Agios Ioannis Prodromos tiszteletére gyújtott tüzek és a Limni-beli cserkészek tűzugrása.
A képeket köszönöm az "Eleftheri Fonh ton Politon"-nak és Jorgosz Zoutszosz cserkész altisztnek.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: görög szokás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: görög szokás. Összes bejegyzés megjelenítése
A tűzugrás ünnepe
Itt van mostmár tényleg a nyár, ez a görögök ideje. Ekkor eltávolodunk mindannyian kicsit a gondoktól, hisz az elkövetkezendő három hónapos időszak, a szabad ég alatt tartott ünnepek, fesztiválok, kirándulások, fürdések, a Nap és fény időszaka. Bármi történjen, a görög nép évezredek óta lelkében hordozza az "ünnep" fogalmát, egyedülállóan tudnak mindennek örülni, ünnepelni. Elég csak arra gondolni, hogy a német megszállás alatt, akkor amikor halomra haltak éhen az emberek, úgyanúgy összeültek megünnepelni a tradicionális hagyományaikat, mint azelőtt és azután is.
Taverna
Érdekes módon szemembe szökött Flögi egyik megjegyzése is, leírása során, hogy a tavernákban kevés dolog van azokból amik az étlapon találhatóak. Ma más magyar vendég is ezt kérdezte tőlem, vagyis azt, hogy ez hogyan is van?
Ugye az úgy van, hogy az isten háta mögötti vidékeken, pl. itt nálunk, vagyis más szóval: az idegenforgalom által nem elözönlött helyeken, rengeteg a kis taverna, melyek sokszor üresnek tűnnek és az arra járó idegenben előjön a kérdés: ezek miből élnek?
Az ilyen helyeken nem élnek csak a taverna bevételéből. Az sokszor alig fedezi a költségeiket. A tavernát fenntartó embereknek általában téli időszakban más elfoglaltságaik is vannak. Pl. Limnibeli taverna tulaja télen matektanár a gimnáziumban, felesége asszisztensnő a sürgősségi központban. A falunkban lévő tavernatulajdonosok állattenyésztéssel is foglalkoznak, földjeik vannak melyeket megművelnek és/vagy kiadnak művelésre.
A taverna nem kimondottan bevételi forrásnak alakult eleinte, főleg nem a kis helyeken, falukban. A taverna a görög kultúra egyik jellemző eleme. A helyi lakosság gyülekezőhelye volt, a nevetés, jókedv és vidámság közös kifejezésre juttatásának helye. Gondtalan mulatások, álmodozások helye. Férfiálmok kicserélése, beteljesületlen szerelmek elmúlása, epekedések kifejezésre juttatása, mind, mind a tavernákban történt a 19. sz. elejétől kezdve. És a fontos: a helyi konyha jellegzetességeinek megőrzése. Csoportos pszichoterápia, pszichológus a tavernatulajdonos. Politikai megbeszélések. Gyűlések. A tavernákban fejlődtek ki a görög zenének bizonyos jellegzetes ágazatai mint a „kántádá”, itt emelték tökélyre a börtönökben megteremtett „rebetiko” zenét, itt énekelték először az „antartika” dalokat, vagyis a felkelés dalait. Itt mulattak először a szülőföldjükről Görögországba űzött Kis Ázsiai görögök, itt találtak menedéket a társadalom szélén élők, de a népi hősök is, itt ünnepelték a farsangot és a karnevált az athéniek, itt terjesztették a katonai junta elleni nézeteket, itt énekelték először Mikis Theodorakis dalait....mind mind olyan dolgok amik egy vendéglőben nem történhettek volna meg. A taverna nem kocsma, nem bár, nem kafenio, nem vendéglő, egyedülálló jellegét csak az érzi meg, aki helyiektől nyüzsgő, élőzene mellett iszogatja a kimért bort egy nyári estén, valamelyik eperfával árnyékolt kis falusi tavernaudvaron..
A taverna is mára lassan elveszti jellegét, jelentőségét. Valamikor éppen az volt az érdekes, hogy minden tavernában voltak jellegzetes ételek, melyeket a taverna „háziasszonya” készített, most a legtöbb helyen előre fagyasztott dolgokat dolgoznak fel, mert csak így éri meg...
A kis vidéki településeken a tavernák tulajdonképpen csak hétvégén működnek, de ekkor sincsenek tele, kivéve a biztos nyári 50 napot, mely átlagosan július 10-től augusztus végéig számolható. Ez ugye vidékről vidékre változik, ahol nagy a forgalom ott jól dolgoznak 3 hónapot is egy évben, aminek eredménye: változatos az étel és van választék. Ott ahol csak hétvégén téved be valaki, vagy hétköznap egy-egy arra járó turista, normális, hogy nincsen 10 fajta étel, amiből válogatni lehet. Ki finanszírozná azt? Ilyenkor nyáron itt felénk is a tavernák legtöbbjében készítenek 2-3 fajta főtt ételt bizonyos mennyiségben, melyet előre kiszámolnak mint optimálist. Ez vagy elfogy délre vagy marad estére is. Ha elfogy akkor maradnak a sült dolgok: húsok, halak, a dippekkel, salátákkal, köretekkel, kenceficékkel. És másnap megint elölről.
