A "TO LYMNI" Magyarországon - 1

Eljött az a nap is, mikor elindulhattunk Magyarországra, mi, a Limni-beli néptánccsoport tagjai. Ez egy csereakció keretén belül valósulhatott meg, melynek ötlete tőlem indult ki, kinőtte magát és pótanyám közbenjárásával végül a Budapesti Koccintós amatőr néptáncegyüttesnél kötött ki és valósult meg. A magyar-görög néptánc-kaland első részeként május 1-n a Koccintós itt, Limni-ben lépett fel, erről született több BLOG-beírás. 

Most hát belevágok a görögök kalandjainak leírásába Magyarországon.


Szeptember 8-n indultunk busszal. Persze jobb lett volna ha repülővel megyünk és nem busszal, de mivel többen mentünk mint a csereakcióban résztvevő 15 tag, és utolsó percig bizonytalan volt a létszám, ezért ez a megoldás flexibilissége miatt jobbnak tűnt. Szegény magyar kollegáinkat megőrjítettük a sok variálással a hotelszobák körül és még így is, miután odaértünk még egy utolsót kellett csereberélni! Szeptember 8-n egy helyi vallási ünnep van, melynek legalább a reggeli miséjén többen részt akartak venni, így nem tudtunk hamarabb indulni, mint a déli órák. 2-re tettük az indulást és pontban déli 2-kor a buszunk el is indult a városkánkból. 

Vidám a csapat

Pihengetünk amennyire lehet

Az útról csak annyit tudok mondani, hogy fergeteges hangulatban telt. Folyamatosan ettünk és táncoltunk. Sztem minden félórában valaki elindult egy dobozzal és valamivel kínált. Hideg víz ingyen volt a busz hűtőjéből, de meg is álltunk bizonyos időközönként. A busz WC-jét kis dolgunkra lehetett használni, nagyon tiszta, kultúrált volt minden, így ez nagy biztonságot adott és megkönnyebbülést jelentett, hogy bármikor mehetünk, akár parkoláskor is. Pihentek is voltunk, így nagyon jól bírtuk a gyűrődést. Görög filmeket is néztünk, azokból a jó kis fehér fekete régi vígjátékokból, sokat nevettünk. A határokon átlagban 1 órát álltunk és sajnos mindenhol megkopasztottak, leemeltek tőlünk egy-egy üveg akármit, amire mi nem számítottunk, így az előkészített ajándékokat kellett megdézsmálni, ettől kissé lelombozódtunk. Éjszaka próbáltunk aludni is, többen, mint én is, kispárnával voltunk felszerelkezve, füldugóval, így valamennyit pihentünk. A félórás kompúttal és egy 3/4 órás pisimegállóval együtt 6 óra alatt, este 8-kor a FYRO-Macedón határon voltunk. Itt sajnos majd 2 órát dekkoltunk, de ezzel együtt reggel 7-kor már Belgrádban voltunk. Ebben a következő 9 órában benne van még egy FYROM és szerb határátlépés és egy megálló, számításom szt tehát kb 7 óra vezetés volt a FYROM és szerb terület Belgrádig. Belgrádban bementünk az óvárosi részbe, ott símán leparkoltunk egy gyönyörű park mellett és besétáltunk a kisutcákba, akkor nyíltak sorra a kávézók. Majdnem sehol nem akartak elfogadni eurót, váltani meg nem volt hol, de nem is akartunk egy kávéért pénzt váltani. Végül beültünk egy patinás, amolyan New York jellegű kávéházba, ahol Putin és egyéb orosz hírességek képe díszelgett a falon. Kérdésünkre azt válaszolták, sok orosz jár hozzájuk. Hát az árak az biztos, hogy orosz gazdagoknak valók voltak, míg egy pékségben 11 centnek megfelelő dínárért láttuk a tejes filterkávét, itt 2,5 eurót fizettünk érte, és kb. ugyanennyit vagy még többet egy-egy sütiért, amik valóban pazarok voltak. A kiszolgálás nekünk, a nyüzsis görög pincérekhez szokottaknak, sok kívánnivalót hagyott maga után, mindenhol morcosak és elutasítóak voltak, nem volt kedvük kora reggel vendégekkel foglalkozni.

Belgrádi hajnal

Tehenek legelnek Belgrád központjában:)

 

Vissza a buszra..

