Virágvasárnap egész Görögországban, kezdődik a Nagy Hét.
A húsvéti böjt egyik mérföldköve, emlékezés arra a napra, amikor Jézus Jeruzsálembe érkezett, ahol virágokkal és zöldellő faágakkal fogadták. Ennek emlékére rengeteg fajta szokás és hagyomány van érvényben az egész országban, ezek mindegyike a virágokhoz, gallyakhoz kötődik valamilyen módon. Egy közös, a templomokat babérágakkal díszítik, majd a Virágvasárnapi mise után a hívőknek babér-gallyakból és virágokból készült keresztet adnak, melyről azt tartják, szerencsét hozó, betegséget, balsorsot elűző.
Az aleppo fenyő (pinaceae halepensis) meghatározza egész Eviai életünket. Észak Évia teljesen be van borítva allepo fenyőerdőkkel. Nagyon sok embernek ad ez megélhetést, hisz fakitermeléssel és gyantabegyűjtéssel foglalkoznak. Illatuk télen, nyáron kíséri léptünket, szemünket kellemes zöld színük kényezteti, ahogy a házból kilépünk.
De egész Görögország területén nagyon sokan foglalkoznak gyantabegyűjtéssel. A megfelelő fa kiszemelése, a gyanta begyűjtése és szállítása nem egyszerű feladat. A pinaceae fajta összesen 90 fenyőfélét jelent. Ezekből 3 fa ad megfelelő gyantát: a pseudotsuga menziesii mely 600 m fölött található, a picea abies mely 700 m fölött, majd a sima pinea- vagy allepo fenyő, mely általában 600 m magasságig található meg. Ez utóbbiban bővelkedik észak Evia és Görögország "zöld"-nek nevezett szigetei, mint Korfu, Skopelos és Thassos (..és mások).
Milyen volt az Akropolisz fénykorában? Elképzelni nagyon nehéz már a modern formákhoz szokott agyunknak.. Vannak akik ebben segítséget nyújtanak, virtuálisan rekonstruálva a műemléket.
Athéni útjaim alkalmával, mindig északi irányból érkezem, ahogyan mindazok, akik Éviáról szoktak egy napra bemenni. Habár simán kivitelezhető az 1 napos Athéni kirándulás, mely Éviának egyik nagy előnye, azért rá kell szánni a megfelelő időt. Ez a beírás ugyanazon útvonal bejárása után született, mint amit a turisták is bejárnak Athéni kiruccanásai alkalmával. Nekik mindig kivétel nélkül az általam megszokott módszert javaslom, vagyis azt, hogy metróval menjenek be a központba. Kivéve ha aug. 15 körül mentek be, mert akkor üres a város, jól lehet közlekedni.
A Fila-i vár ma egy elhagyatottan álló, romos, középkori épületmaradvány, mely szomorúan vár az enyészetre, közép Évia egyik fantasztikus kilátással rendelkező dombján. A várból csodálatos kilátás nyílik a Lelantei síkságra, melyért nemcsak az ókorban vetekedtek. J.B. Bury történész szerint a velenceiek – akiknek uralma a sziget fölött 150 év volt - úgy tartották, hogy a Lelantei síkság „a sziget élete, Negroponte szeme és kertje”. (Negroponte volt Évia középkori neve).
A várból át lehet látni a szárazföld egyik híres nevezetes helységének a partjára, Aulisba. Innen indultak a trójai hadjáratba a hajók és itt áldozta fel Agamemnon lányát, Iphigéniát. A vár leghíresebb lakosa Likarios lovag volt, aki romantikus történetével gazdagította a görögök fantáziavilágát. Likarios Karystos-i (dél Évia) lombárdok fia volt, a család Vicenzából érkezett a szigetre. A lovag története rendhagyó: miután lovagi címét egy ugyancsak latin báró szolgálatában szerezte meg, elvett feleségül egy Dalle Carceri eredetű nemesi özvegyet. Annyira elszegényedtek, hogy bujkálniuk kellett. Minden nyomorúságáért utána a lombárdokat okolta, akik ellen felvette a harcot és végül nagy hatalomra jutott. Élete azonban inkább kalandoréhoz és nem hőshöz hasonlított, mert mikor várából támadást indított a lombárdok ellen, akkor nem igazán érdekelte ennek ki látja kárát, portyázásai az autochton lakosságnak is sok kárt okoztak.
Aki eljut dél Éviára szánjon időt a vár meglátogatására, a kilátás lenyűgöző.
Ez Kimasi, Mantoudi falu kikötője. 1990-ig nagy élet volt úgy a kikötőben, mint Mantoudi-ban. Utána... munkanélküliség és a kikötőben a berozsdásodott daruk kísértete.
Ez az elhagyatott kikötő, homokos strandjával, a vidék régi nagyságára, gazdagságára emlékeztet. A 19. sz. végén eluralkodott észak Évián a magnezit láz. Észak Évia földje nagyon gazdag magnezitben. 1985-s lexikonok adatai szerint biztos kapacitás 40.000.000 tonna, lehetséges 130.000.000 tonna. Ebből 1975-ben 1.452.738 tonnát, 1981-ben 961.682 tonnát termeltek ki és szállítottak el ebből a kikötőből. A magnezit láz körülbelül egy századon át felforgatta a vidék gazdasági egyensúlyát. Idevonzotta az 1930-s években a Kis Ázsiából elüldözött görögöket, akik eleinte kis bérért minden munkát elvállaltak. Történetük a mai, volt szocialista blokkból érkező menekültekéhez hasonló. A kis ázsiai görögök szorgalmasabbak voltak a bennszülötteknél, mert helyt kellett állniuk, túl kellett élniük a kiűzetést. A faluk amiket alapítottak ma a legrendezettebbek, nagy házaikkal, tiszta, szabályosan megtervezett utcáikkal, tereikkel. De ez egy másik történet.
