Korfu (Kerkyra)

avagy a Durrell testvérek nyomában

Ahhoz hogy Kerkira szépségeinek örvendhessen ma valaki, nem kell Odüsszeusz kalandjait átélnie. A szigetet el lehet érni repülővel is, kényelmesen, főleg ha az idő szorít. Ekkor, pihenten, több időt lehet a szép tájak felkutatására fordítani, de a gyerekek sem fáradnak el a hosszú út viszontagságaitól. Hajóval is kellemes, sőt még kellemesebb, igaz ez akkor érvényes ha szép az idő, ki lehet ülni a hajó fedélzetére és követni a delfinek útját, nézni a habos tengert, örülni az életnek és a szabadságnak - már ha az embert hagyják a gyerekek, akiknek persze mindig valami huncutságon jár az eszük.
Még mielőtt a hajó leparkolna a Kerkirai kikötőben, az ember szemét megkapja a varázslatos kép, a zöld szőnyeg amely egészen a partig lenyúlik, a régi torony, a Vidó és Lázárétó, a két kis sziget, amely a kikötő bejáratánál üdvözölni látszik a turistát, valamint a régi város partig lenyúló része, a magas házakkal szegélyezett kicsi utcácskáival. Ha valaki azonban arra számít hogy az előszezonból kifolyólag egyedül fog Kerkira felé utazni a hajón, az jobb ha újból átgondolja a dolgokat. A Kerkira-i Húsvét híres egész Görögországban, így ezrével jönnek a látogatók minden évben. Amennyiben a kicsiket érinti a dolog, nekik a legjobb! Kerkira a kicsik szemében valami olyan lehet mint egy óriási játszótér. A nagy terek, a parkok, a kertek, a játszóterek, mind-mind végtelen játékot ígérnek egy örökké ragyogó, csillogó tenger mellett, magas fák árnyékában és meseszép virágok között.

Első utunk a Szpianádára vezet. Ez a nagy tér a Balkán félsziget országainak legnagyobb kiterjedésű tere. Itt a gyerkőcök felfedezhetik a végtelen játszótér igazi jelentését, biciklizhetnek zavartalanul, csoportos játékokba feledkezhetnek a görög kis-srácokkal vagy mini-elektromos kocsikat vezethetnek, melyeknek ez a "hivatalos" parkolóhelyük. A hagyományos játékokat kedvelő kisebbeknek amott van a játszótér is, a régi Erőd bejáratához közel: csúszdák, hinták, kis lovak, lipinkák, alagutak, homokozók állnak a kis látogatók rendelkezésére. Persze hogy a játszótér közelében ólálkodnak a kisárusok, akik édes nugátot, hűvös angol gyereksört ("csicsibirá"), illatos pattogtatott kukoricát, színes szopókákat, cukrozott gesztenyét és meleg sült kukoricát árulnak. De hadd térjünk kicsit vissza Szpiánádára. Az egyik oldalán a térnek egy nagy víztartályt láthatunk. Persze vizet már nem tartalmaz, de fölötte átláthatunk a horizont szélén lévő Épeirosz hegyeire. A víztárolótól jobbra található Joánnisz Kápodisztriá fehér szobra, mellette pedig Görögország első egyetemének, a "Jóniász Akadémia"-nak a romjai, amelyet most építettek újra hogy a Jóniai Egyetem tanárjainak és diákjainak biztosítson szellemi szállást. A régi Erőd falaitól balra, és velük szemben, az "Aktéjon" kávéház található, melynek nagy ablakai biztosítják a tökéletes kilátást, a fák alatt elhelyezett asztalok pedig, a szabadban való kávézás örömeit biztosítják, miközben csemetéinket tarthatjuk szemmel. A tér "alsó" felén kipróbálhatjuk mennyire tudunk és szeretünk gyalogolni. 

