Az utóbbi években örömmel tapasztalom, hogy egyre több a „falubuli”, a helyi fesztivál, ünnepély. Ezek nagyon fontos dolgok, ugyanis ezeken az alkalmakon nemcsak a helyi termékeket tudják hirdetni és árusítani, de a helyi tavernák, vendéglők is megtelnek, ugyanakkor magát a helyet reklámozzák. Messzebbről is jönnek ide érdeklődők és nagyon sok még az Athéni aki itt van és aki pont ezt szereti a szabadsága alatt, legyen valami „happening” is a napon való pihenés mellett.
A reklám szükségessége ellenére, nagyon nehéz ezekről az eseményekről kicsit „odébb” tudomást szerezni. Vagyis nem szervezik meg jól maga az esemény meghirdetését, hisz alig 5-8 km-l messzibb lévő helységekben nem tudja senki, mi történik „odaát”. Persze a kisebb helységek között, különféle érdek-összeütközések is vannak és éppen ez az, ami gyengítheti a vidék, mint egység, erejét, dinamizmusát. Az idén a már említett Kallikratész terv alapján amúgy-is össze vontak 3 közigazgatási területet egy központtá, ami Limni városa lett, emiatt a már nem központnak számító területekről kivonnak bizonyos dolgokat, megmozdulásokat.
A lényeg a lényeg: az este megtartották másodszor (tavaly volt az első), az olívabogyó ünnepét Roviesben. Rovies híres olívatermő vidék, persze nem véletlenül, az 1800-s években történt az olívaligetek telepítése, nagy kiterjedésű cédrusfaerdők kivágása árán. Mára azonban egyik legjelentősebb olívatermő helység, az itt sajtolt olaj különlegesen finom, aromás, extra szűz, nullás savasságú. Az itt élők 90 %-ának a megélhetése, illetve annak forrásai az olívával van kapcsolatban, vagy azért mert az olívakitermelés folyamatában dolgoznak vagy azért, mert olívaligetek tulajdonosai.
Az ünnepélyeket itt mindig a szabadtéri kosárlabdapályán rendezik, ahol bőven van hely, műanyag székek vannak a nézőknek odakészítve és minden ilyen ünnepély befejezője egy büfé, ami mindig ingyenes. A falubulik jellemzője ez, a helybéli kulturális egyesület asszonyai kitesznek magukért és finomabbnál finomabb falatkák, bor, édesség kerül az asztalra.
Az ünnepség kezdetén elmondtak pár mondatot a vidékről és az olívával való kapcsolatáról, majd fellépett a helyi kulturális egyesület női tánccsoportja, utánuk pedig a közeli Edipszói tánccsoport. Nagyon érdekes, hogy az utóbbi években a szigeti néptáncok mellett egyre divatosabbak az észak Görögországi, pontosabban a Thrákia vidékéről származó táncok. Nincsen olyan falubuli, ahol ne legyenek ilyen táncok, mikor mi felléptünk Limniben, akkor is, az egyik csoportunk ezeket táncolta, tegnap pedig a Rovies-iek is, ráadásul gyönyörű, tiszta új trák népviseletük volt, melyeket a Boldog Dávid kolostor szponzorálásával frissen varrattak. Elgondolkodtam azon is, mi pénzt kiadnak ma emberek egy-egy divatosabb, trendi, márkás ruha megvásárlásáért, elnéztem a kosztümöket, micsoda mestermunkák, melyeket kézzel hímeztek darabonként valamikor az asszonyok! Mindenesetre a trák táncok divatosságával kapcsolatban, el fogok beszélgetni hozzáértővel, mert nagyon fúrja az oldalamat. A trák vidéken élők közül különös népszerűségnek örvendenek a Sufli körüli népcsoportok, melyeknek fő foglalkozási területe a selyemhernyó tenyésztés volt és talán ma is az. De erről talán bővebben sikerül az ősszel írni, mert ha összejön, a néptánccsoporttal lesz oda egy utunk.
Szóval a két néptánccsoport fellépése után lehetett bulizni és a büfénél kajálni, mi ezen a ponton eljöttünk, mert rengetegen voltak és inkább átültünk egy helyi kis tavernába, megenni egy gyrost és meginni egy sört. Tudtam, nem szabadna, mégis beadtam a derekam: mikor ilyen banzájok vannak nem szabad helyben beülni enni, rossz a kiszolgálás, lassú és sületlen az étel. Javasoltam sógornőmnek, menjünk máshová, de neki kedve volt embereket látni, így maradtunk. Sokára ettünk, de az este kellemes volt és végre nem sültünk saját levünkben, ugyanis tegnap reggel borús időre ébredtünk, aminek különösen megörvendtem. A hőmérséklet le is ment vagy 7-8 fokot, de estére megint szép idő lett és persze nem volt szerencsénk egy csepp esőhöz sem, így az öntözést sem úsztam meg. Mára már megint ragyog minden, de beindultak a „meltemi” szelek, amik annyira erősek, hogy mindent lefúj a balkonról, székeket, asztalokat – ha nincsenek a megfelelő helyen. A kellemes idő 2-3 napot fog tartani, utána megint nagy-meleget jósolnak.
