Tegnap elaszaladtunk vendégeimmel a Galataki kolostorba. Maga a kolostor nem mondhatom, hogy egyedülálló valami lenne, de maga a környezet, a hangulat, a természeti szépségek melyeknek ölében fekszik, a pár ókori márvány amit ott találtak, ahol felépült, tehát az egész együtt egy olyan célponttá teszi szvsz, melyet nem szabad kihagyni.
A kolostor a kereszténység első, hódító éveiben épült, amikor szokás volt lerombolni a pogánynak kinevezett ógörög naoszokat és rájuk keresztény templomokat felhúzni. Így a kolostor is az ókori Poszeidon, a tenger istenének a naoszára épült, és ennek megfelelően Agios Nikolaosz-nak, a tengerészek védőszentjének szentelték. Az ókori templom egyes darabjai ma beépülve láthatók a kora kereszténykori falakba, más darabok a kolostor templom előtti udvarára vannak kitéve, teljesen védtelenül az időjárás viszontagságaival szemben. A kolostor ezen értékes kincseit idegenek elől azonban az áthatolhatatlanul vastag falak és az egyetlen, tonnányi súlyu vaskapu védi, melyet csak bizonyos órákban nyitnak ki a látogatóknak.
A Galataki elnevezésről sokat vitatkoznak a kutatók, egyesek ókori nevekre és szokásokra vezetik vissza, mások egy, a török időkbeli Galatas-ból származó hajóskapitánnyal hozzák összefüggésbe, akinek a hajója itt a kolostor alatt szenvedett hajótörést. Az azonban bizonyos, hogy a kolostor, vagyis inkább a régi Poszeidon naosz közelében volt az ókori Aigos város, melyet Homérosz is említ az Iliász N21-ben.
Ünnepnap: december 6
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kedves olvasó!
A megjegyzésed ellenőrzés után kerül ki a lapra. Köszönöm az észrevételed!