Az élet ősszel sem áll le Evián. Aki bele szeretne kukkantani a vidék nyári szezonon kívüli életébe, annak ajánlom az olívaszüreten való részvételt.
Őszi ajánlatunk: EXKLUZÍV OLÍVACSOMAG 7 nap/6 éjszaka - 400 eur 2 személyre.
4 turnusban, november 1 és 29 között, 2 személy/turnus. A csomag tartalma:
* 6 éjszaka a stúdiónkban (takarítás, étkezés önellátó)
* részvétel egy helyi olívaszüreten
* a szüreten való segítség fejében fejenként 1 kg olíva+1 l olívaolaj
* főzősuli: az olíva eltevése hagyományos módon
* az olívapréselő kisüzem meglátogatása
* főzősuli: fő szerepben az olíva
* 1 idegenvezetéses nap: a környék látnivalóinak a bemutatása (ami egy alkalomba belefér)
Turnusok:
érkezés november 1, kedd - távozás november 8, kedd
érkezés november 8, kedd - távozás november 15, kedd
érkezés november 15, kedd - távozás november 22, kedd
érkezés november 22, kedd - távozás november 29, kedd
Ha nem saját személygépkocsival érkeznek, repülőtér transzfer össz-felár 200 eur (jövet, menet), helyi transzfer ingyenes.
Az olívaest másnapján tűz ütött ki Skepasti-ben, ez egy tőlünk pár km.-re lévő falu. Az egész oltási akciót jól láttam és le is filmeztem. Nagyon örvendetes volt, hogy nagyon ügyesen és gyorsan, főleg hatékonyan dolgoztak. 2 óra sem telt el és a tűzoltók repülői és helikopterei segítségével sikerült a tüzet kioltani. Lassan egy hete tartanak a "meltemi"-nek nevezett, nagyon erős északi szelek, ilyenkor mindig fokozott a tűzveszély.
A videóban hibásan Keramia-t írok, ez a Skepasti melletti település és így a távolból úgy saccoltam, ott ég az erdő.
A nyári periódus a vége felé tart és az én erőm is:) Az olívaestet a tavaly is megtartották Roviesben, az idén volt harmadszorra megrendezve. A válság körüli mizéria sajnos kihatott az idén mindenre, a megtartott előadások a tavalyiakhoz képest szegényesebbek voltak, kivéve az augusztus 14 és 15-i Limni-beli eseményeket, melyek sikeresebbek, minőségibbek voltak mint tavaly. Talán azért, mert Limni kihasználta megerősödött helyét, hiszen az új közigazgatási terv szt. mely az idén lépett életbe, bekebelezett 2 szomszédos "dhmos"-t, önkormányzati területet, így nagyobb kiterjedésű lett és nagyobb a "hatalma". A Rovies-i olívaesten nagyon látszott a tavalyihoz képest alacsonyabb büdzsé. Az idén belépőt fizettünk a bekerített kosárlabdapálya kapujánál, mely 5 euró volt. Az 5 eurós jegyben volt 2. db rablóhus (szuvlaki), olívapaszta, olívabogyó bőven, uborka és kenyér. A bort, sört külön kellett megvenni és a dobozos sör különösen drága volt az idén minden tenger menti kiszolgáló egységben, 2,5 euró, mely aránytalanul drága a többi árhoz képest. Tehát az 5 eurón kívül az ember még kiadott a zsebéből innivalóra, de lehetett újból rendelni rablóhúst, akinek a kettő kicsi suvlaki nem volt elég, 1,5 euróért darabját. A pálya egyik szélén a helyi termékeket reklámozták, melyeket szépen lefotóztam és utána a fotókat véletlenül letöröltem. Volt ott olívapaszta mindenféle ízesítésben, olívamintás blúzok, kötények és nagyon szép olívamintás kerámiák, pontosabban csészék, vajtartók és szalvétatartók. A tavaly több volt, de időközben itt is széthúzás támadt, ami sajnos annyira jellemző a szomszédos falukra, településekre. Persze nem görög találmány, az embör már ilyen, a görög különösen, sokat marakodik itthon, de külföldön nagyon összetartóak. Az idén megalakult egy újabb női egyesület, a Rovies-i kézműves nők egyesülete és mivel bizonyos érdekeket sértettek, ezért most sehol nem szerepelnek együtt a Rovies-i kulturális egyesülettel. Ez annál is sajnálatosabb, mivel ezek a települések nagyon kicsik, sztem nem bonyolódhatnak ilyen luxusba, hogy egymásra acsarkodjanak, két maroknyi ember..
