Dafnousa (ejtsd: Dáfnusza) - Trupi - Kalivia. Három pici falu az 1.300 m magas Kantili (ókori nevén Makistos) hegy oldalában, észak Evián. Kilátással a Pixaria-ra, a másik nagy hegyre, mely természetes határvonalat húz közép és észak Evia között. Három kis falu, majdnem egymásba nőve, a több-száz éves platánfák, allepó fenyők árnyékában és csorgadozó patakok partján, az elmúlás határán. A mai gyors életritmust képtelenek felvenni, a fiatalok mind elhagyták a hagyományos kőházakat és nagyvárosokban kerestek szerencsét. A faluk kis sikátoraiban többnyire csak öregekkel találkozni, akik szomorú szemmel mesélnek a múltról, azokról az időkről, amikor még volt élet a falukban, voltak esküvők, keresztelők, gyerekek futkároztak a köves utcácskákon.
Dafnousa-ban jártunk néptáncolni. A kis falu minden évben megszervezi a saját falunapjait, ekkor kissé felélednek a múlt emlékei, megtelnek a kis utcák emberekkel, a nagyvárosokból hazaérkező fiatalokkal.
A mai Dafnousa helyén már a 15. sz-ban falu volt. Evia hajdani velencei urai egy tornyot is felhúztak nem messze a falutól, melyet Bezasz tornyának hívnak és ma is állnak romjai. A toronyból kilátás nyílik egészen az Égei tenger partjaiig, innen ügyelték a velencei urak a területüket. Az utánuk érkező törökök a lakosságot a hegyekbe szórták. A Dafnousa elnevezés 1960-ból származik, a velencei uralkodók idejében a falu neve Drazi volt. Manapság az észak Eviai lakosok a falucskát mindkét nevén ismerik.
Dafnousa is, mint egész észak Evia, Achmet Aga fennhatósága alá tartozott a majdnem 500 év török elnyomás alatt. 1835-ben, mikor a sziget úgymond felszabadult a török uralom alól, Dafnousa az angol Noel Baker tulajdonába került. Noel Baker megszerezte a törököktől észak Evia legnagyobb részét, a saját tulajdonába került rész az Eviai öböltől a másik oldalig, az Égei tenger partjaiig húzódott. A török elnyomás után a "szabad görög nép" egészen 1922-ig bért fizetett az angol úrnak azért, hogy a saját földjén élhessen!! A falu 1922-ben visszaszerezte földjeit, de a Baker család elleni harc folytatódott. 1975-ben szervezett formában is felléptek a Baker család ellen, az Eviai földek visszaszerzése érdekében. Csak 1984-ben kerültek vissza az erdei területek az állam tulajdonába, de a bírósági viszálykodásnak a mai napig nincsen vége és a Baker család tulajdonában most is nagy kiterjedésű területek állnak. Természetesen az angol részről sokat lehet hallani arról, hogy ők mennyi és milyen jót tettek az Eviai görög néppel..
Mivel a kis falu magas hegyek árnyékában található, nincs hiány sárkánymesékben sem. Régi időkből származnak ezek a mesék és az öregek meg is tudják mutatni a sárkány nyomokat, melyek a hegy oldalába kövesedtek. Érdekes keresztény szokás is van a faluban. A tél utolsó napjaiban a falu lakosai kiválasztanak négy nagyobb fát, a falu négy égtáj irányában lévő sarkán. A fák héját megmetszik és egy fakeresztet helyeznek bele, majd ráteszik a fakérget és bekötözik. Ezzel úgy hiszik, a falut védik a rossz szellemektől.
Manapság sem a rossz szellemek, se a sárkányok nem bántják a falut, annál inkább a modern életforma, melynek hatására a falu lakossága minden 10 évben kb. 100 lakossal csökken. Manapság 60-70 lakosa van a falucskának, melyek 2/3-a 60 év feletti. Szegénység és megélhetései nehézségek, melyek elől a fiatalabbak elmenekülnek....
Pár kép, amit a mobilommal készítettem a fellépésekhez készített kis színpad körül:
És a fellépésünk:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kedves olvasó!
A megjegyzésed ellenőrzés után kerül ki a lapra. Köszönöm az észrevételed!