 |
| Adonis születése |
Vajon eredhet-e a kereszténység előtti évekből a Húsvéti ünnep?
Talán erre is választ kaphatunk ha európai kultúránk bölcsőjében keresgélünk.
A húsvét is mint a legtöbb keresztény ünnep ókori ünnepre épül illetve ókori ünnepet fed.
Eredetileg a mai húsvét idején volt az Adoniá-nak nevezett ünnep.
Ezeket minden tavasszal ünnepelték az ókori Görögországban, ilyenkor újból és újból felelevenítették Adonisz halálát. Ki is volt Adonisz? A görög mondakörben szépségéről híressé vált ifjú. Anyjának tulajdonképpen Smyrna-t lehet tekinteni, ki beleszeretett saját apjába, és azt el is csábítja.
(Balra: Adonisz születése, Guillaume T. de Villenave, Les Métamorphoses d'Ovide (Paris, Didot 1806–07). Eredeti utáni metszetek: Jean-Jacques François Le Barbier (1739–1826), Nicolas André Monsiau (1754–1837), ésJean-Michel Moreau (1741–1814).
Kinyras, az apa, tizenkét nap után rájön a cselre, és leányát üldözni kezdi. A menekülő leányt az istenek mirhafává (balzsamfává) változtatják, s a fa felrepedezett héjából születik Adonisz.
A felnövekedő pásztorifjú annyira szép hogy maga Aphrodité, a szépség és szerelem istennője szeret belé. Adoniszt egy alkalommal megsebesíti a vadkan alakot öltött Ares, a harc istene, ekkor Adonisz elfolyt véréből megszületik az anémóné (szellőrózsa) virág, a tavasz jelképe és hírnöke Görögországban. Aphrodité annyira szomorú hogy végül Zeusz megengedi neki hogy az év kétharmadát Adonisszal tölthesse a félvilágon.
Az ókori Görögország ünnepi szokásai egybekeverednek ma az ortodox ünnepi szokásokkal. A feniciai partvidéken és Ciprus szigetén, majd egész Görögországban, Macedóniában és Egyiptomban megtartották az ünnepet, melynek során az asszonyok úgynevezett halotti ágyat készítettek, melyet virágokkal dúsan megraktak és jajveszékelő, gyászoló nők imádságokat morogtak mellette. Ennek megfelelője a mai epitáf (un. epitafios), melyet ugyanúgy mint az ókorban Adonisz halotti ágyát, nagy dísszel és gyásszal végighordoznak az egész városközponton vagy a falu központi terén, a templom körül.
A következő napon ünnepelték a szép Adonisz feltámadását, úgy mint most Húsvét másodnapján Jézus feltámadását. Ezeknek az ókori tavaszi ünnepeknek a hivatása az volt hogy a föld termékenységét serkentsék az ünnepekkel egybekötött imádságokkal. Nagyon is jellegzetes, mennyire különbözik a hangos ortodox páska a katolikus, protestáns csendes ünneptől. Nagy Péntek kivételével, a húsvéti ünnepnek korántsem olyan a jelentősége egy európai számára mint egy mediterrán ember számára. Hiányzik belőle a teljes orgazmusában lévő meleg tavasz izgalma, az a kész és természetes színpad amely bőséges természeti csodáival, a pompázó virágokkal és növényekkel megadja a kedvet egy fék-nélküli jókedvre. Az egész húsvéti ünneplési sorozatot valahogyan fizikai szükségletként éli meg a görög ember és valóban teljesen a földhöz, természethez, faluhoz vonzódik ezekben a napokban mindenki. Ilyenkor kinyitják az ablakokat, lelküket, szívüket a színorgiának, a fény és természet újjászületésének, amely az emberek lelkét is újjá varázsolja és mindenkit az ünneplés hangulatába sodor.
megjelent a Marosvásárhelyi Népújság, 2003. április 15-i számában http://www.hhrf.org/nepujsag
Talán erre is választ kaphatunk ha európai kultúránk bölcsőjében keresgélünk.
A húsvét is mint a legtöbb keresztény ünnep ókori ünnepre épül illetve ókori ünnepet fed.
Eredetileg a mai húsvét idején volt az Adoniá-nak nevezett ünnep.
Ezeket minden tavasszal ünnepelték az ókori Görögországban, ilyenkor újból és újból felelevenítették Adonisz halálát. Ki is volt Adonisz? A görög mondakörben szépségéről híressé vált ifjú. Anyjának tulajdonképpen Smyrna-t lehet tekinteni, ki beleszeretett saját apjába, és azt el is csábítja.
(Balra: Adonisz születése, Guillaume T. de Villenave, Les Métamorphoses d'Ovide (Paris, Didot 1806–07). Eredeti utáni metszetek: Jean-Jacques François Le Barbier (1739–1826), Nicolas André Monsiau (1754–1837), ésJean-Michel Moreau (1741–1814).
 |
| Adonis, B. T. Thorvaldsen, 1770-1844. Neue Pinakotek, München |
A felnövekedő pásztorifjú annyira szép hogy maga Aphrodité, a szépség és szerelem istennője szeret belé. Adoniszt egy alkalommal megsebesíti a vadkan alakot öltött Ares, a harc istene, ekkor Adonisz elfolyt véréből megszületik az anémóné (szellőrózsa) virág, a tavasz jelképe és hírnöke Görögországban. Aphrodité annyira szomorú hogy végül Zeusz megengedi neki hogy az év kétharmadát Adonisszal tölthesse a félvilágon.
Az ókori Görögország ünnepi szokásai egybekeverednek ma az ortodox ünnepi szokásokkal. A feniciai partvidéken és Ciprus szigetén, majd egész Görögországban, Macedóniában és Egyiptomban megtartották az ünnepet, melynek során az asszonyok úgynevezett halotti ágyat készítettek, melyet virágokkal dúsan megraktak és jajveszékelő, gyászoló nők imádságokat morogtak mellette. Ennek megfelelője a mai epitáf (un. epitafios), melyet ugyanúgy mint az ókorban Adonisz halotti ágyát, nagy dísszel és gyásszal végighordoznak az egész városközponton vagy a falu központi terén, a templom körül.
 |
| Adonis és Vénusz (Aphrodite) Antonio Canova Musée d'Art et d'Histoire, Genève. |
megjelent a Marosvásárhelyi Népújság, 2003. április 15-i számában http://www.hhrf.org/nepujsag
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kedves olvasó!
A megjegyzésed ellenőrzés után kerül ki a lapra. Köszönöm az észrevételed!