Kirándulás a lakatlan szigetre

Tegnapelőtt „lakatlan sziget” kiránduláson voltunk magyar vendégeinkkel. Erről már írtam korábban is, most azért megint leírom azoknak akik nem olvasták volna, hogy Évia legészakibb csücskével szemben van egy szigetcsoport, melynek a neve Lichas. A nevét a mitológia Herkulessel hozza összefüggésbe. Évia legészakibb csücskét Kineon foknak hívták az ókorban és ezen a helyen történtek ezek a bizonyos események Herkulessel, melyek aztán a Lichas szigetcsoportot megszülték.

Herkules mindenki tudja micsoda nagy legény volt. Isteni erejét az Éviai Edipszói termálvízzel is pátyolgatta. Történt egyszer, hogy a Kineon foknál tartózkodott, amikor felesége megelégelte a folytonos féltékenykedést és úgy döntött ebből elég! Férje egyik ingét bemártotta a méreggel kevert Nexus bika vérébe, majd a Lichas nevű szolgával elküldte a pirosra festett inget ajándékba Herkulesnek. Miután Héraklész megörvendett a szép ajándéknak, tüstént magára is öltötte azt. Ekkor viszont szörnyen elkezdett a teste tőle fájni, égni és le próbálta magáról szedni a ruhadarabot, de nem sikerült, hozzátapadt az a testéhez! Mérgében fogta Lichast és bevágta az éviai öböl vízébe. Lichas a nagy erejű csapódástól darabokra szakadt és testének részei alkotják ma a Lichas szigetcsoportot.
Igaziból a gyönyörű szigetcsoport egy több ezer évvel ezelőtt történt földrengéstől keletkezett, pontosan i.e. 427-ben Thuküdidész szt. És mivel Éviának ezen a részén a tenger alatt vulkáni övezet van, a szigeteken is vulkáni kőzet figyelhető meg. A vulkáni sáv eredménye a Kammena Vurla, Jáltra, Edipszosz és Hlia helységben 90 fokos termál vízű források.

Nagyon érdekesek a Stroggili nevű, teljesen kerek szigetnek a vörös sziklái és a parton, ahol fürdünk a teljesen fekete vulkáni kőzetek. A Stroggilivel ellentétben, az egyetlen finom homokos partot magába foglaló Monolia sziget (a legnagyobb) magánkézben van és ma már lakatlan. Több tulajdonosa van, de a gyönyörű partrészt a Limberis család mondhatja magáénak, akiknek neve jól ismert Görögországban, főleg a könyvkiadójuk miatt.

A partot nyáron 4 hónapig használják ki. Nyugágyak, ernyők és egy beach bar várja a vendégeket, főleg csoportokat Kammena Vurlából és az Éviai „Club Med”-től. A part teljesen természetes módon alakult ilyenné: teljesen finom, fehér homok, balról és jobbról a kis partot szénfekete vulkáni sziklák zárják le. A homok kagylótörmelékből áll, bármilyen tömeg is legyen, mindig lehet újabb és újabb kagylóhéjakat találni, egyszerűen hihetetlen! Honnan a csodából az a sok kagyló, nem tudom. A szigetcsoport körül nem mély a víz, az egész Maliakos öbölben, mely közel van a szigetcsoporthoz, a maximum vízmélység 35 m.

A Stroggili és Monolia közötti részen nem több 10 m-nél, viszont a nagyon erős áramlatok miatt csakis a jelzőbójákig szabad kiúszni, fulladtak itt már be emberek. A két sziget között van egy hajóroncs is a mélyben, ami fölött mindig megállunk és elmeséljük a történetét, miközben a gyerekek a hajó aljának az üvegrészén keresztül nézhetik. Egy 5 személyt magában foglaló görög hajó volt ez, melyet a németek elfoglaltak és 1943-ban próbáltak a 2 sziget között átevezni. A mélyben sziklazátonyok vannak, melyek nem látszanak ki a vízből és melyeknek a létezéséről a németek mit sem tudtak. Így fennakadtak a sziklákon és a hajó elsüllyedt. Szerencse mindenki megmenekült és a roncs ma az egyik látványosság. A másik látványosság a Monachus Monachus mediterrán fóka, akiről már írtam egy korábbi bejegyzésemben. Tegnapelőtt szerencsések voltunk, mert mindhárman ott voltak és gyönyörködtettek bennünket a vízből fel felbukkanó kerek, szürke és sima hátukkal, pofijukkal.

