Téli ünnepi szokások Karditsában

A téli ünnepi sorozat, azt a 12 napot jelenti mely Karácsony és Vízkereszt között van. Az ünneplés a nagyvárosokban kicsit egyforma, kicsit összemosódott a különféle területekről és a külföldről behozott szokásokkal, sok helyen azonban ma is élnek a hagyományos ünneplési szokások, melyek nagyon eltérőek vidék és vidék között. 

Karditsa megye tulajdonképpen Görögország szíve. Nincs tenger mellett, fővárosa a híres Thesszáliai fennsíkon található. A megyének körülbelül 56.000 lakosa van, kik nagy része mezőgazdászatból, állattenyésztésből, fakitermelésből és bőrmegmunkálásból él. A megye központja Karditsa városa, mely a széles utairól, jól megtervezett városképéről és az első görög bicikliút hálózatról híres, persze nem szabad kihagyni a Karditsa-i bundákat és a jellegzetes tájszólást sem, melyet könnyen fel lehet ismerni.

Karditsa arról is híres, hogy a második világháború után, 1943 március 12-n, az ellenállási mozgalom harcosainak köszönhetően, ez  lett Európa első felszabadult városa. Sajnos az 1948-s  görög polgárháború egyik legvéresebb harca is nevéhez fűződik.

Karditsa megyében él egy jellegzetes görög nyelvű népcsoport, a Karagunides-ek (Καραγκούνηδες). A karagunidesekről úgy vélik, az eredeti autochton lakosok leszármazottjai és legalább 3.000 éve itt vannak ezen a helyen. A szó eredete körül több magyarázat is létezik, mindenesetre a közéjük tartozót jó lovasnak, jó gyalogosnak tartják, valamint arról is híresek, hogy mostoha körülmények között is nagyon jól elvannak. Egyenes és vendégszerető emberek, nagyon érdekes és színes a népi viseletük valamint a népi hagyományaik is. A Karditsa megyében ma is megtalálható téli ünnepi szokások nagyrésze tőlük származik.
De mik is ezek a szokások?

Karácsony elő-napján a háziasszonyok mindig elkészítik a Krisztuskenyeret (χριστόψωμο) és a tojásos kekszeket (αυγοκούλουρα). A Krisztuskenyér  hagyományosan egy kerek kalács, melynek tetejét sokszor egészen művészien díszítik, de egészen biztosan a díszítés tartalmazza a keresztet is.

photo

A tojásos kekszek olyan kis száraz sütemények, általában csavart formájúak, melyeknek tésztája tojást is tartalmaz.

Az elkészített süteményekből mindig megajándékozzák a  betlehemező gyerekeket, de az időseknek is, a rászorulóknak is visznek belőle. A süteménykészítéssel egy időben Karácsony elő-napján és Karácsony első napján a kandalló tüzébe tömjént szórnak, így riasztják el  a karácsonyi rossz manókat.

December 24-n, éjfél után máris kezdődhet a "kút etetése" nevű szokás. Hajnalban fiatal lányok mennek a falu kútjára, hogy "szótlan" vizet hozzanak haza korsójukban. Azért hívják "szótlan" víznek, mert nem szabad egymás között beszélgetniük addig, amíg a vizet haza nem viszik és azt mind fel nem használják. A kút manapság csappal is el van látva, így inkább a "csap etetése" lehet ennek a  szokásnak a mai neve. A hajadonok nem csak vizet hoznak korsójukban, hanem valóban megetetik a forrást, a csapot. Megkenegetik vajjal, mézzel és finom falatokat "adnak neki" mint kenyér, sajt, hüvelyesek, olajfaág. A kívánság ami elhangzik az, hogy olyan akadálytalanul, ahogyan a csapból folyik a víz, szálljon a családjukra a jólét és boldogulás. Az "etetés" pedig a jó termés reményében történik. Mielőtt megtöltik vízzel a korsót, eperlevelet és három kavicsot dobnak bele. Otthon a vízzel meglocsolják a ház négy sarkát, majd a kavicsokat elszórják a házban.
December elő- és első napján a gyerekek körbejárják a falut és betlehemeznek. Sajnos minden évben egyre csak csökken azoknak a gyerekeknek a száma, akik eljárnak betlehemezni.

Karácsony másodnapján történik a disznóölés, amit "γουρνοχαρά"=disznóörömnek neveznek. Ugyanúgy, mint a magyaroknál, itt is minden részét felhasználják a disznónak, semmit nem dobnak el. A zsírt a főzéshez használják, valamint régen ebben tartósították, tárolták a húst, kolbászt is is. Készítenek kolbászt, a bőrből pedig a gyerekeknek labdát és a "γουρνοτσάρουχα"= disznócipőnek nevezett felhajló orrú lábbelit, mellyel a földekre járnak ki dolgozni.

Saját készítésű vasilopitám, recept a görögkonyhán.

December 31-n készül a Vasilopita, melyet éjfél után kell felvágni. A Vasilopitába mindig eldugnak egy érmét, melynek megtalálóját szerencse fogja az új évben érni. A vasilopita felvágásának megvan a maga rituáléja, úgy kell felvágni, hogy az egész kalács fel legyen vágva, ne maradjon olyan darab, amit nem osztanak ki. A kalácsot a ház urának kell feldarabolnia és az első 3 szelet a következőképpen lesz kiosztva: az első Krisztusé, a második Máriáé, a harmadik Szent Vasilis-é, aki egy görög szent melynek alakja mára összemosódott az általunk ismert piros ruhás Télapó alakjával. Ezek után a többi kalács kiosztódik a család többi tagja között. Ha senkinél nincs az érme, akkor az első három szeletben kell megkeresni, ekkor senki nem lesz különösen szerencsés az új évben, de a házon az illető szent áldása lesz.

És végül január 5-n, Vízkereszt elő napján történik a "Ρογκάτσια" felvonulás. Ekkor férfiak állatbőrökbe bújnak és kolompokat aggatnak magukra, így vonulnak végig a falun.

A menetet a "vőlegény és a menyasszony", valamint az utánuk jövő "pap" zárják. Ezt a szokás a mai napig is megtartják a Neochori, Mesenikola, Morfovouni és Krioneri nevezetű falukban. (Νεοχώρι, Μεσενικόλα, Μορφοβούνι, Κρυονέρι.)