Ókori színházak

Jó lenne elmenni Epidauroszba megint, mindig elfog egy mélabús érzelgősség, mikor az epidauroszi aszklépionban sétálok.
Nekünk ma természetes, hogy szórakozásképpen elmegyünk egy színházba. Az ókori Görögországban az amfiteátrumként megépített színházak mind az aszklépionok részei voltak. Az aszklépionok a mai kórházaknak - szanatóriumoknak megfelelő helyek voltak, ahová a betegek gyógyulni mentek. Ágyak helyett különböző helyiségekben különféle tevékenységekkel foglalhatták el magukat, de főleg meditáltak és testüket-lelküket tisztították a lerakódásoktól. Ezeknek a folyamatoknak szerves részei voltak a színházakban játszódó darabok és főleg a tény, hogy ezek a darabok mind ókori görög nyelven íródtak, játszódtak. Az ókori és a modern görög nyelv is "tiszta" vagyis tisztán hangzó és jól elkülöníthető magánhangzókra alapuló nyelv (á-é-i-ó) mely szoros kapcsolatban van fizikai és spirituális létünkkel, a természettel, a dolgok eredeti jelentésével. A nyílt terepeken is harmonikusan hangzó görög nyelven való szavalás, beszéd, nyitott színházakban, jól kiszámolt akusztikai tulajdonságokkal rendelkező amfiteátrumokban, olyan pozitív rezgéseket hoz létre melyek nagyban hozzájárulhatnak az emberi lélek gyógyulási folyamatához.


A ma is használt ókori színházakban nem is szabadna más darabokat játszani mint Aiszkhülosz, Szophoklész és Euripidész darabjait, mert ezek a színházak ezek befogadására és eljátszására voltak megépítve. Epidauros, Dodonisz és Dionüszosz színházához nem talál más gondolat, más nyelv, más rezdület. Sajnos Epidaurosz fénye is meg fog kopni a globalizációhoz vezető úton..

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kedves olvasó!
A megjegyzésed ellenőrzés után kerül ki a lapra. Köszönöm az észrevételed!