Kérdezték tőlem azt is: miért vannak egy-egy tavernában sokan, máshol alig van valaki vagy senki?
Egyrészt ugye fontos az étel minősége. Másrészt pedig a... társadalmi összeköttetések, bizony, bizony! Nem mindegy, a tulajdonos milyen politikai nézetet vall, kivel barátkozik, milyen tipusú ember és milyen helyet foglal el a helyi közösségben! A kis közösségekben, mint ahol én is élek, minden összefügg és egymástól függ! Aki egyedül akar valamit elérni, tojva a többiek fejére azzal, hogy majd én megmutatom..vagy nekem senkire nincs szükségem, meg egyéb ilyenek, annak előbb utóbb a szárnya letörik és vagy betörik, beszelidül a helyi közösségbe, vagy elmegy a vidékről, máshol szerencsét próbálni. Az 5 év alatt amióta ezen a helyen élek, már láttam ilyet.
Amiket leírtam Athénra is érvényesek, csak más szinten, más stílusban, más régiókban. Minden egymással összeköttetésben mozog..
Végszóra: ne várjatok nagy választékot szezonon kívül kis helyeken, ahová egyénileg elautóztok és igyekezzetek a helyiek által kedvelt helyekre elmenni, mert a forgalom maga után vonja a jobb kiszolgálást és legtöbb esetben minőséget is.
Ugye az úgy van, hogy az isten háta mögötti vidékeken, pl. itt nálunk, vagyis más szóval: az idegenforgalom által nem elözönlött helyeken, rengeteg a kis taverna, melyek sokszor üresnek tűnnek és az arra járó idegenben előjön a kérdés: ezek miből élnek?
Az ilyen helyeken nem élnek csak a taverna bevételéből. Az sokszor alig fedezi a költségeiket. A tavernát fenntartó embereknek általában téli időszakban más elfoglaltságaik is vannak. Pl. Limnibeli taverna tulaja télen matektanár a gimnáziumban, felesége asszisztensnő a sürgősségi központban. A falunkban lévő tavernatulajdonosok állattenyésztéssel is foglalkoznak, földjeik vannak melyeket megművelnek és/vagy kiadnak művelésre.
A taverna nem kimondottan bevételi forrásnak alakult eleinte, főleg nem a kis helyeken, falukban. A taverna a görög kultúra egyik jellemző eleme. A helyi lakosság gyülekezőhelye volt, a nevetés, jókedv és vidámság közös kifejezésre juttatásának helye. Gondtalan mulatások, álmodozások helye. Férfiálmok kicserélése, beteljesületlen szerelmek elmúlása, epekedések kifejezésre juttatása, mind, mind a tavernákban történt a 19. sz. elejétől kezdve. És a fontos: a helyi konyha jellegzetességeinek megőrzése. Csoportos pszichoterápia, pszichológus a tavernatulajdonos. Politikai megbeszélések. Gyűlések. A tavernákban fejlődtek ki a görög zenének bizonyos jellegzetes ágazatai mint a „kántádá”, itt emelték tökélyre a börtönökben megteremtett „rebetiko” zenét, itt énekelték először az „antartika” dalokat, vagyis a felkelés dalait. Itt mulattak először a szülőföldjükről Görögországba űzött Kis Ázsiai görögök, itt találtak menedéket a társadalom szélén élők, de a népi hősök is, itt ünnepelték a farsangot és a karnevált az athéniek, itt terjesztették a katonai junta elleni nézeteket, itt énekelték először Mikis Theodorakis dalait....mind mind olyan dolgok amik egy vendéglőben nem történhettek volna meg. A taverna nem kocsma, nem bár, nem kafenio, nem vendéglő, egyedülálló jellegét csak az érzi meg, aki helyiektől nyüzsgő, élőzene mellett iszogatja a kimért bort egy nyári estén, valamelyik eperfával árnyékolt kis falusi tavernaudvaron..
A taverna is mára lassan elveszti jellegét, jelentőségét. Valamikor éppen az volt az érdekes, hogy minden tavernában voltak jellegzetes ételek, melyeket a taverna „háziasszonya” készített, most a legtöbb helyen előre fagyasztott dolgokat dolgoznak fel, mert csak így éri meg...
A kis vidéki településeken a tavernák tulajdonképpen csak hétvégén működnek, de ekkor sincsenek tele, kivéve a biztos nyári 50 napot, mely átlagosan július 10-től augusztus végéig számolható. Ez ugye vidékről vidékre változik, ahol nagy a forgalom ott jól dolgoznak 3 hónapot is egy évben, aminek eredménye: változatos az étel és van választék. Ott ahol csak hétvégén téved be valaki, vagy hétköznap egy-egy arra járó turista, normális, hogy nincsen 10 fajta étel, amiből válogatni lehet. Ki finanszírozná azt? Ilyenkor nyáron itt felénk is a tavernák legtöbbjében készítenek 2-3 fajta főtt ételt bizonyos mennyiségben, melyet előre kiszámolnak mint optimálist. Ez vagy elfogy délre vagy marad estére is. Ha elfogy akkor maradnak a sült dolgok: húsok, halak, a dippekkel, salátákkal, köretekkel, kenceficékkel. És másnap megint elölről.
