Az antropocentrikus tudományok lassú visszaszorulása, valamint a technológiai szakbarbárság előtörése miatt, megkeseredetten távozott az élők sorából, 97 éves korában, a francia filhellén akadémikus Jacqueline de Romilly.
Életét az ókori görög nyelv és kultúra tanulmányozásának szentelte, mert hitte, hogy ezek elemzése eljuttatja az emberi elmét a demokrácia és a szabadság fogalmainak a megértéséhez.
"Egy olyan boldog korban éltem, amikor a nőknek is megadatott a lehetőség, hogy hozzáférjenek az ógörög írásokhoz és megélhettem ezek tanulmányozásának a felvirágzását, a háború utáni időkben. Aztán eljött 1968 májusa és mindez megváltozott. Ma már azért kell harcolnunk, hogy ne tűnjenek el ezek az iskolai tananyagból. Az írásokkal való közvetlen kapcsolat megváltoztatja, csiszolja és felemeli az emberi lelket. Az antropocentrikus témák tanulmányozása elnézőbbé tesz, nagyvonalúbbá és fogékonnyá a világ szépségei iránt. Növelik emberségünket." ("La Croix", 2008.)
Jacqueline de Romilly sok férfikiváltságnak hitt tevékenységben volt női úttörő. Első női tanár a College de France-ban (1973) a "Görögország és a politikai, etikai gondolatvilág kialakulása" katedrán, első női akadémikus az " Ókori írások és szövegek" katedrán (1975). Második női akadémikus Margerit Giursenar után. Első női jelenlét az Ecole Normale-ban (1933) és első aki sikeresen megszerzi az Agregation diplomát (1936).
"Abban az előnyben van részem, hogy olyan generációhoz tartozom, melynek nőtagjai előtt megnyílt a lehetőség egyetemi katedrára lépni" ("Le Point", 2007)
Több mint 60 évig az ógörög írásoknak szentelte minden idejét, írván és tanítván Aiszkhülosz és Euripidész színházát, kedvencét Thuküdidészt, a Pelloponézoszi háborút. Mélyen behatolva a görög gondolat és eszmevilágba, alapértékek és fogalmak időbeni változását tanulmányozta az emberi kultúrák történetén keresztül, mint: Törvény, Igazság, Szabadság, Demokrácia, Egyszerűség.
Jacqueline de Romilly nem úgy tekintett az írásokra, mint egy halott nyelven íródott szövegre, hanem mint egy felbecsülhetetlen kincsre, melyből folytonosan újratölthető jelenünk értelme. Jellemző azon kinyilatkoztatása, miszerint több időt töltött Periklész és Aiszkhülosz társaságában, mint a korabeliekében.
Ez a kinyilatkoztatás, mely fényévekre áll az ízléstelen közhelyektől, mellyel indiferens görög politikusaink az ókori Görögország jelentőségét takarnák el, szomorúsággal vegyes meglepetéssel tölti el a modernkori görög iskola végzettjeit, akik többsége mint fölösleges, unalmas és nehéz magolást élte meg az ógörög tanítását az iskolapadban.
Jacqueline de Romilly, aki 1913-ban született és az I. világháborúban elvesztette apját és két nagybátyját, végigasszisztálhatta a 19. sz. csodálatos technikai vívmányainak a megszületését, de a század nagy katasztrófáit is, mindeközben pedig kitartóan haladt az őmaga által megszabott és vállalt úton.
Nem egy muzeológus volt ő, aki egy halott tudományt mentett meg az eltűnéstől és tartott mesterségesen életben, hanem egy lelkiekben és intellektuelben gazdag ember, aki azért harcolt, hogy ne feledhessük, a múlt nagy tanulságai mentőövként szolgálnak jelenünkben és jövőnkben.
(Spiros Giannaras cikke nyomán, kathimerini.gr, 21/12/2010)
Kapcsolódó téma-recenzióm:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kedves olvasó!
A megjegyzésed ellenőrzés után kerül ki a lapra. Köszönöm az észrevételed!