Ennyi bevezető után, jöjjön a Rovies-i videó az előadásról.
Ahogy az előbbi post-ban írtam, az augusztus 15-i a szezon csúcsa, nemzeti ünnep, ilyenkor érdemes Athénba látogatni mert gyakorlatilag üres! Ilyenkor mindenhol vidéken nagy ünnepségek vannak, bárki bármit szervez, a fő attrakció bizonyosan erre a napra lesz tervezve. Nálunk hagyomány amióta én a vidéket ismerem, a tengerészeti est megtartása. Ez azt jelenti, hogy miután alaposan besötétedik, általában este 10 órai kezdettel, kishajók, csónakok, jachtok vonulnak fel a Limni előtti öbölben, görögtűz és tűzijáték zárja az estet. A hajók felvonulása alatt, zenei aláfestéssel elmondják minden alkalommal Limni kisváros történelmét. Maga a látvány lehet, hogy kissé giccses, lehet sokan amolyan kispolgári dolognak tartják, de tény az, hogy aki részt vesz rajta, nem marad semleges, általában megérinti az ember lelkét és arra késztet, ha pár percre is, de eszünkbe jussanak a múlt történései. Ízelítő jöjjön tehát az idei aug. 15-i eseményekből.
Augusztus 15 a szezon csúcsa, ezt nem győzőm hangsúlyozni minden beírásomban, blogbejegyzéseimben, honlapon, mégis még mindig úgy jönnek hozzám vendégek, hogy meg vannak győződve arról, itt is a július a főszezon. Emiatt a sokszori ismétlés - mely a tudás anyja, ugyebár?:)) - de persze megértem, hogy valaki, aki hirtelen ötlettől fogva nálam foglal, nem ér rá mindent elolvasni, mert a neten lévő anyagaim már óriási kiterjedésűek. A mostani blogbejegyzésem lényege az augusztus 14, mely az augusztus 15-i nagyon nagy ünnep előestéje. Azt is jó tudni a görögökről, hogy a névnapot kivéve, a többi nemzeti és vallási ünnepnek az előestéje is pont olyan nagy ünnep, mint maga a nevezetes dátum. Ez fokozottan így van a nagyon nagy ünnepek esetében, melyek egyike az augusztus 15, Boldogasszony ünnep vagy másképpen Mária mennybemenetelének ünnepe. A Limni-beli, önkormányzat által minden évben megszervezett ELYMNIA fesztivál utolsó két estéje minden évben ugyanolyan forgatókönyv szerint zajlik: az előestén a helyi néptánccsoport lép fel - melyben mellesleg én is táncolok:), aztán az ünnepet és a fesztivált augusztus 15-én este 10-kor kezdődően egy nagy görögtüzes, tűzijátékos "tengerészeti est" zárja. Erről a következő post-ban.
Ami az augusztus 14-i estet illeti, az idén 1 és fél órás műsorral szerepeltünk, igazán nagy alakítás volt egy fiatal tánccsoporthoz képest (alig pár éve alakultunk). Az előadás 3 részre volt osztva, az első részben a felnőtt csoport táncolt jellegzetes szigetvilágból származó táncokat, utánuk jött az ifjúsági csoportunk az Epiros vidéki, sokkal "nehezebb", monotonabb táncokkal, majd ismét a felnőtt csoport, macedón területi táncokkal. A népviseletek nagy-része tánctanárunk, a híres Andreas Papageorgiu Perris saját 250 darabos, nagy értékű magángyűjteményéből valók. A gyűjtemény egy élet munkája, felbecsülhetetlen néptörténeti értéke van és bárki által megtekinthető a gyűjtő lakásának alsó szintjén berendezett kiállításon, melynek megnyitásáról tavaly blogoltam.