A "Lisztón" Görögország egyik legszebb sétánya, amelyet 1807-1814 periódusában építettek a franciák, Lesseps mérnök tervei alapján és a híres Párizsi "Rue de Rivoli" mintájára. Nevét onnan kapta hogy a görög arisztokrácia virágzásának idején nem volt szabad itt csak azoknak sétálni akik azon a bizonyos arisztokrata listán (lisztá) voltak. A legjobb időszak a sétához az alkony, avagy a kora esti órák, amikor a sétány menti régi lámpások meggyúlnak, romantikát és meleg hangulatot varázsolva a sétálók szívébe.Ez a sétány, megépítése óta a város szívének a csücske. A sétány-menti kávézókban, "uzerik"-ben nyugodtan le lehet parkolni a szülőknek egy kávé, "uzo", hűsítő, sör erejéig, míg a gyerkőcök kicsit odébb bicikli, kismotor, háromkerekű versenyeken vehetnek részt.

A "Lisztón" egyik végében lévő "Kápri" kávéházból beláthatjuk a tér legnagyobb részét és főleg megetethetjük a több száz galambot, melyek táncukkal, szárnyverdesésükkel kérik a búzaszemeket vagy kenyérmorzsákat. Sajnos húsvét körül még nem indítják a cricket meccseket. Nyaranta nagy zsibvásárt okoz, a "Lisztón"-nal szembeni zöld füves térségen szervezett, cricket meccsek által vonzott látogatók zajongása, ilyenkor a sziget cricket csapatai, belföldi és külföldi csapatokkal mérik össze erejüket. Ez az angolok által "itt-felejtett" sportág még mindig mélyen érinti minden Kerkirai lelkét, akik nyaranta a szemben lévő kávéházak asztalai mellől figyelik az eseményeket, a "csicsisört" fogyasztva, amely maga is egy angolok által behozott és "itt-felejtett" édes, kellemes ízű hűsítő, mely nagyok és kicsik kedvence. Sajnos a "csicsisör" is csak Júniustól Augusztusig élvezhető, csak ekkor gyártja az egyetlen, még ezzel foglalkozó cég. Így hát ezeket az élvezeteket feljegyezzük majd akkorra, mikor majd nyáron sikerül ellátogatnunk Kerkira városába. A "Lisztón" másik végében és vele szemben található a "Boszkétó", egy régi nagy bekerített kert, ahol a gyerekek újból a játszótér örömeit élvezhetik majd távozóban még megetethetik a kis medencékben úszkáló sokszínű halat. A "Boszkétó" mellett található a "Nép parkja", amelyik tulajdonképpen a régi, angolok által épített kastély kertje. Az állami kis kávézóban amely a kastélykertben van, még egy édességgel erősíthetjük meg ellenálló képességünket majd meglátogathatjuk a Festménykiállítást a kastély termeiben. Kerkira festői történelmének jó része a szemünk elé tárul ezekben a termekben, majd a végén gyerekeink kérésének eleget téve, vásárolhatunk egy térképet is, amely a Velenceiek idejében készült térkép tökéletes, hű másolata. A kastély bejáratánál lévő galérián futkorászó csemetéinket megörökíthetjük a kíváncsi utókornak.

Ugyancsak itt található a Görögországban egyedülálló "Ázsiai művészetek múzeuma". Sajnos ezt a múzeumot 1993-ban azért zárták le hogy a kastélyt megfelelően tudják restaurálni, majd egy évvel később itt volt az Európai Unió Vezetőinek találkozója, mely után még a mai napig sem működik a múzeum rendszeresen. Pedig ízelítőt kaphatna a látogató a 10.000 kiállított tárgyból: kis Kínai kristályvázáktól igazi Japán szamuráj vértekig. De azért búsulásra nincsen ok, Kerkirán annyi a múzeum hogy csak győzze a látogató. A kastélyt elhagyva hadd ereszkedjünk le a régi kereskedelmi központba, a "piátszá"-ra. Ott, a Nikifórósz Theotokisz útján talán meghalljuk a Filharmonikusok Zenekarát akik éppen próbálnak.

A régi városrész

A régi városrész, a "Kámpiéló" egy igazi labirintus amelynek a felfedezésében semmiféle térkép nem tud segíteni. Minden kis-utcában vagy kicsi téren újabb meglepetés ér, emitt egy cukrászda habos és szirupos, puha édességekkel, amott egy elegáns kávéház, odébb egy híres költő vagy író születésének helyszíne vagy háza, vagy csak egyszerűen egy régi érdekes vagy valamiért híres ház. A nagyon keskeny "kántúnia"-kon keresztüli séta, ahol sokszor csak egy ember fér át, a gyerekek szemében igazi játéknak tűnik.

