Flekkensütés után, másnap, majdnem délben keltünk...volna, ha fel nem költ a férjem 11-kor, ő már 8-tól izgett mozgott, bejárta a fél szigetet és már nem volt türelme várni ránk tovább.
:)
Érdekes, hogy így tudunk aludni, a hálószobák az út felé eső oldalon vannak és jó zaj van. De hát ha az ember fáradt a sok új élménytől, semmi nem számít. Télen gondolom nincs ilyen forgalom egyrészt, másrészt a csukott ablak eléggé szigetel.
Ekkorra már összegyűlt mosni-, ide-oda tennivaló, időközben egy-két dolgot is el szerettem volna végezni a házban, apró kis takarítások, stb.. mert az egész már nagyon..hmm..fiús, elkel itt egy asszonykéz. Így első lépésben nekifogtam a hűtőt leolvasztani. Eléggé mérgelődök, mert nagyocska a ház, de kicsi hozzá a hűtő. Egy stúdióban elmenne, de egy kétszintes, két hálószobás, nagy nappalis, kandallós családi házban furcsa, hogy ilyen kicsi a hűtő. És persze nem férünk bele, mert már tele van a srácok cuccaival. Ki kéne dobni dolgokat, a nagyon szembetűnően romlottakat kivágom, a mélyhűtőben lévőket ott hagyom, majd kiderül időközben mennyi ideje vannak ott. Sajnos így nincs hely a hordozható hűtőnk fagyasztókockáinak a behelyezésére, de ez van.
Délben kimegyünk a Therma-beli kávézóba, ahol internetezni szoktam, mert a házban nincsen. Ma eszméletlen erős, heavy metal zene szól, görög, ismeretlen bandától és nagyon nyers és szexes szöveggel, a kicsinek felakad a szeme. Én próbálok dolgozni, BLOG beírást felnyomni, sikerül minden, de a végére felmegy a cukrom, a heavy metal-tól tiszta ideg vagyok és kész vagyok őrjöngeni én is. Valamikor én is hallgattam, nincs vele semmi bajom, csak nem tetszik a társaság, aki éppen ott van és összeveszik a zenén, meg hát képtelen vagyok a dolgaimra koncentrálni így. A turisták nagy többsége elment már, utolsó nyári napok, ma kimondottan csövesek vannak itt és habár kora dél van, a sörszag áthatóan terjeng a levegőben. Máskülönben minden ugyanolyan szép, a távolban a kék tenger, megisszuk a kávét, lenetezzük a neteznivalókat és kimegyünk ma a kemping partjára fürödni.
Nagyon kellemes a víz, meleg, selymes, csodásan kék, békés minden. Mellettünk a kunyhók mind nyitva, bennük hűsölnek, öltöznek, pihennek a nudisok, a part tele meztelen emberekkel, többnyire középkorúakkal. Kisfiam eleinte nagyot néz, rájuk csodálkozik, aztán már nem érdekli a dolog. Leheveredünk mindenki egy-egy könyvvel és kipihenem a netezés fáradalmait.
R.-éké a mellettünk lévő kunyhó. Nem elegyedek beszélgetésbe velük, amíg ruha nem kerül rájuk, én nem nudizok, szokatlan látvány (Évia nagyon konzervatív sziget), nem akarom, a szemem véletlenül rossz helyre fusson és rossz néven vegyék a bámészkodást :) Miután hátravonulunk a sátrakhoz, melléjük ülök. Tanáremberek, már középkorúak, Athénból járnak ide már 19 éve. Minden évben ugyanarra a helyre telepednek, sátor, szabadtéri konyha, szabadtéri nappalihelység, saját kis tisztás, azon egy kihúzott fekete vásznon kiállítás az R. által, természetes anyagokból készített dolgokkal: hajcsattok, felfüggeszthető halak, kagylók, festett üvegek, stb. Olyan dolgok amiket az ilyen tengerparti művészek szoktak itt Görögországban készíteni. Itt még rajzok is vannak, főleg portrék. Minden évben 2 hónapot vannak itt – gyerektelen házaspár, elég idő az ellazuláshoz és alkotáshoz. Sosem unják meg, a sziget szerintük teljesen más mint egyéb hely Görögországban, egyetértek velük.
