A következő címkéjű bejegyzések mutatása: gyereknevelés. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: gyereknevelés. Összes bejegyzés megjelenítése

Önkéntes tanárok szervezete (TutorPool: ελληνικό δίκτυο εθελοντισμού στην Παιδεία)

Arról már írtam régebben, milyen rossz a tanügy helyzete az országban. A folyamatosan változó miniszterek minden alkalommal mindent felforgattak, aztán most a válság még egy kalappal tett az egészre. A fizetésüket már harmadszorra visszanyírva látó tanügyi kádereknek nagyon túl kell tudni mindenen lépni és messzire kell tudni látni ahhoz, hogy becsülettel végezzék munkájukat. Ez természetesen az állami iskolákra vonatkozik, mert habár a tanítás ingyenes és mindenkinek állampolgári joga, ez nem éppen így van Görögországban. Aki csak az ingyenesen tanított tanagyagból szeretne továbblépni és haladni, annak osztályelsőnek, mondjuk másodiknak..jól van, na, harmadiknak kell lennie.

Mit lehet tenni ha a gyerek nem tanul?

Nagyon sok (főleg fiús) szülőtől hallom itt Görögországban, hogy a gyerek nem akar egyszerűen tanulni. Ez egy óriási gondot jelent a szülőknek, hisz a 90%-k úgy oldja meg a dolgot, hogy anya vagy apa a gyerekkel tanul és erőszakkal a fejébe próbálja tömni a dolgokat. Ezek alatt az órák alatt, elkerülhetetlenek az összecsapások, veszekedések, mert a szülő előbb utóbb elveszti a türelmét, nagyon sokszor abba a hibába esik, megfeledkezik arról, milyen is volt annak idején gyereknek lenni. Nagyon sokszor az is a probléma, a szülő jó tanuló volt és ambiciózus, így nem tudja felfogni, nem tudja elfogadni, miért van az, hogy csemetéje őneki pont az ellentéte. Nem tudom otthon milyen az ilyen "makacs" gyerekek aránya, azt sem igazán tudom, az otthoni szakemberek mit tanácsolnak ilyenkor. De leírom, nekünk itt Görögországban mit tanácsolnak a "piszológusok" és egyéb tanulási gondokkal foglalkozó szakemberek, hátha másnak is hasznos lesz.

Tanügyi változások

A jóég megáldja, nem telik el 10 év anélkül, hogy mindent feje tetejére ne állítanának a tanügy körül. Ahogy a politikai pártok és a miniszterek cserélődnek, úgy cserélődnek a tanügyi programok, irányvonalak. Az is igaz, az emberi fejlődés (előre? hátra?) rohamosabb tempóban halad, mint tette azt szüleink, nagyszüleink korában. Most megint új líceumi rendszert jelentettek be (10., 11. és 12. osztályok).

Kevesebb lesz a kötelező tantárgyak száma és több az opcionálisoké. Az első líceumi év (10. oszt) amolyan általános felkészítő év, míg az utolsó 2 évben szakokra oszlanak a gyerekek, A és B szakra, ami megfelel az én iskoláskoromban volt reál és humán szaknak. Az olyan iskolákban, ahol kevés a tanuló, mint pl. nálunk Limniben, ahol 15-n vannak egy osztályban, bizonyos közös kötelező tantárgyakat összevont csoportokban fognak tanítani.
Lássuk milyen tantárgyak lesznek, hány órában hetente és hogy lesznek azok szakokra osztva?

Egyre több az elhagyott gyermek Görögországban



Már olvastam róla, ma reggel meg a tévében is szó volt róla. Mintha a tavaly Argentínáról írt bejegyzésem hideg fuvallata érintene, ahogyan ezeket írom. Nem, nem a hontalanokról, csavargókról, drogosokról és egyéb, a társadalom peremén élő emberekről van szó. Olyan családokról ahol a szülők munkahely és egyéb bevételi lehetőség nélkül maradtak, nem tudván fedezni a felvett kölcsönöket, egyéb pénzügyi elkötelezettségüket. Akiknek a bakok elvették a házat a fejük fölül, vagy a bérelt lakásból tették ki őket, mert nem tudták fizetni a bért.

Egyre rosszabb a helyzet az iskolák körül is

A görög tanügy hülyeségeiről valamint - a jövő nemzedékére nézve- katasztrofális irányvonaláról sokat lehetne írni. Most csak arról szeretnék megint elmélkedni, milyen hülyén van megoldva a vizsgarendszer is az iskolákban. Már írtam róla, de most megint átgondoltam, milyen marhaság az egész. 
Szeptember 11-n szokott kezdődni az iskola. Nehezen indul, immel ámmal, aztán belehúznak és egész novemberben dolgozatokat írnak. Mindez a gimnáziumtól, vagyis a 7. osztálytól kezdve. Aztán a december amolyan sétafikálós hónap, ekkor folyton valamelyik tanár hiányzik, van sok üres óra.

