Néptáncfesztivál

A frissen megalakult Rovies-i kulturális egyesület első néptáncfesztiválja.

Már tavaly is, és azelőtt is írtam arról, hogy március-áprilisban szoktak lenni a kulturális összeröffenések a vidéken. Általában a kirándulások és fesztiválok nagy része ilyenkor tavasszal van, eléggé mérgelődőm az iskolán is, mert húsvét után mindig sokat mennek-jönnek és majdnem nincs rendes tanulás. De most nem erről akarok írni, hanem arról, hogy megkezdődött a minden tavasszal lefolyó néptáncrendezvény, mely jól érzékelhetően bővül évről évre. Mikor mi ideköltöztünk, Limniben egyáltalán nem volt néptáncegyüttes, most meg nemcsak hogy van, felnőtt is és ifi is, de külföldre is mennek és sokat szerepelnek. A környező nagyobb településeken is létesültek az utóbbi években és így a mai rendezvény meglepően jó volt. Felléptek a mieink, vagyis a Limni-beli ifi csoport – a fiammal:), aztán az Edipszó-i gyerek és felnőttcsoport, a Mantoudi-i felnőttcsoport, a Psachna-i felnőttcsoport és végül a Rovies-i néptánccsoport, mely csak 1 éves és nincs egy férfi sem:) Én külön örültem annak, hogy nem a megszokott helyen, a Limni melletti Panagia templomnál volt, ami egy gyönyörű hely, nagy lombú fák alatt, de ilyenkor még hideg. A tavaly írtam a rendezvényről, majd megfagytunk, mindent magamra szedtem, ma meg gyönyörű napsütésben ültünk, jó melegben, sokkal kellemesebb volt. A Rovies településen lévő kosárpályán rendezték meg, ami nagyon nagy, mert egyben van egy műfüves focipályával, ahová székeket helyeztek. Utána büfé is volt, a Rovies-i csoport női tagjai készítettek kaját, holnap rajtunk a sor, mert Limniben lesz a második része.

A program hosszú volt, minden csoport 5-6 tánccal szerepelt, meglepően jól felkészülve, jó kedvvel és szép táncokkal.

Az első csoport az Edipszói gyerekcsoport volt, akik Pontos területéről mutattak be táncokat. Pontos a Fekete tenger menti görögök lakta vidékek összefogó neve, oda igyekeztek annak idején az Argonauták, Jászon vezetésével, az aranygyapjú báránybőr vissza-hozataláért. Az ottani görög tájszólás nagyon sok ógörög elemet megőrzött, több az ógörög szó, mint az újgörög, nem könnyű megérteni amit mondanak. A táncaik is kissé úgymond sötétebb színezetűek, nem igen láttam még kimondottan vidám Pontos-i táncot. Ez a kis srác eszméletlenül jól táncolt!

A második csoport a mieink voltak, akik a táncsorozatot az ismert és szeretett „Eviotissa” (éviai asszony) tánccal fejezték be, erre mindenkinek mozog a lába a székek alatt, annyira ritmusos és annyira szeretik (én is:)).

Lányaink:) Balról az első a fiam párja (a táncban:))

Ifi csoportunk.

A legszínesebb és legvidámabb viselet a Kerkyrai volt.

Kerkyra-i lány (a baloldali:))

Ez jellegzetes Kerkyra-i tánc (gyengébbek kedvéért: Corfu) és mivel a jón szigeteken sokkal több ideig voltak velenceiek, frankok, és ált. olasz és nyugati hódítók, ez a táncaikon is erősen érződik. Ez a tánc kimondottan a hajdani bécsi tánctermekben divatos figurákból, lépésekből állt és nagyon hangulatos volt.

Az Edipszói felnőttcsoport macedón táncokat mutatott be, ezek voltak a legnehezebbek a látottak közül, irtó komplikált lépéssorozataik voltak, csodáltam micsoda könnyedséggel csinálták. A végére alaposan leizzadt mindenki. A macedón táncok mind fúvós hangszerre mentek.

Utána jöttek a Mantoudi-ak, na ők jellegzetes Szarakacaneiko táncokat mutattak be, ezek Görögország északi, oláhok lakta hegyvidékeiről valók, a viseletük a parlament előtt álló katonákról már ismert 400 hajtású szoknyás viselet és bojtos hegyesorrú cipő. Különféle táncokat mutattak be, előszeretettel inkább akrobata elemekkel díszítetteket, a képeken lehet látni.

