Görögországban élek - Krinya

Második vendégem Krinya. Íme a véleménye a témáról:

*******************************************

1. Mi a véleményed arról, hogy nagyon soknak az az álma, hogy minden válság ellenére átköltözhessenek Görögországba, még akkor is, ha nem beszélik a nyelvet? Sokan családostól tennék ezt. Mit mondanál nekik?

Görögországban még görögnek lenni is nehéz.
Már a válság előtt sem volt olyan rózsás a helyzet, mint azt sokan hiszik. A munkanélküliség régóta égető probléma, az uniós szinten alacsony bérek és magas árak mindig is gondot okoztak a lakosságnak. A legtöbben hitelekből tudták csak fenntartani azt a látszatot, hogy viszonylag jól élnek, és ez a légvár most a válsággal ledőlni látszik. Görögország nem csak tengerpartból, csillogó szállodákból, apartmanokból és tavernákból áll, ez csak egy "kirakat", az országnak csak egy nagyon kicsi hányada. A görög valóság ettől nagyon messze van. Nem igaz, hogy a görögök egész nap csak kávéznak, lustálkodnak, nagy részük igenis keményen dolgozik (ha egyáltalán talál munkát), akár több állást is vállal, mégsem elég a megélhetéshez.
Külföldinek lenni pedig még sokkal nehezebb. A turistákkal nyilván kedvesek, mivel belőlük élnek, de aki már dolgozni, ideköltözni akar jönni, azt nem nézik jó szemmel. Egyrészt az előbbi pont miatt, nekik maguknak is elég nehéz munkát találni, nincs szükségük még a külföldiekre, hogy elvegyék előlük a munkát (esetleg kevesebbért, ami a külföldinek még mindig megéri, a görög viszont annyiért már nem vállalná el). Másrészt pedig van bennük egy jó adag idegen/... nem is -gyűlöletnek nevezném, inkább -félelemnek, bizalmatlanságnak az ismeretlennel szemben. Nem szeretek általánosítani, de a legtöbb görögben talán túlságosan erős nemzeti öntudat buzog, szerintük a görögöknél nincs is jobb, szebb, ügyesebb, okosabb stb. stb. a világon, mindenki más, aki nem görög, csak másodrangú lehet mellettük. Lenéznek ők minden külföldit, lehet az angol, amerikai, német, de a volt szocialista országokból érkezőkről meg különösen nincsenek jó véleménnyel. Egy kalap alá vesznek minden volt keleti blokkos országot, és főleg  a nőkről érdekes véleményük van, aki ide akar jönni dolgozni, az biztosan csak... hogyismondjam... az ősi mesterséget folytathatja... szerintük. Nem számít, mit tudsz, hány diplomád van, hány nyelven beszélsz, egy göröggel szemben mindig hátránnyal indulsz, ez biztos. Aki pedig nem beszéli a nyelvet, azzal szóba sem állnak. Minek bajlódjanak velük, amikor ezren állnak sorba munkáért azok közül is, akik tökéletesen beszélik a nyelvet. Nem is értem, hogyan gondolják sokan, hogy nyelvtudás nélkül ide akarnak jönni dolgozni, számomra ez teljesen nonszensz... Ha már másért nem is, de a hétköznapi életben is szükség van a görögre. Mert hiába beszél egy görög perfekt angolul, nem fog leállni beszélgetni veled, ha csak nem turista vagy. De ők úgy gondolják (és igazuk van), hogy ha már te jössz az ő országukba, akkor az a minimum, hogy tanuld meg a nyelvet, ne nekik kelljen idegen nyelven karattyolniuk.

Arra meg már nem is tudok mit mondani, aki családostól jönne, kitéve a gyerekeket is a létbizonytalanságnak.  Egy pici gyerekkel még hagyján, bár elég nehéz a felügyeletet is megoldani, az ingyenes óvodákban többszörös túljelentkezés van, a helyiek közül is azokat veszik fel először, akiknek már bejelentett munkájuk van, helyi lakosok stb. stb. A magánovi pedig megfizethetetlen. Iskolába küldeni egy gyereket nyelvtudás nélkül pedig felér a gyerek életének megerőszakolásával :-((  Nem elég az, hogy a gyerekek úgyis könnyen tanulnak nyelveket, az iskolában az már nem elég, hogy konyhanyelven eltársalog, az iskolai anyag még a görög  anyanyelvű gyerekeknek is nehéz. Hiába ígérik, nem támogatják az idegen nyelvű gyerekeket, lemaradnak, egészen biztos, hogy osztályt fog ismételni,  a többi gyerek bántalmazza őket. Sok példát láttam erre a környezetemben. Nem értem, miért akarná egy szülő kitenni ennek a gyerekét, ami akár egy életre szóló nyomot is hagyhat a gyerekben, lelkileg sérül, az önbecsülésének annyi, a tanulással pedig gondjai lehetnek az elkövetkezendőkben. Csak azért, mert a kedves szülei odáig vannak meg vissza Görögországtól, és ezért mindent képesek feláldozni, csak hogy itt élhessenek?

