A következő címkéjű bejegyzések mutatása: néptánc. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: néptánc. Összes bejegyzés megjelenítése

Néptáncest vendégcsoportokkal

A Limniben minden évben megtartott és megtartandó ELYMNIA fesztivál keretén belül, vendég néptáncegyüttesek is fel szoktak lépni. Az idei választás tökéletes volt, így Görögország három teljesen különböző vidékéről láthattunk jellegzetes táncokat és népviseleteket: észak Görögország hegyvidékeiről, Corfu-ról és Krétáról érkeztek hozzánk a melódiák és a színes képek.
Elias Petrides fotográfus barátomnak köszönhetően, a honlapon is be tudom mutatni az est pillanatait:

A Corfu-i viselet nagyon jellegzetes, a nők virágkoszorúkat viselnek a fejükön. A táncokban pedig nagyon sok a nyugati beütés, nagyon melodikusak és kedvesek, könnyedek.



Karditsa kimondottan hegyvidék, táncaikban sok olyan motívum van, amely az északabbra élő népek zenéiben is felfedezhető.



A Krétai viseletben jellegzetes a bugyogó-nadrág, ezt viselik minden szigeten a férfiak, csak színben eltérőek (pl a Limni-beli férfiaké világoskék). A Krétai táncok is jellegzetes gyors ritmussal rendelkeznek, nem lehet összetéveszteni semmi mással, főleg mert minden zeneszámban szerepel a jellegzetes krétai "Lira" nevű vonós hangszer.





A Limni-beli néptánccsoport Pünkösdi tevékenysége

Június 22-23-24 háromnapos ünnep volt Görögországban. A Pünkösdi ünnep tiszteletére Limnit elözönlötték a - főleg Athéni - kirándulók. A Limni-beli néptánccsoport felállította a már jól ismert kis házát a központi téren, ahol szombat és vasárnap este házilag készített ételeket és édességeket árultak. Az egyesület minden tagja kivette részét a munkából. A közös bevétel érdekében minden család felajánlott egy nagy tepsi falnivalót. A bevétel az egyesület kasszáját gazdagítja, ezzel megkönnyítve a fellépések érdekében megtett és megtevendő utazások megvalósítását.


Március 25 - ünnepi helyi előadás

A modernkori Görögország történelmének talán legfontosabb kilométerköve az 1821-ben kezdett török elnyomók ellenni harc. A görög történelem irányát meghatározó mozgalom, mely eposzi méreteket öltve, 9 év véröntés után ért sikeresen véget. Az elnyomók elleni felkelés eredményeképpen, 1830-ban megalakult az első szabad görög állam. Az eleinte nagyon kicsi ország köré gyűlik a világ hellenizmusa, hogy új, szabad történelmi útját megkezdje.
Ez a harc, mely hosszú ideje alatt hősies tettek és tétlen stagnálások között váltakozott, összekovácsolta a világ hellén érzelmű embereit és egy új, rendkívül erős nemzeti öntudatot eredményezett. A sikeres mozgalom végakkordja az 1830-s Londoni protokoll aláírása.

Minden évben felvonulással ünnepeljük kisvárosunkban a görögség egyik legnagyobb ünnepét. Az idén a helyi néptánccsoportunk egy kis előadás keretében egyrészt megünnepelte a nevezetes napot, másrészt bemutatta a helyi közönségnek az új tagokat. Az előadáson bemutatott táncokat kevés kivétellel a 2012 szeptembere után beiratkozott új táncosok adták elő.

Néptánc fellépés Dafnousa-ban

Dafnousa (ejtsd: Dáfnusza) - Trupi - Kalivia. Három pici falu az 1.300 m magas Kantili (ókori nevén Makistos) hegy oldalában, észak Evián. Kilátással a Pixaria-ra, a másik nagy hegyre, mely természetes határvonalat húz közép és észak Evia között. Három kis falu, majdnem egymásba nőve, a több-száz éves platánfák, allepó fenyők árnyékában és csorgadozó patakok partján, az elmúlás határán. A mai gyors életritmust képtelenek felvenni, a fiatalok mind elhagyták a hagyományos kőházakat és nagyvárosokban kerestek szerencsét. A faluk kis sikátoraiban többnyire csak öregekkel találkozni, akik szomorú szemmel mesélnek a  múltról, azokról az időkről, amikor még volt élet a falukban, voltak esküvők, keresztelők, gyerekek futkároztak a köves utcácskákon. 

