Következzen Magdi beszámolója. A beszámolót saját blogjában is megtaláljátok.
Mmamakincsei Evián
Az E75-ös út szinte egyenesen levezet. Csak a fizető kapuk száma nő évről évre. Az üzemanyag ára vetekszik az itthonival. Megálltunk egy letérőnél kávézni és finom friss tiropitát is vettünk. Poroszkáltunk, nézelődtünk, a forgalom elég gyér volt. Egyszer csak feltűnt az Olympos, az Istenek hegye. Mint rendesen most is párába burkolta 2911 m. legmagasabb csúcsát. De így is vonzza a tekintetet, nem lehet nem nézni.
Még egy darabig bámészkodhattam , de mivel én voltam a GPS (az igazit Apa cifra káromlások közepette dobta a kesztyűtartóba ), figyelnem kellett az Agios Theodori letérőt, mert innen vezet az út Glifához a komp kikötőhöz.
Itt jegyezném meg kezdő utazók részére , hogy ha meg akarunk ismerni egy népet, ne csak a kenyerüket együk, és ne csak az életüket éljük még ha pár nap erejéig is, de áldozzunk egy általuk szerkesztett és forgalmazott térképre is. Sokkal részletesebb, és persze szakszerűbb mint bármilyen másik. Nekünk már egész gyűjteményünk van belőlük :-)
Beértünk Glifába, a 12 órás kompra kaptunk jegyet, és micsoda boldogság volt hogy a kasszás hölgy simán megértette mit szeretnék és milyen autóra hány személyre, a kutyára is kértem jegyet , de mondta hogy nem kell. Volt bő félóránk , vettünk kenyeret és leküzdöttünk egy újabb adag tiropitát is. Végig sétáltunk a fő utcán ami nem volt egy nagy kunszt, apró falu lévén. Végül besoroltunk a várakozó autók közé , innen hívtam fel Ágnit hogy itt vagyunk. Megérkezett a komp. Beirányítottak , kiszálltunk. A vagány, nagyszájú, félelmetes méretű kutya lesunyt fülekkel bújt a gazdi lábaihoz, Félt !!!
Mikor kikötöttünk Agiokambosban, üdvözöltük Évia szigetét :-)
A Wikipédia szerint : Euboia a 2. legnagyobb Gr. sziget Kréta után. 3660 km2, hosszú és keskeny csikóhal alakú. Egy ponton csak 40 m. -re van a szárazföldtől. Ebben a szorosban (Euriposz) a dagály különleges sajátosságokkal bír. Egyik percben még folyóként vonul az egyik irányban, majd hirtelen ugyanolyan sebességgel az ellenkező irányba fordul. A sziget legmagasabb csúcsa a Dirfüsz 1745 m. magas. Fővárosa Chalkida.
Félóra múlva Chroniában voltunk Ágnival a parkolóban találkoztunk. Egyből megismertük egymást, olyan volt számomra mintha rég nem látott ismerőst öleltem volna meg:-) Bementünk a házba. A háziasszony Eleni nagyon figyelmes volt, egy üveg hideg víz a hűtőben , a konyha asztalon egy tál frissen szedett füge+paprika + paradicsom kombó szépen felrakva. Ágni egy térképet nyomott a kezünkbe, sorolva a mit, hol, hogyant.
Kicsit még beszélgettünk, aztán magunkra hagyott minket. Mivel szieszta idő volt, csendben csomagoltunk ki, belaktuk a lakást ami két hétig az otthonunk lesz. Athos az erkélyen kapott helyet. Egy gyors SMS az itthoniaknak, rendben megérkeztünk a szigetre.
Késő délután elindultunk felfedezni a környéket.................
Chronia egy aprócska halász falu.Egy utca az egész, mögötte hegy magasodik. A házak közvetlen a partra épültek. Dagálykor a hullámok a kerítést csapdosták. Kérdésemre Ágni elmondta hogy a hegy a tengerben folytatódik. Az utca tul.kép.a hegy kőpárkánya. Erkélyünk rálógott a vízre. Az előzőekben feltett képen jól érzékelhető a falu "nagysága". Mi a pálmafa takarásában az első szinten laktunk. Ilyen kis lélekszámú falvakban nincs kereskedelmi egység, semmilyen. Nem tartaná el a vállalkozót. Ezért mozgó árusok jönnek mennek és hangosbeszélőn kínálják portékájukat. Érdekes ám nehéz életforma ez.