Tanügy

Tudom, hogy sokan nem szeretik azt, hogy a blog vesztett régi hangulatából, másoknak meg éppen ez tetszik. Igaziból egy blognak akkor van értelme, ha az írója saját szemszögéből látott dolgokat ír le, úgy, ahogyan azokat ő látja, vagy megéli. Az utóbbi időben egyik ok, amiért kerültem a személyesebb hangvételű írásokat az volt, hogy úgy érzem sokszor, már nincs semmi új amit mondhatnék. Az életem elég eseménytelen, ami jó is, amíg egészségesek vagyunk és a szekér halad előre a maga útján, de olvasgatni meg igazán nincs rajta mit. Mások élete sokkal pergősebb, tele van eseményekkel, igazán én nem sok újat tudok mondani főleg a téli hónapokban, mikor teljesen beszorulok a házba.

Iskolai "zendülés"

Görögországban van egy "egyetemi menedékjognak" nevezett törvény által megszabott "státusz". A 3549/2007-s valamint a 1268/1982-s törvény alapján azok, akik felsőfokú tanítási intézmény területén tartózkodnak, kívül esnek a hatósági ellenőrzés és eljárások körén. Ez manapság egy nagyon vitatott téma és minimálisan egy teljes beírást igényel ahhoz, hogy akár nagy vonalakban kielégítően írjak róla. A tragikus végkifejletű, 1973 november 17-i egyetemi felkelésen kívül nem volt más olyan komoly esemény, mely egyetemi menedékjogot igényelt volna, ezért az egyetemi menedékjog, az "aszilo", ma nagy vitákat indító fogalom.

A régi görög iskola

Remélhetőleg nem jut megint ide Görögország..

19 sz. közepe, görög falusi általános iskolákból nagyon érdekes képösszeállítás.
  • a fekete tábla el van használódva, alig lehet látni, mit ír rá a tanítónő, kis kályha próbálja a sok gyereket valamennyire melegen tartani
  • 1952: a padokban nem kettesével ülnek, hanem ahányan beférnek! Figyeljétek a gyerekek kezeit és a tanár tekintetét!

Segíteni vagy nem segíteni ... tanulni?

Hát igen. A kutyázás és a munka mellett megint itt a nagy kérdés, melyre a válasz egyértelműen igen, akkor is, ha így nem jó, ahogyan van.

A fiam 2. gimnazista, vagyis 8. osztályos. Nem szeret tanulni. Na most itt rémesen szégyellem magam általában, mert miféle dolog az, hogy az én fiam nem szeret tanulni? Micsoda vagy nemcsoda, de ez van. El kell fogadni, de nem megy. És főleg a bazi nagy görög családomnak nem megy. Ugye hirtelen a megszépítő 40 év távlatából mindenki okos, szép, ügyes, jó tanuló és szorgalmas volt, még az a családtag is akiről eddig keringtek a szórakoztató történetek mennyire nem akart tanulni. Még Ő is nagy matekes volt!

Gyerekek bántalmazása Görögországban

Érdekes, hogy amint már írtam, nem találkoztam személyesen túl sok rossz dologgal mióta Görögországban élek. Sőt mindig úgy gondoltam, hogy a görög társadalomra inkább az a jellemző, hogy ami a műveltségi, vagy jobban mondva, emberi képességeket illeti, nincs olyan nagy különbség az egyszerű és tanulatlan emberek között, mint ahogyan azt otthon éreztem. Ez az elsőkre nézve mondjuk nem annyira hízelgő, míg a második csoportra nézve igen. Sokszor a tanult emberek tesznek bizonyosságot valami rémesen nagy viselkedésbeli és magatartásbeli hiányosságokról, igaz ezt mindig az un. mai európai normákhoz mérve, míg az egyszerű nép megfontolt és logikus gondolkodásáról győz meg nap mint nap. Igaz az is, hogy mindenhol vannak rossz és jobb, ügyesebb és tettre képtelenebb emberek. Egy szó mint száz, a mai Görögországot egy - mindenben a mérsékelt kategóriába tartozó – mai, modern európai országnak tartom, és mégis:

mi a helyzet a gyerekekkel?

November 19-e a “Bántalmazott Gyerekekért” nemzetközi nap. Ez alkalomból ijesztő statisztikai adatokat olvastam :
5.000 – 10.000 évente azoknak a kiskorú gyerekeknek a száma, akiket a családban bántalmaznak. 1.000-2.000 új bántalmazás történik minden évben és ezek többsége mind kiskorú gyerekeket érint. 40% a halálozási arány a 0-3 éves gyerekek körében, mely valamilyen testi bántalmazás során következik be. Sokkoló, hogy mindez nem valami sötét, elmaradott országban, hanem az Európai Unió Görögországában történik meg, a 21. században. Sajnos Görögországban nincsen egy olyan szolgáltatás, szervezet, mely ezeket az eseteket összeírván, kövesse és valamilyen módon megoldást találjon rájuk, a társadalom bénán áll ezzel a bestialitással szemben, ami így sajnos, minden bizonnyal, a jövő erőszakos cselekedeteinek a melegágya lesz :(