Augusztusi fesztivál - pitás esték

Mint minden görög vidéken, nálunk is az augusztus az abszolút főszezon, nemcsak a turizmus szempontjából, hanem a kulturális események szempontjából is. Ami a turizmust illeti, az idén még inkább a belföldiekre korlátozódott. A külföldi turisták száma eddig is elenyésző volt, de az idén ha megláttunk egy-egy idegen kocsit, még mi is megfordultunk utána. De nem erről akarok írni, hanem a fesztiválról. 

6. néptáncegyüttes-találkozó a Tánc Világnapja alkalmából Limniben

1983 óta a klasszikus balett óriásának tartott Jean-Georges Noverre születésnapján, április 29-én ünnepli a világ „A Tánc Világnapját”. Ez a táncművészet legnagyobb ünnepe.
Immár hatodszorra kerül megrendezésre kisvárosunk néptáncegyüttese által, a Limni-beli néptáncegyüttes-találkozó, melyen tavaly egy Budapesti néptánc-együttes is részt vett. A találkozóról bőven írtam a tavalyi bejegyzéseimben ITT.
Az idén kissé megkésve bár, de megtartottuk megint ezt a neves ünnepet, a csoportunk táncosai megmutatták, hogy nemcsak a tánc a fontos az életükben/életünkben, de a közös ünnepségek és a helyi hagyományok ápolása. A rendezvény az általános iskola udvarán lett megtartva és az idén nem vettek rajta részt külföldi csoportok, hanem három görög tánccsoport, melyek különböző vidékek táncait mutatták be.

A "TO LYMNI" Magyarországon - 6, indulás vissza

Ez a beírás már valóban kalandjaink végét tartalmazza. Nagyon hamar eltelt a 4 nap Magyarországon.. A program is annyira sűrű volt, hogy csak úgy illantak a percek a fejünk fölött. A gálaest után már valóban az összeesés határán kerültem ágyba. Lezuhanyoztam, majd az ágyon feküdve próbáltam először leengedni, elalvás előtt. Tudtam, több napot ebben az iramban nehezen viselnék el.
Másnap reggelre azt terveztük, hogy bemegyünk csomagostól a busszal a Mátyás Pincéhez megint, ott leparkolunk és megint egyet vásárolgatunk, sétálunk, stb. amíg Stavrula elmegy a görög konzulátusra elintézni az utazópapírjait.

A "TO LYMNI" Magyarországon - 5

Lassan haladok az elbeszéléssel, pedig csak 4 nap volt. De hát amíg leírom megint az egészet, még érzem a hangulatát, hisz utazni jóóó, hazautazni meg annál is jobb:)
A Skanzenes, sétálós, mulatós vasárnapi nap után egy még melegebb hétfő reggelre ébredtünk. Mára profi idegenvezetéssel összekötött városnézés volt betervezve, este pedig a gálaest Kőbányán, ahol más néptánccsoportokkal együtt léptünk fel. 
Délelőtt a buszunkkal bejártuk a város nevezetes pontjait, azokat, melyeket egy délelőtt alatt busszal sietősen meg lehet nézni.

A "TO LYMNI" Magyarországon - 4

A másnapi indulás későbbre volt téve, ha jól emlékszem 1/2 10-re, hogy valamennyire ki tudjuk magunkat pihenni. Reggel mégis a legtöbben már 8 óra körül a reggelizőteremben ültek és várakozással néztek a második Magyarországi napunk elébe. Sétafika program volt mára betervezve, természetesen a magyar kollégák által megint pontosan és nagyszerűen megtervezve. A délelőtti program a Szentendrei Skanzennel kezdődött, ahová a buszunk szép lassan kicammogott. Én itt szabadságoltattam magam és a Skanzen kapujában elbúcsúztam a társaságtól, mert végre alkalmam nyílt a családommal találkozni.

A "TO LYMNI" Magyarországon - 3

Ott hagytam abba az elbeszélésem, hogy a megérkezésünk utáni nap kimentünk Csemőre, a virágos faluba, ahol egy szüreti fesztiválon vettünk részt. Az előbbi beírásom a falu vendéglőjében végződött:)
Az ebédet kényelmesen, de mégis magyar iramban, tehát nem 3 órás görög ebédelési stílusban:) kellett lebonyolítani, ugyanis pontos időben kellett megjelenni a templom előtti kis téren, ahol szekerekre ültünk. A magunkkal vitt népviseleteinket a Községháza szép nagy termében tudtuk felölteni, majd ki gyalog, ki magyar kollégáink kocsiján a nagyon közel lévő terecskére vonult. Ekkor pechünkre a reggeli borongós, hűvös idő hirtelen mediterrán nyárrá változott és mi elkezdtünk a népviselet alatt lassan de biztosan izzadni.

