Mantoudi (fonetikusan Mandudi)

Mandudi. Talán nincs nála jellegtelenebb és a turizmus szempontjából jelentéktelenebb helység Észak Evián (meg ne haragudjanak rám lakosai, ha lefordítják és elolvassák..). Talán még soha ennyit nem is fényképezték mint én ma. Talán soha senki még nem figyelt igazán rá. Egy igazi mostohagyerek ő, pedig a szigetünk északi felének egyik fontos helysége, ugyanis van itt bank, az idei évig IKA ( a magyar TB-nek megfelelő, melyet a válság-megszorítások miatt most bezártak), orvosok, mindenféle szakik, elég olcsó (már a vidékhez képest) super marketek, pékségek, apróbb ilyen olyan üzletek, gimnázium és líceum + technikai líceum, nagy templom, fizioterápia, piac egyszer egy héten, fedett sportcsarnok, foci-, kosár és karatecsapat, egy elég széles folyó, fehérnemű készítő kisüzem, állatorvos, betegellátó sürgősségi központ orvosokkal.

Ezenkívül nagyon jó stratégiai ponton fekszik, hisz közel van az Oroszországi Szent János zarándoktemplomához, de a Kimasi part is csak pár perc ide, a sziget fővárosa, Chalkida, pedig fél órányi távolság autóval. Sőt kikötője is van, egészen komoly, hisz innen szállították el a nem messze kibányászott magnezitet. Leírtam, és csak nézek, hisz ennyi minden egy helyen talán sehol nincs észak Evián, talán még a nagyobb Istiéában sem. Mégis Mandudi község csak éppen hogy eléldegél, túlél, átél..

Útban Mandudi felé

A képre kattintva minden mai képet meg lehet nézni képernyő felbontásban.

A hegyek lehavazva , távolban a Pixaria

A Kantili hegy, melynek tenger felőli oldalában fekszik Limni

Mindenért az a gaz magnezit a felelős. Bizony, mindenért. Egész észak Evia földje nagyon gazdag a mai napig is magnezitben. Ezt jól tudja mindenki Görögországban. Azt is jól tudják a politikusok, szakemberek, közgazdászok, történészek, stb. hogy mi történt itt a múlt század elején. Hogyan lett egy virágzó, minden jóban dúskáló városból a mai jelentéktelen község, ahonnan minden fiatal elmenekül.

De nem fogom most elsuttogni Mandudi titkát, mert hosszú lesz a bejegyzés, jöjjenek csak képek.

A mai házak stílusa teljesen olyan mint közép Görögországban. A nagyobbak jellegzetesen 2 emeletesek, a keskeny balkon árulkodik arról, hogy nem mai építésűek. Az évezred forduló után épült házaknak teljesen más stílusuk van, széles balkon, újfajta mozaikpadló. Azt is jól lehet látni, mely házakat újították fel. A régi 2 emeletesekkel nincs igazán mit tenni, a balkont már nem lehet, vagy túl sokba kerül kinnebb húzatni, így a külső kinézeten legfönnebb modernebb színekkel lehet segíteni.

A régi balkonoknak egy előnyük van, jellegzetesen körbe körbe futják a házat és minden oldalról van rájuk kilépési lehetőség. Nagyon fontos, hogy a konyha balkonnal rendelkezzen, de az is, minden szobát valamilyen úton módon ki lehessen kerülni, ha szükség van rá. A legtöbb házban ez lehetséges.

Az utcák többsége nem is aszfaltozott, hanem cementezett. Ami nem a legjobb, mert hamarabb felszakad, mint az aszfalt. Legtöbbjük lejtős, mert Mandudi egy dombra kapaszkodik. 

A lejtős utcákon majdnem mindig folyik a  víz. Ez nem kanálislé, mint ahogyan azt egy felületes szemlélő gondolná, a görögök rendkívül kényesek a tisztaságra. Rendes csetepaté szokott folyni, ha valaki megérzi a vízben illatosító vagy mosószer szagát. Nem, ez a víz általában onnan származik, hogy valahol valaki mindig valamit mos, balkont, udvart, kocsit vagy éppen öntöz. Mivel a munkák oroszlánrésze kint van elvégezve, ezért ennek eredménye is van.

Az udvarokat igyekeznek padlólappal, cementlapokkal, kőlapokkal, legrosszabb esetben sima cementréteggel elzárni a folyton feltörő gaz elől. Ha nem is az egész udvart, de nagy részét mindig így leborítják. Ilyen esetben, ahol csak egy pici udvar van, nagyon gyakori az udvar teljes beborítása. Ezt a nyári hónapokban, amiből jó sok van, nagyon könnyű tisztán tartani, hisz csak egy slag kell hozzá. Az élet nyáron az udvaron és balkonokon zajlik, így nagyon fontos, hogy ezeket a szabad tereket könnyen lehessen tisztítani.