Utánuk a Psachna-beliek egy nagyon szeretett és jellegzetes táncot, a „balos”-t járták el többek között, ebben is vannak vidám és akrobata elemek, mert egy fiatal férfi végigudvarolja tánclépésekkel az egész sor asszonyt és minden váltásnál különféle virtuóz elemeket mutat be, nagyon ügyesen csinálták, le a kalappal.

És végül az estet még a büfé megrohanása előtt a Rovies-i asszonyok zárták, de róluk nem teszek fel képet, mert csak 3 lett és nem jók.
Nagyon nagyon élvezetes és kellemes délután volt, igazán minőségi rendezvénnyel, csak gratulálni lehet mert igazán itt a mi vidékünkön nem könnyű valami normálisat összehozni, sok a nehézség.

Hangulatrontónak: a tanügyben dolgozók ma megkapták az első csökkentett fizetésüket. Egyik ismerősünk, aki óvónő a Limni-beli állami oviban 180 eur-l kapott kevesebbet. Gondolom ott ahol mindketten a tanügyben dolgoznak, ezen nem tudnak olyan könnyen túllépni:(

Ezeket már csak egyre több táncolással lehet túlvészelni!:)

Kallikratész terv

Így hívják azt a tervet aminek értelmében az egész közigazgatási rendszer meg fog változni. Hogyan? Hát csökkentve mindent.
Eddig Görögország régiókra (periferia), prefektúrákra (nomarhia), azokon belül pedig autonóm közigazgatási területekre (dhmos) volt osztva. Ezekből volt jó pár, pl. 57 prefektúra volt eddig (és nem 54 ahogyan a Wikipedia írja) és 19 területi régió, melyekből a Kalikratész most csinált 13 állami és 13 "airetes" perifériát. A 910 dhmosból és 124 községi közigazgatásból most lett 333-343 dhmos.

Ami Éviát érinti, április 28-n hivatalosan bemutatták az új közigazgatási térképünket.

Évia-szigetére Románián, Bulgárián keresztül - Görögország - 2010 (részlet)

Ez a részlet eviasziget.hu vendégem beszámolójából van, mely egészében az Útikalauz-ban olvasható.

A Görögországi részt jelentetem meg itt is.

. . . . . . . . .

A bolgár-görög határ unióhoz méltón problémamentes.

A pályán Thesszaloniki előtt és után is fizető kapukba botlottunk, ahol elkértek 1-2 eurót.

Spetses sziget

3 napos iskola-kiránduláson voltunk a Pelloponéz félszigeten, 2 éjszakás bázissal Porto Cheliben. Innen sok minden könnyen elérhető, ezért láttunk mi is sokat. A második napon Hydra szigetéről visszafele behajóztunk Spetses kikötőjébe.

Spetses nagyon közel van a szárazföldhöz, de Hydrához is. Teljesen Hydra ellentéte, egy zöld, fákkal borított, tojás alakú sziget 4.100 lakossal. Míg Hydrán alig akad termőföld, Spetsesen mindig is virágzott a földművelés. Helyi termékeik az olíva, olaj, gabona, szőlő, mandula, füge.

A sziget az Argoliszi öböl bejáratának a jobb oldalán helyezkedik el és mindig fontos stratégiai célpont volt mindenkinek, aki a Pelloponéz félszigetre áhítozott. 3 kis sziget tartozik önkormányzatához: Spetsopula, Szent János és Mikro Burbulo szigetek. Az első ezekből a híres Niarchosz család tulajdonában van.
A szigetről az ókorban Strabon „Pitionissos” néven ír, ez fákkal borítottat jelent. A mai neve a középkori hajósoktól ered. Történelme nagyon hasonló a többi görög szigetéhez, már a kora ókorban lakták, aztán az újkorban pedig Bizánc után latin uralom alá kerül, 1220-1460 között velenceiek uralták, valószínűleg tőlük kapta mai nevét. Érdekesség hogy a XVII. sz-ban nagyjára idemenekült albánok lakták. Spetses katasztrófája az 1770-s orosz-török háború után következik be, amikor is az oroszok oldalán való részvétel miatt török támadás éri. Aztán az 1774-s békekötés után megépítik a mai Spetses várost. De Spetses legfontosabb szerepe, amivel örökre beírta magát a történelembe, az 1821-s felszabadító harcokban való részvétele. És itt megemlítem Bubulinát, akinek a történetét egy külön beírásban mondom el.