A szigetcsoport fentről

A kis hajóval, melynek van egy üvegből álló alja, Agios Georgiosból indulunk.

Monolia partja.

A kalamari előkészítésének egyik fázisa, tengervizes fürdő:)

Monolia, a part jobb részét lezáró földnyelv.

Monolia, a ma már üres házak.

Stroggili, amit körbejártunk a kishajóval. A háttérben a Kammena Vurla fölé magasodó hegyek.

Monolia, a PART.

Hazafele különvált a csoport, mindenki a maga ütemében ment. Mi bementünk görög barátainkkal Edipszóba, meg akartuk mutatni nekik a Thermai Sylla hotelt és a részt, ahol a meleg víz a tengerbe ömlik. Edipszó, az „öregek városa” jellegzetes képét mutatta, idősebbek tocsoráztak a finom meleg vizű kis vályúkban a sziklákon, mások kényelmesen úszkáltak.

A nagy meleg miatt a vályúk szokatlanul üresek voltak, mindenki inkább a hűvösebb tengervízzel feloldott részen fürdött.

Azért jó ez a fájós ízületekre!:)

Régen a nagy piros sziklán zubogott lefele a forró víz, de mára már alig folydogál szabadon, a nagy hotelek mind elszippantották:)

Társaságunk. Hiányzik még 2 kicsi, akik bedobták a szunyát a kocsiban:)

Népviselet múzeum megnyító

Másoknál nyáron van nyugi, nálunk ilyenkor van rohanás és eseménysorozat. Rengeteg minden van amiről nem is tudok időrendben beszámolni mert képtelen vagyok rá..

Most a vasárnapi fesztiválmegnyitóról írok pár sort, nem sokat, mert alszom el egy ültömben, ma is nagy nap volt. Szóval minden évben aug. 1-15 között fesztivál van Limniben, amit Elimnia-nak neveznek. Ennek keretén belül különféle kulturális események vannak, melyeket az önkormányzat és egyéb állami szervek szponzorálnak, ez egy teljességében állami kulturális program. Azért persze szükség van a lelkes emberekre, akik teljesen magánszorgalomból, pénzt és időt nem kímélve munkálkodnak a helyi kultúra terén.

Ilyen ember ANDREAS PERRIS nagyérdemű művész úr, aki már nyugalomba vonult, jó pár éve, hisz már 80 éves elmúlt. Híres koreográfus volt Athénben, Limnibeli születésű, aki nyugdíjba vonulása után visszaköltözött Limnibe. Itt nekifogott és megszervezte a helyi néptáncegyesületet, melynek én is tagja vagyok és ma már 2 nagycsoport és 2 juniorcsopportja van. Az egész vagyonát arra áldozta, hogy egész Go területéről összegyűjtse a még fellelhető eredeti népi viseleteket, melyeket kijavíttatott. Ma 270 ilyen népi viselet a vagyona, melyeket a saját háza alsó részén berendezett múzeumban helyezett el, illetve nem mindegyiket, mert nem fértek el. A múzeum szponzorálásából kivette a részét a helyi önkormányzat is, az előkészítésében és kitakarításában az egyesületünk tagjai segédkeztek, én is mostam a vitrineket. Az „archontiko”, vagyis a régi felújított arisztokrata ház, mely ma még a művész úr saját tulajdona, halála után az egyesületünké lesz. Mindene ami van a népi kultúra terjesztésére lett föláldozva.

És vasárnap végre felavathattuk ezt az évtizedek munkája eredményeként létesített múzeumot. Egyesületünk a terülj terülj asztalkámat is persze megszervezte, ez alkalommal én nem vettem részt a főzésben, mivel magyar vendégeim után járván erre nem jutott időm. De a megnyitón családostól ott voltunk és könnyes szemmel gratuláltunk az öregúrnak. Nagy öröm és boldogság, hogy az igaz emberek csak nem vesztek még ki a világból.

Ez volt a fesztivál első nyitóakkordja, aztán este pedig volt az első néptáncelőadás, nem a legjobb amit láttam, de a sok lelkes amatőr munkája megérdemelte a szívből jövő tapsot.

És íme a képek:

Irtózatosan meleg volt!

Most látom, hogy karácsonyi abrosz:) Előtérben a fincsi kis sós falatok.

Cukkinifasírt. Nyami..

