Téli ünnepi szokások Samos szigetén

Samos szigete (ejtsd: Számosz) egyike azon szigeteknek, ahol az idősebbek még mindig betartják a népi hagyományok és szokások által előírt rituálékat. 

Samos egy Görögországhoz tartozó sziget, mely az Égei tenger keleti részén található. Híres a nagyon édes "nektár" nevű boráról, a turisztikai látványosságairól és nem utolsósorban az ókori Görögország híres személyiségeiről, akik itt születtek vagy éltek, mint például Pythagoras, a matematikus, Epikuros, az atomista filozófus, Aristarchus, az asztronómus, akiről egy 1989-ben felfedezett aszteroidát neveztek el, és még sokan mások. A szigeten készültek az első rézszobrok, valamint a nagyon híres agyagedények i.e. 550 körül.

Samos-i "katades"

Samos-on is, mint Görögország legtöbb vidékén Karácsony előtt, legkésőbb Karácsony elő-napján, a háziasszonyok elkészítik a hagyományos görög édességeket, a melomakarono-t (diós szirupos stangli), a kurabie-t (mandulás hókifli), az elmaradhatatlan baklava-t (diós szirupos rakott rétes, jellegzetes keleti sütemény) és a jellegzetes Samos-i "katades"-t, ami hasonlít a kurabies-re de dióval készítik.

Samos szigetére is begyűrűzött az utóbbi években a szokás, mely szerint a téli ünnepek alatt pulykát is illik készíteni. Ez nem egy hagyományos ünnepi étel errefelé, de lassan nincsen család, ahol ne készítenének. Hagyományosa a Samos-iak mindig disznót tartottak, melyet nagy ünnepnapok előtt vágtak le és a húsát egészen a farsang beköszöntéig fogyasztották.

Karácsony első napján, a reggeli mise után szokás "hirini tigania"-t készíteni, ez nem más, mint kis darabokra vágott disznóhús (pörköltszerű), melyet olívaolajon hirtelen  kisütnek, megszórják különféle fűszerekkel, feltöltik borral és puhára párolják. Az asztalra még föltétlenül felkerül az előző napon elkészített kocsonya is, melyet egész Görögországban "pichti" néven ismernek és eléggé hasonló az általunk készített kocsonyához. A bőséges késői reggelit borral segítik lecsúszni, majd ez általában összefolyik az ünnepi ebéddel. Az ünnepi ebéd fő-fogása ma is, a zelleres disznóhús. 

Karácsony és Újév előtt, hasonlóan Görögország más vidékeihez, a gyerekek eljárnak betlehemezni.

Újévre föltétlenül kész kell legyen a "proventa". Ez egy édességtálat jelent Samos-on (máshol lakodalmi kenyeret), melyet a háziasszonyok az anyósuknak és násznagyaiknak, sógornőiknek küldenek, sokszor ez alapján ítélik meg az asszonyka konyhai tehetségét. A proventa-t általában vasilopita kóstoló is kíséri. A vasilopitát, a szilveszteri kalácsot természetesen itt is készítik, ahogyan mindenhol Görögországban.

Egy másik szokás, mely talán ugyancsak egész Görögországban jelen van, a gránátalma törés. Ez az én családomban is szokás, mindig megtartunk egy gránátalmát a fánkról, melyet Szilveszter éjszakáján, éjfél után, a küszöbre csapva eltörünk. A szétszóródó magok jelképezik a bőséget, melyet az Újévtől remél a család. Az első ember, aki Újévben átlépi a küszöböt, az "podariko"-t csinál:) Ez egy szó, mely a láb szóból ered és azt jelenti, ő az első, aki belép a házba. Illik a podariko-t jobb lábbal megtenni, vagyis jobb lábbal átlépni a küszöböt. Ez a szokás is egész Görögországban érvényes. Samos-on aki a podariko-t megejti, annak illik "μπουλιστρίνα"-bulistrina-t vinni a gyerekeknek, illetve aprópénzt ajándékozni nekik.

Vízkereszt napján, mely az utolsó napja az ünnepi sorozatnak, minden településen csak egy templomban van mise. A reggeli mise után a papok, hívők lemennek a kikötőbe, megáldják a vizet és beledobják a keresztet. Több fiatal beugrik a fagyos vízbe, hogy a keresztet kihozza. Aki megtalálja, azt megáldja a pap és úgy vélik, nagyon szerencsés lesz az újévben.