Valamikor gyerekkoromban az unokatestvérem és én egymást Bubulináztuk, valami nagyon jópofának tűnt a név, igaziból nem is tudtuk ki és mi volt, ha volt is valaha valaki ezzel a névvel. Az, hogy Kolozsvár egyik utcáját így nevezték, nem késztetett egyáltalán gondolkodásra, de nem is keltette fel a kíváncsiságomat. Sok évvel utána tudtam meg, hogy bizony Bubulina egy élő legenda volt, Görögország egyik legnagyobb női alakja, az egyetlen nő a hajóstörténelemben, aki az admirális címet bírja. Története annyira lenyűgözött, hogy képe itt van az íróasztalomon, és ha gyengének érzem magam valamilyen feladat elvégzésére, csendes tanácsot kérek tőle.

Jöjjön egyelőre pár Spetses kép:

Hydra felől érkezve Spetses szigetére.

A kikötőből.

Ezek nem annyira keskenyek, sem meredekek mint a Hydra-i utcácskák, itt szamarak sincsenek, csak lovas szekerek:)

És mivel már fáradtak voltunk és nem készült sok kép, íme néhány Spetses kép a greecephotos.gr-ról.

A Bubulina múzeumról és névadójáról egy másik beírásban írok..

Hydra sziget

Iskolakirándulásunk 2. napja, első célpont: HYDRA szigete.

Nikos Hatzikiriakou Gkikas képe

Így látta Hydrát Giannis Stavrou

Hydra egy csodálatos sziget. Teljesen kopár, de aki azt szeretné látni amit valamelyik filmben megcsodált, bármelyikben, az ide jöjjön. Itt minden van ami egy idegen turista görög álmát képezheti: vakítóan fehér, hagyományos stílusban épült házak, olyan szűk kis utcák, hogy 2 ember egymás mellett alig fér el, ragyogó napsütés, festői tájak és minden ami a mai fogyasztói társadalomban abszolút nélkülözhetetlen egy halom drága és kevésbé drága boltban. És jófajta külföldi turisták. Sokan. Minden évszakban.

A gyerekek a hajóorrban ültek, felhős nap volt, így is leégett a lábuk ott ahol a rövidnadrágból kilátszott a bőr.

Nevét az ókorban kapta, mivel rengeteg édes vizű forrás volt itt. Ógörögül a víz: YDOR, innen lett aztán az YDRA elnevezés. Már a kőkorszaktól lakott volt egészen napjainkig. A perzsa háborúk idején érkezett ide sok menekült. Az ókorban fontos gazdasági csomópont volt, mely összekötötte a Pelloponéz félszigetet az Égei tenger szigeteivel. Aztán több település és nép tulajdonába került: Ermioni, Troizina, rómaiak, velenceiek majd a török kezébe.

Ez a sziget, az egyik leglátogatottabb Görögországban lassan 100 éve. Talán a legisleglátogatottabb, még most is. Ezt nemcsak festőien romantikus mivoltának köszönheti, hanem annak a ténynek, hogy Athéntól csak egy ugrásnyira van. És úgy ahogy Porto Cheli magához vonzotta a gazdagokat, Hydra magához vonzotta és vonzza a görög és külföldi intellektueleket, főleg a festőket, művészeket. Nem csoda, hogy az Athéni Szépművészeti Egyetemnek is van itt egy részlege. Az ismert festők közül Pablo Picasso és Marc Chagall is megörökítették vásznukon a sziget jellegzetes formáit, tájait, épületeit. De a filmművészet sem kerülte el: az 1950-s évtized vége felé itt forgatták „A delfin és a gyermek” c. filmet, Sofia Loren főszereplésében.

Ez a turistahajó telis-tele volt, özönlöttek kifele az emberek. A kikötőbe pedig eszméletlen gyorsasággal mentek-jöttek a mindenféle méretű hajók, bárkák, csónaktaxik.

Ágyúcsövek merednek a tenger irányába. Mind frissen festettek, kiváló állapotban.

Célpont beállítva!

