Itt van mostmár tényleg a nyár, ez a görögök ideje. Ekkor eltávolodunk mindannyian kicsit a gondoktól, hisz az elkövetkezendő három hónapos időszak, a szabad ég alatt tartott ünnepek, fesztiválok, kirándulások, fürdések, a Nap és fény időszaka. Bármi történjen, a görög nép évezredek óta lelkében hordozza az "ünnep" fogalmát, egyedülállóan tudnak mindennek örülni, ünnepelni. Elég csak arra gondolni, hogy a német megszállás alatt, akkor amikor halomra haltak éhen az emberek, úgyanúgy összeültek megünnepelni a tradicionális hagyományaikat, mint azelőtt és azután is.
Nem volt mit enni, de mindig volt bor, hisz szőlőse mindig volt valakinek. Kenyeret sütöttek hát azok, akiknek volt lisztje és fája, amivel a kemencébe be lehetett gyújtani, aztán előkerült egy darab (!) sózott hering, ami szájról szájra járt! Mindenki végighúzta rajta az ajkát, hogy a sós halízet érezhesse és jólessen rá a bor! Ez addig tartott amíg a táncot is járták, és amíg a nyalogatástól elfogyott a hering. Senkinek semmi baja nem lett tőle!
Manapság még nem jutottunk oda, habár nagyon vissza kellett venni az elmúlt 20 év berögzött szokásaiból. De az ünnep az ünnep, a görög léleknek nem lehet parancsolni!
A hétvégén megtrötént az ókori NAP ÜNNEPÉRE ráépült keresztény Szent Iván ünnep (Agios Joannisz Prodromosz az ortodoxoknál). Ahogyan azt az ókorban tették, teszik azt most is, tüzeket raknak a város különböző pontjain és azokat a fiatalok átugrálják. A magyar Szent Iván napi tűzgyújtásról hiteles források a 16. sz-ból vannak, de egy biztos, minden ilyen ünnep alapja az ókorból, a "bálványimádás" korából átvett ünnep. Mivel a kereszténység általános elterjedése után is megtartották ezeket, a keresztény egyház rájuk-épített saját ünnepeket. Így azok egyrészt nem maradtak veszélyesek a kereszténységre nézve, másrészt a "cirkuszt a népnek" elve alapján a kecske is jóllakott, miközben a káposzta megmaradt. Görögország vidéki városaiban még mindig rengeteg ókorból eredő szokást, ünnepet megtartanak, olyanokat is, melyeket a keresztény egyház nem olvasztott magába, nem tett magáévá.
A hétvégén a Limnibeli kikötőben, a tengerész-cserkészek meggyújtották a tüzet, melyen fiatalok ugráltak át, amíg erejükből futotta. Az ünnepet a helyi múzeum igazgatója kezdte beszédével, melyben ismertette az ünnep lényegét és történetét. Nagyon érdekes volt. Utána megtörtént a "Klidonas" ünnepe, ami a magyar néprajzi szokásokban a tűzugrással egybekötött jósólás a fiatal hajadon lányoknak. Itt egy kicsit másként van, díszesebben, ünnepiebben és különválasztva a tűzugrástól. A következő bejegyzésben írok róla.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kedves olvasó!
A megjegyzésed ellenőrzés után kerül ki a lapra. Köszönöm az észrevételed!