A régi Erőd-nek (Palió Frúrió) is megvan a maga érdekessége, ezt az épületet a Bizánci korban építették majd a Velenceiek tökéletesítették. A belépéshez egy magas, széles hídon kell átmenni. Az erőd két hegye (korifi, többsz.kórfusz = hegy, vég) adta Kerkirának a régi nevét, a Korfu-t.

Ide a látogatók is felmehetnek és megcsodálhatják Kerkirát a magasból. Ugyancsak itt állt, és még áll a mai napig Görögország első világítótornya, amelyik a hajósokat a kikötőbe kalauzolta a régi időkben. A végtelen lépcsők, a kővel kirakott átjárók, a boltozatos töltényraktárak, a titkos bejáratok, az oroszok, a velenceiek, az angolok ágyúi, mind, mind a város történelmének pillanatait de főleg a Barbarosa gyilkos kalózaival folytatott harcok perceit eleveníti fel.

Ugyanilyen látványos az Új Erőd ( Neo Frúrio) is, mely a kikötő felőli oldalon helyezkedik el, tenger felé nyújtva védőbástyáit, alagútjait, végtelen falait.

A legjobb útvonalak sétához

"Gáritszá" védett öblében, ahol nyáron a Formula 3 vizes pályái találhatóak, kisétálhatjuk magunkat. Gáritsza végétől nem messze, a Szélmalmot elhagyva (amelyet 1999-ben újítottak fel) megcsodálhatjuk a "Mon Repó"-t,

Mon Répó bejárata

a végtelen kertet és a kastélyt amit az Adam nevű angol kormányzó építtetett. Itt töltötték nyaraikat régebb a királyi család tagjai is. A kastély most a Kerkirai önkormányzat tulajdonában van, amely az eredeti hű másaként felújította, és nemsokára múzeumként működteti. A messzi Afrikából és Indiából hozatott fák, bokrok és ritka növényzet, mely sehol máshol nem található meg egész Görögországban, a gyerekekben kis Maugli érzetét kelti. A kert végében egy ókori templom romjai tárulnak a szemünk elé, amelyről azt mondják hogy Apollóné volt. Az archeológusok szerint itt volt Alkioné híres városa, ahová, Homérosz szerint, Nafszika elhozta a hajótörött Odüsszeuszt hogy megpihenjen a vendégszerető Féják között. Ugyancsak itt, Mon Répó valamelyik szakadékának tövében a monda szerint Midéa és Jászon frigye is megesett.

Apollón templomával szemben, a Mennybemenetel dombocskáján van egy régi forrás, ahol a víz egy oroszlán szájából tör elő. Loréntzosz Mávilisz költő szerint, aki ennek a forrásnak a vizéből iszik, az örökre itt marad. (Gyerekek, kipróbáljuk?)

Alkióné kertjeit elhagyva, nemsokára a varázslatos "Kánóni"-ban találjuk magunkat. A kánóni szó ágyút jelent és valóban itt meg lehet tekinteni a régi ágyút, amelyik védte ezt a térséget. Itt csodálatos kilátás tárul elénk, a két kis sziget látványa, melyek már Kerkira ismertetőjelei lettek, a "Vláhérénász" és a "Pontikoniszi" szigetecskéi. Az elsőn, ahova a Kanoniról lépcsőkön lehet leereszkedni, a vakítóan fehérlő kis kolostor, míg a másodikon a buja, vad, zöld növényzet és a monda, mely szerint Odüsszeusz hajóját itt változtatta kővé a haragos Poszeidón. Pontikoniszi mellett és a repülőtér pályái körül van a Hálikiópulu lagúna, amely ellenállva puszta létével a civilizációs fejlődésnek, virul és rengeteg hal és madárféleségnek ad hazát.

