A "Torkos Csütörtök" szokása belevész a múltba, egy biztos, egyik legkedvesebb görög ünnep. Az is biztos, hogy az ortodox keresztény tanoknak megfelelően, a szerda és péntek böjtnap, így csütörtökön jól kell lakni.
Ez az a nap, amit a vegák utálnak, amikor sok sok és még több húst kell enni, lehetőleg szénen sütve, hogy "tsiknismeno" vagyis kissé füstíze legyen. Mindig 11 nappal a "Tiszta Hétfő" vagyis Húshagyó Hétfő előtt ünneplik. Ezen a jeles napon a tavernák dugig tele voltak..még nem is olyan régen, én még jól emlékszem azokra az időkre.
Ez az a nap, amit a vegák utálnak, amikor sok sok és még több húst kell enni, lehetőleg szénen sütve, hogy "tsiknismeno" vagyis kissé füstíze legyen. Mindig 11 nappal a "Tiszta Hétfő" vagyis Húshagyó Hétfő előtt ünneplik. Ezen a jeles napon a tavernák dugig tele voltak..még nem is olyan régen, én még jól emlékszem azokra az időkre.
Az ortodox vallásban a húsvéti 40 napos böjtöt a "Böjtelő"-nek nevezett 17 napos időszak előzi meg, ez tulajdonképpen három hét. Első napját ennek az időszaknak hetvenedvasárnapnak nevezik, majd a következő két vasárnap neve hatvanadvasárnap és ötvenedvasárnap. Az utóbbit követő héten ünneplik hamvazószerdát, mellyel kezdetét veszi a nagyböjti időszak.
Görögországban a húsvéti 40 napos böjtöt a Triodio-nak nevezett időszak előzi meg. Habár a szóban benne van a 3 (tria) szó, mégsem a három hétre utal, hanem három templomi himnuszra, tris odes (τρεις ωδές) -melyeket ebben a periódusban énekelnek a templomokban. Természetesen ennek a periódusnak a templomi könyvében nemcsak a 3 templomi ének van, csak eredetileg volt ennyi és innen maradt fent a neve. A bizánci énekek melyeket ekkor énekelnek az 5. és 15. század közötti periódusból származnak, és több időszakot érintenek.
Ami az étkezési szokásokat illeti, az első hét a " Profoni"-nek nevezett, ekkor mindent lehet enni. A második hét a "Kreatini",a húsevés hete, ennek a hétnek a közepére esik mindig Torkos Csütörtök napja. Ez a hét arra szolgál, hogy a hívők elfogyasszanak minden húst, ami még az otthonaikban maradt, ugyanis a következő héten, a "Tirini"-nek nevezett hét napban csak tejtermékeket és halat fogyaszthatnak. A Tirini hét utolsó vasárnapján nagyobb tejtermékekkel és hallal teli ünnepi napot szokás rendezni, mert a rákövetkező nap a Húshagyó Hétfő, az ortodoxia legkomolyabb böjt-időszakának kezdete.
Mivel a legtöbb keresztény ünnepnek köze van a régi, ókori, archaikus ünnepekhez is, nincs ez másképpen Torkos Csütörtök esetében sem. Ezen a napon kezdődik a Karnevál, mely a "carnem levare" latin szóból ered (a hús elhagyása), ünnep, melynek eredete az ókori görög Dionüszosz ünnepekben keresendő. Dionüszosz az ókoriak szerint a termékenység istene volt és nagy ünnepeket rendeztek tiszteletére, melyek neve "Dioniszia" vagyis Dionüszosz ünnepek volt. Az ünnepek alatt az ókori Athénban szekeres felvonulást tartottak. A szekereket álruhába és álarcba öltözött táncolók követték, akik szatirikus énekeket daloltak. Ezek az ünnepségek átutaztak az évszázadokon, mindig valamennyire változva és felöltve a megfelelő kor és periódus álruháját.
A jelenben, az athéni húspiac kereskedői felajánlottak egy kis ingyen sütögetést, falatozást a rászorulóknak, hisz a hagyomány úgy tartja, ezen a napon, a legszegényebbeknek is húst kell fölajánlani, hogy a sütés után keletkezett füst arról árulkodhasson, mindenki "tartalékol", készül a nagy Böjt eljövetelére.
Görögországban a húsvéti 40 napos böjtöt a Triodio-nak nevezett időszak előzi meg. Habár a szóban benne van a 3 (tria) szó, mégsem a három hétre utal, hanem három templomi himnuszra, tris odes (τρεις ωδές) -melyeket ebben a periódusban énekelnek a templomokban. Természetesen ennek a periódusnak a templomi könyvében nemcsak a 3 templomi ének van, csak eredetileg volt ennyi és innen maradt fent a neve. A bizánci énekek melyeket ekkor énekelnek az 5. és 15. század közötti periódusból származnak, és több időszakot érintenek.
Ami az étkezési szokásokat illeti, az első hét a " Profoni"-nek nevezett, ekkor mindent lehet enni. A második hét a "Kreatini",a húsevés hete, ennek a hétnek a közepére esik mindig Torkos Csütörtök napja. Ez a hét arra szolgál, hogy a hívők elfogyasszanak minden húst, ami még az otthonaikban maradt, ugyanis a következő héten, a "Tirini"-nek nevezett hét napban csak tejtermékeket és halat fogyaszthatnak. A Tirini hét utolsó vasárnapján nagyobb tejtermékekkel és hallal teli ünnepi napot szokás rendezni, mert a rákövetkező nap a Húshagyó Hétfő, az ortodoxia legkomolyabb böjt-időszakának kezdete.
Mivel a legtöbb keresztény ünnepnek köze van a régi, ókori, archaikus ünnepekhez is, nincs ez másképpen Torkos Csütörtök esetében sem. Ezen a napon kezdődik a Karnevál, mely a "carnem levare" latin szóból ered (a hús elhagyása), ünnep, melynek eredete az ókori görög Dionüszosz ünnepekben keresendő. Dionüszosz az ókoriak szerint a termékenység istene volt és nagy ünnepeket rendeztek tiszteletére, melyek neve "Dioniszia" vagyis Dionüszosz ünnepek volt. Az ünnepek alatt az ókori Athénban szekeres felvonulást tartottak. A szekereket álruhába és álarcba öltözött táncolók követték, akik szatirikus énekeket daloltak. Ezek az ünnepségek átutaztak az évszázadokon, mindig valamennyire változva és felöltve a megfelelő kor és periódus álruháját.
A jelenben, az athéni húspiac kereskedői felajánlottak egy kis ingyen sütögetést, falatozást a rászorulóknak, hisz a hagyomány úgy tartja, ezen a napon, a legszegényebbeknek is húst kell fölajánlani, hogy a sütés után keletkezett füst arról árulkodhasson, mindenki "tartalékol", készül a nagy Böjt eljövetelére.
 |
| Az Athéni Hús- és Halpiac a Torkos Csütörtök előtti napokon |
 |
| Az Athéni Hús- és Halpiac a Torkos Csütörtök előtti napokon |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kedves olvasó!
A megjegyzésed ellenőrzés után kerül ki a lapra. Köszönöm az észrevételed!