Ikaria szigete

..avagy IKARUS temetője

Ikária szigete, melyen a mondák szerint Ikarus van eltemetve, az Égei tengerbeli Keleti szigetcsoporthoz tartozik, ahova még a következő szigetek is tartoznak: Szamosz, Chiosz, Mitilini, Limnosz. Ez a szigetcsoport közvetlenül a Kis-Ázsiai part melett fekszik, Szamosz szigetét alig 2 km-nyi szoros választja el a most már török partoktól.

E szigetcsoport szépségei nagyban különböznek a Kykládok szigetcsoportnál megszokott természeti szépségektől. A jobbára nagyobb szigeteken lágyabb táj, erdős vidék, sziklák és hangulatos öblök fogadják a látogatókat.

 Ikária hosszúkás, erdő borította hegyes sziget, amely nem a divatos, turista-látogatott szigetek között van számon-tartva. Déli partjai meredekek, sziklásak.

Itt található Ajosz Kirikosz kikötője. Északi partjain lágy ívelésű, hangulatos öblök találhatóak. Ajosz Kirikosz a sziget fővárosa, ahol már az ókorban is ismert gyógyforrások törnek fel a föld alól.

Az Ikáriai házak jellegzetesen fehérek, kékre festett ablaktáblákkal, piros háztetőkkel. A házak mögött emelkedő hegyoldalak tavasszal, kora nyáron fehérek a virágzó mandulafáktól, lilák az orgonától és illatos-sárgák a pompázó jázmintól. 

A Pápász földnyelv felől megközelítve a szigetet, amerre a szem ellát jobbra és balra a jellegzetes fehér és szürke, Ikáriai kőből épült házakat lehet látni, körülöttük szőlős, gyümölcsfák, fügefák és mandulafák sorakoznak hangulatos rendben.

Lágy sorukat meg-megtöri az itt ott hegyesen égnek emelkedő ciprusok hegye. Baloldalt a part sziklájába vésve a következő felirat látható:

Ikária, a Béke szigete.

Az embert ez óhatatlanul Cabet-re emlékezteti, arra a francia filozófusra aki a 18. század közepén egy teljesen békés, egyenlő társadalomról álmodva azt meg is próbálta valósítani amerikai földön, megírván a könyvét is mellyel az embereket célja elérésében akarta mozgósítani és melynek címe "Utazás Ikáriába".

Ikáriában az embereknek különleges kapcsolata van a természettel, mely kapcsolatot nem rombolják külső tényezők, még egyelőre.

Az Ikáriai ember a történelem folyamán mindig ráérzett az Égei tenger felől leselkedő veszélyekre és azokat mindig elkerülte. Valamikor 150 évig bujkáltak egy bizonyos helyen melynek Lángáda a neve.

Ezen a helyen láthatatlanok voltak a tenger bármely pontjáról, de bevehetetlenek a sziget  belseje felől. Kikötésre alkalmatlan partjai lehetetlenné tették a kalózoknak és más ellenségeknek a hosszas tartózkodást, így nem tudták őket felkutatni, lemészárolni vagy rabszolgasorba elhurcolni. Az Ikáriai ember így átvészelte a legnehezebb történelmi periódusokat de kialakított magának ebben a száműzetésben, az ösztöneire, érzéseire hallgatva, egy saját társadalmi, családi és egyéni értékrendet. Ebből következik hogy az Ikáriai kultúra egy népi kultúra, mely a társadalom minden tagjának a hozzáadott részecskéjéből állt össze egy egésszé, így megmaradt, túlélt, formálódott az évszázadok folyamán. Ezt az ősrégi és népi kultúrát veszélyezteti most a modern kor, mely mindent és mindenkit beszippant és a világot mindenütt egyformává akarja tenni.

