A kórusest után elég későn kerültünk ágyba és azóta sem tudtam bepótolni a kimaradt pihenést.. Néha olyan igazi ólmos fáradtságot érzek, ami annál erősebben rám tör, minél inkább őszies az idő. No nem kell megijedni, még messze van a tél, viszont a napok észrevehetően rövidültek és éjszaka most takaróztam be először egy lepedővel kb. 1 hónap takarótlanság után.
A lényeg, hogy aznap éjjel Bizsu sem hagyott aludni, mert az éjszaka közepén nagy zajra ébredtünk. A zajok mibenlétéből, arra a következtetésre jutottunk, hogy már megint egy szerencsétlen mit sem sejtő macska betévedt és éppen az utolsókat nyikkantja Bizsu szájában. Ki sem mentünk, az elfogyasztott úzocska nem engedte. Reggel valóban rátaláltam egy nagy boldogan, farkát csóválva, láthatóan eltelve magától, döglött macseket őrző Bizsura. Szokás szt egy csepp vér nem volt, úgy kinyiffant minden járni tudó élőlényt ez a kutya, ahogyan az a nagy vadászkönyvben meg van írva. És félszemű! Hamar kidobtuk a már megmerevedett macseket, remélem nem volt valakié aki siratta, habár természet dolga ide vagy oda, semmiképpen nem élvezet tanúja lenni egy ilyesminek:(
Utána nagyon korán felkerekedtünk a gyalogtúrára. Eddig nem volt túrázó egyesület a vidéken, ami nagy marhaság illetve mulasztás, hisz itt a gyönyörű táj, hegyes vidék, csak menni kell! Mi annak idején Athénban rengeteget túráztunk egy nekünk passzoló egyesület keretén belül és ez itt nagyon hiányzott. Most úgy néz ki hirtelen ez is alakulófélben van, így mi is beneveztünk az első túrára, ami csak 6 km-s volt. Murtia falu mögött átszeltük a hegyoldalt és elmentünk Erotokritos forrásához, ahol várt a busz, ami mindenkit visszavitt eredeti felszállóhelyére.
Erotokritos kútjánál volt egy rövid idegenvezetés is, a Limnibeli híressé vált néptörténeti kutatónk által, akinek a fedőneve a sajtóban: „o Elimnios” (A Limni-beli).
Erotokritos a róla elnevezett, 10.000 versből álló szerelmi költemény főhőse. Vikentios Kornaros, Krétai író által szült mű, mely a legjellemzőbb példája a görög reneszánsz kori irodalomnak. A költeményt úgy versformában mint prózában angolra lefordították és ismert irodalmi körökben. Egy klasszikus szerelmi történet a király lánya és egy szegény csóró lovag között, a lényeg, hogy a lovag valamikor Chalkidába menekül és valamikor ehhez a kúthoz is eljut. Kissé hihetetlennek tűnik nekem a sztori és lehet ez is egyike a nép fantáziájának a történelmi tényekbe való átfolyásának, hisz Chalkida ide 75 km és annak idején nem volt aszfaltút ami a vidéket vele összekötötte, hanem veszélyes ösvényeken kellett átszelni a hegyeket. Nem beszélve arról, hogy a költemény nem lehet tudni mennyire alapul valós történelmi tényeken. De hát a monda így tartja, én nem igazán értek hozzá és a kút neve Erotokritos, mindenki úgy ismeri időtlen idők óta.
Az erdei séta nagyon jó volt, jólesett, habár azt nem mondhatom, hogy be lennék rozsdásodva. Hál’istennek az idei nyáron mindenre panaszkodhatok, de arra, hogy nem mozognék biztos nem:)
A képekre kattintva nagy méretben is megnézheted őket!
A lényeg, hogy aznap éjjel Bizsu sem hagyott aludni, mert az éjszaka közepén nagy zajra ébredtünk. A zajok mibenlétéből, arra a következtetésre jutottunk, hogy már megint egy szerencsétlen mit sem sejtő macska betévedt és éppen az utolsókat nyikkantja Bizsu szájában. Ki sem mentünk, az elfogyasztott úzocska nem engedte. Reggel valóban rátaláltam egy nagy boldogan, farkát csóválva, láthatóan eltelve magától, döglött macseket őrző Bizsura. Szokás szt egy csepp vér nem volt, úgy kinyiffant minden járni tudó élőlényt ez a kutya, ahogyan az a nagy vadászkönyvben meg van írva. És félszemű! Hamar kidobtuk a már megmerevedett macseket, remélem nem volt valakié aki siratta, habár természet dolga ide vagy oda, semmiképpen nem élvezet tanúja lenni egy ilyesminek:(
Utána nagyon korán felkerekedtünk a gyalogtúrára. Eddig nem volt túrázó egyesület a vidéken, ami nagy marhaság illetve mulasztás, hisz itt a gyönyörű táj, hegyes vidék, csak menni kell! Mi annak idején Athénban rengeteget túráztunk egy nekünk passzoló egyesület keretén belül és ez itt nagyon hiányzott. Most úgy néz ki hirtelen ez is alakulófélben van, így mi is beneveztünk az első túrára, ami csak 6 km-s volt. Murtia falu mögött átszeltük a hegyoldalt és elmentünk Erotokritos forrásához, ahol várt a busz, ami mindenkit visszavitt eredeti felszállóhelyére.
Erotokritos kútjánál volt egy rövid idegenvezetés is, a Limnibeli híressé vált néptörténeti kutatónk által, akinek a fedőneve a sajtóban: „o Elimnios” (A Limni-beli).
Erotokritos a róla elnevezett, 10.000 versből álló szerelmi költemény főhőse. Vikentios Kornaros, Krétai író által szült mű, mely a legjellemzőbb példája a görög reneszánsz kori irodalomnak. A költeményt úgy versformában mint prózában angolra lefordították és ismert irodalmi körökben. Egy klasszikus szerelmi történet a király lánya és egy szegény csóró lovag között, a lényeg, hogy a lovag valamikor Chalkidába menekül és valamikor ehhez a kúthoz is eljut. Kissé hihetetlennek tűnik nekem a sztori és lehet ez is egyike a nép fantáziájának a történelmi tényekbe való átfolyásának, hisz Chalkida ide 75 km és annak idején nem volt aszfaltút ami a vidéket vele összekötötte, hanem veszélyes ösvényeken kellett átszelni a hegyeket. Nem beszélve arról, hogy a költemény nem lehet tudni mennyire alapul valós történelmi tényeken. De hát a monda így tartja, én nem igazán értek hozzá és a kút neve Erotokritos, mindenki úgy ismeri időtlen idők óta.
Az erdei séta nagyon jó volt, jólesett, habár azt nem mondhatom, hogy be lennék rozsdásodva. Hál’istennek az idei nyáron mindenre panaszkodhatok, de arra, hogy nem mozognék biztos nem:)
A képekre kattintva nagy méretben is megnézheted őket!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kedves olvasó!
A megjegyzésed ellenőrzés után kerül ki a lapra. Köszönöm az észrevételed!