Hydra sziget

Iskolakirándulásunk 2. napja, első célpont: HYDRA szigete.

Nikos Hatzikiriakou Gkikas képe

Így látta Hydrát Giannis Stavrou

Hydra egy csodálatos sziget. Teljesen kopár, de aki azt szeretné látni amit valamelyik filmben megcsodált, bármelyikben, az ide jöjjön. Itt minden van ami egy idegen turista görög álmát képezheti: vakítóan fehér, hagyományos stílusban épült házak, olyan szűk kis utcák, hogy 2 ember egymás mellett alig fér el, ragyogó napsütés, festői tájak és minden ami a mai fogyasztói társadalomban abszolút nélkülözhetetlen egy halom drága és kevésbé drága boltban. És jófajta külföldi turisták. Sokan. Minden évszakban.

A gyerekek a hajóorrban ültek, felhős nap volt, így is leégett a lábuk ott ahol a rövidnadrágból kilátszott a bőr.

Nevét az ókorban kapta, mivel rengeteg édes vizű forrás volt itt. Ógörögül a víz: YDOR, innen lett aztán az YDRA elnevezés. Már a kőkorszaktól lakott volt egészen napjainkig. A perzsa háborúk idején érkezett ide sok menekült. Az ókorban fontos gazdasági csomópont volt, mely összekötötte a Pelloponéz félszigetet az Égei tenger szigeteivel. Aztán több település és nép tulajdonába került: Ermioni, Troizina, rómaiak, velenceiek majd a török kezébe.

Ez a sziget, az egyik leglátogatottabb Görögországban lassan 100 éve. Talán a legisleglátogatottabb, még most is. Ezt nemcsak festőien romantikus mivoltának köszönheti, hanem annak a ténynek, hogy Athéntól csak egy ugrásnyira van. És úgy ahogy Porto Cheli magához vonzotta a gazdagokat, Hydra magához vonzotta és vonzza a görög és külföldi intellektueleket, főleg a festőket, művészeket. Nem csoda, hogy az Athéni Szépművészeti Egyetemnek is van itt egy részlege. Az ismert festők közül Pablo Picasso és Marc Chagall is megörökítették vásznukon a sziget jellegzetes formáit, tájait, épületeit. De a filmművészet sem kerülte el: az 1950-s évtized vége felé itt forgatták „A delfin és a gyermek” c. filmet, Sofia Loren főszereplésében.

Ez a turistahajó telis-tele volt, özönlöttek kifele az emberek. A kikötőbe pedig eszméletlen gyorsasággal mentek-jöttek a mindenféle méretű hajók, bárkák, csónaktaxik.

Ágyúcsövek merednek a tenger irányába. Mind frissen festettek, kiváló állapotban.

Célpont beállítva!

A Hydrára érkező látogatók zöme alig távolodik el a kikötőtől, ezért minden érdekes és fontos ennek a közelségébe tömörült. Ahogy a hajóról leszállunk, első pillantásra észrevenni a várat, a nagy terasszal aminek széléről a mindig frissen festett fekete ágyúcsövek merednek a nyílt tengerre, a terméskőből épített szélmalmokat, a vakítóan fehér épületeket, a szűk sikátorokat, a szamarakat. Igen, a szamarakat, ugyanis Hydrán nincsen személygépkocsi, de motorral és biciklivel sem szabad közlekedni, csak szamárháton. Akinek feneke nem fér fel a szamárhátra, az gyalog vághat neki a felfele kanyargó utcácskáknak, ha többet is szeretne látni a kikötőből. Megsúgom azonban, én sem vagyok egy kis ember, és elbírt a szamár 20 kerek percig!
Miközben bámészkodtam és videóztam a kényelmetlen kocogás közepette (megfájdult a derekam), megfigyelhettem azt is, micsoda rendszer van arra kidolgozva, hogy az elpottyantott szamárkaki percekig se maradjon az utcácskákon. Na ugye, erre senki nem gondolt volna! Hát bizony egy gond ez is! Olyan szűkek az utcák, ha tele lennének még terjedelmes szamárürülékkel, nem lehetne járni! Így minden szamártulajdonosnak kötelessége felszedni az ürüléket. És ha valaki mégis otthagyja, vagy nem veszi észre, akkor sincs gond, mert van egy felügyelő, aki az utcákat járja és ahol talál valamit, oda walky-talkyn küldi a takarítószemélyzetet. Hogy milyen jól működik ez, legalábbis nyáron, azt onnan láthattam, hogy sehol de sehol nem volt semmi az úton, amibe kellemetlen lett volna belelépni.

Nem volt könnyű a szamárhátról normális fotót készíteni.

Hihetetlenül szűk egy-egy utcácska.

Sok a növény.

Érdemes meglátogatni a történelmi múzeumot, ez is a kikötőben van, mi is jártunk benne. Nagyon szépen kialakított és gazdag múzeum, főleg a görög szabadságharccal kapcsolatos tárgyakkal, nagyon profi idegenvezetést is kaptunk, teljesen elérzékenyültem mindenen amit láttam és hallottam. Aprólékosan megalkotott hajómaketteket lehet itt megcsodálni. Fontos a tény, hogy Hydra nagy tengerészeti hatalom volt mindig. Az 1821-s szabadságharc idején 186 hajóból álló hajóhaddal rendelkezett. Több híres történelmi személyiség származik a szigetről, a legfontosabb közülük a hős Miaulis tengerészkapitány, kinek tiszteletére minden év júniusának 3. hétvégéjén előadásokat rendeznek. A szigeten ma is működik Tengerészeti Akadémia.

Tengerészeti múzeum. Fotózni tilos :)

A 2.700 lakosú szigeten 300 templom és 5 kolostor van. Mivel a földje teljesen terméketlen ezért a lakosság halászattal és a turizmussal foglalkozik. Nem csoda, ha a turista nem távozik innen elégedetlenül.