A magnezit kitermelő gyár bezárása előtt 3.000 munkást foglalkoztatott. Családok építették erre jövőjüket, más vidékekről telepedtek ide emberek, gazdagság és biztonság honolt a vidéken évtizedeken át. A vállalat 1990-ben, a rossz vezetés következményeként és véres munkásmozgalmak után, bezárni kényszerült kapuit. Óriási csapás volt a vidéknek. Emberek elszegényedtek, ellehetetlenedett a helyzetük. Egyesek elvándoroltak, mások földművelésből próbáltak utána megélni. A vidék gazdaságilag azóta sem bírta ezt a számára katasztrofális eseményt kiheverni.
Aki erre jár, látogasson el Kimasi-ba. A csütörtöki piacot össze lehet kötni egy fürdéssel itt.
Újabb halászattal kapcsolatos bejegyzéssel örvendeztetem meg horgászó-olvasóim. Persze a post a greekfish csapat jóvoltából születhet meg, hisz én nem hódolok eme sportnak, de pusztán csak gyakorlati okokból.
A lényeg, hogy az említett horgászcsapat egy hétvégi kiruccanást tett Kymibe, mely kisváros közelében (is) van egy igazi horgászparadicsom. Persze az, hogy pontosan hol van, nem fog kiderülni a bejegyzésből, de melyik halász árulja el a helyet idegeneknek? :) A halászat sikeres volt, szép nagy halakat fogtak, remek képeket készítettek, melyeket most megmutatok kedves blog-olvasóimnak is.
Ebben a bejegyzésben az Evia-i mézről szeretnék írni. Nagyon sokan állnak tanácstalanul hazaindulás előtt, mert nem tudják, mivel kedveskedhetnének szeretteiknek. Mi lenne szebb, jobb és egészségesebb ajándék az Eviai vastag, illatos, gyógyhatású méznél? Jöjjön hát pár szó róla.
Már a válság előtti években is így volt ez, most még jobban.
Kisebb, de néha nagyobb telkekkel rendelkező tulajdonosoknak nincs lehetőségük tengerközeli földdarabjukra építkezni. Ilyenkor az egyik legolcsóbb megoldáshoz fordulnak: megvesznek egy használt utánfutót, mely tökéletesen alkalmas még a szállás szerepének a betöltésére. Ezt behelyezik a telkükre és ott hagyják végleg. Ide jönnek aztán hétvégeken egész évben és nyáron nyaralni.
A Sofia apartmanok tulajdonosai úgy látták jónak, hogy áraikat lecsökkentsék.
Így az új árak értelmében május és júniusban 4 ágyas apartmanokat lehet bérelni napi 30 euróban.
Július első két hetében pedig az apartmanok ára napi 45 euró.
A fenti árak úgy 3 mint 4 személyre vontakoznak, és magukban foglalnak minden fizetnivalót: klímahasználat, melegvíz, helyi adó, stb., nincs semmi utólagos fizetnivaló a szállásfoglalási hátralékon kívül.
Az apartmanok majdnem egyedülállóak a vidéken abban, hogy valójában nem 2 hanem 3 szobásak, illetve 3 légteresek. Ugyanis 2 külön hálószobájuk van, egymástól egy folyosóval elválasztva, ami ritkaságszámba megy, hisz általában a 2 szobások mind olyanok, hogy van egy hálószoba és egy nappali, ahová még 2 ágy be van állítva. Legtöbbször a nappali egyik sarkában van a konyha is, vagy ha mégsem, akkor biztos, hogy a nappalin kell átgyalogolniuk azoknak, akik a mosdóba szeretnének eljutni a hálószobából. Ez az általános kép a két szobásokat illetően. Egyike a kevés kivételnek a Sofia ház, ahol van egy külön nagynak számító konyha, ahol 4 ember rendesen meg tud reggelizni vagy vacsorázni és van még 2 külön, rendes méretű (!) hálószoba. A tenger pedig pontosan 100 lépés, én magam mértem le, ráadásul az egyik legjobb part észak Evián. A szállásadó két kedves idős ember, aki biztosan megvendégeli a vendégeket egy kis hazai tsipouro-val (helyi törkölypálinka) vagy a gyerekeket egy kis házi tojással.
Ízelítőül megint belinkelem egyik Agia Anna-i videómat:
A modernkori Görögország történelmének talán legfontosabb kilométerköve az 1821-ben kezdett török elnyomók ellenni harc. A görög történelem irányát meghatározó mozgalom, mely eposzi méreteket öltve, 9 év véröntés után ért sikeresen véget. Az elnyomók elleni felkelés eredményeképpen, 1830-ban megalakult az első szabad görög állam. Az eleinte nagyon kicsi ország köré gyűlik a világ hellenizmusa, hogy új, szabad történelmi útját megkezdje.
Ez a harc, mely hosszú ideje alatt hősies tettek és tétlen stagnálások között váltakozott, összekovácsolta a világ hellén érzelmű embereit és egy új, rendkívül erős nemzeti öntudatot eredményezett. A sikeres mozgalom végakkordja az 1830-s Londoni protokoll aláírása.
Minden évben felvonulással ünnepeljük kisvárosunkban a görögség egyik legnagyobb ünnepét. Az idén a helyi néptánccsoportunk egy kis előadás keretében egyrészt megünnepelte a nevezetes napot, másrészt bemutatta a helyi közönségnek az új tagokat. Az előadáson bemutatott táncokat kevés kivétellel a 2012 szeptembere után beiratkozott új táncosok adták elő.