Jöjjenek hát a videók az augusztusi 14-i, fesztivál záróestről.
Tegnap elaszaladtunk vendégeimmel a Galataki kolostorba. Maga a kolostor nem mondhatom, hogy egyedülálló valami lenne, de maga a környezet, a hangulat, a természeti szépségek melyeknek ölében fekszik, a pár ókori márvány amit ott találtak, ahol felépült, tehát az egész együtt egy olyan célponttá teszi szvsz, melyet nem szabad kihagyni.
A kolostor a kereszténység első, hódító éveiben épült, amikor szokás volt lerombolni a pogánynak kinevezett ógörög naoszokat és rájuk keresztény templomokat felhúzni. Így a kolostor is az ókori Poszeidon, a tenger istenének a naoszára épült, és ennek megfelelően Agios Nikolaosz-nak, a tengerészek védőszentjének szentelték. Az ókori templom egyes darabjai ma beépülve láthatók a kora kereszténykori falakba, más darabok a kolostor templom előtti udvarára vannak kitéve, teljesen védtelenül az időjárás viszontagságaival szemben. A kolostor ezen értékes kincseit idegenek elől azonban az áthatolhatatlanul vastag falak és az egyetlen, tonnányi súlyu vaskapu védi, melyet csak bizonyos órákban nyitnak ki a látogatóknak.
A Galataki elnevezésről sokat vitatkoznak a kutatók, egyesek ókori nevekre és szokásokra vezetik vissza, mások egy, a török időkbeli Galatas-ból származó hajóskapitánnyal hozzák összefüggésbe, akinek a hajója itt a kolostor alatt szenvedett hajótörést. Az azonban bizonyos, hogy a kolostor, vagyis inkább a régi Poszeidon naosz közelében volt az ókori Aigos város, melyet Homérosz is említ az Iliász N21-ben.
Tegnap megvolt az idei második lakatlan sziget kirándulásunk. A máskülönben lakatlan szigeten az augusztus 15-i nemzeti ünnep miatt, meg hát a főszezon kicsúcsosodása miatt "telt ház" volt. Nekem ez már túl tömeg, de barátaink megnyugtattak, van még ilyen sem egy-egy Balatoni üdülőhelyen. Akinek mégis túl nyüzsi volt, az is megbékélt miután sikerült megint összetalálkoznunk a Monachus Monachus mediterrán fóka egy szép példányával:)
A Dávid kolostor tk. november 1-n, Dávid napján ünnepel, de mivel van egy híres Megváltó ikon a kolostorban, ezért augusztus 6-n is éppen olyan nagy ünnep van, sőt nagyobb, mint november 1-n. A görög praktikus szellem megköveteli, hogy nyáron is legyen valami rendezvény, ünnepi mise, hisz novemberben lényegesen kevesebb a látogató. Augusztus 6-n az egyház Krisztus színeváltozásának ünnepét tartja, mely a keleti egyházban karácsony, húsvét és pünkösd után a legszentebb ünnep volt már a VI. sz-tól.
************************************
De mi is ez a szent ünnep?
Ruzsinszky Klementina így ír róla:
Jézus tanítványaival: Péterrel, az idősebb Jakabbal és Jánossal imádkozott, amikor madár képében megjelent a Szentlélek nagy fényességgel, s az Atya szava hallatszott: „Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok!” Jézus égi fényben látszott, s apostolai látták, amint az égben az Atya jobbján tündökölt. Az Atya a mindenség Királyává koronázta Jézust. A három tanítvány eddig szavai és tettei által ismerte meg Jézust, itt saját dicsőségében ismerhették meg. Péter ebben a boldog állapotban fogalmazta meg: „Uram, jó nekünk itt lennünk.” Jézus ott elváltozik előttük, majd megjelenik Mózes és Illés, akikkel beszélget.
