A képeket köszönöm az "Eleftheri fonh ton politon" on-line újságnak és Jota Perifanou-nak, aki fényképezett.
Ahogy a másik bejegyzésemben leírtam, Szent Iván előestéjén tűzugrással mulattatják magukat a fiatalok. Ugyanakkor régen a "Klidonas" (klidono=bezárok) nevű hagyománynak eleget téve, a falubeli hajadon lányoknak jósoltak. A "Klidonas" szokás, vagy más néven a "Szótlan víz hagyománya" az idén nagyon jól megszervezett módon lett felelevenítve. Ebben a néptánc csoportunk vezetősége a ludas:) Nagyon ügyesen rendezték meg az eseményt, napokkal előtte népviseletbe öltöztették a tánc-csoportunk fiatal lányait és végigjáratták velük a hagyományos utat, a "szótlan víz" útját, hogy majd az így készült dokumentumfilmet a szombat este összegyűlt közönségnek bemutathassák.
Ahogy a másik bejegyzésemben leírtam, Szent Iván előestéjén tűzugrással mulattatják magukat a fiatalok. Ugyanakkor régen a "Klidonas" (klidono=bezárok) nevű hagyománynak eleget téve, a falubeli hajadon lányoknak jósoltak. A "Klidonas" szokás, vagy más néven a "Szótlan víz hagyománya" az idén nagyon jól megszervezett módon lett felelevenítve. Ebben a néptánc csoportunk vezetősége a ludas:) Nagyon ügyesen rendezték meg az eseményt, napokkal előtte népviseletbe öltöztették a tánc-csoportunk fiatal lányait és végigjáratták velük a hagyományos utat, a "szótlan víz" útját, hogy majd az így készült dokumentumfilmet a szombat este összegyűlt közönségnek bemutathassák.
A hagyomány lényege, hogy a fiatal lányok Szent Iván ünnepének elő-napján elmennek egy nagy korsóval a kútra, ahonnan vizet hoznak a hagyomány lerendezésért felelős egyik falubeli idős asszonynak ("rizikarissza"). Mivel sem a kútra menet, de sem onnan jövet nem szabad beszélniük, ezért a szokást a "Szótlan víz hagyományának" is nevezik. Ilyenkor a falu egész népe kigyűl, és mindenki szól hozzájuk, próbálják a lányokat szóra bírni. Ha vízhozás közben megszólal valamelyikük, akkor kénytelenek a vizet kiönteni és megint elmenni a kútra újabb korsó vízért.
Miután a vízzel teli kannával sikeresen eljutnak a "rizikarisza" házához, itt több idős asszony fogadja őket. A hagyományfelelős beledobja a korsó vízbe a hajadon lányoktól összegyűjtött apró tárgyakat, csecsebecséket, fülbevalókat, karpereceket. A korsót szorosan lekötik egy piros vászonnal és kiteszik az udvarra vagy teraszra, olyan helyre, ahol a csillagok fénye a korsóra esik. Miután így egy éjjelen át a korsó a csillagok alatt pihen, másnap este a téren gyülekezik mindenki. Az idős asszonyok elhozzák a korsót, amit a tér közepére helyeznek. A korsó elé kisszékre egy még ártatlan fiúgyermek ül, akit a korsóval együtt letakarnak egy lepedővel. A kisfiú egyenként kihúzza a korsóból a tárgyakat és azokat kinyújtja, a lány pedig, akié a talált tárgy, végighallgatja a sorra jövő pár soros versikét. Minden húzás után az idősebb asszonyok kis versikéket olvasnak fel, melyek lehetnek viccesek, gúnyosak, szomorúak vagy örömteliek, és melyeknek sorai közé a lány, akinek a csecsebecséjét kihúzták, a jövőjét belemagyarázza. Az est végül népbuliba, táncba torkollik. Ez természetesen így lett most is, a hagyomány felelevenítésének az estéjén.
Kisvárosunk telis tele volt, egy tűt nem lehetett ledobni a part menti útra. Mi, a néptánccsoport tagjai, a vendég Serres-beli táncosokkal együtt megnyitottuk az esti népbulit, amit a fiatalok aztán éjfél utánig vittek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kedves olvasó!
A megjegyzésed ellenőrzés után kerül ki a lapra. Köszönöm az észrevételed!