A Hydrára érkező látogatók zöme alig távolodik el a kikötőtől, ezért minden érdekes és fontos ennek a közelségébe tömörült. Ahogy a hajóról leszállunk, első pillantásra észrevenni a várat, a nagy terasszal aminek széléről a mindig frissen festett fekete ágyúcsövek merednek a nyílt tengerre, a terméskőből épített szélmalmokat, a vakítóan fehér épületeket, a szűk sikátorokat, a szamarakat. Igen, a szamarakat, ugyanis Hydrán nincsen személygépkocsi, de motorral és biciklivel sem szabad közlekedni, csak szamárháton. Akinek feneke nem fér fel a szamárhátra, az gyalog vághat neki a felfele kanyargó utcácskáknak, ha többet is szeretne látni a kikötőből. Megsúgom azonban, én sem vagyok egy kis ember, és elbírt a szamár 20 kerek percig!
Miközben bámészkodtam és videóztam a kényelmetlen kocogás közepette (megfájdult a derekam), megfigyelhettem azt is, micsoda rendszer van arra kidolgozva, hogy az elpottyantott szamárkaki percekig se maradjon az utcácskákon. Na ugye, erre senki nem gondolt volna! Hát bizony egy gond ez is! Olyan szűkek az utcák, ha tele lennének még terjedelmes szamárürülékkel, nem lehetne járni! Így minden szamártulajdonosnak kötelessége felszedni az ürüléket. És ha valaki mégis otthagyja, vagy nem veszi észre, akkor sincs gond, mert van egy felügyelő, aki az utcákat járja és ahol talál valamit, oda walky-talkyn küldi a takarítószemélyzetet. Hogy milyen jól működik ez, legalábbis nyáron, azt onnan láthattam, hogy sehol de sehol nem volt semmi az úton, amibe kellemetlen lett volna belelépni.

Nem volt könnyű a szamárhátról normális fotót készíteni.

Hihetetlenül szűk egy-egy utcácska.

Sok a növény.

Érdemes meglátogatni a történelmi múzeumot, ez is a kikötőben van, mi is jártunk benne. Nagyon szépen kialakított és gazdag múzeum, főleg a görög szabadságharccal kapcsolatos tárgyakkal, nagyon profi idegenvezetést is kaptunk, teljesen elérzékenyültem mindenen amit láttam és hallottam. Aprólékosan megalkotott hajómaketteket lehet itt megcsodálni. Fontos a tény, hogy Hydra nagy tengerészeti hatalom volt mindig. Az 1821-s szabadságharc idején 186 hajóból álló hajóhaddal rendelkezett. Több híres történelmi személyiség származik a szigetről, a legfontosabb közülük a hős Miaulis tengerészkapitány, kinek tiszteletére minden év júniusának 3. hétvégéjén előadásokat rendeznek. A szigeten ma is működik Tengerészeti Akadémia.

Tengerészeti múzeum. Fotózni tilos :)

A 2.700 lakosú szigeten 300 templom és 5 kolostor van. Mivel a földje teljesen terméketlen ezért a lakosság halászattal és a turizmussal foglalkozik. Nem csoda, ha a turista nem távozik innen elégedetlenül.

Váratlanul egy szélesebb utcára is leltünk.

Viszlát Hydra!

Hydra marad, következő úti cél: Spetses.

Porto Cheli

Iskolai kirándulásunk két éjszakáját  Porto Cheli-ben töltöttük, a Nautica Bay hotelben. Fáradtan érkeztünk meg, de ez nem akadályozta meg a görög szülőket és gyerekeket, hogy a check-in és egy frissítő zuhany után ne gyülekezzenek totál frissen a busz előtt. A hotel a központi résztől 1 km-re volt, és ugyan az út odáig tele van hotelekkel, üzletekkel, bámulni valóval, azért arra már fáradt volt a banda, hogy oda és vissza legyalogolja a távot. Beültünk a központi részen egy főleg sülteket árusító kis tavernába, ahol degeszre kajáltuk magunkat. Az én fiam a többi görög gyerekhez képest túl „európai”, mert nem bírja a tavernákban való éjszakázást, főleg egy ilyen nagy út után teljesen kidőlt. 11 körül ráfeküdt a karjaira az asztalnál és a kislányok unszolása ellenére csak fonnyadozott, amin eléggé bosszankodtam, de hát ez van. Kb. éjjel 1-re értünk vissza a hotelbe, ahol a fiam átment más 3 sráccal aludni, mert úgy voltak beosztva a gyerekek, hogy egymással aludjanak 3 és 4 ágyas szobákban. Én pont mellettük voltam és elalvás előtt még hallottam, hogy zajongtak. Másnap kiderült, hogy a fiam éjjel 2-ig bírta, hja persze felébredt mikor hancúrozni kellett, a másik kettő még utána is eldumált egy ideig.
Reggel a pompás kilátásban gyönyörködhettünk amíg reggeliztünk, majd elindultunk a napi hajótúránkra Hydra és Spetses szigetére.