Megbeszéltük hogy bejárjuk az egész északi részt. Délelőttönként mentünk nézelődni, 2-3 ilyen aprócska településre benéztünk. Közben beszereztük az élelmiszereket, vagy itt -ott leültünk enni. Délután kimentünk a partra. Olyan helyet kerestünk ahol nem zavar senkit a kutya. Nem volt nehéz, mert teremtett lélekkel sem találkoztunk soha. Lassan lassan Athos rájött a fürdés örömére harapta a hullámokat, úszott , ugrándozott.
Ezzel a szisztémával 28-30 településre jutottunk el. Kettőnek a nevét ha akarnám sem felejteném :-))
Kourkouli és Drimona ! Mindkettő hegyi falu.
Tudjátok milyen az mikor a visítófrász bent marad ?
Beharapott szájjal , két kézzel kapaszkodva ültem a kocsiban és imádkoztam:-) Vártam hogy mikor borulunk fel. Olyan keskeny és meredek utcácskán lavírozott Apa. Persze hogy a végén mindig kinevetett:-))Örültem mikor leparkoltunk és gyalog mentünk tovább:-) Limni egy kis gyöngyszem a palettán, Lutra Aedipsou kiépültebb , városiasabb. Agios Nicolaosnál ott az apró szigetecske, Agios Ioannisnál a barlangos sziklák között fürödtünk, helyben szedett fügéből a még ott készített lekvár és kompót most a kamra polcán mosolyog ránk. A hegyen harapható a levegő, a víz selymesen simogat.
Ezen a szigeten nincs hangos szórakozóhely , emeletes szálloda gyár, bazár.
Rá kérdeztem erre és a következő választ kaptam:
Éviát az Athéniak tartják a közelségük miatt üdülő helyüknek. Mikor ki tudnak szabadulni a kőrengetegből ide jönnek. Akinek nem áll módjában építkezni a szigeten, az a nyári hónapokra lakást bérel. Itt nyaralnak a nagyszülők és az unokák, a szülők hétvégenként jönnek látogatóba. Ezért aztán semmi olyan nincs amit a legtöbb külföldi vendég igényelni szokott. Mi örültünk ennek, hiszen ilyen csendes , eldugott helyet kerestünk.
Annak azonban hogy a távozók a szemetüket nem viszik magukkal, már kevésbé :-(
Összességében szép emlék marad Évia.
Ágni és férje Jorgosz jó vendéglátónak bizonyultak , messze túl a helyfoglaláson !
Köszönjük !!!
A képtárban megtekinthetőek a képek.
De minden véget ér egyszer........................és..........
és pakolni , csomagolni kellett. Ráérősen autóztunk , a szemünk köszöngetett el a tájtól. Komp, majd szárazföld következett. Körülnéztünk még a festői szépségű Achillioban, aztán megcéloztuk Polyikastrót. Itt egy helyi kockás abroszosban egy korait vacsoráztunk, majd begurultunk Evzoniba Simos Úrhoz, ahol elfoglaltuk a szobánkat. Reggel nyolckor már a FYROM határon voltunk. Ott Athost "rakománnyá" degradálták amiről papírt is kaptunk:-)
Feltűnt hogy még mindig nagyon sok vendégmunkás halad felfelé. Ezért megbeszéltük , hogy nem Röszke felé megyünk, hanem Đala-Tiszasziget kis határnál jövünk át kis hazánkba. Az átkelő üres, csak mi voltunk. Szerb szerv magyarul kérdez , miután kinyújtom a papírjainkat, miért erre jönnek ? Mert szeretnénk mihamarább haza érni! Teher kocsival itt nem engedem ki !!
Én: a pályán személy kocsiba soroltak, vannak még a P.P.- nél nagyobbak is.
Ő: ha akarom igen ha akarom nem !!!
Majd a továbbiakat a társa fordította : a kolléga szomjas és szereti
az édességet !!! Kiszálltam és egy dobozos üdítőt meg egy doboz csokoládét betettem a bódé ablakán:-(
Visszaadta az útleveleket, de még hallottuk hogy elégedetlenkedik, miszerint ennyivel kiszúrjuk a szemét !! Látva ezt a magyar oldalról, joggal hihették valami gond lehet velünk. Rendesen elvégezték a munkájukat, nem mondom. Athost kiparancsolták, és benégykézlábaztak a kocsiba, megszurkálták bottal, bevilágítottak,majd a hűtőtáskát és a motorház tetőt kinyittatták. Kiderült hogy mégsem csempésztünk semmit :-)) Arra a másfél órára ami még előttünk volt , a téma is adva volt:-(
Hol jártunk ? Banánköztársaság vagy EU ?
