Vízkereszt

A kereszt vízbedobása 

A következő és egyben utolsó ünnepi esemény a karácsonyi ünnepi körből a január 6-n tartandó Epiphania (ejtsd: Epifánia). Munkaszüneti nap, sajátos hagyományokkal, amikor Görögországban megszentelik a vizeket.

Kréta - téli ünnepi szokások

Chania városa a második legnagyobb Kréta szigetén és Chania megye fővárosa. 

Chania-ban is, Görögország többi részéhez hasonlatosan a Karácsonyi Ünnepkörhöz szorosan hozzákapcsolódik a  kántálás szokása, amikor gyerekcsapatok járják az utcákat és némi zsebpénz ellenében ünnepi énekeket és jókívánságokat mondanak a családok ajtajaiban. A profi kántálóknál a jellegzetes krétai lyra nevezetű három húros hangszer ad hangsúlyt az elénekelt jókívánságoknak.

Téli ünnepi szokások Karditsában

A téli ünnepi sorozat, azt a 12 napot jelenti mely Karácsony és Vízkereszt között van. Az ünneplés a nagyvárosokban kicsit egyforma, kicsit összemosódott a különféle területekről és a külföldről behozott szokásokkal, sok helyen azonban ma is élnek a hagyományos ünneplési szokások, melyek nagyon eltérőek vidék és vidék között. 

Karditsa megye tulajdonképpen Görögország szíve. Nincs tenger mellett, fővárosa a híres Thesszáliai fennsíkon található. A megyének körülbelül 56.000 lakosa van, kik nagy része mezőgazdászatból, állattenyésztésből, fakitermelésből és bőrmegmunkálásból él. A megye központja Karditsa városa, mely a széles utairól, jól megtervezett városképéről és az első görög bicikliút hálózatról híres, persze nem szabad kihagyni a Karditsa-i bundákat és a jellegzetes tájszólást sem, melyet könnyen fel lehet ismerni.

Téli ünnepi szokások Heraklionban - Ήθη,έθιμα και παραδόσεις για τα Χριστούγεννα και την Πρωτοχρονιά στο Ηράκλειο

Kréta egy külön világ, majdhogynem egy külön ország. Görögország legnagyobb és majdnem legdélibb szigete, tőle délebbre már csak a kicsi Gavdos található. Elsődleges turistacélpont, különálló, jelentős történelemmel, ki ne hallott volna a Knosszosz-i palotáról, a Minotauruszról, a Phaistos-i korongról, a Szamaria-i szurdokról. 

A krétai kultúra a mai napig nagyon eltérő az észak Görögországitól, így a szokásaik, hagyományaik is. 

Régen Krétán is szokás volt a disznótartás. A disznót karácsony elő-napján vágták le és húsát, belsőségeit különféleképpen használták fel. Készítettek belőle kolbászt, "apakia"-nak nevezett, füstölt karajdarabokból készített sült tálat, kocsonyát (pichti), "syglina"-nak nevezett, zsírban tartósított húst. A beleket rizzsel, mazsolával és májjal töltötték, ezt nevezték "omathies"-nek és készítettek töpörtyűt is, melyet friss kenyérrel fogyasztottak. A falukban ma is sokan tartanak disznót, melyet a hagyományos módon dolgoznak fel. 

A tűzugrás ünnepe

Itt van mostmár tényleg a nyár, ez a görögök ideje. Ekkor eltávolodunk mindannyian kicsit a gondoktól, hisz az elkövetkezendő  három hónapos időszak, a szabad ég alatt tartott ünnepek, fesztiválok, kirándulások, fürdések, a Nap és fény időszaka. Bármi történjen, a görög nép évezredek óta lelkében hordozza az "ünnep" fogalmát, egyedülállóan tudnak mindennek örülni, ünnepelni. Elég csak arra gondolni, hogy a német megszállás alatt, akkor amikor halomra haltak éhen az emberek, úgyanúgy összeültek megünnepelni a tradicionális hagyományaikat, mint azelőtt és azután is.

Húsvét és szép Adonisz halála

Adonis születése

Húsvét ünnepe és szép Adonisz halála

Vajon eredhet-e a kereszténység előtti évekből a Húsvéti ünnep? 
Talán erre is választ kaphatunk ha európai kultúránk bölcsőjében keresgélünk.

A húsvét is mint a legtöbb keresztény ünnep ókori ünnepre épül illetve ókori ünnepet fed.
Eredetileg a mai húsvét idején volt az Adoniá-nak nevezett ünnep.

Ezeket minden tavasszal ünnepelték az ókori Görögországban, ilyenkor újból és újból felelevenítették Adonisz halálát. Ki is volt Adonisz? A görög mondakörben szépségéről híressé vált ifjú. Anyjának tulajdonképpen Smyrna-t lehet tekinteni, ki beleszeretett saját apjába, és azt el is csábítja.

