Erdőjárás

Ez volt a 6. szervezett erdőjárás észak Evia Limni körüli erdőiben. Azért itt, mert a Limni-beli gym szervezi, így egyértelmű, hogy először a mi vidékünket járjuk be. A csapat sajnos még koránt-sincs összeszokva, vagy inkább úgy mondjam, nincs közösségi szellem kialakulva. Van egy marék jó kondiban lévő olyan ember, akik edzeni akarnak, így nekik a lényeg, hogy minél hamarabb megtegyék a távot. Van aztán a  másik maréknyi ember, akik kirándulni akarnak és nemcsak rohanni, ezek közé tartozom én is, annál is inkább, mert a  képeket és videókat is én készítem és ezek elkészítéséhez idő szükségeltetik. A pár perc ami alatt én elkészítek egy képet, több perccé gyűl össze a tizenvalahány km alatt és mindig utolsóként kullogok. A múltkori kirándulás alatt nagyon nagyon elfáradtam, mert mindig rohantam, próbáltam minden képfelvétel után a többieket utolérni. Most nem izgattam magam, így az utolsó kilométert dzsippben tettem meg, mert a szervező utánam jött ..no jó, nem csak utánam:) Voltak még mások akik utánam kullogtak és még csak nem is fényképeztek.
Ez alkalommal 13,5 km volt a táv a gyönyörű szép pineaerdőben.

Jöjjenek a képek:

A mostani út és program
Ahogy emelkedtünk, egyre szebb lett a kilátás



Az első öböl a Kochili strand és mögötte Spiada Limni, a második öbölben Chronia falu
Baloldalt a Kandili hegy, mely elválasztja az északi részét a szigetnek a középsőtől
Nem nehéz a járás a hegyet keresztül kasul átszelő földutakon
Mögöttem az Eviai öböl, szemben a szárazföld
Fenségesen emelkedik ki a felhők mögül a szárazföldön a Múzsák hegye, a Parnasszus hósipkája
A pineafenyő virágzási ideje, a sárga por száll a levegőben
Már jó magasan járunk, előttünk a végtelen erdő, majd az Eviai öböl, szemben a Parnasszus
Ennek külön örülünk, hisz nyáron minden csermely elapad
Lihegünk az emelkedőkön..
Semmivel sem összehasonlítható a mediterrán fenyőerdő illata
Visszafele a hegymászás után, megint rálátunk a Kochili öbölre és Chronia-ra
Végig a földutak mentén a levágott ágak. Az erdészeti hivatal ilyenkor ritkítja az erdőt, készülnek a nyári veszélyes időszakra, amikor óriási a tűzveszély
Az utolsó km-en a mentőosztag dzsippel szállítja le a cammogókat:)
Újból a kiindulási ponton, ahol a halászokat ugyanúgy találjuk, ahogy pár órával azelőtt hagytuk őket:)

1 megjegyzés:

  1. Meg tudlak érteni. Ha az ember erdőt járni megy, akkor nem bozótharcost szeretne játszani, hanem élvezni minden pillanatot. (Főleg, ha ilyen csodás helyen járhat!)
    Én egyszer voltam egy olyan csapatépítő tréningen, ahol a csoportunk bikái végigvágtattak az adott erdő szakaszon, én (és még páran) meg kullogtam, már csak a fizikumom által is, no meg azért is, mert fotóztam ;-)

    VálaszTörlés

Kedves olvasó!
A megjegyzésed ellenőrzés után kerül ki a lapra. Köszönöm az észrevételed!