Még világosságban értünk haza ! Kellett egy hét mire a helyemre kerültem ismét.
Ez volt a rossz hír :-) De van egy jó hírem is !
Új persely malacunk van , kezdünk gyűjtögetni a jövő évre :-))
Mmamakincsei Evián
Mint az az előzőekből kiderült, Évia szigetén jártunk . A miért és a hogyan az most itt olvasható !
Eddig mindig elmentünk a sziget mellett, valahogy elkerülte a figyelmünket, illetve nincs róla hír, prospektus, nincsenek ide szervezett utak. Érdemtelenül mellőzik a turisták. Mi most voltunk 18. alkalommal Görögországban 17 x elmentünk mellette, illetve nem arra jártunk. Aztán megtaláltam Ágni blogját - A Görög kaland - címen . Rázúdítottam az információkat Apára és elkezdtem szervezni. Ennek kb: 1 éve .
Mert így megy ez nálunk, 1 évet spórolunk hogy 3 hetet nyaraljunk :-)) Soha nem bántuk meg, mindig csak a szép vakációra emlékszünk vissza.
Szóval kora tavasszal a kapcsolatot is felvettem Ágnival ( a hölgy magyar Gr.családdal ) és mikor kiderült hogy lehet vinni kutyát is akkor kerültünk célegyenesbe. Mindig ősz elején megyünk, nekünk az a 30-35 fok nappal nagyon megfelelő. A tenger még langyos, hőség nem érezhető mert a meltemi mindig lengedez. Ami fellelhető gépen és írott formában mindig átbújom és kijegyzetelem a kiszemelt helyről. Most is ezt tettem. Felkészülve indultunk útnak. Ilyen hosszú távon még nem voltunk kutyával. Eleve úgy terveztük, hogy Athosnak kényelmes legyen, hiszen nem kérte hogy vigyük, ne kelljen szenvednie a bezártságtól a melegtől, az idegen dolgoktól. Kb: kétóránként megálltunk , tehetett egy sétát és megkínáltuk vízzel. A kocsihoz szokva van , de jól kibéleltük és leválasztottuk a csomagoktól a helyét. Kényelmesen fekhetett, állhatott kedve szerint. A hangját sem lehetett hallani amíg nem értünk a FYROM.-Gr. határra. Az egyenruhásokat nem szereti :-)) főleg ha benéz vagy benyúl a kocsiba !
Este hat óra volt , illetve ottani idő szerint hét, és 900 km volt mögöttünk. Úgy terveztük hogy megállunk éjszakára valahol. Kinéztem egy határhoz közeli Hotelt, de nem foglaltunk. Tranzit szállást nem szoktunk. Mindig volt. Így kutyával súlyozva nem gondoltunk egyszerű helyzetre. És láss csodát , odamentem a Hotel teraszán egy emberhez és megkérdeztem, hogy 1 éjszakára 2 főnek van e szoba. Volt !
Ekkor mondtam hogy van egy kis probléma, mert van egy kiskutyánk :-)
Athos még a kocsiban várakozott. Ember kért egy kis időt , felhívja a tulajt ! Simos Úr 5 percen belül érkezett és jót derült a "kiskutyánkon", majd bevezetett a Hotelba a szobánkig. Persze nem lehetett ez véletlen, elnézve a Simos Úr körül ugrándozó három kiskutyát:-))
A szoba makulátlan volt, és kényelmes. Az erkély alatt még sokáig hallgattuk a kiskutyák csaholását, Athos pedig csodálkozva nézett le hódolóira. Lefekvés előtt még a Hotel tavernájában " megajándékoztuk " magunkat . Apa egy Metaxát, én egy pohárka Retsinát kortyolgattunk el. Simos Úr odaült az asztalunkhoz és beszélgettünk, a visszafelé jövő szállásunkat lefoglaltuk, majd egy Kali nihta-val nyugovóra tértünk.
***
***
Másnap reggel kényelmesen készülődtünk össze. A nyaraláshoz hozzátartozik az is , hogy mindenre szánjunk időt. Nem futunk, rohanunk sehová. Órát eldobni ! Reggeli és kutyálkodás után elindultunk földrajzilag lefelé.
Az E75-ös út szinte egyenesen levezet. Csak a fizető kapuk száma nő évről évre. Az üzemanyag ára vetekszik az itthonival. Megálltunk egy letérőnél kávézni és finom friss tiropitát is vettünk. Poroszkáltunk, nézelődtünk, a forgalom elég gyér volt. Egyszer csak feltűnt az Olympos, az Istenek hegye. Mint rendesen most is párába burkolta 2911 m. legmagasabb csúcsát. De így is vonzza a tekintetet, nem lehet nem nézni.