Néhányan az egyesülettől népi viseletben izzadtak.

Andreas Perris jellegzetes Limni-i népi viseletben. Nem hiányozhat a városkánk védőszentjének az ikonja sem a buliról:)

Hú ez nagy kép: a megyei polgármester, a főpap, az izzadt a Limni dhmos polgármestere.

Aranyos a két öreg, igaz nem tudom ki a hölgy, mert A.P. egyedül él.

Itt már a vége fele az esemény.

S., a Limnibeli asszonyközösség egyik fő személyisége.

 Muszáj egy kis tánccal befejezni a dolgokat:) S. férje :)

Sok kaja volt, még maradt is.

Anna, aki a gyerekcsoportokat tanítja teljesen önkéntesen és ingyenesen.

Ez már az esti előadáson volt.

Amaltheia

A július 20 és augusztus 20 közötti időszak az abszolút főszezon egész Görögországban, de különösen érvényes ez Éviára, az athéniek fő-fő nyaralószigetére. Ekkor én is folytonosan úton vagyok, hol itt, hol ott, hol munkaügyben, hol itt nyaraló rokonoknál teszek tiszteletlátogatást, hol csak úgy, pátyolgatom valamelyik vendégem. Ilyenkor általában a különböző kötött tevékenységek szünetelnek, de az idén ez egyáltalán nincsen így. Egész nyáron járok medencés aerobicre, fiam úszni, mindenki nép-táncolni, férjem kórusozni, ráadásul a néptánccal különböző fesztiválokra is eljár a csoportunk. Nem mindenhova tudunk elmenni, de voltunk Styrán, ez majd egy másik BLOG beírás lesz.

Most csak bemutatom Amaltheiat. Eredetileg Amaltheia egy szimpatikus mitológiai kecskealak volt, aki Zeuszt táplálta tejével az Ida hegyen. Aztán Zeusz a maga, görögökre annyira jellemző, tárgyilagos módján, leölte Amaltheiat és szarvából elkészítette a "bőségszarut". Nagyszerű mesemondóink nagyon jól ismerték a görög mitológiát és így megszületett a mi "terülj terülj asztalkám" c. mesénk, a Zeuszi bőségszaru mintájára. Aztán Zeusz nem elégedett meg a zabi biztosításával, hanem a kecske bőréből elkészítette lányának, Athénének, az Aigisz (ejtsd: égisz) nevezetű legendás pajzsot. Most megkíméllek benneteket és nem mesélek tovább Aigiszről:)

Manapság több olyan cég nevezi magát Amaltheianak akik önmaguk felé a bizalmat szeretnék erősíteni és az anyai ösztönöket megbirizgálni. Ezért főleg hotelek használják a nevet. Limniben is így van. Az Amaltheia egy rendkívül jó kis-hotel, de van 2 dolog, ami miatt az éviai "vendég-magyarok" (egész jó kifejezés:)) nem kedvelik. Egyik, hogy magas kategória, a másik, hogy nincsen tengerpartja. Ugyan nagyon közel van hozzá, de mégis kocsiba kell ülni és kb 200 m-t menni. Vagy gyalogolni, de nincs jó gyalogút, ráadásul senki nem szereti a tűző napon cipelni a cuccot. Én biztos nem:) Azért nem marad üresen, járnak ide észak európaiak és mi is, úszni és aerobikozni a medencéjében. És utána ha időnk engedi, ellazulunk egy Fredo kávé mellett a szép környezetben.. Szeretem Amaltheiat és sajnálom, hogy ide vendégeket nem szoktam hozni. De aerobikozni bárki jöhet, 6 eur/alkalomért (1 óra). A képek meséljenek tovább.

Görög esküvő

Esküvőben voltunk Chalkidán. Ehhez át kellett szeljük az észak Éviát a középtől elválasztó hágót, ami arrafelé nappal nem érdekes, de hazafele éjjel 3-kor a sok kanyarral enyhén szólva..andalító volt.
Az esküvők 99%-a május-júliusban van. Augusztus 1-15 között általában sem esküvő, sem keresztelő nincs, aztán még egészen kora őszig megint vannak.
Mi egy gazdag család esküvőjén voltunk, akik szegről végről rokonok. Esküvő alkalmával meg szokták hívni a távolabbi rokonokat is, ilyenkor összejön a család és nagy dumapartik vannak, felszedik a régen leejtett, elfeledett szálakat.

