Segíteni vagy nem segíteni ... tanulni?

Hát igen. A kutyázás és a munka mellett megint itt a nagy kérdés, melyre a válasz egyértelműen igen, akkor is, ha így nem jó, ahogyan van.

A fiam 2. gimnazista, vagyis 8. osztályos. Nem szeret tanulni. Na most itt rémesen szégyellem magam általában, mert miféle dolog az, hogy az én fiam nem szeret tanulni? Micsoda vagy nemcsoda, de ez van. El kell fogadni, de nem megy. És főleg a bazi nagy görög családomnak nem megy. Ugye hirtelen a megszépítő 40 év távlatából mindenki okos, szép, ügyes, jó tanuló és szorgalmas volt, még az a családtag is akiről eddig keringtek a szórakoztató történetek mennyire nem akart tanulni. Még Ő is nagy matekes volt!
Szóval a lényeg az egészből, mindenki sokkal jobban tudja, mint én, hogy hogyan kell a gyermeket nevelni! Mert én nem itt nőttem fel, ergo semmit nem tudok és különben is, agyonkényeztetem a gyermeket. Mit sem számít az egyetemi diplomám, többnyelvűségem, több éves szakmai tapasztalatom. Mindezek semmit nem nyomnak a latban a családom nőtagjainak súlyával szemben, még akkor sem, ha ők történetesen nem dolgoztak, nyelveket sem beszélnek és halvány lila gőzük, igaziból milyen a világ odakint..

A kedvenc beszólás, amivel minden magyar anya találkozik Görögországban: " υπερπρωστατεύεις το παιδί" ami szó szerint azt jelentené, agyonvéded, értsd: agyonkényezteted. Igen, itt az járja: csak úgy szabad szeretni a gyereket, hogy azt ne nagyon mutassuk ki, mert kihasználja. Hmmm..van némi igazság ebben, de nem úgy, ahogyan azt itt általában értik!

A lényeg: egy gyerek tanulása rendesen megosztja  és szétosztja a családot. És ha baj van, ki a hibás? Hát ki más? Az idegen feleség! Ha sikeres lesz a gyerkőc vagy jó jegyet hoz? Hát persze, a drága gyermek, az apukára (nagytatára, nagymamira, nagynénire, unokatestvérre.. az ügyeletes sikeresre) üt..

Használati tanácsadó friss iskolás gyerekek anyukáinak, görög feleségeknek:

• mindenre helyeslően bólogatunk, főleg ha a mamma familia mondja, majd hazamegyünk és a saját fejünk után csináljuk
• férjünket a drágát nem ingereljük ilyen és ehhez hasonló beszólásokkal " nálunk Pitypirifalván ezt így csinálják, hogy.." ez a piros posztó!

• úgy teszünk, mintha elhinnénk és hagyjuk magunkat meggyőzni, hogy nem értünk semmihez
• IGYEKSZÜNK A MAGUNK STÍLUSÁBAN csinálni a dolgokat!

Hogy ezt hogyan is lehet megvalósítani ebben a nagy görög világban, az más post témája lehet, mert nem egyszerű.

Kányádi Sándor
Kezdetben még...

Kezdetben még álltam a sarat,
az voltam, akinek születtem,
akivé váltam ésszel s erővel.

- Nem adom - mondtam.
- Nem is kérem - mondtad.

Amire föleszméltem volna,
balzsamos ujjaid kiszedték
zsigereim,
ördöngös erőművekbe vezetted
vérem,
idegeimből
pulóvert kötöttél
születésnapomra,
hogy védjen legalább a hidegtől,
ha már a halál ellen
neked sincs hatalmad.

Csak a szemem hagytad meg,
hogy lássam, milyen mesterien
játszol begykövekké csiszolódott
csontjaimmal.

- Játsszál csak - mondom.
Dobj minél magasabbra!