Egy nagyon érdekes személyiség, mi körülbelül azóta vagyunk jóban, hogy a szigetre költöztem 2005-ben. Annyira barátnőm, amennyire már ebben a korban szoros barátságokat lehet kötni. Amiket róla elmesélek, nyilvános adatok, mindenki tudja, szóval nem pletykálok:)
Sandra 60 fölötti éves, de ez egyáltalán nem látszik rajta, sem a külsején, de a gondolkodásmódján sem. (a kép nem a legjobb, sokkal fiatalosabb). Nincs benne semmi mai trendi, viszont mindig is keveset evett, nem igazán szeret főzni és csak egészen egyszerű ételeket készít, nyaranta kimondottan joghurtokon él. Semmi fincifanci krémet nem használ, nem is igazán foglalkozik ezzel, viszont nagyon rövidre nyíratja szürkülő haját és naponta több kilométert biciklizik vagy sétál, vagy nyaranta úszik. Szoros programja van, amiben benne van a napi rendes pihenés is. Nem bambul el éjfél utánig a gép előtt vagy TV előtt, mint én szoktam. Utál takarítani és nem is nagyon szokott, itt van egy pont, amiben különbözik a véleményünk, viszont nagyon szereti a rendet maga körül és mindig minden a helyén van nála, velem ellentétben. Nálam legtöbbször rendetlenség van, nem azért, mert szeretem a rendetlenséget, sőt, gyűlölöm, hanem azért, mert a tisztaság és rend közül én mindig előbb a tisztaságot választom. Sandra-nak a rend a mindene, nem bírja maga körül a rendetlenséget, az nem zavarja, ha koszos lesz a kanapéhuzat vagy por van a földön, velem ellentétben. Én ezzel úgy vagyok, hogy imádom a barátaimban azt, ami más és ami bennem nincs vagy nincs elég. És habár Sandra-nak vannak még furcsa dolgai, egészében véve találtam benne csodálni való dolgokat, ami nekem elengedhetetlen egy barátsághoz.
Szóval Sandra más mint az átlag görög. Azért más, mert a szülei
Kis Ázsiából elüldözött görögök voltak (
itt olvashatsz erről) és mint az a Kis Ázsiai görögök között megszokott volt, művelt, tanult emberek. Az apja építészmérnök és amolyan ezermester/feltaláló/inovátor, anyja matektanárnő. Kis Ázsiai lakásukból idejében jöttek el ahhoz, hogy még a gyönyörű mahagóni faragott bútoraik egy-részét elhozzák. Elég nagy vagyonuk volt, amiből mára nem sok maradt, mert Sandra sokat költött célja elérésének érdekében. Nem azért mások, mert műveltek és tanultak, hisz a görögök között is van művelt és tanult ember, hanem azért mások amiért az erdélyi magyar más a magyarországihoz vagy a felvidékihez képest. Maguk a görögök is elismerik, hogy a Kis Ázsiai görögök tiszteletreméltó emberek, az már más, hogy a praktikus életben pont olyan ellentétek vannak, vagy lehetségesek közöttük, mint a különböző régiókból származó magyarok között.
Sandra-nak van még egy nővére, akivel évek óta nem beszél a szüleik halála után keletkezett örökösödési ügy galibái miatt. Itt ez is elég megszokott fenomén sajnos. Sandranak több telek, lakás maradt a szülei után, amiből jó párat el kellett adnia ahhoz, hogy álmát megvalósítsa. Az álma egy szabadtéri színház volt itt Limniben, amit a fia promóciójára használ. Sandra és fia közéleti személyiségek, a low profile fajtából. Első férje a nagyon ismert és sikeres
Giorgos Konstantinou színész, tőle született Jorgosz. Már kicsi korában felfigyelt rá Sandra, mennyire szereti a gyerek a komolyzenét. 5 éves volt Jorgosz, amikor anyja elhatározta, zongorista lesz a fiúból. Mindent erre tett fel, egész életét ennek a célnak az elérése érdekében rendezte be. A legjobb tanárokat fogadta fel a srác mellé, még azt is megtette, bérelt lakásba költözzenek Chalandri negyedben, hogy a neves orosz zongoratanárhoz közelebb legyenek. A gyereket egy gyenge magániskolába íratta, ahol a követelmények alacsonyak voltak és majdnem minden leckéjét ő írta meg a fiú helyett, csak gyakoroljon. Időközben elvált a fiú apjától és hozzáment Andreashoz, a hajóskapitányhoz. Andreas nem sokat volt otthon, az év nagy részét a föld másik végében töltötte a hajón, viszont biztos és jó megélhetést biztosított a családnak. A gyerek nevelésébe nem szólt bele, de a fiút mindennel ellátta és minden vagyonát ráírta, a srác apjának szólította és úgy is nézett rá, 2 éves volt mikor az életébe lépett Andreas.
