Betekintés egy görög család életébe - Joanna

Meglátogattuk Joannat egyik délelőtt, mikor vásárolni jártunk Istiéá-ban.
Én személy szerint nagyon szeretem őt. A férje az én férjem másodfokú unokatestvére, így rokonnak számítunk, a fiam J.-t nagynéninek szólítja és imádja. J. most 34 éves, de a nagyfiú már 16 éves. Érdekes sztorija van. J. egy kis faluban született és nőtt fel, egy nagyobb észak Éviai üdülőhelyhez közel. Az apjának halkonzervgyára van, no nehogy ezt úgy képzeljétek el, mint otthon azok a nagy régi böhöm szocialista gyárak, hanem inkább mint egy kisebb egységet.
Úgy működik, hogy halászoktól megvásárolják a halat, bizonyos fajtákat, majd ezeket füstölik és dobozolják. Nem használnak tartósítószert, csak a sót, a halakat olívaolajba teszik el. Nekünk mindig hoznak ajándékba, ha errefelé járnak, mi nagyon szeretjük lencse vagy csicseriborsó mellé fogyasztani ezeket. Mivel nem használnak tartósítószert, csak hűtőben lehet a dobozokat tárolni bizonyos ideig. Szóval ez a kis gyár elég bevételt biztosított J. apjának ahhoz, hogy a felesége ne dolgozzon, hanem a 3 gyerek felneveléséről gondoskodjon.
A másik kettő fiú, J. a legkisebb, ráadásul jóképű csaj volt mindig, így az apja rettenetesen féltette. Nem is akart neki más jövőt, minthogy féltő kezeiből egyenesen a férj féltő kezeibe adja át a lányát, amit J. el is fogadott. Soha nem szeretett tanulni, el sem végezte a líceumot, mióta az eszét tudja családot akart és csakis a családdal foglalkozni. Viszont az apja zsarnokoskodásba átcsapó őrült féltését nem bírta elviselni. Már 16 éves nagylány volt, amikor még mindig minden kimenetelkor az apja távolról követte, a kávézóban, ahol a barátnőivel volt, az apja egy távoli asztaltól figyelte az eseményeket. Ha bármilyen alkoholt fogyasztott, irtózatos volt a balhé. J.-nek annyira elege volt, hogy amikor azt mondták neki 17 évesen, hogy egy falunkbeli fiatalember érdeklődik iránta, rögtön igent mondott. Az első találkozás a szülők előtt zajlott, J.-nek fogalma sem volt, hogy néz ki a pasi.
Valószínűleg szerelem lehetett első látásra.
Azóta eltelt 17 év. A családhoz elmenni egy öröm. A valamikori mogorva, morózus és rosszindulatú férfi ma egy kezesbárány, jókedvű és mosolygós. Az asszonyka szebb mint valaha, a házuk ragyog, oda bármikor megyek, bejelentetlenül, mindig a legnagyobb rend, tisztaság és bőséges kaja fogad. A két kissrác kiegyensúlyozott, jól tanulnak és boldogok. Anyós, após kapcsolatok rendben. Tényleg hihetetlen.
Én imádok odamenni. Már ahogy belépek, boldogság önt el. Szeretem a patinás rendet, ahogy forog körülöttem, ahogy meghallgat, ahogy együtt nevetünk, ahogy mindig készít valamit mire odaérek, ahogy kávét készít nekem, ahogy mesélünk. Szeretek egyedül, csak a gyerekkel beugrani, ilyenkor kicsit asszonyosabbra foghatjuk a beszélgetést, kicsit anyós, kicsit sógornő, kicsit napi bajok, gyereknevelés témákkal, amiket nem lehet, mikor mindannyian együtt vagyunk.

Tegnapelőtt indulás előtt odatelefonáltam, egyrészt szóljak, én is szeretem ha ideszólnak, másrészt lássam, otthon lesz-e. A szokásos rend és tisztaság, nevetős asszonyka, feldobott és pihentetett a találkozás. Az külön öröm, hogy addig addig dumáltunk neki, amíg az idén rákapott az olvasásra is és most regényeket olvas ki pár nap alatt, míg azelőtt kézbe nem akart venni egy könyvet. Tökéletes példája a magával született intelligenciának, annak ellenére, hogy az általános műveltsége a béka segge alatt van. Soha nem tanult úri módon viselkedni, egyszerű család az övék, mégis annyira okosan intézi az életét, kapcsolatait, hogy én, jóval idősebb fejjel, példát vehetek róla. Tegnapelőtt muszakával, cake-l, babgulyással és tésztafelfújttal várt, persze ezek egyrésze amúgy-is meglettek volna a családnak, de a muszakát értem csapta össze, saját zöldségeskertjéből származó zöldségeiből, amiket mindig előre nagyon ügyesen lefagyaszt mélyhűtőbe.
Hatására ma nálunk is muszaka volt, amit majd valszeg holnap írok be a receptesblogomba.
Készítettem képeket J.-nél, most meghívlak benneteket, kukkantsatok bele egy egyszerű görög család életébe:)

A nappali egy része.A cikláment tőlem kapta, illetve a fiamtól:)

Mikor odaértem így sültek a finom dolgok a patyolat tiszta sütőben.

Hálószoba. Kislányos, amilyen J. a mai napig maradt. Ehhez hozzájön az is, ez a kedvenc szobája, hisz napi 12 órát szeret pihenni:)

Fiúk fiús dolgokkal:) Minden függöny, varrt takaró, J. keze által készült.

Jellegzetes fiúszoba-fal:)

J. a konyhában tevékenykedik:) Amit ő festett ki 5 évvel ezelőtt:)

Kellemes nyári kiülőhely.

Kertrészlet. A füvet azonban a férj nyírja.

Kis stúdió, ahol magyar vendégek is jártak. Igazi barátság alakult ki J.-vel a nyelvi akadályok ellenére. J. csak azért kezdett angolul tanulni, hogy debreceni vendégeivel tudja tartani a kapcsolatot utána is. A kis stúdió ötlete az én stúdiómtól származik:), rendezése, festése és minden egyéb, J. keze munkáját dicséri.

Nyári konyha. J. minden koszosabb konyhai munkát itt végez el és itt szoktunk sütögetni. Még a téli hónapokban is, ha jó az idő, itt végzi el a pancsolósabb munkákat. Ezt nagyon irigylem tőle, mert az én konyhám kemény használat alatt áll télen nyáron.

Kertrészlet.

És itt búcsúzunk J.-től és családjától:)