Az Ikáriai borról, a Prámnioszi borról, Homérosz is említést tesz. A híres bor a sziget hegyéről, a Prámnioszról kapta a nevét. Ezek szerint és annak ellenére hogy írott dokumentumok (Sztrávon) i.e. 750-ből jegyez fel lakosokat a szigeten, már ennél jóval előbb munkálhatták az Ikáriai földet.

Ikária ókori városának a neve Inój. 

Nevét valószínűleg a szőlőséről kaphatta. (Inósz vagy oinósz jelentése bor). A monda azt tartja hogy valahol itt volt egy Prámniai kőszikla amelyre Dionüszosz, a bor istene és a szőlőültetvények védelmezője az első szőlőst telepítette, ahogy a helyiek mondják, a szent szőlőst, és ebből lett az első Prámniai bor.

Egy csepp elég belőle, hogy az ember érezze különleges zamatát, felüdítő, újító hatását, ennek a nagyon finom Ikáriai bornak. Theokritosz azt tartja hogy Dionüszosz az Ikáriai Drákánosz nevű hegyen született. Mindenesetre az ajándék melyet a szigetnek adott, a finom bor az, amely Ikáriát emlékezetessé teszi minden időkben. Az Iliászban, Homérosz szerint ez a legjobb összejövetelekre való bor, de az Odüsszeiában is megemlékezik róla. A római periódusban ugyancsak lehet találni erre vonatkozó feljegyzéseket, majd Polüdevkosz a legjobbak között említi a Prámniai bort, különösen gyógyító tulajdonsága miatt dicsérve azt. Hippokratész egyenesen a gyerekágyas asszonyoknak gyógyszerként ajánlja azt. Ennek a bornak és a gyógyforrásoknak köszönhetően Ikária az ókorban a gyógyhelyek közé tartozott Aszklépiosz oltalma alatt, ezt bizonyítják korabeli fennmaradt feljegyzések.

Armenisztisz,

egy festői kis halászfalu a földnyelv végére építve. Az első házak mintha a vízre támaszkodnának, majd ahol a tetejük befejeződik, a sziklás emelkedő parton kezdődik a másik. A falu közepén fehér templom. Baloldalt a falu mellett egy fehér vízesés habzik, a szürke híd mellett hajó alakú taverna. Kiégett, vad részek, majd puha zöld termővidék, fehér házacskák, szürke Ikáriai kőből épült épületek és vízbe nyúló földnyelvek egymás után, ugyanolyan képként ismétlik önmagukat többször is.

2002 Ikáriai Szabadság Ünnepek és történelem hamisítás

- az idén megemlékeztek Szarantou-Vatújú asszonyról, Görögország első ökológus asszonyáról, aki egy évszázaddal ezelőtt egy kis zacskóval jött a szigetre, az abból elvetett magok helyén ma már dús erdő áll.

- de megemlítették az újabb sebet is. A Parthenóni márványok visszaadását ellenző Greenaway, angol filmrendező, újabb sértést készül az ország ellen, Ikária ellen elkövetni. Maga a görög Kultúrminisztérium szponzorálása melett olyan filmet készül bemutatni 2004-ben a Kultúrális Olimpián, amely megmásítja a csodálatosan gazdag görög történelmet. Az "Ikarusz" nevű filmben, a rendező tudományos fantáziájának megfelelően Ikarusz Nápolyban hal meg!!!! Irini Burdáku archeológus a hír szárnyra-kelte óta már két előadást is tartott Ikáriában amelynek során archeológiai és mitológiai érvekkel cáfolja ennek a ténynek akár a lehetőségét is.

Ikarus sírhalma

A mitológia szerint Daidalosz és fia Ikarus miután Minósz király bezárta őket a Labirintusba, a Daidalosz által szerkesztett szárnyakkal elrepültek. De Ikarus nem hallgatva apja tanácsára, közel ment a Naphoz, szárnyai tönkrementek, ő maga lezuhant és halálát lelte Szamosz szigete közelségében.