A család örege, vagyis a vőlegény apja, a férjem keresztapja. Mantudiban volt tanító, ezenkívül itt földekkel rendelkezett. A felesége segítségével a tanítás mellett művelték a földeket, amik aztán a szorgos munka és jó gazdálkodás mellett gyarapodtak. Egy idő után ahogy idősödtek, kiadták ezeket megművelésre. Elköltöztek Chalkidába, szigetünk közigazgatási központjába, itt már iskolaigazgatóként ment nyugdíjba a „nonos” (keresztapa).
Két gyerekük lett, a fiú a DEH-nél hivatalnok (az állami áramszolgáltatónál), ami egy jó munkahelynek számít még a mai válságos időkben is. A lány, Litsa, hozzáment egy építészmérnökhöz, aki ma, a nyugdíj előtt az egyik legismertebb és legelismertebb építészmérnöke Chalkidának. Gyarapodtak és sokasodtak, 5 gyerekük lett. Időközben Litsa nyitott egy Swarovski üzletet, mely a jó vezetés és gazdálkodás nyomán egyre bővült és egyre fennebb emelte a családot a helyi közösség gazdasági ranglétráján. Az 5 gyerek felnőtt és ha jól tudom, mind elvégeztek valamilyen felsőoktatási intézményt. Az esküvő a Stratos nevű fiúgyermeké volt, egy Simela nevű lányt vett el. A név jellegzetes, a menyasszony „pontios” családból származik. A „pontios”-ok, vagyis a pontus-iak a Fekete tenger partjának a „Pontus” néven ismert, görögök lakta vidékéről származnak. Ennek egyik része az, ahová annak idején a mitológiai Jászon ment keresni az aranygyapjú juhot..
A Pontus-beliek oroszos kiejtéssel beszélik a görögöt és habár ma is tartják görög mivoltukat, nehezen keverednek más népekkel. Ezért nem örvendenek különösebb elismerésnek az echte görögök között. Lassúknak tartják őket úgy mozgásban mint felfogásban és rengeteg vicc forog közkézen, ami róluk szól.

Sajnos sok képet nem tudtam csinálni, de az esküvő pazar volt, medencés bortelepen, egy nagy képernyőn a fiatalok gyerekkori és fiatalkori képeit vetítették, majd a tánc kezdetekor a táncot lehetett látni közeli filmezésen. A kaja sok és jó volt, torta, édesség, minden ami kell, a hölgyek ruhái szépek és ékesek, a pasik kicsípve, minden tökéletes volt. Sajnos csak 2 képet készítettem.

Görög minimálbér, átlagkereset

A görög átlagkereset sokkal alacsonyabb mint az észak Európai átlagkereset, de sajnos nagyon sok termék ára magasabb mint észak Európában.

A görögök vásárlóképessége az átlag-európai 94%-a (Eurostat 2009), míg a németeké, osztrákoké, dánoké, belgáké 110% és 130 % között mozog. Persze a legjobbak ebben a luxemburgiak, nekik 276%-os vásárlóképességük van.

Az Eurostat számolgatásai alapján a görög minimálbér a magánszférában 863 eur és ezzel az eurózónában túlszárnyaljuk a spanyol 739 eur-t valamint a portugál 554 eur-t (még örülnünk is kell..a luxemburgiaké 1.683!). Sajnos viszont ez hibás számítás mert az Eurostat a 14 fizetésalapból hozza ki az egyszeri minimálbért, ami most, hogy levágták a 13. és 14. fizetést hirtelen 740 euróra csökkent. Tehát a valós érték a 740 eur minimálbér a magánszférában.

Az átlagfizetés 1.447 eur az Eurostat szt. (spanyolok 1.757) . A mi IKA-nk szt. (ő a legnagyobb állami biztosító) a görög átlagfizetés 1.090 euró, és sztem ő jobban tudja ezt mint az Eurostat.

Termelőképesség: 101,5 – magasabb mint az átlag 100 (németek:104.6, spanyolok 110.6, portugálok 72.7 míg a luxemburgiak 173.6!)

Átlag munkaidő: 42,5 óra hetente, az eurózóna legmagasabbja! (37,4 az átlag, németek 35,6 – belgák 37,1 – spanyolok 39,3)

Vagyis a helyzet a következő:

Tehát ha 740 eur a minimálbér és ahogy láttuk kell 600 -700 eur kajára, úgy hogy abból ne hiányozzon elegendő fehérje, gyümölcs, tejtermék, kenyérfajták, stb., akkor más szóval: gyakorlatilag egy minimálbér rámegy arra, ha valaki rendesen akar étkezni, közepesen, nem extrán, de nem is szegényesen.