Ugrok egy nagyot az időben.
Jorgosz elvégezte a Budapesti Liszt Ferenc akadémiát és master címet szerzett utána Bukarestben. Évekig élt két lábon, egyik lába itt, másik Budapesten. Ott is lakást bérelt és ide-oda ingázott. Tud egy keveset magyarul, amíg még tud, mert már ritkábban jár oda.
Időközben Sandra megálmodta és valóra váltotta álmát. Andreas Éviai birtokán megépíttetett egy apartmankomplexumot és hozzá egy szabadtéri színházat.
Művészeti céget alapított és 2004 óta minden nyáron megrendezi a Kochilia Fesztivált, hol több, hol kevesebb fellépéssel. Mindig jönnek Magyarországi zenekarok, egy időben a Szentendrei Kamara zenekar, aztán Romániai városokból, a Kolozsvári ifi néptáncegyüttes minden ősszel jön, igazi hagyomány lett. Miközben Sandra nincs jóban a helyi közösséggel és nem támogatják. Ez azt jelenti, hogy a 300 férőhelyes színházban általában 60-70-n vagyunk, mindig ugyanazok. Sandra csökönyös és nem akar olyan emberekkel kapcsolatot tartani, akikkel szerinte nem érdemes.
Időközben orosz festőkkel is lett egy közös alapítvány, ennek keretén belül ősszel és tavasszal 10-15 festő szokott 2 hétre jönni és festeni nála. A festmények mind Sandra-nal maradnak, olyan a lakás mint egy múzeum. De sajnos eladni nem tudnak belőle, így maradnak a nagy tervek és a nagyon nehéz kivitelezés megfelelő anyagi eszközök nélkül. Jorgos weblapjának első verzióját én készítettem, most már más a szerkesztője.
Kiegészítés
2013-2014:
Jorgos Konstantinou a nagyváradi (Románia, Oradea) zeneakadémián tanított zongorát. Azóta már ismét Athén az állandó lakhelye, ahonnan különböző helyekre utazik koncertezni, illetve nyáron rendületlenül megrendezi a Limni-beli fesztivált, ahol neves külföldi zenészek is részt vesznek.
Esetleges résztvételi szándékod nála jelezheted, a facebook oldalán keresztül, vagy nálam, ha neked magyarul könnyebben megy.
Minden jelentkezés el lesz bírálva.
Itt vannak lassan a téli ünnepek és az utazni vágyók ilyenkor mindig közép Európa térképeit böngészik, valahogy fel sem merül bennük, hogy Görögország ilyenkor is érdekes lehet, sőt itt is lehet sízni.
..... nem mindig könnyű. Itt most kimondottan nemzetiségünkre, eredetünkre gondolok. Van nekem 2 osztálytársam, akik nem "vállalják fel" erdélyi gyökereiket. Mindkettő befutott orvos Magyarországon. Igaziból nem tudni pontosan miért, mert nem is beszélnek velünk, többiekkel. Az egyikről az a hír járja, kifejtette azon óhaját, hogy ne emlékeztessék őt folyton arra az országra, amihez neki semmi köze. Igen, van ilyen.