A csoda hagyomány szerinti helyén, a galileai Tábor-hegyen három bazilika épült még az arab hódítás előtt. Felszentelésük napja: augusztus 6-a lett, a Megváltó megdicsőülésének ünnepe. A nyugati egyházban az első ezredforduló idején kezdték számon tartani. A nándorfehérvári diadal — amikor Hunyadi János és Kapisztrán Szent János (Giovanni da Capestrano 1386. június 24. – Újlak 1456. október 23, itáliai teológus, hitszónok, inkvizitor) vezetésével vitézeink megvédték Európát a pusztítástól — hálaemlékezetéül III. Calixtus pápa emelte e napot hivatalos ünneppé, miután az 1456. július 22-ei győzelem híre ekkorra jutott el a pápai udvarba.
A székelyföldi Csíksomlyón a Salvator-kápolnát (Színeváltozás-kápolna) a hagyomány szerint úgy kapták, hogy a megnyílt égből lajtorján hozták az angyalok.
A néphagyomány úgy tartja, hogy ezen a napon kapja meg a színét Jézus vére, a szőlő, mert azt most változtatja el az Atya színében. Hegyalján ez a szőlő megáldásának alkalma; régen körmenettel vonultak ilyenkor a hegyre.
***********************************
Ami minket illet, magyar vendégeinkkel felmentünk az ünnep előestéjén a Dávid kolostorhoz. Mindig ünnepek előestéjén is van éjjelbe nyúló mise, de másnap délelőtt is. Az előesti ünneplés népiesebb jellegű, ilyenkor bazársor van felállítva a kolostor előtti téren, gyros és kukorica sütők, és a misézők egy kellemes vacsorával, vásárlásgatásokkal fejezhetik be az estét. A lenti videóban megmutatom, mit láttunk és milyen a kolostor:
Elkészültek a nagyon amatőr felvételek az Agni studióról is. A felvételek júliusi nagy melegben készültek. A kertben nincsen pázsit, a fű ami vadon nő, le van időközönként vágva, majd a melegben kiszárad. Pázsitot környezetvédelmi szempontokból nem akarnak a tulajdonosok (rengeteg víz kéne hozzá, ami Görögországban nincs túl sok..) Udvar, kert rendben vannak tartva, szezonálisan gyümölcsök is vannak, a ház elülső oldalán két kutya vigyáz az "intimitásra":)
A görög tematikájú blogomba már írtam egy beírást a görögországi kalózokról általában. Most itt csak rögzíteni szeretném az idei programsorozatban a kalózöböl kirándulást, feltéve az ekkor készült videókat, képeket egy helyre.
A kirándulást nem a megszokott útvonalon szoktuk megtenni, hisz azt egyedül is megteheti bárki, hanem más, idegenek által nem ismert útvonalakon viszem a vendégeket. Így először megnézzük a Kakavos helyet, ahol régen a magnezitkitermelés folyt, manapság pedig csak a hegybe vájt sebek és az így keletkezett mesterséges tavak fogadják a látogatót. Ezen az úton soha nem találkozunk egyetlen személygépkocsival sem, vagy ha igen, egy kezünkön megszámolhatjuk őket. A természet itt lehengerlően önti el minden érzékünket, az allepói fenyők illata és éles zöld színe mintha más időzónába repítene..
Hátsó kis úton, a Baker villát súrolva érünk be Prokopiba, ahol megtekintjük az ortodoxok által nagy becsben tartott szent ember, Oroszországi Szent János maradványait.
Ezek után irány Pili, majd Sarakiniko, a kalózok öble, majd vissza Vlachia, ahol ebédelünk és pihengetünk, fürdünk a visszatérés előtt.
A legtöbben Eviai vendégeim közül legalább egyszer elmennek Athénba és a Korinthos-i csatornához, ittlétük alatt. Evia-n nem csak pihenni lehet. A sziget szerencsés helyzetéből kifolyólag tökéletes stratégiai pont ahhoz, hogy közép Görögország különböző nevezetességeihez csillagtúrákat tegyenek a vendégek. eFJé törzsvendégem az idén megvalósította régi álmát: Bungee Jumping-ozott a Korinthos-i csatorna fölött. Erről videó is készült amit alább meg lehet tekinteni.
(tájékoztatóul: egy személyre a bungie jumping 60 eur-ba került, a videókészítésért még 10 eur-t kellett fizetni)
