Kellemes olvasást!
Samothraki szigete 1. nap
Avagy szigetről szigetre is lehetne a cím. Éviáról Samothraki-ra. Ennyi idő alatt tulajdonképpen Magyarországon is lehettem volna.
Reggel fél 5-kor kelés, fél 6-kor indulás, hogy elérjük a fél 7-s Éviai kompot amivel a sziget legészakibb pontján átmegyünk a szárazföldre. Férjem már egy hete Samothrakin, így ketten kicsi fiammal vágunk neki a nem kicsinek nevezhető útnak. Sikeresen átkelünk az első tengeren és szép lassan, komótosan araszolunk felfele a térképen Alexandrupolis célpontunk felé. 3 óra alatt elérjük Szalonikit egy pihenővel és innen kezdve kezd rám törni a fáradtság. A Szaloniki-Alexandrupoli között lévő Egnatia út annyira kiváló minőségű és olyan kevés a forgalom, hogy egy idő után teljesen kikészít az, hogy csak a kormányt kell tartani, még sebességváltást sem kell csinálni, semmi mást csak ébren maradni és ugyanolyan sebességben, egyenesen tartani a kocsit. Még 2 megálló és végül du. 3 körül beérkezünk Alexandrupolisba, abba a városba, amelyik nekem nagyon tetszik rendezettsége, széles útjai miatt (már van valahol 2007-ben egy BLOG beírás róla..).
Második tengeri átkelőnkre du. fél 5-kor kerül sor. Tiszta az idő, látszik szemben Samothraki, a misztériumok szigete, nagy hegyének tetején koronaként felhő ül és sehogy sem akar közeledni. 2 óra az átkelés és 89 euró a kis Toyota Yaris-nak és 2 embernek (60 eur a kocsi, 14 valami a személyjegy).
A másik oldalon egyenesen a Chora-beli (vagy Samothraki) lakásra megyünk. Két nagyfiúnk itt orvosok, illetve a nagy már felmondott és várja a Karpathos-i kihelyezését, a kisebbik pedig az egészségügyi központban gyakornok. Szóval az ő bérelt lakásukban lesz a szállásunk, ők nem laknak most benne, mert június óta ki vannak költözve a kempingbe.
Samothraki a fiatalok, motorosok, egyedülállók, modern idősebb párok, művészlelkek és főleg a természetjárók és szeretők szigete. Ezek 99%-a a két kempingben lakik, mindkettő nagy, árnyékos, hűvös nyárfaerdőben, tengerparton. Még aznap este meglátogatjuk a srácainkat a kempingben, én nagyon nyűgös vagyok és semmi sem jó, ekkor értem meg a nyűgös vendégeimet, akik az érkezésük napján kiborulnak ettől vagy attól. Most én is úgy vagyok, de tudom, másnap jobb lesz. Úgy is van.
Egyelőre az első képeim jöjjenek, további beszámoló később.
És a kempingben:
Az egyik lakosztály:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kedves olvasó!
A megjegyzésed ellenőrzés után kerül ki a lapra. Köszönöm az észrevételed!