2. Mikor kerültél Go-ba és hogyan?

1993-ban jöttem először nyaralni, már akkor beleszerettem az országba, aztán 1995 nyarán már úgy  jöttem ki egy barátnőmmel, hogy maradunk 2-3 hetet, de ha közben találunk munkát, akkor akár tovább is. Hát azóta is itt vagyok :-))

3. Hogyan írnád le röviden a vidéket/várost ahol élsz?

8 éve költöztünk ide Komotinibe, előtte 6 évet Thessalonikiben töltöttem, 1 évet Drámán. Nehéz volt megszokni a nagyváros nyüzsgése után a kisvárosi életet, de akkoriban született az első gyermekünk, és rájöttem, hogy a gyerekneveléshez a kisvárosi közeg mégiscsak megfelelőbb.
Komotini Thrákis régió "fővárosa", amúgy egy kedves, fiatalos kisváros, neves egyetemei és katonai bázisa is van, ezért pezsgő élet folyik itt. Érdekes egyvelege keletnek és nyugatnak, modern városrészekkel és hangulatos, frissen pörkölt kávéillatot árasztó keleties török negyedekkel.  A város lakosságának egy része muzulmán, a régi török uralomból itt maradt törökök leszármazottai. A hírhedt görög-török ellentét ellenére itt békésen megél egymás mellett a két nemzetiség, bár hangsúlyozom, egymás MELLETT, és nem nagyon vegyülnek egymással. Külön negyedekben élnek (bár egyre több régi muzulmán negyed kerül lebontásra, és a helyettük épülő modern lakótelepek lakossága már vegyes), külön üzleteik, iskoláik, szórakozóhelyeik vannak, és nyilván külön vallási központjaik. Komoly zavargásokról nem lehet hallani. A muszlim nők nagy része még ma is fejkendőt hord, az idősebbek pedig teljes csadort  (még nyáron a tengerbe is így mennek bele. Igaz, hogy a szokásos tengerpartjaik is általában külön vannak a görögökétől, de azért hébe-hóba mindenhol  lehet velük találkozni). A fiatalok körében érdekes viselet, amikor teljesen modern, szinte kihívó ruhákat hordanak, de a fejkendő - általában feltűnő, divatos színekben - elmaradhatatlan kellék. Ezzel akarják az identitásukat megőrizni, hiszen már Törökországban is csak elvétve lehet fejkendős nőket látni.
Vidéken általában jobban elkülönülnek a görögök és a muzulmánok, külön falvaik vannak.
A tengerpart közel van, kocsival kényelmesen egy negyedóra, a víz, a partok tiszták, rendezettek, nem felkapott turistaparadicsomok, inkább a helyiek által látogatott nyugodtabb helyek.
Mindent egybevetve most már szeretek itt élni, az emberek barátságosak, kedvesek, nem éreztetik velem, hogy külföldi vagyok, hiszen itt megszokott dolog a másság, elfogadják.

4.Mit szeretsz a görög életedben és mit nem?

Lásd: 8. kérdés, ott is kifejtettem bővebben. Ide most konkrétabban az én életemre lebontva: szeretem, hogy sokkal lazábbak az emberek, nincs akkora stressz, hajtás, idegeskedés az emberekben még akkor sem, ha amúgy stresszes, idegeskedő és hajtós az életük :-)) Mindig van idő egy kis baráti csevegésre, egy mosolyra, egy biztatásra, még akkor is, ha nehéz helyzetben vannak. Szeretem, hogy a görögök gyerekszeretők, akárhova, akármikor mehetek a gyerekekkel, senki sem fog kinézni, vagy megbotránkozni, ha hangoskodnak. Az itteni gyerekek  még akár éjfél után is kinn vannak, ha úgy alakul, senki nem akad fenn ezen. Mondjuk ez nem igazán tetszik, én szeretem, ha időben ágyban vannak a gyerekeim, nekik is jobb, nekem is, de ha úgy alakul, ezen sem kell stresszelnem, mert itt ez a természetes.
Amit nem szeretek, hogy bármennyire is jól beszélem a nyelvet, meg átvettem a görög szokásokat, viselkedési normákat, mégis mindig úgy érzem, hogy egy lépés hátrányban vagyok a "bennszülöttekkel" szemben, ha munkavállalásról, vagy bármiről szó van. Úgy érzem, az élet minden területén kétszer annyira kell bizonyítanom, mint ha otthon élnék, csak azért, hogy elhiggyék, én is érek annyit, mint bárki más, ez kétszer annyi energiával, fáradsággal jár, és néha bizony bosszantó.