(Balra: Adonisz születése, Guillaume T. de Villenave, Les Métamorphoses d'Ovide (Paris, Didot 1806–07). Eredeti utáni metszetek: Jean-Jacques François Le Barbier (1739–1826), Nicolas André Monsiau (1754–1837), ésJean-Michel Moreau (1741–1814).

Húsvéti tojás

Húsvéti tojás

A világteremtő tojás a legősibb orpheuszi kozmogóniában jelenik meg, ahol Érosz, a szerelem görög istene egy olyan tojásból bújik elő melyet az Éjszaka szül. (Lekatsas, Eros, 3.fej)

Ez az a kozmogóniát eredményező tojás amellyel találkozhatunk Egyiptomban, Föníciában, Perzsiában, Afrika egyes vidékein, Indiában, Tibetben, Indonéziában, Polinéziában, Kínában, Japánban, a szibériai törzseknél, Finnországban és a balti államokban.
Mircea Eliade sok helyen utal arra a tényre, hogy a földünkön sok nép hite szerint, a tojás az emberi lét kezdete, szerinte India és Indonézia a tojás mítoszának a szülője. Ezeken a helyeken úgy véli, a tojás az ember teremtését kutató anthropogénia modellje és a világ teremtését jelképező szimbólum Keleten a tojás ugyancsak a természet újjászületését jelképezi, ezért is van az Újévi ünnepekkel összekötve.

Húsvéti gyertya

Húsvéti gyertyaégetés, honnan eredhet?

A görög húsvét elválaszthatatlan tartozéka a „lámbádá”, az ünnepi gyertya.

A hagyomány szerint minden gyermek gyertyáját a keresztszülő adja ajándékba, mely gyertyák manapság már nagyon ötletesek. Körülbelül fél méter magasak, színesek, játékos avagy vallási jellegüket a rájuk applikált figurák, virágok, díszek adják meg. Kisfiúnak kéket, zöldet, kislánynak pirosat, rózsaszínűt, fehéret szokás venni. Ezeknek a gyertyáknak fő feladatuk hogy húsvét szombatján, az éjféli mise alatt az örök világosságot jelképezve égjenek a kicsi kezekben. Az égő gyertyákkal szokás a templomot körbejárni, de Nagypénteken az epitáfium menetet is kísérni.

 A szombati éjféli mise után gyertyák viszik az otthonokba a templom szent tűzét, majd a gyertyákkal rajzolnak füstös keresztet az ajtófélfák fölé, elűzve a rosszat és szabad utat engedve a tavasz virágzó termékenységének.

Húsvéti ünnepek

Írtam már sokszor a húsvétról, de ideje, hogy megint megemlékezzek róla. Annál is inkább, mivel a görögök legnagyobb ünnepe ez, mind tudjuk ezt, akik már több ideje itt élünk. Ezt az ünnepet nagyon komolyan kell venni és alaposan fel kell rá készülni.

De hogyanszoktak/szoktunk rákészülni?

Görög szokások: hozomány-kiállítás

Faluhelyen még mindig tartják a régi hagyományos szokásokat, ha nem is öltözik már senki népviseletbe. Egyik ilyen szokás a hozomány közszemlére való kitevése. Ehhez a ház egyik szobáját ennek a célnak megfelelően rendezik be aznapra, ide pakolják ki a menyasszony minden kelengyéjét. A vendégek nemcsak megnézhetik ezeket, hanem a hagyományos szokás szerint, alaposan meg kell tűzdelniük pénzzel és be kell szórják rizzsel, mely a termékenység, bőség, jólét jelképe az esküvőkön. Utána gazdag és bőséges vacsorát szolgálnak fel, majd utána természetesen jöhet a tánc. A képek magukért beszélnek.

Karnevál vége, böjt kezdete

Maro barátnőm az elégetendő karnevál bábut
készíti

Az elmúlt években szorgosan beszámoltam e két ünnepnapról,  így most az ünnepi hétvége után (március 1,2,3) áthozom ebbe a beírásba az érdekes dolgokat. 2010-ben február 18-n, 2011-ben március 8-n (alapos hóviharral záródott az egész országban), 2012-ben február 27-n ünnepeltük Tiszta Hétfő napját, a húsvéti böjt kezdetét. Az idén megosztó napjaink voltak az időjárás szempontjából, Karnevál vasárnap szép napsütéses, de elég hideg idő, viszont Tiszta Hétfőn egész napos zuhé, az orrunkat nem tudtuk kidugni, nemhogy sárkányt repítettünk volna.