Kicsi sziget, furcsa, a nagy, áthatolhatatlan heggyel a közepén, az ókori ismert világ egyik legfontosabb vallási és kulturális központja, Indiából, Kínából hajóztak ide a Kabérok misztériumának az ünnepségeire. Tele sejtelmes, misztikus helyekkel és a végtelen tenger, ameddig a szem ellát, majd az egyáltalán nem vendégszerető samothraki-beli lakosok, a furcsa kiejtésükkel. Egyet kell értenem: van varázsa és ide lehet ragadni.
Fél nyolckor kiszaladok a Therma-beli termál fürdőbe. A hely innen kapta a nevét is, therma=meleg. Megmérik a vérnyomásom, alaposan lent van a béka s..ge alatt mint általában, tengeri fürdés után nekem mindig nagyon lemegy, csak szédelgek. Beengednek, medencésre fizetek be, az csak 3,5 euró, míg a kádas, ahol egyedül lehetnék 5,7 eur, minek fizetni majd a dupláját. Aztán meglepődők, ez nem olyan mint nálunk Edipszóban, itt meztelenre kell vetkőzni és úgy bemenni. Samothraki hozza formáját a Kabérok óta, folytonosan kell meztelenkedni, ha a hely hangulatának megfelelően szeretnénk ellenni :) Bent eszméletlen hőség, ez meleg termálvíz, már amíg ledobálok mindent magamról tocsogok az izzadságban. Lezuhanyozok majd belemerülök a vízbe, forró és olyan érzésem van, mintha visszakerültem volna a magzatvízbe: kellemes, ellazító, furcsán lebegtető. Vagyunk páran, senki nem beszél, élvezzük az egészséget adó víz simogatását. Első alkalom nekem, tíz perc múlva kikászálódom, lezuhanyzom de még egy óráig dől a víz rólam, hisz meleg van kint is, folyton meleg. Elhatározom, amíg itt vagyok, mindennap fürdök, hátha a fájós dolgaimnak használ: térdemnek, vállaimnak.
Este elmegyünk megint a Karydies c. tavernába barátokkal, de már elegem lesz nekem is, a pénztárcámnak is, másnap főzés – határozom el. Nem túl drága, általában 12-15 eur/személyre jön ki, de úgy mindent egybevéve, minden lépésünkkel mintha a zsebünkből csepegnének elfele az eurók...elég lelombozó, de hát ez van mióta beköszöntött a nagy új világ és a gazdasági válság. Napi minim 50 eur-t kell számítani, amolyan közepes időtöltéssel. Ha éppen nem kávézunk, benzint kell venni, ha nem azt, valakinek elszakad a papucsa, azt kell venni. Vagy megveszünk egy képregényt. Vagy..vagy..mindig van valami. Minden szusszanás euróba kerül.. A főzés sem lesz olcsó, az ötvenes elmegy, de marad majd kaja másnapra is, sőt talán 3 napra is. Nem mindegy.
Taverna után kicsim tojtat, aludna is meg nem is a kempingben. Van 2 üres sátor is, középső srác ügyeletes másnap délig. Ott totyogunk a sötét tisztáson, mi nagyok egy egy függőágyban pihizünk és hallgatjuk az éjszaka csendjét, a kicsi az egyik sátorban próbálgatja a körmeit, de fél az éjszaka neszeitől, végül éjfélkor megelégeljük, nem maradunk ott, úgy gondoljuk, jobb ha otthon kipihenjük rendesen magunkat. Amúgy is telefonok, laptop, töltésre szorulnak, gatyák beáztatva mosásra, másnap főzni szeretnék, felkerekedünk és a Samothraki-i éjszakában felhajtunk a szállásunkra. Gyönyörű és békés nap, mint eddig mindegyik ezen a furcsa szigeten.