Jöjjenek a tegnapi képek:
A reklám szükségessége ellenére, nagyon nehéz ezekről az eseményekről kicsit „odébb” tudomást szerezni. Vagyis nem szervezik meg jól maga az esemény meghirdetését, hisz alig 5-8 km-l messzibb lévő helységekben nem tudja senki, mi történik „odaát”. Persze a kisebb helységek között, különféle érdek-összeütközések is vannak és éppen ez az, ami gyengítheti a vidék, mint egység, erejét, dinamizmusát. Az idén a már említett Kallikratész terv alapján amúgy-is össze vontak 3 közigazgatási területet egy központtá, ami Limni városa lett, emiatt a már nem központnak számító területekről kivonnak bizonyos dolgokat, megmozdulásokat.
A lényeg a lényeg: az este megtartották másodszor (tavaly volt az első), az olívabogyó ünnepét Roviesben. Rovies híres olívatermő vidék, persze nem véletlenül, az 1800-s években történt az olívaligetek telepítése, nagy kiterjedésű cédrusfaerdők kivágása árán. Mára azonban egyik legjelentősebb olívatermő helység, az itt sajtolt olaj különlegesen finom, aromás, extra szűz, nullás savasságú. Az itt élők 90 %-ának a megélhetése, illetve annak forrásai az olívával van kapcsolatban, vagy azért mert az olívakitermelés folyamatában dolgoznak vagy azért, mert olívaligetek tulajdonosai.
Az ünnepélyeket itt mindig a szabadtéri kosárlabdapályán rendezik, ahol bőven van hely, műanyag székek vannak a nézőknek odakészítve és minden ilyen ünnepély befejezője egy büfé, ami mindig ingyenes. A falubulik jellemzője ez, a helybéli kulturális egyesület asszonyai kitesznek magukért és finomabbnál finomabb falatkák, bor, édesség kerül az asztalra.
Az ünnepség kezdetén elmondtak pár mondatot a vidékről és az olívával való kapcsolatáról, majd fellépett a helyi kulturális egyesület női tánccsoportja, utánuk pedig a közeli Edipszói tánccsoport. Nagyon érdekes, hogy az utóbbi években a szigeti néptáncok mellett egyre divatosabbak az észak Görögországi, pontosabban a Thrákia vidékéről származó táncok. Nincsen olyan falubuli, ahol ne legyenek ilyen táncok, mikor mi felléptünk Limniben, akkor is, az egyik csoportunk ezeket táncolta, tegnap pedig a Rovies-iek is, ráadásul gyönyörű, tiszta új trák népviseletük volt, melyeket a Boldog Dávid kolostor szponzorálásával frissen varrattak. Elgondolkodtam azon is, mi pénzt kiadnak ma emberek egy-egy divatosabb, trendi, márkás ruha megvásárlásáért, elnéztem a kosztümöket, micsoda mestermunkák, melyeket kézzel hímeztek darabonként valamikor az asszonyok! Mindenesetre a trák táncok divatosságával kapcsolatban, el fogok beszélgetni hozzáértővel, mert nagyon fúrja az oldalamat. A trák vidéken élők közül különös népszerűségnek örvendenek a Sufli körüli népcsoportok, melyeknek fő foglalkozási területe a selyemhernyó tenyésztés volt és talán ma is az. De erről talán bővebben sikerül az ősszel írni, mert ha összejön, a néptánccsoporttal lesz oda egy utunk.
Szóval a két néptánccsoport fellépése után lehetett bulizni és a büfénél kajálni, mi ezen a ponton eljöttünk, mert rengetegen voltak és inkább átültünk egy helyi kis tavernába, megenni egy gyrost és meginni egy sört. Tudtam, nem szabadna, mégis beadtam a derekam: mikor ilyen banzájok vannak nem szabad helyben beülni enni, rossz a kiszolgálás, lassú és sületlen az étel. Javasoltam sógornőmnek, menjünk máshová, de neki kedve volt embereket látni, így maradtunk. Sokára ettünk, de az este kellemes volt és végre nem sültünk saját levünkben, ugyanis tegnap reggel borús időre ébredtünk, aminek különösen megörvendtem. A hőmérséklet le is ment vagy 7-8 fokot, de estére megint szép idő lett és persze nem volt szerencsénk egy csepp esőhöz sem, így az öntözést sem úsztam meg. Mára már megint ragyog minden, de beindultak a „meltemi” szelek, amik annyira erősek, hogy mindent lefúj a balkonról, székeket, asztalokat – ha nincsenek a megfelelő helyen. A kellemes idő 2-3 napot fog tartani, utána megint nagy-meleget jósolnak.
Jöjjenek a tegnapi képek:
Olívaszappan, balzsamolaj, olívapaszta, olívás motívumú kötények, tányér-alávalók a felhozatal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kedves olvasó!
A megjegyzésed ellenőrzés után kerül ki a lapra. Köszönöm az észrevételed!