Ami a szokásokat illeti ezeken a napokon: sok szabadban levés, vasárnap minden városban nagy farsangi mulatság rendezése, majd hétfőn a "böjtös" ünnepi asztal és a sárkányrepítés.
A szombat általában hússütögetéssel és mulatozással telik ha vannak vendégek, vasárnap van a "tirini" vagyis a tejtermékek napja, ekkor sajtos dolgokat, de főleg sajtos pitákat esznek és ekkor van a karneválvasárnap, az utolsó nagy népi ünnepség napja. Hétfő a húsvéti böjt kezdete, ekkor ünnepi asztalt terítenek rengeteg hús-nélküli étellel. Ebéd előtt, után, kicsik és nagyok, együtt, sárkányt eregetnek. Az ételekről dolgokról a konyhás blogom erről szóló bejegyzésében lehet olvasni.

Március

A helyi hagyományok szerint sok helyen Görögországban, február utolsó éjszakáján kilenc női nevet írnak fel egy listára, kilenc szám mellé, mely számok a március hónap valamelyik napjának felelnek meg.

Márciusnak kilenc felesége volt, mondják. Minden nap attól függött a kedve, melyik asszonyát látta meg reggel elsőre. Ha egy vidám, jó kedélyű asszony ölelte keblére reggel, fényes, napsütötte nap várt az emberekre. Ha szomorkás asszonya üdvözölte, akkor egész nap csepergett.

Így hát az újkori hagyományok szerint, attól függően, milyen nap van azon a napon, amelyikhez egy női nevet asszociáltak, az illető asszony vagy lány természetére is fény derülhet.

Torkos vagy Sütögetős Csütörtök

A "Torkos Csütörtök" szokása belevész a múltba, egy biztos, egyik legkedvesebb görög ünnep. Az is biztos, hogy az ortodox keresztény tanoknak megfelelően, a szerda és péntek böjtnap, így csütörtökön jól kell lakni.
Ez az a nap, amit a vegák utálnak, amikor sok sok és még több húst kell enni, lehetőleg szénen sütve, hogy "tsiknismeno" vagyis kissé füstíze legyen. Mindig 11 nappal a "Tiszta Hétfő" vagyis Húshagyó Hétfő előtt ünneplik. Ezen a jeles napon a tavernák dugig tele voltak..még nem is olyan régen, én még jól emlékszem azokra az időkre.

Virágvasárnap

Virágvasárnap egész Görögországban, kezdődik a Nagy Hét.
A húsvéti böjt egyik mérföldköve, emlékezés arra a napra, amikor Jézus Jeruzsálembe érkezett, ahol virágokkal és zöldellő faágakkal fogadták. Ennek emlékére rengeteg fajta szokás és hagyomány van érvényben az egész országban, ezek mindegyike a virágokhoz, gallyakhoz kötődik valamilyen módon. Egy közös, a templomokat babérágakkal díszítik, majd a Virágvasárnapi mise után a hívőknek babér-gallyakból és virágokból készült keresztet adnak, melyről azt tartják, szerencsét hozó, betegséget, balsorsot elűző.

A szótlan víz szokása

A képeket köszönöm az "Eleftheri fonh ton politon" on-line újságnak és Jota Perifanou-nak, aki fényképezett.

Ahogy a másik bejegyzésemben leírtam, Szent Iván előestéjén tűzugrással mulattatják magukat a fiatalok. Ugyanakkor régen a "Klidonas" (klidono=bezárok) nevű hagyománynak eleget téve, a falubeli hajadon lányoknak jósoltak. A "Klidonas" szokás, vagy más néven a "Szótlan víz hagyománya" az idén nagyon jól megszervezett módon lett felelevenítve. Ebben a néptánc csoportunk vezetősége a ludas:) Nagyon ügyesen rendezték meg az eseményt, napokkal előtte népviseletbe öltöztették a tánc-csoportunk fiatal lányait és végigjáratták velük a hagyományos utat, a "szótlan víz" útját, hogy majd az így készült dokumentumfilmet a szombat este összegyűlt közönségnek bemutathassák.

Viharos vízkereszt Limniben

A Limnibe járó törzsvendégeim az ottani öböl csendességére emlékezhetnek. Itt hullám soha nincs, olyan a víz mintha egy nagy tó lenne. Télen azonban többször válik viharossá a tenger, olyannyira, hogy a közelben lévő 2 emeletes házak tetejéig felcsapnak a hullámok és a vízcseppeket akár 20 méterrel a parttól is lehet érezni az arcunkon. Ilyen nap volt január 6 is, amikor pedig ugye a vízbe kell dobni a keresztet és utána kéne ugraniuk a vidék legényeinek. A nagyon hullámos, viharos tengerbe végül csak egy férfi mert beleugrani, ő hozta felszínre a szalaggal kikötött keresztet. Melege nem lehetett, de mire sikerült kimásznia, belemelegedett alaposan..

A videot barátunk, Elias Petrides készítette.