OK, tehát lássuk majd egy következő beírásomban  mi a helyzet a számlákkal, rezsikkel és egyebekkel..
Ha van még egy fizetés akkor van miből még számlákat fizetni, de ha ne adj isten egyedül marad valahol egy minimálbéres vagy egy nyugdíjas öreg, az katasztrófa.

....Anyósom nyugdíja 400 eur. Ez éppen elég a gyógyszereire (van egy csomó ami nem ingyenes) és a cigarettájára (mindkettőt érintette a legmagasabb adóemelés, így lehet már nem is elég...). Ha nem cigizne jobb lenne persze, no de semmi más öröme nincs, mondja ő, így bagózik. És sógornőmmel él. Mert egyedül, ha bírná is magát, nem tudna megélni ebből a nyugdíjból....

....vajon hogy lehet Luxemburgba "disszidálni"?.......vagy Ausztráliába?...

Argentína és mi

Az IMF érkezése egyesekben azt az érzetet kelti, hogy OK, most már visszatérhetünk előbbi életeinkhez, á, majd lesz valahogy, megoldjuk. A világgazdaság gengszterei betették a lábukat Görögországba is és a kimenetel kiszámíthatatlan. Ez itt nem Magyarország, nem Románia, nem Izland. Ez egy ősöreg nép, robbanó temperamentummal, heves vérmérséklettel, mely nem tud könnyen idegenek által megszabott rendhez alkalmazkodni, nem tudott sohasem. Ez egy vértől és izzadságtól átitatott föld, a Balkán egy része, itt súlyosan ereszkedik az emberekre évezredek történelme és ennek öröksége..

Néptáncfesztivál

A frissen megalakult Rovies-i kulturális egyesület első néptáncfesztiválja.

Már tavaly is, és azelőtt is írtam arról, hogy március-áprilisban szoktak lenni a kulturális összeröffenések a vidéken. Általában a kirándulások és fesztiválok nagy része ilyenkor tavasszal van, eléggé mérgelődőm az iskolán is, mert húsvét után mindig sokat mennek-jönnek és majdnem nincs rendes tanulás. De most nem erről akarok írni, hanem arról, hogy megkezdődött a minden tavasszal lefolyó néptáncrendezvény, mely jól érzékelhetően bővül évről évre. Mikor mi ideköltöztünk, Limniben egyáltalán nem volt néptáncegyüttes, most meg nemcsak hogy van, felnőtt is és ifi is, de külföldre is mennek és sokat szerepelnek. A környező nagyobb településeken is létesültek az utóbbi években és így a mai rendezvény meglepően jó volt. Felléptek a mieink, vagyis a Limni-beli ifi csoport – a fiammal:), aztán az Edipszó-i gyerek és felnőttcsoport, a Mantoudi-i felnőttcsoport, a Psachna-i felnőttcsoport és végül a Rovies-i néptánccsoport, mely csak 1 éves és nincs egy férfi sem:) Én külön örültem annak, hogy nem a megszokott helyen, a Limni melletti Panagia templomnál volt, ami egy gyönyörű hely, nagy lombú fák alatt, de ilyenkor még hideg. A tavaly írtam a rendezvényről, majd megfagytunk, mindent magamra szedtem, ma meg gyönyörű napsütésben ültünk, jó melegben, sokkal kellemesebb volt. A Rovies településen lévő kosárpályán rendezték meg, ami nagyon nagy, mert egyben van egy műfüves focipályával, ahová székeket helyeztek. Utána büfé is volt, a Rovies-i csoport női tagjai készítettek kaját, holnap rajtunk a sor, mert Limniben lesz a második része.

A program hosszú volt, minden csoport 5-6 tánccal szerepelt, meglepően jól felkészülve, jó kedvvel és szép táncokkal.

Az első csoport az Edipszói gyerekcsoport volt, akik Pontos területéről mutattak be táncokat. Pontos a Fekete tenger menti görögök lakta vidékek összefogó neve, oda igyekeztek annak idején az Argonauták, Jászon vezetésével, az aranygyapjú báránybőr vissza-hozataláért. Az ottani görög tájszólás nagyon sok ógörög elemet megőrzött, több az ógörög szó, mint az újgörög, nem könnyű megérteni amit mondanak. A táncaik is kissé úgymond sötétebb színezetűek, nem igen láttam még kimondottan vidám Pontos-i táncot. Ez a kis srác eszméletlenül jól táncolt!