5. Hogyan éled meg, hogy egy görög család tagja vagy? Dolgozol-e és ha igen mit, hol?

Szerencsés voltam a görög családommal, elsőre befogadtak, nem volt téma, hogy külföldi vagyok. Férjem munkájának köszönhetően nem is élünk hozzájuk túl közel, így nem befolyásolják sok mindenben az életünket, ahogy a görögök mondanák: "messze és szeretetben", vagyis addig könnyű jóban lenni valakivel, amíg messziről szerethetitek egymást :-))
Jelenleg nem dolgozom, itthon vagyok a legkisebb csemetémmel, de sokáig dolgoztam az idegenforgalom területén, valamint nyelviskolákban, ahol németet tanítottam. Imádtam csinálni, de az itteni ritmus már nem összeegyeztethető a családdal, főleg 3 gyerek mellett, így a jövőben valami másféle munka után kell néznem.

6.Miben mások a görög családi szokásaid most, mint otthon?

Igyekszem mindenből a legjobbakat átvenni, megtartani. Gyereknevelésben a görög nézeteket egy kicsit merevnek, régimódinak tartom, inkább az otthoni nevelési elvekkel értek egyet, ami sokszor kiváltja a görögök nemtetszését (megvan az a rossz szokásuk, hogy előszeretettel beleszólnak még az idegenek életébe is), de most már nem hagyom magam, hogy befolyásoljanak. Férjem szerencsére ebben teljesen partner. A görög nőknek van egy nagyon jó mondásuk: a férfi a fej a családban, de a nő a nyak, amelyik a fejet mozgatja (azt hiszem, ez a Bazinagy görög lagziban is elhangzott). Az a sztereotípia tehát, amely a görög férjeket a család megkérdőjelezhetetlen főnökének szeretné tudni, az én tapasztalataim szerint már nem létezik (ha létezett egyáltalán). Persze a régi görög családmodell is a múlté már, a nők emancipálódtak (néha talán túlságosan is), dolgoznak, szórakozni járnak, nyíltan kinyilatkoztatják a véleményüket, nincsenek alárendelve a férjnek, ahogyan azt sokan hiszik. Azt hiszem, a mi házasságunk is pont olyan, amilyen akár Magyarországon is lehetne,  nem látok semmiféle különbséget csak azért, mert itt élek, és görög a férjem.
Annyiból talán nehezebb, hogy nincsen mögöttem a szülői háttér, a nagyszülők a gyerekeimnek. Itt a legtöbb család számára a tágabb értelemben vett családdal való szoros kapcsolattartás is fontos része az életüknek, nekünk ez mindkét oldalról hiányzik. De mi már ezt szoktuk meg, ez a természetes számunkra.

7. Milyen szokásokat tartottál meg és miket vettél át?

Ebben is igyekszem mindenből a nekünk leginkább tetszőket összeegyeztetni. Aktuális téma most a karácsony, itt például nem tartják a szentestét úgy, mint otthon Magyarországon, családi körben, ajándékozással és közös családi vacsorával. Ezen a napon inkább a barátokkal járnak szórakozni a legtöbben. Nos, nekünk jobban tetszenek a magyar szokások, eszerint karácsonyozunk, akár itt vagyunk, akár otthon. Szilveszter pedig pont fordítva van, itt inkább az a családi ünnep, míg otthon a szórakozásé, ehhez úgy igazodunk, hogy ha itt vagyunk, akkor görög szokás szerint, ha pedig Magyarországon, akkor az ottaniak szerint ünneplünk.
A mi családunkban a Jézuska hozza karácsonykor az ajándékot, míg a görög gyerekeknek a Télapó, a mi Mikulásunkkal megegyező Szent Vaszilisz, december 31-én. Mikulás általában csak akkor jön hozzánk dec. 6-án, ha Magyarországon vagyunk.  Az adventi gyertyagyújtást is "honosítottam" nálunk, mert azt itt nem szoktak.
Húsvétkor inkább a görög szokások szerint ünneplünk, mivel hogy itt vagyunk, de szívesen hazamennék egyszer húsvétkor is, hogy a gyerekeim az ottani szokásokkal is megismerkedjenek. A locsolásról, és egyáltalán az otthoni szokásokról mindig mesélek nekik, még akkor is, ha egy-egy dolgot nem is veszünk át.

