Téli kirándulóhely - Steni

Már többször kérdezték tőlem, milyen az idő télen Görögországban? Erre nem lehet egy-két mondattal válaszolni, hisz Görögország egy hosszú ország, az északi részeken kemény telek szoktak lenni, míg az egészen déli részen a hó igen ritka jelenség  Evia az ország középső részén helyezkedik el, de mivel a sziget maga 195 km hosszú, és a hosszúsága észak-dél irányban értendő, ezért még ebben az Eviának nevezett mini Görögországban is, a hőmérsékleti viszonyok eléggé eltérőek a sziget két vége között. 

Egy biztos: a középső részen megtalálható nagyobb hegyek, minden télen sokáig viselik a hósipkát. Ezek a hegyek a Dirfi (1.743 m), a Xerovuni (1.450 m) és az Eviai Olymposz (1.171 m). Az első kettő nagyon jelentős hegyvonulat, már olyan szempontból is, hogy ide télen nyáron folyamatosan jönnek a hegymászó és túrázó csoportok. Mindkettőnek olyan a jellege, hogy a kemény csúcsmászástól az enyhébb hegyi túráig, bármit lehet tenni hegyeiken, völgyeiken. Büszkén mondhatom, mindkettőt megjártam,  csúcsaikat megmásztam, igaz ez nem mostanában volt.

Esős Steni

Viszont mostanában, vagyis a hétvégén sétálgattam, mint amolyan kocakiránduló, a Steni nevezetű falucskában, mely kiindulópont mindkét hegycsúcshoz. A fenti sorozatban a nagyon esős, lucskos és ködös téli Steni-ből hoztam képeket.

Steni (jelentése "keskeny") nevét arról kapta, hogy egy nagyon keskeny hegyi völgybe telepedtek az első lakosok 1790-ben. Kialakult az Alsó és Felső Steni-nek nevezett két település. Felső Steni 400 m tengerszint fölötti magasságra épült, a "Karauli"-nak nevezett majdnem függőleges szikla alá. 

A sziklát annak idején megfigyelőhelyként vették igénybe, manapság pedig sziklamászást gyakorolnak rajta, tetejére több mint 25 ösvény visz fel. A szikla körüli helyeket rendkívül nehéz megközelíteni, ezt jól tudták a törökök is. Steni faluk azzal büszkélkedhetnek, hogy a 400 éves oszmán uralom alatt, török ide nem tette be a lábát. Tudták, hogy a keskeny völgyben nincs esélyük. A szeles járatba telepedett faluk melegházai voltak a mindennemű török ellenni felkelőknek.

Felső Steniből 3 ösvény vezet fel a Dirfire, valamint a Xerovunira, melyeket természetesen máshonnan is meg lehet közelíteni, de a Steni-ből való indulás a leginkább gyakori. Főleg mert visszaérkezéskor rengeteg sütőgetős taverna várja a megéhezett hegymászókat.

Az S1-s ösvényen 2,5 óra alatt lehet felső Steni 450 m tengerszint fölötti magasságban lévő kiindulópontjáról az 1.120 m magasan lévő M. Nikolaou menedékházig feljutni.

Az S2-s a Syka hegygerincre visz fel 2 óra alatt, ahonnan több irányban lehet folytatni a felfelé mászást.

Az S3-s pedig 2 óra után érinti a Kalovrisi nevű forrást, majd onnan még 2 óra alatt fel lehet jutnia  csúcsra.

Az alábbi képeken megmutatom az 1996-s Xerovunit. A képeket az egyik pihenőhelyen készítettem a csúcs felé haladva.

A következő kép talán 2 éve készült, amikor a Chiliadu nevű partszakaszra igyekezvén, át kellett vágnunk a Dirfi és Xerovuni közötti 1.000 m tengerszint fölötti magasságban vonuló hegygerincen. A Xerovuni ezen oldala alatt bújik meg a Stropones-nek nevezett falucska.

Végül két kép mely érzékelteti, hogyan veszik be Xerovuni-t az elszánt sziklamászók.

Dirfin nincs ilyen jellegű szikla és sajnos én magam nem is készítettem képet, mikor megmásztam. Ezért csak jellegzetes, messziről készült fotót hozok és három olyan képet, mely érzékelteti, milyen megmászni januárban az 1.750 m-s Dirfit.

Képek forrása

Görög hegyek listája