A második csoport a mieink voltak, akik a táncsorozatot az ismert és szeretett „Eviotissa” (éviai asszony) tánccal fejezték be, erre mindenkinek mozog a lába a székek alatt, annyira ritmusos és annyira szeretik (én is:)).

Lányaink:) Balról az első a fiam párja (a táncban:))

Ifi csoportunk.

A legszínesebb és legvidámabb viselet a Kerkyrai volt.

Kerkyra-i lány (a baloldali:))

Ez jellegzetes Kerkyra-i tánc (gyengébbek kedvéért: Corfu) és mivel a jón szigeteken sokkal több ideig voltak velenceiek, frankok, és ált. olasz és nyugati hódítók, ez a táncaikon is erősen érződik. Ez a tánc kimondottan a hajdani bécsi tánctermekben divatos figurákból, lépésekből állt és nagyon hangulatos volt.

Az Edipszói felnőttcsoport macedón táncokat mutatott be, ezek voltak a legnehezebbek a látottak közül, irtó komplikált lépéssorozataik voltak, csodáltam micsoda könnyedséggel csinálták. A végére alaposan leizzadt mindenki. A macedón táncok mind fúvós hangszerre mentek.

Utána jöttek a Mantoudi-ak, na ők jellegzetes Szarakacaneiko táncokat mutattak be, ezek Görögország északi, oláhok lakta hegyvidékeiről valók, a viseletük a parlament előtt álló katonákról már ismert 400 hajtású szoknyás viselet és bojtos hegyesorrú cipő. Különféle táncokat mutattak be, előszeretettel inkább akrobata elemekkel díszítetteket, a képeken lehet látni.

Utánuk a Psachna-beliek egy nagyon szeretett és jellegzetes táncot, a „balos”-t járták el többek között, ebben is vannak vidám és akrobata elemek, mert egy fiatal férfi végigudvarolja tánclépésekkel az egész sor asszonyt és minden váltásnál különféle virtuóz elemeket mutat be, nagyon ügyesen csinálták, le a kalappal.

És végül az estet még a büfé megrohanása előtt a Rovies-i asszonyok zárták, de róluk nem teszek fel képet, mert csak 3 lett és nem jók.
Nagyon nagyon élvezetes és kellemes délután volt, igazán minőségi rendezvénnyel, csak gratulálni lehet mert igazán itt a mi vidékünkön nem könnyű valami normálisat összehozni, sok a nehézség.

Hangulatrontónak: a tanügyben dolgozók ma megkapták az első csökkentett fizetésüket. Egyik ismerősünk, aki óvónő a Limni-beli állami oviban 180 eur-l kapott kevesebbet. Gondolom ott ahol mindketten a tanügyben dolgoznak, ezen nem tudnak olyan könnyen túllépni:(

Ezeket már csak egyre több táncolással lehet túlvészelni!:)

Kallikratész terv

Így hívják azt a tervet aminek értelmében az egész közigazgatási rendszer meg fog változni. Hogyan? Hát csökkentve mindent.
Eddig Görögország régiókra (periferia), prefektúrákra (nomarhia), azokon belül pedig autonóm közigazgatási területekre (dhmos) volt osztva. Ezekből volt jó pár, pl. 57 prefektúra volt eddig (és nem 54 ahogyan a Wikipedia írja) és 19 területi régió, melyekből a Kalikratész most csinált 13 állami és 13 "airetes" perifériát. A 910 dhmosból és 124 községi közigazgatásból most lett 333-343 dhmos.

Ami Éviát érinti, április 28-n hivatalosan bemutatták az új közigazgatási térképünket.

Évia-szigetére Románián, Bulgárián keresztül - Görögország - 2010 (részlet)

Ez a részlet eviasziget.hu vendégem beszámolójából van, mely egészében az Útikalauz-ban olvasható.

A Görögországi részt jelentetem meg itt is.

. . . . . . . . .

A bolgár-görög határ unióhoz méltón problémamentes.

A pályán Thesszaloniki előtt és után is fizető kapukba botlottunk, ahol elkértek 1-2 eurót.