A "TO LYMNI" Magyarországon - 2

Következzen hát a folytatás:
Szeptember 8-n délben 2-kor indultunk Limniből és szeptember 9-n este 8-ra értünk Budapestre, Kőbányára. A szeptember 10 szombatja nehéz nap volt, de ezt tudtuk előre. Én személy szerint, mivel tudtam, hogy a hosszú üléstől meg fáradtságtól be szokott alaposan dagadni a bokám, a buszban lefoglaltam nagy pofátlanul 2 helyet magamnak és kettőt a férjemnek, így kényelmesen ülhettünk. Gondoltam egyrészt az is jogosít erre, hogy mindketten jó nagy emberek vagyunk:), másrészről pedig már másodszorra fogok teljesen lemerülni ettől az idegenvezetési és szervezési munkától, amit teljesen önkéntesen végzek, semmilyen anyagi előnyőkkel számomra nem jár, tehát ha mást nem, egy dupla helyet megérdemlek, az örömön kívül, hogy Magyarországon lehetek.:) Voltunk többen, akik így ülhettünk, így hát az úton végig a lábaimat a széken tartottam, így elkerültem a dagadást, ami nagyon fontos volt az elkövetkezendő napok jó lefolyásának reményében.

A "TO LYMNI" Magyarországon - 1

Eljött az a nap is, mikor elindulhattunk Magyarországra, mi, a Limni-beli néptánccsoport tagjai. Ez egy csereakció keretén belül valósulhatott meg, melynek ötlete tőlem indult ki, kinőtte magát és pótanyám közbenjárásával végül a Budapesti Koccintós amatőr néptáncegyüttesnél kötött ki és valósult meg. A magyar-görög néptánc-kaland első részeként május 1-n a Koccintós itt, Limni-ben lépett fel, erről született több BLOG-beírás
Most hát belevágok a görögök kalandjainak leírásába Magyarországon.

Néptáncfesztivál

A frissen megalakult Rovies-i kulturális egyesület első néptáncfesztiválja.

Már tavaly is, és azelőtt is írtam arról, hogy március-áprilisban szoktak lenni a kulturális összeröffenések a vidéken. Általában a kirándulások és fesztiválok nagy része ilyenkor tavasszal van, eléggé mérgelődőm az iskolán is, mert húsvét után mindig sokat mennek-jönnek és majdnem nincs rendes tanulás. De most nem erről akarok írni, hanem arról, hogy megkezdődött a minden tavasszal lefolyó néptáncrendezvény, mely jól érzékelhetően bővül évről évre. Mikor mi ideköltöztünk, Limniben egyáltalán nem volt néptáncegyüttes, most meg nemcsak hogy van, felnőtt is és ifi is, de külföldre is mennek és sokat szerepelnek. A környező nagyobb településeken is létesültek az utóbbi években és így a mai rendezvény meglepően jó volt. Felléptek a mieink, vagyis a Limni-beli ifi csoport – a fiammal:), aztán az Edipszó-i gyerek és felnőttcsoport, a Mantoudi-i felnőttcsoport, a Psachna-i felnőttcsoport és végül a Rovies-i néptánccsoport, mely csak 1 éves és nincs egy férfi sem:) Én külön örültem annak, hogy nem a megszokott helyen, a Limni melletti Panagia templomnál volt, ami egy gyönyörű hely, nagy lombú fák alatt, de ilyenkor még hideg. A tavaly írtam a rendezvényről, majd megfagytunk, mindent magamra szedtem, ma meg gyönyörű napsütésben ültünk, jó melegben, sokkal kellemesebb volt. A Rovies településen lévő kosárpályán rendezték meg, ami nagyon nagy, mert egyben van egy műfüves focipályával, ahová székeket helyeztek. Utána büfé is volt, a Rovies-i csoport női tagjai készítettek kaját, holnap rajtunk a sor, mert Limniben lesz a második része.

A program hosszú volt, minden csoport 5-6 tánccal szerepelt, meglepően jól felkészülve, jó kedvvel és szép táncokkal.