Egy pillantás a Dunára és máris megyünk tovább..

teljesen felébredtünk, mehet a tánc:)

Innen igaziból a magyar határig nem emlékszem semmi különösre. A magyar határon előreparancsoltak és attól a perctől kezdve végig én vezettem a csoportot, ami kellemes, egyben fárasztó és néhol bosszantó feladat volt. A magyar részen már nagyon vártuk, hogy megérkezzünk. Magyar kollegáink a Soroksári Auchan-nál vártak, köszönet érte Sanyinak, aki nagyon szépen felvezetett bennünket a Kőbányai Seni Studium Hotel-hez, ahol a szállásunk volt. 

 Itt volt az első malőr, nem indult jól a dolog, de annál jobb lett a következő napokban. Ugyanis magyar kollégáink azt a meglepetést tartogatták nekünk, hogy elvittek saját kocsikkal esti Budapest-nézésre. Ezért megkérdezték tőlem, hányan vagyunk. Én meg megkérdeztem a csoportvezetőnktől, aki hibásan nekem 29-t mondott, míg igaziból 33-n voltunk szőrőstől-bőrőstől, pilótákkal együtt. Emiatt amíg én a csoportot rendezgettem és írányítottam, kimaradtam és nem fértem fel férjemmel sehová. Mondjuk itt rögtön a sofőrőknek át kellett volna adni a helyet, mindegy, nem akarok ebbe belemenni, mert én örültem annak, hogy lemaradtam, mert nagyon fáradt voltam. A férjemet sajnáltam kicsit, mert ő meg nagyon ment volna. Így én már este 1/2 9-kor magyar idő szt aludtam, amire nagy szükségem is volt a következő napok sűrű programjai miatt. Mindenesetre a görög kollegáim rettenetesen meghatódtak, hogy a magyarok, csapot papot családot hátrahagyva este 8-10 között bennünket autókáztattak Budapesten! Itt az első hálás köszönet helye nekik már az indításért!

A hotelről mondanék pár szót. Nem egy első osztályű hotel, de rövidebb időszakra megfelelő. A nekem fontos dolgok jól működtek, nagyon jól folyt a víz a csapból, fürdőrózsából, mindig volt bő forró víz, a WC is jól működött, az elszívója is rendben volt, az ablakok, ajtók jól zártak. Ami nem tetszett, a 2 ágyas szobák rettenetesen kicsik voltak. Ezenkívül minden nap bejöttek, az ágyat megvetették, kiűrítették a szemetet, porszívóztak, de nem cseréltek törülközőt! Ez vajon azért lehetett, mert nem dobtuk le őket a földre? Nem tudom, de végül indulás előtt egy nappal szóltam, mert mivel olyan rettenetesen kicsi volt a szoba, nem volt hol normálisan szárítani és már kezdtek savanyodni.. Minden 2 ágyas ilyen picike volt, azonban ahogy említettem, a fontos dolgok jól működtek, a matracok is nagyon jók voltak, jól lehetett aludni. A törülközőkkel kapcsolatban: nem szerettem az anyagukat, de a színüket sem, nem fehérek voltak, hanem szürkék, vajon miért nem fehérítik őket rendesen? De minden tiszta volt. A reggeli jó és bőséges volt, csak néha kifogytak a dolgok már 8 órára, ami elég furcsa egy ilyen hotelnél, ahol büfé reggeli van és csoportok szállnak meg. De az említetteken kívül semmi panaszunk nem lehet, jól lehetett pihenni és aludni, mikor odajutottunk:) 

Sajnos a szobáról nem készült kép. Igaziból én alig nyúltam a fényképezőgéphez, mivel én voltam az összekötőkapocs a két csoport között, ezenkívül bemondtam a gálaesten és a családommal is kellett valamiféle talikat egyeztessek, nem emlékszem egyetlen pillanatra, az esti pihenő előtti perceken kívül, mikor annyi időm vagy/és energiám lett volna, hogy pár képet elkattintsak. 

Azt még nem írtam le, hogy este 8-ra érkeztünk meg Budapestre, egy 24 órás, vidám de hosszú út után. Kollegáim valamikor este 11 körül kerültek ágyba, amikor én már allegro-ban horkoltam:) Másnap nehéz nap elé néztünk, de ezt majd a következő blogbeírásban....