ez nem törvény, nyugodtan be lehet ülni a férfiak közé is, ha valakinek ahhoz van gusztusa:)) A nőket mindig külön illik megkérdezni, hogy kérnek-e kóstolót vagy inkább csak édességet, mert sokan nem esznek, hisz több helyre mennek ilyenkor vagy esetleg diétáznak. Ha kóstolót kérsz borral, akkor kapod a finom falatos tányérkádat és egy pohár bort, majd utána az édességet:))

Persze ajándékot illik vinni, ebben nagy fantázia viszont itt nincs. Főleg faluhelyen a férfiaknak italt visznek, nőknek édességet, vagy mindkettőt, közelebbi barátok, rokonok több ajándékot is visznek, különa nőnek is, hisz ő az est főszereplője tulajdonképpen, ő dolgozik meg érte alaposan. Én is vittem mindkét helyre a nőknek ajándékot, jót ettem, ittam, hogy nektek elmesélhessem:)) Itt a vége fuss el véle:)