Samothraki sziget 7. nap

Reggeli tevés vevés a lakásban.

Lassan de biztosan kezdődik a visszaszámlálás.

A mai napon már nem sok újra vágyunk, P. nagyfiúnk elutazik.

Délelőtt elmegyek R.-el, S. feleségével megnézni egy-két szálláslehetőséget, szívesebben megyek ismerőssel mint magamra, mert a Samothrakiak híresek arról, hogy nem vendégszeretőek, kimondottan mogorva, maguknak való emberek. A turizmus sem érdekli különösebben őket, megelégszenek azzal, amijük van, nem nagyravágyók és főleg nem akarnak a szigetükből turistaparadicsomot csinálni. Nagyon jól is van ez így.

A fiúk időközben tecnek-vecnek pakolgatnak, a nagy rohangál a kemping és a Chora-beli ház között, sok a cucca, hisz majd 2 év után hagyja itt fájó szívvel a szigetet. Ő itt végezte az első gyakornoki évét. Utána sikerült állást találni a Therma-beli meleg-fürdőknél mint orvos, időközben azonban kérvényezte a 2. gyakornoki évet. Ez olyan esetekben lehetséges, mint az övé, vagyis amikor több évet kell várni a szakosodás elkezdéséhez és időközben nincs munkalehetőség. Ilyenkor olyan helyekre küldik a 2. gyakornoki évét töltendő orvost, ahová más nem kerül, így fog ő a nagyon messzi Karpathos-ra menni. Ez nem egy rossz dolog, ha az embernek nincsen családja és kalandvágyó. P. nagyon kötődik Samothraki szigetéhez, szereti a bohém stílust, ahogyan a kempingben élt. Nehéz szívvel megy a készülődés, el is mondja párszor, mennyire meg fogja szenvedni a Samothrakitól való távollétet. Pedig nincs is lányügy a dolgok mögött :)

Mi R.-el elmegyünk két szállásra, egy olcsóbbra és egy drágábbra, ez utóbbi szuper, saját pázsitos udvarral mely tengerpartra nyílik, egy nagyot úszunk, kifekszünk a nyugágyakra száradozni. Időközben megjönnek a férjeink, ők egy közeli telket néztek meg, amelyikre S. foga fájt, közvetlen az erdő alatt, a Gyilkos patak medencéitől nem messze. Túl drágának találja adottságaihoz képest, de továbbra is beszél róla, álmodozik arról, hogy és mint lehetne elrendezni.

Végül mindannyian, nagyok, kicsik, közepesek összefutunk a kikötőben, ahol kiderül, nem biztos hogy P. felfér a hajóra, rengetegen vannak, szezonzáró vasárnap. Ha autóval lenne, biztosan nem férne fel, de motorral könnyebb, mondják is neki, menjen oda induláskor és feltuszkolják valahová. Úgy is lesz, felfér. Indulás előtt a kikötőbeli egyik hippis törzshelyükön üldögélünk, ahol tanúi vagyunk a szigetbeli vagány fiatalság búcsúztatójának, mindenki szereti P.-t és ölelgetik, puszilgatják, a vendéglős hozza neki a jobbnál jobb falatokat, viccelődnek egészen indulásig. Mi nem veszünk túl érzékeny búcsút, mert holnapután Alexandrupolisban találkozunk. Társaságunk maradék fiatalsága visszamegy a kempingbe, mi megebédelünk S.ékkel és megbeszéljük az esti programot, ami a már teljesen szokásos. Meleg fürdő nekem, utána sörözés a netes kávézóban, majd vissza Chora-ba. Itt semmi különös, csak kiülünk a mellettünk lévő nagyon jó illatokat árasztó cukrászda elé, én megeszek egy KAZAN DIBI nevű törökös édességet, rózsavíz illatú sűrű krém, melyet úgy készítenek hogy az alját odakapatják, majd hagyják megdermedni és felfele fordítva tálalják, úgy, hogy a barna rész van felül. Ezt még leöntik sziruppal. Én mindenevő vagyok, ez is nagyon ízlik, különösen kedvelem a krémeket, ez is méltó befejezése a napnak. Szokás szt. éjfél már jóval elmúlik mire ágyba kerülünk, én alaposan kifáradva az úszástól, fürdőtől, napi eseményektől. P. rendben megérkezett Alexandrupolisbeli lakásába, kicsi Trela kutyával, akinek külön kis helye van a benzintartályon elől, a motoron, mikor kis távolságokat utaznak.
Holnap még lazább nap, majd pakolászás..a nyaralásunk a vége fele közeledik.

Samothraki= SAOS+Thraki

Saos a szigetet uraló hegy neve, legmagasabb csúcsa a Feggari (Hold), Thraki= Trákia

És végre egy aranyos térkép a szigetről. A part menti fehér út az aszfaltút mely a sziget két felébe visz és melyet bejártunk. Sajnos bizonyos hegyi faluk kimaradtak, de hátha még lesz valamikor rá alkalom.

Panos és Trela kutya indulásra készen a kikötőben.

S. barátunk és a kicsi integetnek Panosnak, aki természetesen nem láthatja a hajóról :)

Panos kalandjainak egy nagy fejezete lezárult. Jöhet a következő.

Kicsi fiam kedvenc kikötőbeli cicusa, elnevezte Brietának, a képet is ő készítette.

El vagyunk lustulva így ebéd után. Finom kagylópiláfot ettünk (midopilafo).

Kérek egy ágyaaaaatttt!!!!...

Desszert.

Part menti pizzázó, a “Fournelo”, ahol nagyon jót kajáltunk egyik este.

A kikötőből indulunk a sziget kemping felőli részébe.

A sziget ürül, de még érkeznek is. Bicajokkal megrakott német család, most bújtak ki a hajó fenekéből.

A sziget ezen oldala zöldebb és árnyékosabb, a főút a part mentén halad.

A Therma-beli kisebb kikötő, innen indulnak a kis sétahajók minden nap 12-kor.
Mi ezt már nem vállaljuk be.

A Therma-beli szervezett strand, kavicsos parttal.

A lefele futó völgyekben vannak a “vathres”-k, a medencék. Nemcsak a Gyilkos pataknak vannak, hanem sok ilyen van a szigeten, de a leghíresebbek a Gyilkos patak medencéi. Azok a legfestőibbek és legmeredekebbek.