5. nap
Ez eddig a legkevésbé tevékeny napunk, már ami a kinti tevékenységeket illeti. Furcsa és hosszan tartó álom után ébredek, majd nekifogok az „itthoni” tevékenységeknek. Beáztattam tegnap a középső fehér cuccait és azokat akarom kimosni. Több időt vesz el mint gondoltam, mert minden zokni, mely megjárta a vathres-t, rettenetes állapotban van. Ki is reszelem rendesen az ujjaimon a bőrt, ami csak azért baj, mert minden nap lesz valami mosnivaló. Délben mikor megjön J. fiunk, kiderül, az egészségügyi központban van mosógép, de ő eddig még nem használta. Most már mindegy, én majd kimosok mindent, aztán majd akkor ott ő megoldja, miután egyedül marad. Mosás után főzés: készítek darált húsos szószt tésztához a kicsinek, fekete szemű babot a nagy kérésére és fasírtokat, maradjanak másnapra. Megjön mindenki, ide-oda pakolok, etetek, eltelik rendesen a délelőtt. Fiúk elmennek együtt, én maradok végre egyedül az üres, árnyékos házban, ledőlők egy fél órát a munkákban elfáradt derekam kinyújtóztatására, majd én is kimegyek a kempinghez. Útközben többször megállok fotózni, a nap pont megfelelő órájában vagyok úton bizonyos képek elkattintásához. Később kiderül, örömöm korai, férjem fehér feketén hagyta a beállításokat, így a legszebb kéket elcsípő képeim kárba-vesznek. Megnézem és lefotózom a Therma-nál lévő strandot is, ez szervezett strand, apró kavicsos, sőt egy széles homoksáv van pár lépés után. Nyugágyak, kis beach bar, zene. Jó hely, de már nekem is jobban bejön a teljesen vad és csendes part a kempingnél, így odamegyek. Nagyot fürdünk, a víz csodálatos, egy órát lubickolok de még így sem közelítem meg R. teljesítményét, aki több mint 4 órája halászik a közelben. Úszómaszkkal lesi a halakat, meglóbálja előttük a csalit, majd ahogy ráharapnak húzza is ki őket. Náluk mindig van halleves :) Fürdés után felmegyünk mindannyian a Therma-be, én bemegyek megint meleg fürdőzni, fiúk leülnek a ma spanyol zenét játszó kávézóhoz. Ma már jobban rájövök arra is, hogyan kell ezt a thermál fürdőzést csinálni, kerek 13 percet bírok ki a forró vízben, majd ráfekszem a törülközőmre egy padra a medence mellé (mások is így csinálják) és még jó húsz percet szaunázok. Ömlik rólam az izzadság, a törülközőm tocsog a barna, kénes lében, este hitetlenkedve nézem mikor kimosom. Utána megérzem, csak lassított mozdulatokkal tudok elkészülni és kimenni, de ezzel mindenki így van odabent. Kiülök a fiúkhoz, egy sörrel helyrehozom magam. Nemsokára elbúcsúzunk, ők a kempingbe, mi a Chorába megyünk. Kis tollászkodás után kimegyünk, hogy végre megnézzem Chorát vagy más nevén Samothraki települést az est fényeiben.
Chora nagyon festői. Habár a mi éviai Limninknek adottságaiban nem kéne Samothrakihoz képest szégyenkeznie, annál jobban szégyenkezhetnének az ott élők (Limni), hogy nem képesek kihasználni ezeket az adottságokat. Chora tele van apró kicsi üzletekkel, bárokkal, tavernákkal, egyik szebben kivilágítva a másiknál és szebben díszítve a másiknál. Egy öröm és ellazulás itt a séta, egyik jobban hívogat, mint a másik, fel lehet menni egészen a velencei erődig, ott is van egy söröző. Dugig tele, mindenki a tenger felé fordulva, merengve hallgatja a zenét, issza az italát, kb. 400 m magasról (ha nem több..) lehet rálátni a tengerre, melynek sötét, most fenyegetőnek tűnő tömegét, jól ki lehet venni az éjszakában. Mágikus hely, misztikus hely, furcsa, egyben imádni való – döntöm el magamban még egyszer.