Még egy darabig bámészkodhattam , de mivel én voltam a GPS (az igazit Apa cifra káromlások közepette dobta a kesztyűtartóba ), figyelnem kellett az Agios Theodori letérőt, mert innen vezet az út Glifához a komp kikötőhöz.
Itt jegyezném meg kezdő utazók részére , hogy ha meg akarunk ismerni egy népet, ne csak a kenyerüket együk, és ne csak az életüket éljük még ha pár nap erejéig is, de áldozzunk egy általuk szerkesztett és forgalmazott térképre is. Sokkal részletesebb, és persze szakszerűbb mint bármilyen másik. Nekünk már egész gyűjteményünk van belőlük :-)
Beértünk Glifába, a 12 órás kompra kaptunk jegyet, és micsoda boldogság volt hogy a kasszás hölgy simán megértette mit szeretnék és milyen autóra hány személyre, a kutyára is kértem jegyet , de mondta hogy nem kell. Volt bő félóránk , vettünk kenyeret és leküzdöttünk egy újabb adag tiropitát is. Végig sétáltunk a fő utcán ami nem volt egy nagy kunszt, apró falu lévén. Végül besoroltunk a várakozó autók közé , innen hívtam fel Ágnit hogy itt vagyunk. Megérkezett a komp. Beirányítottak , kiszálltunk. A vagány, nagyszájú, félelmetes méretű kutya lesunyt fülekkel bújt a gazdi lábaihoz, Félt !!!
Mikor kikötöttünk Agiokambosban, üdvözöltük Évia szigetét :-)
A Wikipédia szerint : Euboia a 2. legnagyobb Gr. sziget Kréta után. 3660 km2, hosszú és keskeny csikóhal alakú. Egy ponton csak 40 m. -re van a szárazföldtől. Ebben a szorosban (Euriposz) a dagály különleges sajátosságokkal bír. Egyik percben még folyóként vonul az egyik irányban, majd hirtelen ugyanolyan sebességgel az ellenkező irányba fordul. A sziget legmagasabb csúcsa a Dirfüsz 1745 m. magas. Fővárosa Chalkida.
Félóra múlva Chroniában voltunk Ágnival a parkolóban találkoztunk. Egyből megismertük egymást, olyan volt számomra mintha rég nem látott ismerőst öleltem volna meg:-) Bementünk a házba. A háziasszony Eleni nagyon figyelmes volt, egy üveg hideg víz a hűtőben , a konyha asztalon egy tál frissen szedett füge+paprika + paradicsom kombó szépen felrakva. Ágni egy térképet nyomott a kezünkbe, sorolva a mit, hol, hogyant.
Kicsit még beszélgettünk, aztán magunkra hagyott minket. Mivel szieszta idő volt, csendben csomagoltunk ki, belaktuk a lakást ami két hétig az otthonunk lesz. Athos az erkélyen kapott helyet. Egy gyors SMS az itthoniaknak, rendben megérkeztünk a szigetre.
Késő délután elindultunk felfedezni a környéket.................
Chronia egy aprócska halász falu.Egy utca az egész, mögötte hegy magasodik. A házak közvetlen a partra épültek. Dagálykor a hullámok a kerítést csapdosták. Kérdésemre Ágni elmondta hogy a hegy a tengerben folytatódik. Az utca tul.kép.a hegy kőpárkánya. Erkélyünk rálógott a vízre. Az előzőekben feltett képen jól érzékelhető a falu "nagysága". Mi a pálmafa takarásában az első szinten laktunk. Ilyen kis lélekszámú falvakban nincs kereskedelmi egység, semmilyen. Nem tartaná el a vállalkozót. Ezért mozgó árusok jönnek mennek és hangosbeszélőn kínálják portékájukat. Érdekes ám nehéz életforma ez.
Megbeszéltük hogy bejárjuk az egész északi részt. Délelőttönként mentünk nézelődni, 2-3 ilyen aprócska településre benéztünk. Közben beszereztük az élelmiszereket, vagy itt -ott leültünk enni. Délután kimentünk a partra. Olyan helyet kerestünk ahol nem zavar senkit a kutya. Nem volt nehéz, mert teremtett lélekkel sem találkoztunk soha. Lassan lassan Athos rájött a fürdés örömére harapta a hullámokat, úszott , ugrándozott.