Menjünk pár kilométerre a városon kívül, a hagyományos és festői "Gászturi" kisvárosba, ahol az Achilleosz látható, a szerencsétlen végzetű Erzsébet (Sisi) királyné nyaralója a sok szoborral, festménnyel és a végtelen kertjével. Ugyanott található a pajzsos Achillész óriási fémszobra, melyet a Sisi utáni tulajdonos, a német Wilhelm császár helyezett oda.

Múzeumok, múzeumok

Nincs még egy város Görögországban ahol ennyi, egymástól ennyire különböző múzeum lenne. A már említett Ázsiai és Festőművészeti Kiállításon kívül, meglátogathatjuk a Papírpénzek Múzeumát, amelyet a Jóniai Bank létesített. Ott akkora papírpénzeket is láthatunk mint egy-egy takaró, de kicsi, bélyeg nagyságúakat is. A Szolomú múzeum, amely a régi kikötő közelében van, tulajdonképpen a nemzeti költő, Dionisziu Szolomú felújított háza, aki élete utolsó éveit Kerkirán töltötte. Itt az életéhez és művészetéhez kapcsolódó tárgyakat lehet megtekinteni, valamint az íróasztalát ahol gyönyörű verseit írta.

Kissé tovább van a Bizánci Művészetek múzeuma, amely a régi Antivuniótissza-i Szűz Mária templomban foglal helyet, és néhányat a legszebb és legfontosabb Hétszigeti ikonok közül állít ki. Végül, a nyári hónapokban meg lehet tekinteni Guviá-ban a Tenger Múzeumát, rengeteg érdekes és hihetetlen dolgot kiállítva amit a görög tengerben és az óceánokban találtak meg emberek.

A zene szigete

A Kerkira-i gyerekekről az a hír járja hogy mielőtt kimondanák az első szavakat, eléneklik az első hangokat. A város gyerekserege minden délután a három zeneteremben gyakorol, amelyek a három fő filharmonikus zenekarhoz tartoznak. Az első a "piros" zenekar, a "Filarmoniki Étéria", a második a "Mántzárosz" a "kék" zenekar, míg a harmadik a "Kápodisztriász". A színek a zenészek egyenruháira utalnak. Az első zenekart még 1840-ben alapította a görög nemzeti himnusz zenéjének a szerzője, Nikóláosz Mántzárosz, a második 1890-ben, míg a harmadik 1979-ben alakult. Ezeken kívül 14 zenekar van szétszóródva a sziget különböző falvaiban.

Soknak ezek közül "mázoréto" csapata is van, lányok, fiúk akik mozgásukkal kísérik a felvonuló zenekart. A gyerekek arról az időről ábrándoznak mikor végre bekerülhetnek valamelyik zenekarba és felvehetik annak a zenekarnak a díszes egyenruháját a tollas kalapokkal és színes kabátokkal. De a zenével más kapcsolatuk is lehet a türelmetlen kisebbeknek, a Kerkirai Zenekonzervatórium 1894-ben létesült és ezen kívül még 4 újabb zeneiskola áll a zene iránt érdeklődők rendelkezésére, a Kerkirai Mandolináda, különböző magán zeneiskolák, a Zenegimnázium és Líceum, a Jóniai Egyetem Zeneakadémiai részlege, a két kórus és végül az Önkormányzati Szimfónikus Zenekar. Sok híres zeneszerzőt indítottak útnak ezek az intézmények, így a már említett Nikóláosz Mántzároszt, Szpirosz Számárász-t, az Olimpiai Játékok himnuszának a szerzőjét és még másokat.

A kultúra szigete

A zenén kívül sok más kulturális tevékenységgel is foglalkoztathatjuk a gyerekeinket. Az Állami Területi Színház 1999-ben kezdte működését, de működik még két műkedvelő csoport is, a "Féjákesz" és a "Kerkiraiki Szkini" (Kerkirai Színpad). A városi főszínházban táncos előadásokat láthatunk amelyen klasszikus vagy modern táncokat adnak elő a különböző magán tánciskolák tanítványai, ezenkívül különböző koncerteken lehet részt venni, a színház csarnokaiban, termeiben pedig különböző belföldi és külföldi festőművészek kiállításait lehet megnézni. A kerkiraiak szívét az új színházépület ugyan mindig elszomorítja, eszükbe juttatván a régi épületet amely a Milánói Szkála hű mása volt és amit a németek a földig bombáztak, de a színház a város kulturális életének java részét magába tömöríti. Kultúra könyvek nélkül nem lehetséges. Ezért itt kell megemlítenünk a két városi könyvtárat. A nyilvános könyvtár az egyik legrégibb Görögországban, és ezrével nyújt otthont polcain a különböző régi és ritka könyveknek.