Lennebb beülünk meginni egy sört, itt minden nap Vergina sört iszunk, ez egy helyi, illetve észak Görögországi sör, innen a neve is, nagyon finom. Megkóstoljuk a barnát, különleges zamata van, magas, jéghideg, párolgó poharakban szolgálják fel, igazán méltó befejezése a mai napnak. Alig isszuk meg, mennünk kell, nem tudunk merengeni, ahogyan szeretnénk, mert a kicsi az nem bírja az esti mászkálást, így nemsokára leereszkedünk a házikóig ahol lakunk, ahol pár percen belül letudunk minden mosakodni-valót és fáradtan esünk ágyba.
Érdekes, hogy így tudunk aludni, a hálószobák az út felé eső oldalon vannak és jó zaj van. De hát ha az ember fáradt a sok új élménytől, semmi nem számít. Télen gondolom nincs ilyen forgalom egyrészt, másrészt a csukott ablak eléggé szigetel.
Ekkorra már összegyűlt mosni-, ide-oda tennivaló, időközben egy-két dolgot is el szerettem volna végezni a házban, apró kis takarítások, stb.. mert az egész már nagyon..hmm..fiús, elkel itt egy asszonykéz. Így első lépésben nekifogtam a hűtőt leolvasztani. Eléggé mérgelődök, mert nagyocska a ház, de kicsi hozzá a hűtő. Egy stúdióban elmenne, de egy kétszintes, két hálószobás, nagy nappalis, kandallós családi házban furcsa, hogy ilyen kicsi a hűtő. És persze nem férünk bele, mert már tele van a srácok cuccaival. Ki kéne dobni dolgokat, a nagyon szembetűnően romlottakat kivágom, a mélyhűtőben lévőket ott hagyom, majd kiderül időközben mennyi ideje vannak ott. Sajnos így nincs hely a hordozható hűtőnk fagyasztókockáinak a behelyezésére, de ez van.
Nagyon kellemes a víz, meleg, selymes, csodásan kék, békés minden. Mellettünk a kunyhók mind nyitva, bennük hűsölnek, öltöznek, pihennek a nudisok, a part tele meztelen emberekkel, többnyire középkorúakkal. Kisfiam eleinte nagyot néz, rájuk csodálkozik, aztán már nem érdekli a dolog. Leheveredünk mindenki egy-egy könyvvel és kipihenem a netezés fáradalmait.
R.-éké a mellettünk lévő kunyhó. Nem elegyedek beszélgetésbe velük, amíg ruha nem kerül rájuk, én nem nudizok, szokatlan látvány (Évia nagyon konzervatív sziget), nem akarom, a szemem véletlenül rossz helyre fusson és rossz néven vegyék a bámészkodást :) Miután hátravonulunk a sátrakhoz, melléjük ülök. Tanáremberek, már középkorúak, Athénból járnak ide már 19 éve. Minden évben ugyanarra a helyre telepednek, sátor, szabadtéri konyha, szabadtéri nappalihelység, saját kis tisztás, azon egy kihúzott fekete vásznon kiállítás az R. által, természetes anyagokból készített dolgokkal: hajcsattok, felfüggeszthető halak, kagylók, festett üvegek, stb. Olyan dolgok amiket az ilyen tengerparti művészek szoktak itt Görögországban készíteni. Itt még rajzok is vannak, főleg portrék. Minden évben 2 hónapot vannak itt – gyerektelen házaspár, elég idő az ellazuláshoz és alkotáshoz. Sosem unják meg, a sziget szerintük teljesen más mint egyéb hely Görögországban, egyetértek velük.
Kicsi sziget, furcsa, a nagy, áthatolhatatlan heggyel a közepén, az ókori ismert világ egyik legfontosabb vallási és kulturális központja, Indiából, Kínából hajóztak ide a Kabérok misztériumának az ünnepségeire. Tele sejtelmes, misztikus helyekkel és a végtelen tenger, ameddig a szem ellát, majd az egyáltalán nem vendégszerető samothraki-beli lakosok, a furcsa kiejtésükkel. Egyet kell értenem: van varázsa és ide lehet ragadni.