Az első csoport az Edipszói gyerekcsoport volt, akik Pontos területéről mutattak be táncokat. Pontos a Fekete tenger menti görögök lakta vidékek összefogó neve, oda igyekeztek annak idején az Argonauták, Jászon vezetésével, az aranygyapjú báránybőr vissza-hozataláért. Az ottani görög tájszólás nagyon sok ógörög elemet megőrzött, több az ógörög szó, mint az újgörög, nem könnyű megérteni amit mondanak. A táncaik is kissé úgymond sötétebb színezetűek, nem igen láttam még kimondottan vidám Pontos-i táncot. Ez a kis srác eszméletlenül jól táncolt!



A második csoport a mieink voltak, akik a táncsorozatot az ismert és szeretett „Eviotissa” (éviai asszony) tánccal fejezték be, erre mindenkinek mozog a lába a székek alatt, annyira ritmusos és annyira szeretik (én is:)).


Lányaink:) Balról az első a fiam párja (a táncban:))



Ifi csoportunk.



A legszínesebb és legvidámabb viselet a Kerkyrai volt.



Kerkyra-i lány (a baloldali:))



Ez jellegzetes Kerkyra-i tánc (gyengébbek kedvéért: Corfu) és mivel a jón szigeteken sokkal több ideig voltak velenceiek, frankok, és ált. olasz és nyugati hódítók, ez a táncaikon is erősen érződik. Ez a tánc kimondottan a hajdani bécsi tánctermekben divatos figurákból, lépésekből állt és nagyon hangulatos volt.

Az Edipszói felnőttcsoport macedón táncokat mutatott be, ezek voltak a legnehezebbek a látottak közül, irtó komplikált lépéssorozataik voltak, csodáltam micsoda könnyedséggel csinálták. A végére alaposan leizzadt mindenki. A macedón táncok mind fúvós hangszerre mentek.



Utána jöttek a Mantoudi-ak, na ők jellegzetes Szarakacaneiko táncokat mutattak be, ezek Görögország északi, oláhok lakta hegyvidékeiről valók, a viseletük a parlament előtt álló katonákról már ismert 400 hajtású szoknyás viselet és bojtos hegyesorrú cipő. Különféle táncokat mutattak be, előszeretettel inkább akrobata elemekkel díszítetteket, a képeken lehet látni.






Utánuk a Psachna-beliek egy nagyon szeretett és jellegzetes táncot, a „balos”-t járták el többek között, ebben is vannak vidám és akrobata elemek, mert egy fiatal férfi végigudvarolja tánclépésekkel az egész sor asszonyt és minden váltásnál különféle virtuóz elemeket mutat be, nagyon ügyesen csinálták, le a kalappal.


És végül az estet még a büfé megrohanása előtt a Rovies-i asszonyok zárták, de róluk nem teszek fel képet, mert csak 3 lett és nem jók.
Nagyon nagyon élvezetes és kellemes délután volt, igazán minőségi rendezvénnyel, csak gratulálni lehet mert igazán itt a mi vidékünkön nem könnyű valami normálisat összehozni, sok a nehézség.

Hangulatrontónak: a tanügyben dolgozók ma megkapták az első csökkentett fizetésüket. Egyik ismerősünk, aki óvónő a Limni-beli állami oviban 180 eur-l kapott kevesebbet. Gondolom ott ahol mindketten a tanügyben dolgoznak, ezen nem tudnak olyan könnyen túllépni:(

Ezeket már csak egyre több táncolással lehet túlvészelni!:)

Évadnyitó néptánc-ünnepség


Májustól lassan, de biztosan, elkezdődnek a szabadtéri ünnepségek, búcsúk. A mai napon valósította meg a Limni-beli néptánc együttes a tavaszi fellépését, amit minden évben a Panagia Theotokou vagyis a Szûz Mária anyja templománál tartanak. Ezt mindig amolyan népi ünnepségként rendezik meg, étellel, borral, közös tánccal a végén. Eddig minden évben az enni-innivaló ingyen volt, de a nemzetközi gazdasági válság erre is rányomta a bélyegét és az idén 5 eurót kértek egy személyre járó kajáért. Sokuknak ez nem tetszett, én nem tartom elvetni-valónak azt az ötletet, hogy így is segítsük az ilyen jellegű, hagyományápoló rendezvényeket. A templom, (mint az egyház tulajdonában lévő legtöbb telek) fantasztikus helyen van, csodálatos kilátással, frissen és üdén csergedező forrásvízzel, óriási platánfák alatti tisztáson, melyek nyáron is hűvös árnyékot biztosítanak, egyszóval ideális piknik hely. A templom is nyitva volt, besegítve a műsorba, székek, padok, WC közhasználatra bocsátásával.

