Nem akarnék senkit megsérteni az eddigi résztvevők közül, de nem is tudnám, mert nem tudják elolvasni az oldal beírásait, akkor sem, ha akarnák :) Esetleg Google fordítóval..
Ugyanis ez a rész a kedvencem. Véleményem szerint a 6. rész sikerült a legjobban, itt volt minden olyan paraméter adott, ami egy jó és érdekes részhez kellett. Először is, majdnem tökéletes jó idő. Másodszor: nagyon nagy segítség a főszereplő, Marina Valli részéről. Nemcsak a főzést szervezte meg tökéletesen, hanem a pikniket is, sőt ő szervezte be a fügetermesztőt és ő javasolta, hívjam meg Spirost a helyi erdészeti hivataltól. Itt látszik az, mennyire nem mindegy, ki mennyire ért a dolgokhoz. Marina a turizmusban dolgozik, így tökéletesen és azonnal fel tudta fogni mire van szükség, mi az, ami a nézőket érdekelheti.
Az epizódot a Rovies nevezetű település partján kezdem, majd folytatódik az Eleonas hotel-ben lezajlott főzéssel. Nagyon könnyen elkészíthető ételek készültek, ezek majd fent lesznek a konyhablogomon és akkor ide is belinkelem őket.
A főzés után következik a Rovies-i olívaligetben lévő kalauzolás, aminek az az érdekessége, hogy olyan fákat láthatunk, melyekről a helyiek úgy hiszik, ugyanazok, melyekről i.e. Strabon történetíró is írt, tehát tulajdonképpen több-ezer évesek. Itt szó esik a nagyon nagy kiterjedésű területről, a 2.500 hektárról, melyen olívafákat termesztenek. Stefanos Vallis mesél ennek a területnek a történetéről, ez nem maradt bent a filmben, mert sajnos muszáj volt ki is vágni dolgokat, hisz több órányi anyagot vettünk fel. Így hát leírom ide, ami a filmben már nem hallatszik.
A Rovies-i 2.500 hektár, melyen ma olívát termesztenek és több ember tulajdona, egy nagyobb, körülbelül 300.000 hektáros terület része, melynek tulajdonosa Antonis Papadopoulos volt, ugyanaz, akiről szó esik a Rovies-i toronynál. Tehát a Papadopoulos család nagyon nagy vagyonnal rendelkezett itt, úgy, hogy az elődük, egy Dumas nevű odesszai görög mindent felvásárolt a törököktől a vidéken, amikor a törökök kivonultak Eviáról. Evia szomorú történelmének egy része ez: a törökök alól való felszabadulás után, az eviaiak továbbra is rabszolgaként kellett dolgozzanak immár nem a török birtokokon, hanem ugyanazokon a birtokokon, de az új tulajdonosoknak. Ugyanis a törökök eladták egész Eviát kivonulásuk előtt idegen és belföldi gazdagoknak, földesuraknak. Ezen az állapoton Eleftheris Venizelos miniszterelnök változtatott az 1910-1920 közötti mezőgazdasági politikájával. Ezekben az években hozott törvényei alapján, mindezeket a nagyon nagy földeket elvették a földesuraktól és szétosztották a helyi lakosság, valamint a Kis Ázsiából hozott menekültek között. Erről szó van a Neos Pyrgos-ról szóló 4. epizódban is. De hogy visszatérjek a Papadopoulos családra Roviesben..az óriási terület nagyrészét tehát államosították Venizelosz ideje alatt. A családnak maradt részből a Stefanos Vallis nagynénje egy részt a dolgozóinak, helyieknek adott. 40 földdarabot adott, sorshúzás alapján helyieknek, a családnak pedig megtartotta ezt a 2.500 hektáros részt. Ezek az emberek, akiknek mind van részük a régi nagy földbirtokból, megalapították a Rovies-i olívatermesztő szövetkezetet.
Az olívaligetben történő látogatás után jön a piknikes rész. A pikniket a Drimonas-i természeti parkban rendeztük, ezt a helyet majdnem mindenki ismeri, aki az oldalamon keresztül került Eviára. Sajnos azonban nyáron sosincs ennyi víz mint most, tavasszal a legszebb az erdő is, így nagyon szerencsés időben forgattunk itt. Sajnos az idő bármennyire is szép volt, annyira azért nem mint nyáron, így nem lehetett lelátni a tengerig. Az úton is, ahol mesélek a Rovies-i történelemről említem, hogy csodálatos a rálátás innen Roviesre, de aznap nem lehetett lelátni, így megmutatni nem tudtuk. Ugyanígy nem tudtunk felmenni a hegy tetejére, mert a még 2 órás mászást a kamerákkal nem lehetett bevállalni. Pedig szívesen lefilmeztem volna, de hiába is mentünk volna fel, a kilátás nem lett volna tiszta onnan sem.
A piknik alatt az erdészeti hivatalban dolgozó Spiros elmesél mindent, amit a fákon lógó zacskókról tudni kell és amit MINDENKI mindig megkérdez tőlem. Úgyhogy tessék megnézni a 6. részt (is) :)
Végül elmegyünk a Kerasia-i megkövült állatok múzeumába. Ezzel kapcsolatban is mindig van kérdés: csak azt tudom mondani, hogy mivel egy nagyon kicsi hegyi faluban van a múzeum, nagyon kevés a látogató. Emiatt az a hölgy tartja magánál a kulcsot, aki ott lakik, a ház másik felében. A múzeum emiatt nincs nyitva, ha nincs látogató. Aki meg akarja látogatni, fel kell hívja a táblán feltüntetett telefonszámot, vagy körbe kell járnia a házat és kézzel lábbal mutogatva elmagyaráznia az első embernek, akivel találkozik, mit szeretne. Így aztán biztos hamar szólítják az illetékest.
A különböző témák kezdőpercei:
Elejétől: Rovies
5:18 Eleonas hotel-főzés
17:17 olívaliget
21:04 természeti park
34:40 gyanta
37:30 Kerasia-i múzeum
Remélem tetszik majd ez a rész is, jó szórakozást kívánok és osszátok, lássák mások is!
Itt meg lehet nézni a 6. részt. Ha a feliratok nem jelennének meg, nyomjátok meg a cc gombot a kép jobb alsó sarkában.
KÉPEK a színfalak mögül
Drimonas, Kerasia
Rovies
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kedves olvasó!
A megjegyzésed ellenőrzés után kerül ki a lapra. Köszönöm az észrevételed!