Fél nyolckor kiszaladok a Therma-beli termál fürdőbe. A hely innen kapta a nevét is, therma=meleg. Megmérik a vérnyomásom, alaposan lent van a béka s..ge alatt mint általában, tengeri fürdés után nekem mindig nagyon lemegy, csak szédelgek. Beengednek, medencésre fizetek be, az csak 3,5 euró, míg a kádas, ahol egyedül lehetnék 5,7 eur, minek fizetni majd a dupláját. Aztán meglepődők, ez nem olyan mint nálunk Edipszóban, itt meztelenre kell vetkőzni és úgy bemenni. Samothraki hozza formáját a Kabérok óta, folytonosan kell meztelenkedni, ha a hely hangulatának megfelelően szeretnénk ellenni :) Bent eszméletlen hőség, ez meleg termálvíz, már amíg ledobálok mindent magamról tocsogok az izzadságban. Lezuhanyozok majd belemerülök a vízbe, forró és olyan érzésem van, mintha visszakerültem volna a magzatvízbe: kellemes, ellazító, furcsán lebegtető. Vagyunk páran, senki nem beszél, élvezzük az egészséget adó víz simogatását. Első alkalom nekem, tíz perc múlva kikászálódom, lezuhanyzom de még egy óráig dől a víz rólam, hisz meleg van kint is, folyton meleg. Elhatározom, amíg itt vagyok, mindennap fürdök, hátha a fájós dolgaimnak használ: térdemnek, vállaimnak.
Este elmegyünk megint a Karydies c. tavernába barátokkal, de már elegem lesz nekem is, a pénztárcámnak is, másnap főzés – határozom el. Nem túl drága, általában 12-15 eur/személyre jön ki, de úgy mindent egybevéve, minden lépésünkkel mintha a zsebünkből csepegnének elfele az eurók...elég lelombozó, de hát ez van mióta beköszöntött a nagy új világ és a gazdasági válság. Napi minim 50 eur-t kell számítani, amolyan közepes időtöltéssel. Ha éppen nem kávézunk, benzint kell venni, ha nem azt, valakinek elszakad a papucsa, azt kell venni. Vagy megveszünk egy képregényt. Vagy..vagy..mindig van valami. Minden szusszanás euróba kerül.. A főzés sem lesz olcsó, az ötvenes elmegy, de marad majd kaja másnapra is, sőt talán 3 napra is. Nem mindegy.
Taverna után kicsim tojtat, aludna is meg nem is a kempingben. Van 2 üres sátor is, középső srác ügyeletes másnap délig. Ott totyogunk a sötét tisztáson, mi nagyok egy egy függőágyban pihizünk és hallgatjuk az éjszaka csendjét, a kicsi az egyik sátorban próbálgatja a körmeit, de fél az éjszaka neszeitől, végül éjfélkor megelégeljük, nem maradunk ott, úgy gondoljuk, jobb ha otthon kipihenjük rendesen magunkat. Amúgy is telefonok, laptop, töltésre szorulnak, gatyák beáztatva mosásra, másnap főzni szeretnék, felkerekedünk és a Samothraki-i éjszakában felhajtunk a szállásunkra. Gyönyörű és békés nap, mint eddig mindegyik ezen a furcsa szigeten.
