1983 óta a klasszikus balett óriásának tartott Jean-Georges Noverre születésnapján, április 29-én ünnepli a világ „A Tánc Világnapját”. Ez a táncművészet legnagyobb ünnepe.
Immár hatodszorra kerül megrendezésre kisvárosunk néptáncegyüttese által, a Limni-beli néptáncegyüttes-találkozó, melyen tavaly egy Budapesti néptánc-együttes is részt vett. A találkozóról bőven írtam a tavalyi bejegyzéseimben ITT.
Az idén kissé megkésve bár, de megtartottuk megint ezt a neves ünnepet, a csoportunk táncosai megmutatták, hogy nemcsak a tánc a fontos az életükben/életünkben, de a közös ünnepségek és a helyi hagyományok ápolása. A rendezvény az általános iskola udvarán lett megtartva és az idén nem vettek rajta részt külföldi csoportok, hanem három görög tánccsoport, melyek különböző vidékek táncait mutatták be.
Az ünnepélyt a tőlünk 7 km-re lévő Rovies-i női néptánccsoport nyitotta. Utánuk a tőlünk 15 km-re lévő Mantudi-beli néptáncosok ismét Szarakacaniko viseletben mutatták be a bravúros figurákat. A Szarakacaniko népcsoport Görögország északi, oláhok lakta hegyvidékein él, a viseletük a parlament előtt álló katonákról már ismert 400 hajtású szoknyás viselet és bojtos hegyesorrú cipő. A másik meghívott, a Serres-i csoport ifijai lassú, nehéz léptű macedóniai táncokat mutattak be vastag szövetű viseleteikben.
Az ünnepély előtt az iskola melletti Szent Athanáz templomban megtartották a táncegyesület évi miséjét, melyet általános megvendégelés követte. A tánccsoportunk nőtagjai önkéntes munkával együtt főztek és készülődtek az ünnepre. A mise után a résztvevők édes kekszeket, süteményeket, likőrt és kávét kaptak, majd ez után a nagy üstökből, amikben reggel óta főtt a finom eledel, mindenkinek egy nagy tál darált húsos makaróni került. A szervezés tökéletes volt, mindenki teljes megelégedésére. A táncokat már mindenki teli hassal élvezhette végig.
A misét többen az udvarról követték, a meleg miatt. Kint a reggeli hűvösben kellemesebb volt az üldögélés.
Az ünnepélyt a tőlünk 7 km-re lévő Rovies-i női néptánccsoport nyitotta. Utánuk a tőlünk 15 km-re lévő Mantudi-beli néptáncosok ismét Szarakacaniko viseletben mutatták be a bravúros figurákat. A Szarakacaniko népcsoport Görögország északi, oláhok lakta hegyvidékein él, a viseletük a parlament előtt álló katonákról már ismert 400 hajtású szoknyás viselet és bojtos hegyesorrú cipő. A másik meghívott, a Serres-i csoport ifijai lassú, nehéz léptű macedóniai táncokat mutattak be vastag szövetű viseleteikben.
Az ünnepély előtt az iskola melletti Szent Athanáz templomban megtartották a táncegyesület évi miséjét, melyet általános megvendégelés követte. A tánccsoportunk nőtagjai önkéntes munkával együtt főztek és készülődtek az ünnepre. A mise után a résztvevők édes kekszeket, süteményeket, likőrt és kávét kaptak, majd ez után a nagy üstökből, amikben reggel óta főtt a finom eledel, mindenkinek egy nagy tál darált húsos makaróni került. A szervezés tökéletes volt, mindenki teljes megelégedésére. A táncokat már mindenki teli hassal élvezhette végig.
A misét többen az udvarról követték, a meleg miatt. Kint a reggeli hűvösben kellemesebb volt az üldögélés.
A templom kis-konyháján készítik a megvendégelésre szolgáló poharakat, tányérokat.
Az önkéntes "lányok" egy csoportja.
Kicipeltük az ennivalókat, a szentelt kenyeret.
Mindenkit meg tudunk vendégelni.
A banánlikőr különösen finom volt.
A fiúk a templom mögött ügyködnek.
Gyakran kell kavargatni, nehogy odasüljön a tészta.
Vigyázunk az eledelre!
Van aki még mindig éhes:)
..még maradt is tészta..
Az együttes kasszájába az asszonyok által készített likőrök is hoznak némi bevételt.
Persze a mosogatás is ránk maradt..
..de együtt minden munka kész szórakozás:)
Szarakacaniko akrobata mutatvány
Serres-i fiatalok
Rovies-i asszonyok
Hazafelé még megállunk egyet fürdeni a család ifijének kérésére.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kedves olvasó!
A megjegyzésed ellenőrzés után kerül ki a lapra. Köszönöm az észrevételed!