Kérdezték tőlem azt is: miért vannak egy-egy tavernában sokan, máshol alig van valaki vagy senki?
Egyrészt ugye fontos az étel minősége. Másrészt pedig a... társadalmi összeköttetések, bizony, bizony! Nem mindegy, a tulajdonos milyen politikai nézetet vall, kivel barátkozik, milyen tipusú ember és milyen helyet foglal el a helyi közösségben! A kis közösségekben, mint ahol én is élek, minden összefügg és egymástól függ! Aki egyedül akar valamit elérni, tojva a többiek fejére azzal, hogy majd én megmutatom..vagy nekem senkire nincs szükségem, meg egyéb ilyenek, annak előbb utóbb a szárnya letörik és vagy betörik, beszelidül a helyi közösségbe, vagy elmegy a vidékről, máshol szerencsét próbálni. Az 5 év alatt amióta ezen a helyen élek, már láttam ilyet.
Amiket leírtam Athénra is érvényesek, csak más szinten, más stílusban, más régiókban. Minden egymással összeköttetésben mozog..
Végszóra: ne várjatok nagy választékot szezonon kívül kis helyeken, ahová egyénileg elautóztok és igyekezzetek a helyiek által kedvelt helyekre elmenni, mert a forgalom maga után vonja a jobb kiszolgálást és legtöbb esetben minőséget is.
A szótlan víz szokása
A képeket köszönöm az "Eleftheri fonh ton politon" on-line újságnak és Jota Perifanou-nak, aki fényképezett.
Ahogy a másik bejegyzésemben leírtam, Szent Iván előestéjén tűzugrással mulattatják magukat a fiatalok. Ugyanakkor régen a "Klidonas" (klidono=bezárok) nevű hagyománynak eleget téve, a falubeli hajadon lányoknak jósoltak. A "Klidonas" szokás, vagy más néven a "Szótlan víz hagyománya" az idén nagyon jól megszervezett módon lett felelevenítve. Ebben a néptánc csoportunk vezetősége a ludas:) Nagyon ügyesen rendezték meg az eseményt, napokkal előtte népviseletbe öltöztették a tánc-csoportunk fiatal lányait és végigjáratták velük a hagyományos utat, a "szótlan víz" útját, hogy majd az így készült dokumentumfilmet a szombat este összegyűlt közönségnek bemutathassák.
Ahogy a másik bejegyzésemben leírtam, Szent Iván előestéjén tűzugrással mulattatják magukat a fiatalok. Ugyanakkor régen a "Klidonas" (klidono=bezárok) nevű hagyománynak eleget téve, a falubeli hajadon lányoknak jósoltak. A "Klidonas" szokás, vagy más néven a "Szótlan víz hagyománya" az idén nagyon jól megszervezett módon lett felelevenítve. Ebben a néptánc csoportunk vezetősége a ludas:) Nagyon ügyesen rendezték meg az eseményt, napokkal előtte népviseletbe öltöztették a tánc-csoportunk fiatal lányait és végigjáratták velük a hagyományos utat, a "szótlan víz" útját, hogy majd az így készült dokumentumfilmet a szombat este összegyűlt közönségnek bemutathassák.
A HASZNÁLT WC-PAPÍR
Aki még nem járt Görögországban annak nagyon furcsának tűnhet, hogy a vendéget megkérik, a használt WC papírt dobja a WC kagyló melletti szemetesbe.
Ez egy természetes dolog itt és nekünk nem tetszik, de gondoljunk arra, hogy nekik meg az nem tetszik, mikor Magyarországra utaznak és nem találják a kis szemetest a WC kagyló mellett. Nekik az tűnik mocskos dolognak, hogy a csatornázáson keresztül a használt papírokat is eljuttatjuk oda ahová a többit, mivel a papír nehezebben bomlik fel mint a szerves anyagok. Görögországban a lefolyócsövek kisebb átmérőjűek, ezenkívül a legtöbb nyaralóhelyen, ahogyan azt már említettem: emésztőgödrök vannak. Emiatt fontos, hogy minél kevesebb dolog kerüljön ezekbe!
Kérem próbálják meg amennyire lehet, a használt papírokat a szigorúan és mindig nylonzacskókkal bélelt, erre való szemetesbe dobni, majd a zacskót naponta jól összekötve levinni a kukába. Elkerülhetnek egy esetleges lefolyóeldugulást, annak minden kellemetlen következményével együtt!
Gondoljanak arra, hogy minden szokás dolga és ez a görögöknél teljesen természetes gyakorlat.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)