Limni-beli népviselet

Kastoria vidéki viselet

A Limni-i néptánc csoport ilyenkor mindig meg szokott hívni más régióból is csoportokat, az idén a Martino-i, a Kastoriá-i felnőtt táncosok csoportja volt jelen, valamint egy gyerekcsoport, akik valami fantasztikus ütemű és lépéskombinációjú trák táncokat adtak elő. Sajnos a gyerekek és a 45 év fölöttiek között nincs átmenet, habár én azt hittem, ez csak Limniben gond, de ma láttam, a többi csoportoknál is ugyanez a helyzet, hiányzanak a fiatal felnőttek. De még így is szerencse, hogy a kicsik jönnek majd átvenni a stafétát. A táncok nagyon jók voltak, a népi öltözetek fantasztikusak, a hangulat is jó.


Limni-beli férfi népviselet

Martino-i népviselet

Martino-i népviselet
Kissé hideg volt, az április eleji pár hét nagy meleg után, a húsvét és most május eleje, csípős időt hozott. Sütött a nap, de a platánfák alatt majdhogynem fáztunk. Az idén nem nagy üstökben, helyben készítették a kaját, hanem a „kleftiko”-nak nevezett (tolvajok kajája) ételt süttették meg egy helyi pékségben. A kleftiko lényege, hogy kevés zsíros résszel is rendelkező húsra pakolnak sajtot, krumpliszeleteket, paprikát, paradicsomot, fűszerezik, majd 2 réteg sütőpapírba csomagolják és lassú tűzön, sütőben megsütik. Egyszemélyes adagokat készítenek. Tehát a kaja ez volt, plusz nagyon finom friss kenyér és bor, egy személyre egy 25 dl-s üveggel.

Trák táncokat előadó gyerekek
Miután az emberek megnézték a műsort és ettek, felálltak táncolni is. Mindig elnézem, hogy az ideköltözött idegenek jobban élvezik ezeket az összeröffenéseket, mint a vérbeli, pár generáció óta itt élő helybeliek. Ma is végigélveztem, ahogy a Sherrard család két angol vendége, nagy jókedvvel ropta a sok nehéz lépésű görög táncot, az asszonyka terhesen! A fiatal férfi végig táncolt minden táncot, addig amíg már mindenki hazafelé készülődött. Ja és hogy mennyit tartott? Hát reggel 7 körül kezdődött a liturgiával (mise), amire mi nem mentünk, kb. 10-kor kezdődött a tánc és ha jól gondolom, olyan 3 fele szedtük fel magunkat. Az ilyen események rendkívül érdekesek mindig az idegeneknek, nagyon sajnáltam, hogy most nem volt senki, akit magammal cipelhettem volna kis családomon kívül.

Virtuóz "tsamiko" a Martino-i néptánccsoporttól
Kastoria-beli népviselet és táncok


Itt már mindenki táncol:)

Concert Hall - második előadás


Ma este megvolt a második előadás a Concert komplexben, Limniben. Hiába a nagy reklám, alig 70 ember lehetett a 700 férőhelyes színházban. És milyen színház! Sajnos ez egy olyan vidék, ahova ezelőtt 50 évvel kukkantott be a modern világ aszfaltút formájában. Így nagyon nehezen mozdul meg itt bármi is, vagy változik jobb irányba:( A Kolozsvári román tánccsoport fantasztikus szinkronizálással bemutatott, nagy nehézségű táncaihoz, nagyobb és műveltebb közönség dukált volna:( Még én is rosszul éreztem magam, mert engem is kérdeztek, miért nincsenek többen.. Elgondoltam, mi lesz a fesztivál sorsa? A szponzorálás is majdnem lehetetlen, éppen azért, mert "csak egy vidéki fesztivál". És akkor ebből hogyan lehet kitörni? Hogyan lehet a kultúrát az emberek orra alá dörgölni, ha arra nincs pénz?:( Melyik művész jön el játszani a maga örömére, anélkül, hogy telt ház lenne?
Szóval a fantasztikus műsor után mégis keserű ízzel ülök itt. Bár megoldódna a dolog, szükség van itt erre!