Karnevál
A görögök szeretik a karneváli ünnepséget és mindig meg is rendezték eddig, még itt a szigeten, több településen is. Az idén is megrendezésre került, de jóval szegényesebb volt mint az ezelőtti években. A válság erre is rányomta a bélyegét. Tulajdonképpen csak 3 csoport volt a felvonulók között, az első a Kechries falut képviselő méhészkocsi, ők telefüstölték Limnit :) Aztán utánuk jött a gimnazista lányok kisebb csoportja, majd a néptánccsoport azon tagjai, akiknek van mibe öltözni ezen a napon. Legtöbbjük a bizánci aranynapok fejedelmi ruháját viselték, konkrétan Justinianus császár és Theodora császárnő idejéből. Végre a kisváros kicsit feléledt, sok Athéni és Chalkida-i látogató volt, hirtelen megteltek tavernák és kávézók, mint a régi szép időkben. Sajnos a vendégsereg nagy része amilyen hirtelen jött, olyan hirtelen el is tűnt, a vendéglátók bánatára.
A karneváli menet legfőbb alakja a Karnevál-figura volt, akit minden évben Maro Petridou amatőr ékszerkészítő művész "épít" fel. Ezt a babát aztán a karneváli ünnepség végén elégetik, én már azt nem vártam meg, így arról képek sajnos nem készültek. A baba tele volt aggatva mindenféle számlával, amiket képletesen elégetve abban reménykedik mindenki, hogy végre abbamaradnak az extra adók, amiket ezeken a számlákon fizettetnek az emberekkel az utóbbi években, minden alkalommal kijelentve, "csak most utoljára".
A kis központi téren sütögetés is volt, de olyan kevés dolog és olyan hamar elfogyott, hogy észre sem vettük:) Mindenképpen jó volt kizökkenni a hétköznapokból. Mától már a Húsvéti Nagyböjt időszakába léptünk, amit elég kevesen tartanak már manapság be, pedig igazán jó méregtelenítő kúra.
Képek és videó a karneválos Limniből.
Görög öblök ölelnek: Limniben az élet kellemes
Majdnem
30 éve élek Görögországban, 8 éve Evia szigetén. Habár a sziget a második
legnagyobbja az országnak, mégis gyakorlatilag ismeretlen országon kívül. Maga
a sziget is mintha identitás-zavarban szenvedne, olyan mintha nem egy, de két világ
lenne. A középen lévő 1.800 m magas hegyvonulat, a szigetet gyakorlatilag 2 részre osztja.
Könyvekben 3 részre való osztásról írnak, de a középső rész valahogyan
összefolyik a délivel, hisz nincsen természetes határ közöttük. Én az északi
részen élek, ami a legnehezebben megközelíthető.
Ugyan ez csak egy költői kifejezés, mert kinek lenne ma probléma átvágni egy 600 m magas hágón, hacsak nem éppen télen, egy hóviharos éjszaka után?
Folytatás az "Életszépítők" teljes cikkéhez..
Octopus, a polip
Az Eviai tengeri élőlények közül a "legkívánatosabb" az octopus vagyis a polip. Persze ez a jelző csak akkor illik rá, ha a tányérban találkozunk vele. Rálépni esetleg már nem annyira kellemes. Szerencse ilyen extrém eset nagyon nagyon ritkán fordul elő. Az octopus szereti a köves, inkább sziklás talajt, valamint az eviai öböl felőli részen azt a szakaszt, ahol az alj hirtelen mélyülni kezd az öböl mélysége felé. Az a rész pont olyan, mint amilyen egy meredek hegynek a lejtője, no ezen a lejtős köves részen nagyon szeretnek a polipok ücsörögni. Itt már annyira mély a víz, hogy semmiképpen nem lehetne rájuk lépni, ők meg messze elkerülik az úszókat. Az octopus-t búvárruhában és kis szigonnyal felszerelkezve szokták vadászni, de a gyakorlott polip-vadászok elmondása szerint, nagyon nehéz őket észrevenni. Mesterei az álcázásnak, annyira bele tudnak olvadni a környezetükbe, főleg a köves részeken, hogy óriási gyakorlat szükséges ahhoz, hogy valaki felfedezze őket.
Az alábbi képen egy viszonylag sekély aljon ücsörög egy fiatal és bohó octopus, aki a búvár közeledtére ijedtében karjait virággá formázza. Nem tudja, hogy ő még túl kicsike ahhoz, hogy érdekes legyen a vadász számára.
Emlékek tárháza - Szent Apostolok temploma
Szent Apostolok (Agii Aposztoli) kistemplom Mantoudi mellett. Nincs olyan Mantoudi-beli lakos, akinek ne lenne emléke erről a helyről. A hűs vizű csermely mellé hozzák évtizedek óta kirándulni a gyerekeket, itt főzik nagy bográcsokban az Apostolok ünnepén a tésztás húst, itt majálisoznak a település lakói.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)