Ezzel a szisztémával 28-30 településre jutottunk el. Kettőnek a nevét ha akarnám sem felejteném :-))
Kourkouli és Drimona ! Mindkettő hegyi falu.
Tudjátok milyen az mikor a visítófrász bent marad ?
Beharapott szájjal , két kézzel kapaszkodva ültem a kocsiban és imádkoztam:-) Vártam hogy mikor borulunk fel. Olyan keskeny és meredek utcácskán lavírozott Apa. Persze hogy a végén mindig kinevetett:-))Örültem mikor leparkoltunk és gyalog mentünk tovább:-) Limni egy kis gyöngyszem a palettán, Lutra Aedipsou kiépültebb , városiasabb. Agios Nicolaosnál ott az apró szigetecske, Agios Ioannisnál a barlangos sziklák között fürödtünk, helyben szedett fügéből a még ott készített lekvár és kompót most a kamra polcán mosolyog ránk. A hegyen harapható a levegő, a víz selymesen simogat.
Ezen a szigeten nincs hangos szórakozóhely , emeletes szálloda gyár, bazár.
Rá kérdeztem erre és a következő választ kaptam:
Éviát az Athéniak tartják a közelségük miatt üdülő helyüknek. Mikor ki tudnak szabadulni a kőrengetegből ide jönnek. Akinek nem áll módjában építkezni a szigeten, az a nyári hónapokra lakást bérel. Itt nyaralnak a nagyszülők és az unokák, a szülők hétvégenként jönnek látogatóba. Ezért aztán semmi olyan nincs amit a legtöbb külföldi vendég igényelni szokott. Mi örültünk ennek, hiszen ilyen csendes , eldugott helyet kerestünk.
Annak azonban hogy a távozók a szemetüket nem viszik magukkal, már kevésbé :-(
Összességében szép emlék marad Évia.
Ágni és férje Jorgosz jó vendéglátónak bizonyultak , messze túl a helyfoglaláson !
Köszönjük !!!
A képtárban megtekinthetőek a képek.
De minden véget ér egyszer........................és..........
és pakolni , csomagolni kellett. Ráérősen autóztunk , a szemünk köszöngetett el a tájtól. Komp, majd szárazföld következett. Körülnéztünk még a festői szépségű Achillioban, aztán megcéloztuk Polyikastrót. Itt egy helyi kockás abroszosban egy korait vacsoráztunk, majd begurultunk Evzoniba Simos Úrhoz, ahol elfoglaltuk a szobánkat. Reggel nyolckor már a FYROM határon voltunk. Ott Athost "rakománnyá" degradálták amiről papírt is kaptunk:-)
Feltűnt hogy még mindig nagyon sok vendégmunkás halad felfelé. Ezért megbeszéltük , hogy nem Röszke felé megyünk, hanem Đala-Tiszasziget kis határnál jövünk át kis hazánkba. Az átkelő üres, csak mi voltunk. Szerb szerv magyarul kérdez , miután kinyújtom a papírjainkat, miért erre jönnek ? Mert szeretnénk mihamarább haza érni! Teher kocsival itt nem engedem ki !!
Én: a pályán személy kocsiba soroltak, vannak még a P.P.- nél nagyobbak is.
Ő: ha akarom igen ha akarom nem !!!
Majd a továbbiakat a társa fordította : a kolléga szomjas és szereti
az édességet !!! Kiszálltam és egy dobozos üdítőt meg egy doboz csokoládét betettem a bódé ablakán:-(
Visszaadta az útleveleket, de még hallottuk hogy elégedetlenkedik, miszerint ennyivel kiszúrjuk a szemét !! Látva ezt a magyar oldalról, joggal hihették valami gond lehet velünk. Rendesen elvégezték a munkájukat, nem mondom. Athost kiparancsolták, és benégykézlábaztak a kocsiba, megszurkálták bottal, bevilágítottak,majd a hűtőtáskát és a motorház tetőt kinyittatták. Kiderült hogy mégsem csempésztünk semmit :-)) Arra a másfél órára ami még előttünk volt , a téma is adva volt:-(
Hol jártunk ? Banánköztársaság vagy EU ?
Még világosságban értünk haza ! Kellett egy hét mire a helyemre kerültem ismét.
Ez volt a rossz hír :-) De van egy jó hírem is !
Új persely malacunk van , kezdünk gyűjtögetni a jövő évre :-))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kedves olvasó!
A megjegyzésed ellenőrzés után kerül ki a lapra. Köszönöm az észrevételed!