Ez egy autentikus, jellegzetes, múlt században épült Mandudi-beli ház. A sok cserépben buján zöldellő növények női kezek jelenlétére utalnak. A mai nap rendkívül hidegben sétáltam, még de. 11 órakor is jegesek voltak a pocsolyák felületei ott, ahol a nap nem tudott rájuk lehelni. Minden kéményből vidáman száll a füst, a legtöbb házban, bármilyen kicsi legyen, van kandalló. Régen csak kandallók és tűzhelyek szolgáltak a ház kimelegítésére, a fűtőtestek újfajta úri muri, polgári családoktól átvett, nem tagadhatjuk, kényelmes szokás.

Mandudi, mint a legtöbb Eviai régi település, domboldalba épült, jól elbújva  a völgyekbe, annyira, hogy a tengerről még a  fényei se látsszanak. Ez a kalózok miatt történt így, még a múlt század közepén is fosztogattak a vidéken a szaracén kalózok, róluk már írtam egy postot.

Citrom és narancsidény. Akinek azonban még a fán vannak a gyümölcsök, reszkírozza azok lefagyását. Napok óta jelentik a meteorológusok a hideget, kifogás nem lehet a hanyagságra.

Távolban a hegyoldalban balra Kurkuli falu, mellette jobbra, mintegy ikertestvérként Keramia.

A dombra kapaszkodó Mandudi.

A távolban a fenséges Pixaria hegy havas sipkája. A Pixaria jobb lankája alatti hágón kell átkelnünk a szigetfőváros és Athén felé, mely január, februárban mindig nehéz feladat. Ilyenkor a 650 m magas hágón fagy van, déli 12 és kora délután 4 között a legjobb átkelni. Ez a két hónap nem alkalmas a napi ügyintézésekre a nagy városokban.

Természetesen itt is elmaradhatatlanok a kis sikátorok.

Ez egy szépen felújított ház. Honnan tudom, hogy nem új építésű? Az ajtó közvetlenül az utcára nyílik, jellegzetesen 19. sz. eleji megoldás. Az alumínium nyílászárók és a kőborítás jellegzetesen 21. sz-beli megoldás.

Nehéz ebben a helységben megtalálni a szépet, különlegeset, érdekeset. Jellegtelen, stílus nélküli utcáin szememnek ez egy üde színfolt volt. A felújított, kőborítású ház és az utca végén a 19. sz eleji, fehérre meszelt iskola.

Szorosan bújnak egymás mellé néhány helyen a házak. Régen egészen kicsik voltak, elfértek, aztán, ahogy ezt azt adtak hozzájuk, ültetgettek, most lélegzetvételnyi távolságra vannak egymástól. Ez nyáron rossz, mert megáll, beszorul ide a levegő.

Különleges fatáblás megoldás, egyáltalán nem jellemző erre a vidékre. Tulajdonosa észak Görögországból jöhetett, vagy ott látott ilyen stílust és saját házán is alkalmazta.

Teljesen és jellegzetesen Mandudis két emeletes lakóház, cementtel borított utca.

Gyönyörű a yukka. Nem fog lefagyni bizonyosan, mert elég kis utca, beszorul ide a levegő, védik a közelben lévő falak a növényt (reméljük..)

A község szélén kissé összehúzódva sétálgattam, rengeteg a kutya. Legtöbb szabadon őrzi területét. Az utóbbi években, a gazdasági krízis beköszöntése óta nagyon megnőtt a betörések száma. Velük együtt a kutyák száma is. Ez a kis pajtás nagyon kedvesen nézett és megegyeztünk, hogy nem bántom a  területét:)

Ez is jellegzetes megoldás, pár lépcső, majd belépés általában az előszobába. A régi házakban még van előszoba, ami az új megoldásoknál már nincs (sajnos..).

Ugyanaz..nagyon jellemző és jellegzetes sikátor, itt már lassan közeledünk a község egyetlen központi teréhez.

Ez a központ. Itt mindig nagy nyüzsgés van, most is alig tudtam elkapni egy pillanatot, ne legyenek emberek. Nem másért, de az egy külön dolog, hogy néznek mikor valakit látnak fényképezni.
Különleges dolog, hisz itt nincsenek fényképezőgéppel a kezükben mászkáló turisták.

Ez a központi tér, mely tele van székekkel, asztalokkal nyáron. Amúgy ez is jellegtelen, szürke, semmitmondó. Mint az egész község, fontossága ellenére. Sajnálatos módon. Nem telt el még 100 év a virágzása óta. Csak a nyár tud életet lehelni az amúgy alvó helységbe.

Mandudinak van egy folyója is, a Kireos. A terület neve is Kireos. Nyáron majdnem teljesen kiszárad. Tavasszal sokszor kiönt. Micsoda ellentétes helyzetek.
Mint a görögség maga..

A "Görög vidékek és ízek" 2014 januárjában Kimasi-n forgatott, a Mandudi településhez tartozó tengerparton. A lenti képek akkor készültek.

Mandudi sorsáról máskor..