A mai beírásomban csak egész röviden Porto Cheli-ről írok, ahol a szállásunk volt. A település amint már említettem, a görögök körében egyike a legismertebb üdülőhelyeknek. Egy teljesen védett és zárt öbölbe épült, 84 km-re Nafpliótól és 175 km-re Athéntól. Srégen szemben vele található Spetses szigete, de innen nagyon könnyen látogatható Hydra, Poros, Epidaurosz, Troizina, Ermioni, Galatas, szóval nagyon jó helyen fekszik. Turisztikailag is teljesen ki van épülve, itt minden megtalálható, a nagy szervezett strandokon kívül rengeteg kis öböl, amiket kocsival vagy tengeri taxival fel lehet keresni.
Porto Cheli hírnevét nem csak természeti adottságainak köszönheti, hanem főleg annak, hogy itt találhatók az ókori Halieis város romjai. Az ókori akropolisz romjai ma is láthatóak, ezenkívül a várost körbe körbe védő fal egy része és az Apollón naosz is, melyek a tenger alatt vannak. A várost körülvevő falon legalább 5 kapun lehetett keresztülmenni, az utcák jól megtervezett rendszer szerint szelték a települést keresztül kasul és több népi fürdő nyomait is megtalálták. Az ásatásokat 1960 és 1970 között végezték főleg, és mivel amerikai tudósok is dolgoztak itt, a hely egyre ismertebb és népszerűbb lett. Elkezdődött lassan de biztosan az építkezés, egyre több lakóházat, de főleg villákat húztak fel, mindezek ellenére a településnek sikerült megőriznie eredeti halászfalu jellegét.

Ma Görögország felső tízezrének sok képviselője rendelkezik villával a Porto Cheli körüli öblökben, a hely erről is híres. Rengeteg a magánöböl, illetve olyan öblök melyek fölött magánterületek húzódnak, így azokat csak az ott járó hajókból, csónakokból lehet megcsodálni. Porto Cheli repülőtere is magánkézben van, a hozzá tartozó villával együtt és csak az illető család, illetve barátaik, rokonaik repülőgépei landolnak itt. Ahogy a hajóval a szigetek felé tartottunk, egymás után mutogatták a villákat és mondták a neveket, melyik kié, én most nem sorolom fel nektek, számotokra nem annyira érdekes a név, elég a tény mondjuk érdekességnek, hogy a gazdagok szeretik Porto Chelit.

A mai képek nagy része ilyen kis magánöblök és villák gyűjteménye, amiket a szigetekre tartó úton fényképeztem.

Hotelünk, a Nautica Bay.

A Porto Cheli öböl, szemben Spetses szigete, mi először a szárazföld és Spetses között elhajóztunk Hydrára és csak visszafele álltunk meg Spetses-n. Ezt a fotót a starvision.gr-től vettem kölcsön, ugye aznap nem tudtam az öböl fölé repülni :)

Porto Cheli kikötője, távolodunk.

Kifele a Porto Cheli öbölből. Katonák a tengerben.

Forgalmas öböl ez, ki-be járnak a csónakok, kisebb hajók.

Kifele haladva az öbölből, a bal oldalunkon, a rengeteg kisebb öbölben egymást váltogatják a szebbnél szebb villák.

Egy nagyobb hotel előtti strand, sétacsónak.

Csak egyik a sok magánstrand közül..

Természetes fürdőmedence.

Szívesen lennék itt vendég :)

Halászhajóval találkoztunk melyet izgatott sirályok hada követett. Előttünk a cél: Hydra szigete.

Poros

Minden évben május végén vannak az iskolai kirándulások, pontosabban május utolsó 3-4 napjában vagy június első napjaiban. Ekkor az egész országban mindenfele  „rohangálnak” a diákokkal tömött buszok. Az általános iskola 1-5 osztályában 1 napos utakat szerveznek, 6-11-ben 3 naposakat, aztán hab a tortán a 12. osztály végén egy nagy 5 napos út, amikre általában mindenki egész életében emlékszik, nem nehéz elképzelni, hogyan telik. A diákok kasszát létesítenek és egész évben gyűjtögetnek ezekre az utakra.
Mi az idén 3 napos kiránduláson voltunk, és a csodálatos és öröktrendi Porto Cheli-ben volt a szállásunk. A 3 nap alatt több helyet meglátogattunk, az első, még Porto Cheli-re való érkezésünk előtt, Poros szigete volt.