Ami a sportot illeti, rengeteg apró focicsapat van szétszóródva a sziget egész területén. A focin kívül különböző sportklubok léteznek amelyek cricket-el, pólóval, kosárlabdával, röplabdával, atlétikával, kárátéval, tenisszel és lovaglással foglalkoznak. Ezek mindegyikében lehet a gyerekeket is foglalkoztatni, ízlésüknek és beállítottságuknak megfelelően. A sakk-klubok pedig kezdőknek is tartanak bevezető órákat.

"Burdétó" és egyéb finomságok

Mint tudjuk az éhes medve nem táncol, de főleg nem tud a sziget szépségeivel foglalkozni! Így hát ideje hogy meglátogassuk a Kerkirai tavernákat amik egész évben nyitva vannak és várják az éhes vendégeket.

"Ruvá" tavernája - ez egy egyszerű, hagyományos kis-taverna ahol meg lehet kóstolni a falusi káposztát (hóriátikó láhánó), a fokhagymás krumplipürét (szkordáljá) és a finom halat (pszári), de sütőben készített ételeket vagy főtt ételeket is.

"Hriszomálli" vendéglője - is egy hagyományos taverna, jó időben az asztalokat a járdára helyezik.

A "Rex" és "Égli" klasszikus vendéglők

"Jánnisz tavernája" Gáritszában, a történelmi fontosságú "Ájon Jászonosz ké Szoszipátru" templom melett van, és sok főtt ételt kínál ("kátszárolász"). Be lehet menni a konyhájába, felemelni a fedőket és beleszagolni a készülő finomságokba, majd ezek-után kiválasztani a menüt.

A városon kicsit kívül, a Viróban, "Sztámátisz tavernája" sok "mézé"-vel (borkorcsolya) várja az éheseket. Az itteni hangulat egyedi, hisz itt régebben egy kiskereskedés működött. A falakra gitárok vannak kiakasztva, arra várván hogy hozzáértő kezekre találjanak.

A "Tripá" taverna Kinopiásztesz-ben van, és igazi mítosz lengi körül, az egyik leghíresebb taverna évtizedek óta Kerkirán.Kerkira mai ételein, gasztronómiai stílusán, Görögországgal ellentétben, érezni lehet a behatoló népek hatását, így nagyon sok Velencei és angol beütés van. Sajnos a tavernákban nem lehet minden hagyományos ételt megkóstolni, de ezek is bőven kielégíthetik a legigényesebbek ízlését is. Az egyik jellegzetes étel a "burdéto" ami tulajdonképpen erős, csípős paprikás paradicsomos mártásban főtt hal, vigyázat viszont a szálkákkal mert általában skorpió halból készítik amiben több a szálka mint a többi tengeri halban. A Kerkira-i konyha királynője viszont a "pásztitszádá" ami apró, vastag makarónival feltálalt kakas, amit erős, paradicsomos, csípős lében főznek, fahéjjal és szerecsendióval ízesítve. A "szofritó" puha marhahúsból készül és fehér mártással tálalják. Az angolok által behozott szárított hal (Stock fish-sztákofiszi) nagyon ízletes "burdétó"-nak elkészítve. Rengeteg makarónis ételt lehet enni hisz Kerkira egyik "legmakarónisabb" vidéke Görögországnak és ezeregy módon tudják elkészíteni. Végül ha ki akarjuk próbálni a zöldeket, a "tszigárelli", vadkáposzta olajon megfuttatva és fokhagymával ízesítve, az egyik kipróbálásra ajánlott. Ezek-után már csak az édesség marad hátra. Pápájorgisz cukrászdájában válogatni lehet a törékeny nugátok és lekváros sütemények között, a Mokkában pedig a friss habos sütemények kínálják magukat. Végül ne feledkezzünk meg arról hogy a nagyhéten, Húsvét előtt "kolombiná"-t és "fojátszá"-t is lehet vásárolni, ezek az édes Húsvéti kalácsok amiket a pékségekben sütnek.