5. nap
Ez eddig a legkevésbé tevékeny napunk, már ami a kinti tevékenységeket illeti. Furcsa és hosszan tartó álom után ébredek, majd nekifogok az „itthoni” tevékenységeknek. Beáztattam tegnap a középső fehér cuccait és azokat akarom kimosni. Több időt vesz el mint gondoltam, mert minden zokni, mely megjárta a vathres-t, rettenetes állapotban van. Ki is reszelem rendesen az ujjaimon a bőrt, ami csak azért baj, mert minden nap lesz valami mosnivaló. Délben mikor megjön J. fiunk, kiderül, az egészségügyi központban van mosógép, de ő eddig még nem használta. Most már mindegy, én majd kimosok mindent, aztán majd akkor ott ő megoldja, miután egyedül marad. Mosás után főzés: készítek darált húsos szószt tésztához a kicsinek, fekete szemű babot a nagy kérésére és fasírtokat, maradjanak másnapra. Megjön mindenki, ide-oda pakolok, etetek, eltelik rendesen a délelőtt. Fiúk elmennek együtt, én maradok végre egyedül az üres, árnyékos házban, ledőlők egy fél órát a munkákban elfáradt derekam kinyújtóztatására, majd én is kimegyek a kempinghez. Útközben többször megállok fotózni, a nap pont megfelelő órájában vagyok úton bizonyos képek elkattintásához. Később kiderül, örömöm korai, férjem fehér feketén hagyta a beállításokat, így a legszebb kéket elcsípő képeim kárba-vesznek. Megnézem és lefotózom a Therma-nál lévő strandot is, ez szervezett strand, apró kavicsos, sőt egy széles homoksáv van pár lépés után. Nyugágyak, kis beach bar, zene. Jó hely, de már nekem is jobban bejön a teljesen vad és csendes part a kempingnél, így odamegyek. Nagyot fürdünk, a víz csodálatos, egy órát lubickolok de még így sem közelítem meg R. teljesítményét, aki több mint 4 órája halászik a közelben. Úszómaszkkal lesi a halakat, meglóbálja előttük a csalit, majd ahogy ráharapnak húzza is ki őket. Náluk mindig van halleves :) Fürdés után felmegyünk mindannyian a Therma-be, én bemegyek megint meleg fürdőzni, fiúk leülnek a ma spanyol zenét játszó kávézóhoz. Ma már jobban rájövök arra is, hogyan kell ezt a thermál fürdőzést csinálni, kerek 13 percet bírok ki a forró vízben, majd ráfekszem a törülközőmre egy padra a medence mellé (mások is így csinálják) és még jó húsz percet szaunázok. Ömlik rólam az izzadság, a törülközőm tocsog a barna, kénes lében, este hitetlenkedve nézem mikor kimosom. Utána megérzem, csak lassított mozdulatokkal tudok elkészülni és kimenni, de ezzel mindenki így van odabent. Kiülök a fiúkhoz, egy sörrel helyrehozom magam. Nemsokára elbúcsúzunk, ők a kempingbe, mi a Chorába megyünk. Kis tollászkodás után kimegyünk, hogy végre megnézzem Chorát vagy más nevén Samothraki települést az est fényeiben.
Chora nagyon festői. Habár a mi éviai Limninknek adottságaiban nem kéne Samothrakihoz képest szégyenkeznie, annál jobban szégyenkezhetnének az ott élők (Limni), hogy nem képesek kihasználni ezeket az adottságokat. Chora tele van apró kicsi üzletekkel, bárokkal, tavernákkal, egyik szebben kivilágítva a másiknál és szebben díszítve a másiknál. Egy öröm és ellazulás itt a séta, egyik jobban hívogat, mint a másik, fel lehet menni egészen a velencei erődig, ott is van egy söröző. Dugig tele, mindenki a tenger felé fordulva, merengve hallgatja a zenét, issza az italát, kb. 400 m magasról (ha nem több..) lehet rálátni a tengerre, melynek sötét, most fenyegetőnek tűnő tömegét, jól ki lehet venni az éjszakában. Mágikus hely, misztikus hely, furcsa, egyben imádni való – döntöm el magamban még egyszer.
Lennebb beülünk meginni egy sört, itt minden nap Vergina sört iszunk, ez egy helyi, illetve észak Görögországi sör, innen a neve is, nagyon finom. Megkóstoljuk a barnát, különleges zamata van, magas, jéghideg, párolgó poharakban szolgálják fel, igazán méltó befejezése a mai napnak. Alig isszuk meg, mennünk kell, nem tudunk merengeni, ahogyan szeretnénk, mert a kicsi az nem bírja az esti mászkálást, így nemsokára leereszkedünk a házikóig ahol lakunk, ahol pár percen belül letudunk minden mosakodni-valót és fáradtan esünk ágyba.
Chora:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kedves olvasó!
A megjegyzésed ellenőrzés után kerül ki a lapra. Köszönöm az észrevételed!