Téli ünnepi szokások Heraklionban - Ήθη,έθιμα και παραδόσεις για τα Χριστούγεννα και την Πρωτοχρονιά στο Ηράκλειο

Kréta egy külön világ, majdhogynem egy külön ország. Görögország legnagyobb és majdnem legdélibb szigete, tőle délebbre már csak a kicsi Gavdos található. Elsődleges turistacélpont, különálló, jelentős történelemmel, ki ne hallott volna a Knosszosz-i palotáról, a Minotauruszról, a Phaistos-i korongról, a Szamaria-i szurdokról. 

A krétai kultúra a mai napig nagyon eltérő az észak Görögországitól, így a szokásaik, hagyományaik is. 

Régen Krétán is szokás volt a disznótartás. A disznót karácsony elő-napján vágták le és húsát, belsőségeit különféleképpen használták fel. Készítettek belőle kolbászt, "apakia"-nak nevezett, füstölt karajdarabokból készített sült tálat, kocsonyát (pichti), "syglina"-nak nevezett, zsírban tartósított húst. A beleket rizzsel, mazsolával és májjal töltötték, ezt nevezték "omathies"-nek és készítettek töpörtyűt is, melyet friss kenyérrel fogyasztottak. A falukban ma is sokan tartanak disznót, melyet a hagyományos módon dolgoznak fel. 

A christopsomo-t vagy Krisztuskenyeret Krétán különleges odaadással és ügyességgel készítik a háziasszonyok. A kalácshoz való adag feléből mindig komplikált és különleges díszítéseket készítenek.

photo

Mivel a Krisztuskenyér áldott eledelnek számít, ezért régen a család állatai is kaptak belőle szeletet, hogy az új évben az áldás családra, takarmányra, állatokra is szálljon.

Az ünnepi édességek a már ezelőtti bejegyzéseimben említett mézes stangli, mandulás hókifli, vasilopita, édes kulurik (kekszek), görög fánkocskák (lukumades) és a sarikia-nak nevezett, olajban kisütött édes falatok réteslapból, melyeket fahéjjal szórnak meg és mézzel öntenek le, hasonlatosan a szárazföldi Görögország tiganites-éhez.A hókiflikbe mindig a híres Krétai rachit, pálinkát használják.

Sarikia

Krétán is ismeretes a podariko szokása, vagyis az első ember aki az újévben a házba lép, azt jobb lábbal kell tegye és ő az, aki a házra szerencsét hoz. Ezért itt is örülnek, ha fiatalok, vagy gyerekek az első látogatók. Ugyancsak ismeretes a víz szerencsehozó hatása, Újév napján a családfő a falu kútjáról vizet hoz a házba és közben elmondja a kívánságot "ahogyan ez a víz folyik, így folyjon akadálytalanul az áldás az új évben a családomra". Sok család az újévi misére magával viszi az egyik ikon-t (minden házban van egy ikonokkal, szent képekkel teli sarok), ezt megáldja a pap, így az áldott ikonnal a kezében teheti meg valaki a podariko-t a házba. Természetesen Krétán is van betlehemezés és jót kívánó ünnepi énekek kántálása. Újévkor a család öregei "kali chera"-t szoktak adni a gyerekeknek, fiataloknak, ami tulajdonképpen az új évet szerencsésen bevezető zsebpénzt jelenti.

Ami érdekes és különbözik a többi görög vidéktől, a bugatsa evés szokása. A bugatsa egy édes krémes rétes, melyet Újév napján sokat kell fogyasztani, ahhoz, hogy az újév édes legyen. A szokás azért érdekes, mert a bugatsa kimondottan keleti sütemény, mely a török területekről szivárgott be és különösen Szaloniki-ben nagyon szeretett édesség.