Másoknál nyáron van nyugi, nálunk ilyenkor van rohanás és eseménysorozat. Rengeteg minden van amiről nem is tudok időrendben beszámolni mert képtelen vagyok rá..
Most a vasárnapi fesztiválmegnyitóról írok pár sort, nem sokat, mert alszom el egy ültömben, ma is nagy nap volt. Szóval minden évben aug. 1-15 között fesztivál van Limniben, amit Elimnia-nak neveznek. Ennek keretén belül különféle kulturális események vannak, melyeket az önkormányzat és egyéb állami szervek szponzorálnak, ez egy teljességében állami kulturális program. Azért persze szükség van a lelkes emberekre, akik teljesen magánszorgalomból, pénzt és időt nem kímélve munkálkodnak a helyi kultúra terén.
Ilyen ember ANDREAS PERRIS nagyérdemű művész úr, aki már nyugalomba vonult, jó pár éve, hisz már 80 éves elmúlt. Híres koreográfus volt Athénben, Limnibeli születésű, aki nyugdíjba vonulása után visszaköltözött Limnibe. Itt nekifogott és megszervezte a helyi néptáncegyesületet, melynek én is tagja vagyok és ma már 2 nagycsoport és 2 juniorcsopportja van. Az egész vagyonát arra áldozta, hogy egész Go területéről összegyűjtse a még fellelhető eredeti népi viseleteket, melyeket kijavíttatott. Ma 270 ilyen népi viselet a vagyona, melyeket a saját háza alsó részén berendezett múzeumban helyezett el, illetve nem mindegyiket, mert nem fértek el. A múzeum szponzorálásából kivette a részét a helyi önkormányzat is, az előkészítésében és kitakarításában az egyesületünk tagjai segédkeztek, én is mostam a vitrineket. Az „archontiko”, vagyis a régi felújított arisztokrata ház, mely ma még a művész úr saját tulajdona, halála után az egyesületünké lesz. Mindene ami van a népi kultúra terjesztésére lett föláldozva.
És vasárnap végre felavathattuk ezt az évtizedek munkája eredményeként létesített múzeumot. Egyesületünk a terülj terülj asztalkámat is persze megszervezte, ez alkalommal én nem vettem részt a főzésben, mivel magyar vendégeim után járván erre nem jutott időm. De a megnyitón családostól ott voltunk és könnyes szemmel gratuláltunk az öregúrnak. Nagy öröm és boldogság, hogy az igaz emberek csak nem vesztek még ki a világból.
Ez volt a fesztivál első nyitóakkordja, aztán este pedig volt az első néptáncelőadás, nem a legjobb amit láttam, de a sok lelkes amatőr munkája megérdemelte a szívből jövő tapsot.
És íme a képek:
Most a vasárnapi fesztiválmegnyitóról írok pár sort, nem sokat, mert alszom el egy ültömben, ma is nagy nap volt. Szóval minden évben aug. 1-15 között fesztivál van Limniben, amit Elimnia-nak neveznek. Ennek keretén belül különféle kulturális események vannak, melyeket az önkormányzat és egyéb állami szervek szponzorálnak, ez egy teljességében állami kulturális program. Azért persze szükség van a lelkes emberekre, akik teljesen magánszorgalomból, pénzt és időt nem kímélve munkálkodnak a helyi kultúra terén.
Ilyen ember ANDREAS PERRIS nagyérdemű művész úr, aki már nyugalomba vonult, jó pár éve, hisz már 80 éves elmúlt. Híres koreográfus volt Athénben, Limnibeli születésű, aki nyugdíjba vonulása után visszaköltözött Limnibe. Itt nekifogott és megszervezte a helyi néptáncegyesületet, melynek én is tagja vagyok és ma már 2 nagycsoport és 2 juniorcsopportja van. Az egész vagyonát arra áldozta, hogy egész Go területéről összegyűjtse a még fellelhető eredeti népi viseleteket, melyeket kijavíttatott. Ma 270 ilyen népi viselet a vagyona, melyeket a saját háza alsó részén berendezett múzeumban helyezett el, illetve nem mindegyiket, mert nem fértek el. A múzeum szponzorálásából kivette a részét a helyi önkormányzat is, az előkészítésében és kitakarításában az egyesületünk tagjai segédkeztek, én is mostam a vitrineket. Az „archontiko”, vagyis a régi felújított arisztokrata ház, mely ma még a művész úr saját tulajdona, halála után az egyesületünké lesz. Mindene ami van a népi kultúra terjesztésére lett föláldozva.
És vasárnap végre felavathattuk ezt az évtizedek munkája eredményeként létesített múzeumot. Egyesületünk a terülj terülj asztalkámat is persze megszervezte, ez alkalommal én nem vettem részt a főzésben, mivel magyar vendégeim után járván erre nem jutott időm. De a megnyitón családostól ott voltunk és könnyes szemmel gratuláltunk az öregúrnak. Nagy öröm és boldogság, hogy az igaz emberek csak nem vesztek még ki a világból.
Ez volt a fesztivál első nyitóakkordja, aztán este pedig volt az első néptáncelőadás, nem a legjobb amit láttam, de a sok lelkes amatőr munkája megérdemelte a szívből jövő tapsot.
És íme a képek:
Most látom, hogy karácsonyi abrosz:) Előtérben a fincsi kis sós falatok.
Cukkinifasírt. Nyami..
Néhányan az egyesülettől népi viseletben izzadtak.
Andreas Perris jellegzetes Limni-i népi viseletben. Nem hiányozhat a városkánk védőszentjének az ikonja sem a buliról:)
Hú ez nagy kép: a megyei polgármester, a főpap, az izzadt a Limni dhmos polgármestere.
Aranyos a két öreg, igaz nem tudom ki a hölgy, mert A.P. egyedül él.
Itt már a vége fele az esemény.
S., a Limnibeli asszonyközösség egyik fő személyisége.
Muszáj egy kis tánccal befejezni a dolgokat:) S. férje :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kedves olvasó!
A megjegyzésed ellenőrzés után kerül ki a lapra. Köszönöm az észrevételed!