A Kerkirai Húsvét igazán nagy attrakció ami nagyokat és kicsiket egyaránt leköt.

Az ünnepségek a Húsvét vasárnapja előtti Nagy Csütörtökön kezdődnek és kicsúcsosodnak a Nagy Péntek esti temetési menetek találkozásában az Alsó Téren (Káto Plátijá). Összesen 28 gyászmenet indul, délben 2-kor kezdik és közel éjfélkor fejezik be a szimbolikus koporsó körbevitelét a városban. Biztosan valamelyikkel találkozunk, ha akarjuk, ha nem. Azt látni kell micsoda büszkeséggel vezetik a menetet a rózsaszirmokat dobáló gyerekek. A hangulat varázslatos és mindenki, idegenek és bennszülöttek, nagy elérzékenyüléssel és a hangulatot átérezve követik a menetet. A zenekarok is a gyászmenetet követik, szomorú dallamokat, gyászindulókat fújva. A Metropolita templom körmenetét a három főzenekar kíséri.

Nagyszombaton érdemes hamar kimenni a Térre hogy jó helyet találjunk magunknak! 9 órakor körülhordozzák Ajosz Szpiridon porhüvelyét, aki a város védőszentje. Azt mondják hogy 250 évvel ezelőtt megmentette a Kerkiraiakat az éhhaláltól, ma pedig szentként tisztelik és messziről felkeresik bebalzsamozott testét.

Ezek után azok akik tudják mi következik állandóan az órájukat és a szembeni ablakokat lesik. Közben mintha a világ összes embere odagyűlt volna, nincs ahova lépni, nem lehet levegőt venni, mindenki valamire vár. Az apukák a vállukra kapják a kicsiket és mindenki azt várja mikor üt 11-t az Ájosz Szpiridon templom nagy-órája. Ahogy az első ütés elhangzik hirtelen mintha megnyílnának az egek. Az ablakokból körbe körbe mindenhonnan csak úgy repülnek a kicsi, nagy és óriási, vízzel teli cserépkorsók, de még csészék meg tányérok is. Akkora a zaj, fröcskölés és visítás hogy azt lehet hinni, valami épület omlik össze! Minden templom harangja örömtelien búg, a gyerekek első rémülete örömmé változik ahogy látják a vidám felfordulást, az emberek összébb húzódnak nehogy eltalálja őket egy cserép, míg az első sorban állók csuromvizesek lesznek. A Kerkiraiak így űzik messzire a rosszat ezen a napon.

És éjfélkor újból Szpiánádán vagyunk, a Felső Téren ahol a felállított színpadon lesz az éjféli mise. (Hurrá, végre szülői beleegyezéssel lehet éjszakázni!). Meggyújtva a kis-srácok hagyományos és kidíszített nagy gyertyáját, a helyiekkel elmormogjuk a "Hrisztosz Áneszti"-t (Krisztus feltámadt) és ezután kezdődik a második "őrület". Százával röpülnek az égbe a tűzijátékok a nappalból éjszakát varázsolva, olyan bő választékban és annyira varázslatos hangulatot okozva, hogy egész életünkben felejthetetlen marad ez az éjszaka. Milyen kár hogy a pukkanásaikkal elnyomják a zenekarok hangját!

No ennyi járkálás és...ijedtség után igazán ideje enni is valamit! A hagyomány megköveteli hogy éjfél után valamelyik vendéglőben megegyük a hagyományos "tszilihurda"-t ahogyan itt a Húsvéti mágiritszát, a belsőségekből készült savanyú, ún. korhely levest hívják.

Ezzel vége is van az idéni Húsvétnek. Az emberek jó évet kívánnak egymásnak és hazatérnek, hisz másnap korán kel kelni a báránysütéshez, ami tényleg a Húsvéti események utolsó, egyik legkellemesebb mozzanata.