Poros a Saroniki öbölben fekszik, pont Athénnal szemben, Aigina szigete mögött. Ide Athénból folyton vannak szervezett utak, de gyorshajók is naponta többször Pireuszból. Nagyon közel van a szárazföldhöz, pontosabban a Pelloponéz félsziget keleti, vastag ujjának a végében lévő Ermioni-hoz és Galatas-hoz. Nekünk Évia északi részéből ideérni busszal nagyon sok időbe telt...

Poros szigetére Ermioni-ból mentünk át, 10 perc az út, de mi először végighajókáztunk körbe körbe a sziget körül, majd kikötöttünk „kávézni”. A görög szülők le is huppantak az első kávézó székeibe, mi a fiammal megmásztuk a sziget legmagasabb pontját, ahol egy rendezetlen kis bekerített területen van az 1927-ben épült óratorony, mely Poros viszonyítási pontja és jelképe. Ahhoz képest jobban is rendben tarthatnák. Ettől eltekintve a sziget rendezett és tiszta. A turisztikai infrastruktúrája tökéletes, de ez nem meglepő, hisz a 60-s évek nagy vígjátékainak örökös színhelye volt a sziget, nincs olyan film ebből a korszakból, melyben ne Porosra mennének nyaralni vagy hétvégi kiruccanásra. Így hát nekem sem volt teljesen ismeretlen a táj, igaz mára az arculata jócskán megváltozott. Lépten nyomon kávézók és tavernák, nagyon hangulatos kis utcácskák, jobbára minden épület neoklasszikus stílusban épült. Ebből is ráérezni Poros fontos szerepére nemcsak a görögök történelmében, de a mindenkori jet-set életében is. A sok szép épület között érdemes megemlítenem Dragumis író villáját, ő a Nobel díjas Seferis apósa volt. Ebben a villában írta Seferis műveit, pl. a „Hattyúk” c. elbeszélését. Nekünk ismerősebben hangzó nevek is kapcsolatba hozandók a szigettel, mint pl. Henry Miller, P. Mayne, G. Millar, Durell, aki azt írta Porosról: „ez a legszebb hely ahol életemben jártam”. A mai haditengerészet épülete Ottó király első lakhelye volt.

Az ókorban Poros tk. 2 szigetből állt, ezek a Sfairia és a Kalavria szigetek voltak. A Kalavria sziget a nagyobb és zöldebb, erdőkkel borított, míg a Sfairia egy vulkanikus sziklatömb. Kalavria Apollón istennek volt ajándékozva a monda szerint, aki aztán Delphoi-ért cserébe lemondott róla Poszeidon javára. Így épült ide egy Poszeidon naosz i.e.520-ban, melynek maradványai ma is látogathatóak. A dór stílusban épült templom közelében két ókori település nyomaira is bukkantak. I.e. 322-ben ezt a templomot választotta a Fülöp által hajszolt Démoszthenész, hogy ciánpohárba fojtsa az életét. A naosz nevéhez fűződik még a Kalavriai Amfiktiónia politikai szövetség léte is, melynek tagjai 7 város voltak: Ermioni, Epidaurosz, Aigina, Prasies, Athén és Orhomenosz. A Cavos Vasilis helyén nemrég bronzkori település nyomait is felfedezték.

A modern kori történelemben is neves események tanúi lehetett a sziget. Az 1821-s szabadságharc után, 1827 ápr 15 és jún 16 között itt volt a görög kormány székhelye. Majd 1828-ban a 3 nagyhatalom, aki Görögország sorsáról döntött, Porosi asztalon húzogatta be az első független görög állam határvonalait (hogy emlékeztet engem ez egy másik államban, egy másik asztalon való határvonalak húzogatására, mely az én sorsom is eldöntötte...). Porosból indult a hajóhad a híres Navarinó-i ütközetbe (nagyszerű alakítása volt Gregory Pecknek a Navarino ágyúi c., nagy gyerekkori kedvenc- filmemben). 1830-ban Poros lett a független görög állam első tengerészeti bázisa. 1831-ben, a görög polgárháborúban, az itt állomásozó görög tengerészeti hadi-erő nagy részét felrobbantották.
Ez csak egy kis vázlatos bemutatása volt a szigetnek, sokkal érdekesebb volt már fáradtságunk ellenére is a kis utcákon való séta, bámészkodás. Estefele innen indultunk tovább Porto Chelibe, ahol a következő 2 éjszakát töltöttük.