A rejtelmes Nileas - kirándulás

Térjünk vissza kellemesebb témákra, hisz az élet nem áll meg, akkor sem, ha az egész országot a feje tetejére állítják. Így hát nálunk is néha zajlik, néha folydogál csendben, vagy akár áll, mint a poshadt víz. Habár nem minden álló víz poshadt, tapasztalhattuk meg tegnap a Nileas völgyében. Az úúúúúgy vóóót kéremszépen.... hogy nemrég megint felvettem a kapcsolatot egy Athéni ismerősömmel, akivel egészen jó barátságban voltunk ezelőtt kb. 15 évvel. Tehát inkább barátnak kell őt nevezzem. Egy nagyon aranyos, kedves, nagyon halk szavú úriasszony (olyan amilyen én szeretnék lenni, de valami paraszttermészet valamelyik ősömtől mindig kibújik belőlem, mint szög a zsákból), nálam több mint tíz évvel idősebb. Magyarországról jött el '56-ban, szóval nagyon nagyon rég. És nagyon nagyon régen nem beszéltünk. Kiköltöztünk a szigetre, ők maradtak, valahogy megszakadt a kapcsolat, pedig annak idején együtt jártunk a hegymászó klubbal kirándulni, sőt mi több, ő volt az, aki addig mind mondta, amíg annak idején beiratkoztam a klubba.

Erdőjárás

Ez volt a 6. szervezett erdőjárás észak Evia Limni körüli erdőiben. Azért itt, mert a Limni-beli gym szervezi, így egyértelmű, hogy először a mi vidékünket járjuk be. A csapat sajnos még koránt-sincs összeszokva, vagy inkább úgy mondjam, nincs közösségi szellem kialakulva. Van egy marék jó kondiban lévő olyan ember, akik edzeni akarnak, így nekik a lényeg, hogy minél hamarabb megtegyék a távot. Van aztán a  másik maréknyi ember, akik kirándulni akarnak és nemcsak rohanni, ezek közé tartozom én is, annál is inkább, mert a  képeket és videókat is én készítem és ezek elkészítéséhez idő szükségeltetik. A pár perc ami alatt én elkészítek egy képet, több perccé gyűl össze a tizenvalahány km alatt és mindig utolsóként kullogok. A múltkori kirándulás alatt nagyon nagyon elfáradtam, mert mindig rohantam, próbáltam minden képfelvétel után a többieket utolérni. Most nem izgattam magam, így az utolsó kilométert dzsippben tettem meg, mert a szervező utánam jött ..no jó, nem csak utánam:) Voltak még mások akik utánam kullogtak és még csak nem is fényképeztek.

Ez alkalommal 13,5 km volt a táv a gyönyörű szép pineaerdőben.

Jöjjenek a képek:

A mostani út és program

Ahogy emelkedtünk, egyre szebb lett a kilátás

Gyalogtúra

December az események hónapja. Erről készítettem egy nem túl sikeres videofelvételt is a napokban, amit nem tudtam beszúrni, felnyomni a netre, időszűkében. Ezekben a napokban, többféle/fajta feladatom és elfoglaltságom akad.

Vasárnap a helyi sportegyesület egy gyalogtúrát szervezett a Katunia nevezetű hely fölötti erdőkbe. Már többször említettem a blogban, hogy észak Évia kitűnő hely a gyalogtúrákhoz.