Porto Cheli

Iskolai kirándulásunk két éjszakáját Porto Cheli-ben töltöttük, a Nautica Bay hotelben. Fáradtan érkeztünk meg, de ez nem akadályozta meg a görög szülőket és gyerekeket, hogy a check-in és egy frissítő zuhany után ne gyülekezzenek totál frissen a busz előtt. A hotel a központi résztől 1 km-re volt, és ugyan az út odáig tele van hotelekkel, üzletekkel, bámulni valóval, azért arra már fáradt volt a banda, hogy oda és vissza legyalogolja a távot. Beültünk a központi részen egy főleg sülteket árusító kis tavernába, ahol degeszre kajáltuk magunkat. Az én fiam a többi görög gyerekhez képest túl „európai”, mert nem bírja a tavernákban való éjszakázást, főleg egy ilyen nagy út után teljesen kidőlt. 11 körül ráfeküdt a karjaira az asztalnál és a kislányok unszolása ellenére csak fonnyadozott, amin eléggé bosszankodtam, de hát ez van. Kb. éjjel 1-re értünk vissza a hotelbe, ahol a fiam átment más 3 sráccal aludni, mert úgy voltak beosztva a gyerekek, hogy egymással aludjanak 3 és 4 ágyas szobákban. Én pont mellettük voltam és elalvás előtt még hallottam, hogy zajongtak. Másnap kiderült, hogy a fiam éjjel 2-ig bírta, hja persze felébredt mikor hancúrozni kellett, a másik kettő még utána is eldumált egy ideig.
Reggel a pompás kilátásban gyönyörködhettünk amíg reggeliztünk, majd elindultunk a napi hajótúránkra Hydra és Spetses szigetére.

A mai beírásomban csak egész röviden Porto Cheli-ről írok, ahol a szállásunk volt. A település amint már említettem, a görögök körében egyike a legismertebb üdülőhelyeknek. Egy teljesen védett és zárt öbölbe épült, 84 km-re Nafpliótól és 175 km-re Athéntól. Srégen szemben vele található Spetses szigete, de innen nagyon könnyen látogatható Hydra, Poros, Epidaurosz, Troizina, Ermioni, Galatas, szóval nagyon jó helyen fekszik. Turisztikailag is teljesen ki van épülve, itt minden megtalálható, a nagy szervezett strandokon kívül rengeteg kis öböl, amiket kocsival vagy tengeri taxival fel lehet keresni.
Porto Cheli hírnevét nem csak természeti adottságainak köszönheti, hanem főleg annak, hogy itt találhatók az ókori Halieis város romjai. Az ókori akropolisz romjai ma is láthatóak, ezenkívül a várost körbe körbe védő fal egy része és az Apollón naosz is, melyek a tenger alatt vannak. A várost körülvevő falon legalább 5 kapun lehetett keresztülmenni, az utcák jól megtervezett rendszer szerint szelték a települést keresztül kasul és több népi fürdő nyomait is megtalálták. Az ásatásokat 1960 és 1970 között végezték főleg, és mivel amerikai tudósok is dolgoztak itt, a hely egyre ismertebb és népszerűbb lett. Elkezdődött lassan de biztosan az építkezés, egyre több lakóházat, de főleg villákat húztak fel, mindezek ellenére a településnek sikerült megőriznie eredeti halászfalu jellegét.

Ma Görögország felső tízezrének sok képviselője rendelkezik villával a Porto Cheli körüli öblökben, a hely erről is híres. Rengeteg a magánöböl, illetve olyan öblök melyek fölött magánterületek húzódnak, így azokat csak az ott járó hajókból, csónakokból lehet megcsodálni. Porto Cheli repülőtere is magánkézben van, a hozzá tartozó villával együtt és csak az illető család, illetve barátaik, rokonaik repülőgépei landolnak itt. Ahogy a hajóval a szigetek felé tartottunk, egymás után mutogatták a villákat és mondták a neveket, melyik kié, én most nem sorolom fel nektek, számotokra nem annyira érdekes a név, elég a tény mondjuk érdekességnek, hogy a gazdagok szeretik Porto Chelit.

A mai képek nagy része ilyen kis magánöblök és villák gyűjteménye, amiket a szigetekre tartó úton fényképeztem.

Hotelünk, a Nautica Bay.

A Porto Cheli öböl, szemben Spetses szigete, mi először a szárazföld és Spetses között elhajóztunk Hydrára és csak visszafele álltunk meg Spetses-n. Ezt a fotót a starvision.gr-től vettem kölcsön, ugye aznap nem tudtam az öböl fölé repülni :)