Ahogyan már írtam, a szigeten körbevezető aszfaltút egy helyen megakad, ott nem lehet továbbmenni. Mi a sziget kemping felőli részében mozgunk a fiúk miatt, így elhatároztuk, elmegyünk az utolsó részig ezen az oldalon, a KIPOUS (ejtsd Kipusz) nevezetű strandig.
Nincsen messze, igaziból nincsenek nagy távolságok a szigeten, Éviának - az itt bejárható rész-, az egy tizede. Éppen ezért élvezem rettenetesen, lépten nyomon érzem, hogy szigeten vagyok, messze a szárazföldtől, hisz Alexandroupolis fényei, vagy a körvonalak csak nagyon jó időben kivehetőek.
A Kipous-ig az út nagyon jó, jobbra balra kiszáradt táj, alacsony cserjék és a rettenetesen sok kecske. Látunk egy elütött és már valszeg döglött kecskét az úton (melyet hazafele nem látunk, lehet már felszolgálták a közeli Karydies tavernában :)), nem csodálom, állandóan szabadon mennek mindenfele és nagyon veszélyes a vezetőkre nézve, illetve mi vagyunk veszélyesek rájuk nézve, hisz övék a sziget :) Az út áthalad olyan részeken, ahol látszik, hogy télen nem lehet járni, hegyi patak ömlik a tengerbe. A Kipous-nál fenyegetően emelkedik a magas sziklás hegy az égnek, majdnem merőlegesen esve a tengerbe a földnyelvecske csücskén. Itt tűnt el 2 napja egy fiatal 25 éves lány, hullámok voltak, túlságosan bemerészkedett, beszippantották a tengeri áramlatok, nem tudott kijönni. Még nem találták meg.... Szerencse mi aznap erről a tragédiáról semmit nem tudunk, így alaposan kifürdöm magam. A víz csodálatosan selymes, kellemesen meleg, a parton kavicsok, durva homok, a tengerben az első lépések után nagyobb kövek, de minket ez nem zavar, sőt, jobban szeretjük a homoknál. Csodálatosan tiszta a víz és a kéknek rengeteg árnyalatát mutatja.
Látszik, hogy szezon vége, nincsenek sokan, a fennebb működő “kantina” feliratú gyorsbüfé is csak éppen hogy még dolgozgat. Nincsenek apró-halak, csakis “kalamaki”-t árulnak, a görög rablóhúst, azt sem készítik el rendesen, bele vannak fáradva, mondják is, még pár nap és mennek. A leárnyékolt rész felől letépte, széttépte a tegnapelőtti vihar a ponyvát, cafatokban lóg, de már nem foglalkoznak vele, hisz mindent összeszednek pár napon belül. Zuhanyzó is van a parkolóban, aminek örülök, nem szeretek sokáig sós lenni, főleg az egy szem fürdőruhámat féltem :), nagyon tönkre tudja tenni a só, ha nem kerül hamar mosásba.
Van egy kishajó a szigeten, mellyel körbe lehet menni és meg lehet nézni azt a részt is, ahová kocsival nem lehet eljutni. 2-kor a Kipous-tól felveszi a busszal odaérkező nyugdíjasok csapatát, akik nagy örömujjongások közepette elhajóznak a földnyelv irányába, őket 2 óra múltán látjuk viszont, elégedetten a látottak szépségétől.
Mi a nyugágyakban pihizünk, melyek használata ingyenes, rajtam kívül senki nem fürdik, lusták ma a fiúk.
Estefele megyünk el innen, férjem ellenkezése ellenére én a gyerekkel “haza”szaladok egyet tollászkodni, ő egyenesen a kempingbe megy a nagyokhoz, mert mára sütögetést tervezünk a kemping tengerpartján. Én is kimegyek kicsivel 8 fele, nagyjában ügyködnek a srácok, de a tűz sehogy sem akar normálisan égni, pedig nincs se szél se semmi. Mikor a nagy valamit a fejébe vesz, nem szabad nekünk a közelbe sem menni, csak ha hallgatunk :), így élvezem, hogy semmi dolgom-ritka dolog.., annyit sem engednek, hogy a sütnivaló zöldségekhez hozzáérjek. Dolgoznak nagy pánikban ketten, a nagy és a barátja, megjön a középső a munkából, ő is beáll, de a kaja csak késik. Titokban kilógok a kicsivel a kemping elé és veszek neki egy hot-dog-ot, mert már nem bírja, az utolsó szendvicset rég ette, és visszamegyünk a leszidástól félve, de szerencse megérzésem jónak bizonyul, kaja csak 11 körül lesz. Senki nem haragszik meg, el vannak foglalva az ügyködéssel, végül minden sikerül, megkapjuk az első sült padlizsánszeleteinket, sült gombácskáinkat, ez utóbbit imádom. Kezembe nyomnak egy csípős paprikát azzal, hogy én ezt szeretem, hősiesen beleharapok, majd öntik belém a bort, hogy valahogy eloltsuk a szájamban keletkezett tüzet :) A husik is sülésre kerülnek, a borocska is megivódik, megengedik összeszedjem a maradékokat egy helyre, és nyugisan bámuljuk a csodálatos látványt: a tenger pár lépésre, a hold még kövér, hisz 2 napja volt telihold, a kavicsok tiszták, simák, mi jóllakottak, elégedettek vagyunk.
Szerencse nálunk a kicsi hálózsákja, belebújik, elég hűvös van, ő nem fázik. A nagyok végig csak rövid ujjúban, ők megszokták a kinti levegőt éjjel nappal, én a naptól, a kirándulásoktól fáradt vagyok, fázom, magamra szedem ami velem van a kocsiban. A két fiú nekiáll zenélni, a nagy gitározik, a kisebbik énekel, belekapcsolódnak többen, éjjel 2-ig telik így romantikusan, békésen az idő. 2 körül felszedelőzködünk és “haza”jövünk, elégedetten a mai nap eseményeitől.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kedves olvasó!
A megjegyzésed ellenőrzés után kerül ki a lapra. Köszönöm az észrevételed!