 Csomori Katalin - Ikarus

A "Könyvtár"-ban (B, VI, 3) melyet Appolodorosz művének tartanak, le van írva hogy Herkules eltemette Ikarusz testét Dolihisz szigetén, mely szigetet utána elnevezte Ikáriának. Ugyanerről az eseményről számol be Paüszaniasz i.u. 2. században a "Biotiai" művében (9, 1, 5-6).

  Salvador Dali - Ikarus

A "Vaonisz" nevű parton, "Hriszósztomosz" falu mellett, "Jiália" nevű vidéken és 50 m-nyi távolságra körülbelül a vízparttól található az "Ikarus" nevű sziklazátony. Az "Ikarus vére" nevű, sziklákig tartó partra zuhant, a hagyomány szerint, Ikarus és "a vére ráfagyott a fehér sziklákra". Az Ikariai hagyomány ezt a mondát az ókorból őrizgeti, dédelgeti így logikus lenne hogy itt legyen valamiféle sírhalom, de a kutatások eredménytelennek bizonyultak ezen a helyen.

A kutatásokat ezek után a déli parton folytatta a kutatócsoport, kiindulópontként a Pápász földnyelvet véve, egészen a Drákánosz-ig, majd onnan északra egészen a Kióni helyig, sziklás, meredek vagy lágyabb partrészeken és évek hosszú során, az ókori írók elmondásaira alapozva hitüket, mígnem úgy tűnt végre eredményesen.

A felkutatott, 40 kmnyi (egyenes vonalban) partszakaszon az egyedüli sír amit felfedeztek az ókori Drakanosz helyén található és megfelel a Paüszaniasz által megadott leírásnak.

A "Fárosz" nevű mezőtől az ösvényen haladva az ókori Drákánosz akropoliszának romjai felé, elhagyva az "alacsony gödre"-nek nevezett helyet (tu kontu to lákoma), jobboldalt egy kiemelkedésen amely hirtelen lejt a tenger felé, 5 m átmérőjű és kb. 65 cm magasságú sírt fedeztek fel. Pár méterre keletre az ókori kőbánya maradványai láthatóak. A sír közelében a kutatócsoport különböző periódusokból származó cserépmaradványokat talált, amelyek úgy gondolják, a halottnak hozott különböző adományok maradványai lehetnek. Legtöbbje címezetlen és a tengeri só által nagyon megviseltek, de úgy néz ki hogy a Hellenisztikus vagy görög-római periódus képviselői. Az északi kerületén a sírnak, az alapot óriási fehér sziklatömbök képezik.

Ennek a sírnak az elhelyezkedése, a mérete és a kőbányával való szomszédsága arra enged következtetni hogy ez lehet az a hely amelyről Appolodorosz, Paüszaniasz és más ókori írók beszélhetnek, ókori írók melyek írásaira az előbbiek elbeszélésüket támasztják és melyeknek művei nem maradtak fent. E forrásokból gyűjtött adatokból kiindulva, hogy a sír nem túlságosan nagy méretű, egyik végét a tenger mossa, valamint a közelében található ókori kőbánya fekvéséből, abból hogy Herkules aki eltemette Ikarust a kő-bányászok oltalmazója volt, el lehet jutni a következtetésig, hogy nagy valószínűséggel ez a hely az, amit az ókori források Ikarus sírhalmának mutatnak be. Nagyon valószínűnek tűnik hogy az ókori kőbánya dolgozói ezt a helyet mutogathatták mint Ikarus sírját a különböző utazóknak és innen származhatnak az információk melyeket a különböző írásokban fel lehet lelni.

További régészeti kutatások fényt deríthetnének bizonyosan a sír korára és további információkkal szolgálhatnának arra vonatkozólag hogy valamit lehet-e a belsejében találni. Egyelőre a kutatások ezen a ponton leálltak, a sír körüli területet pedig "kihasználják" így elég nagy veszély áll fent a további esetleges régészeti leletek megsemmisítésére.

Forrás: Adonis Jeorgiádisz cikkei, előadásai, I. Burdáku archeológus előadásai