8. Mi az ami jobban tetszik itt és mi az ami otthonról hiányzik?

Ezt nehéz pár szóban, mondatban kifejteni, de igyekszem. Amit egyértelműen szeretek, az a meleg, a tenger, a sok napfény, még télen is (nem akarok senkit sokkolni, de miközben ezeket a sorokat írom, egész Európában esik a hó, és kemény fagyok vannak, itt pedig most este 10-kor is 20 (pluszban!) fok van! Ez mondjuk még itt is elég extrém dolog, de azért jólesik :-)) Szeretem a görög mentalitást, az élet szeretetét, még a nehéz helyzetben is, azt, hogy tudom, hogy segítenek egymáson a bajban, nem közömbösek. Lazán kezelik a szabályokat, ami jó is, meg rossz is, mert néha ugyan igencsak az ember idegeire tud ez menni, de valahol meg jó is, hogy nem olyan merevek.
Amit nem szeretek, az a bürokrácia, az "ej ráérünk arra még" szemlélet, a kosz, a szemét, a nemtörődömség, a természet tönkretétele, az, hogy sok mindenben még nagyon el vannak maradva, mentalitásban, technológiában, stb...
Otthonról egyértelműen hiányzik a családom, a rokonság, a barátaim, a megszokott utcák, házak, a hely, ahol felnőttem, na és persze sok étel, amit itt nem, vagy csak nehezen lehet kapni, pl, füstölt csülök, túró, túrórudi, vegeta, szaloncukor stb... Azért sok mindent már megtanultam valamivel helyettesíteni, ha igazi magyaros kaját akarok főzni :-))


9. Mennyiben változtatta meg a pénzügyi válság az életeteket?

Sajnos túlságosan is, alapjában rengett meg minden, amit eddig biztosnak hittünk, még férjem eddig megingathatatlannak tűnő állása felett is rezeg a léc... Én is már azt hittem, hogy célegyenesben vagyok egy biztos köztisztviselői állás felé, most pedig befagyasztották a felvételeket. És ez még csak a kezdet, mert az árak egyre csak mennek feljebb, a bérek meg lejjebb, a nevetségesség határáig.... ha lenne valakinek is kedve nevetni. Nem látjuk a jövőt, de mindig van kész B tervünk. Aki teheti, menekül innen. Mi is fontolgatjuk...

10. El tudod-e képzelni magad idősen is Go-ban vagy titkon arra vágysz, akkor hazaköltözhess?

Őszintén szólva nem szeretnék öregkoromban itt élni, bár addigra azt hiszem, már Magyarországon sem érezném otthon magam. Nem tudom, valószínűleg szeretnék majd a gyerekeim közelében lenni, ha tehetem, és ahol ők lesznek, ott leszek én is otthon. Persze csak ha ők is szeretnének a közelükben tudni :-S

11. A gyerekeidnek kívánod-e hogy ott tanuljanak és itt éljék le az életüket, vagy esetleg a válság miatt te is úgy gondolod, jobb ha máshol próbálnak szerencsét?

Nem tudom, remélem, mire a gyerekeim felnőnek, már jobb lesz a helyzet. Mivel hárman vannak (egyelőre, bár ez a válság miatt már lehet, hogy így is marad :-((  ), attól tartok, háromfelé fognak menni, így nehéz ezen már most gondolkodni. Önző módon örülnék neki persze, ha a közelemben maradnának mind, bármerre is legyen ez, de az a legfontosabb, hogy megtalálják a számításaikat az életben, és jó sorsuk legyen. Igyekszem úgy nevelni őket, hogy Magyarországot is mindig a második hazájuknak érezzék..

12. Követed-e a közéleti és politikai eseményeket Görögországban, vagy inkább az otthoniakat?

Igyekszem mindkét ország sorsával kapcsolatban képben lenni, de néha már annyira sok a rossz hír, hogy jobb lenne nem is tudni róla. Persze tudom, ez struccpolitika, nincs is értelme, hiszen úgyis a bőrünkön érezzük az események hatását.

13. Mit üzensz a Görögország "fan"-oknak?

Örüljenek neki, hogy az "ő Görögországuk" egy (vagy több) csodálatos nyaralás emlékeként él bennük, őrizzék meg ezt a kellemes élményt, mert turistaként tényleg a legszebb arcát tudja mutatni az ország, érdemes idejönni. De ne akarjanak itt élni, mert nagy csalódás érheti őket.

**************************************************

Köszönöm Krinyának a valóban nagyon tartalmas válaszait a kérdéseimre.